Egyesek azt képzelik, hogy a mostani tüntetések elvezetnek Orbán bukásához. Azt gondolják, ez valamiféle forradalom előszele. Nem ismerik fel, hogy kik azok, akik az utcán vonulnak. A szervezők hitelességét mutatja, hogy ismeretlenül milyen sok embert tudtak utcára vinni, de a “tömeg” jelentős része az orránál fogva vezetett “fotelforradalmár”. Ez abból is látszik, hogy haza lehet küldeni őket, hogy majd három nap múlva jöjjenek vissza. Ezek műtüntetők. Egy diktatúra felháborodott tüntetői másnap reggel spontán megtöltik újra az utcákat. Ezek nem forradalmárok, hanem az Orbán csapdájába esett áldozatok. Vonyítanak a verem mélyén, miután besétáltak a csapdába, és átdöfte őket a kés.
Az áprilisi parlamenti választások előtt azt írtuk, hogy a választási részvétel csapda, amelybe nem szabad belesétálni. Aki megteszi, felnyársalják a husángok. Még állatmesékre is hivatkoztunk. Ezt írtam: „Mi azok vagyunk ezekben a mesékben, akik arra figyelmeztetnek, hogy ez csapda. Ha ráugrotok, odavesztek. Mi azok vagyunk, akiket az éhes falka emiatt elkerget. Akik hiába figyelmeztetnek, hogy ez nem így működik. Mindenki azt ordítja ránk, hogy nincs fontosabb annál, hogy most és azonnal leváltsuk Orbánt. Nem ártanak nekünk a kések és a karók, nem esünk a verembe. Összefogunk, és együtt sikerülni fog. Aztán a mese úgy folytatódik, hogy miután az óvatosságra intőket, akik ismerik a vadász természetét, elzavarták, megharapdálták, elkergették, belesétálnak a csapdába. Sokan elpusztulnak, mások a verem mélyén vonyítanak. Akiket elkergettek, azok távoli vidékre mennek, a gonosz elnyomás pedig megszilárdul. És hosszú idő után rájön a falka, azoknak volt igazuk, akik a csapdára figyelmeztettek, az erdő törvényeire emlékeztettek, a szabályokhoz és az elvekhez ragaszkodtak.”
Ami most zajlik, az a verembe esett áldozat vonyítása. Ezek a tüntetések, amelyek most zajlanak, a csapdába esett áldozatok vonyításai. Ezeknek az embereknek, a megmozdulásaiknak, azért nincs annyi esélyük sem, mint légynek a pók hálójában, mert vert sereg, a győzelemhez szükséges erőtől megfosztott áldozatok, akik a nekik állított csapdában vergődnek. Ezek az emberek azok, akik a választásokon való részvételükkel eladták a jellemüket, a becsületüket, az elveiket, akik térdet hajtottak Orbánnak, amikor elfogadták az antidemokratikus választások feltételeit. Ezek az emberek beleestek a verembe, és ott vonyítanak átszúrva egy rideg és hideg lyuk alján. Ezek a tüntetések arról szólnak, hogy kezdik észrevenni, hova kerültek, és nem érzik jól magukat. Borzasztóan sajnáljuk. Amit vetettek, most azt aratják.
Ezért minden együttérzés mellett sem tudunk azonosulni azokkal, akik most az utcára mennek, de az elmúlt négy évben egyetlen lehetőséggel sem éltek, hogy a rendszer igazi ellenzékeként szembeforduljanak vele. Akiknek nem volt annyi eszük, se szívük, hogy tudják, hogyan kell megállítani az Alkotmány elleni puccsot. Ők csak azt kapták, amit megérdemeltek. Miért csodálkoznak? Ők betonozták be Orbánt, ők legitimálták a rendszerét, ők semmisítették meg a rendszerrel való igazi szembenállás minden esélyét. Ők mentek a kollaboráns álellenzéki pártok hazugságai után, ők voltak azok, akik az „összefogásról” beszéltek, „győzelemről” vizionáltak, és ma sem jut eszükbe, hogy hazudtak. Hazudtak maguknak és másoknak, és nem vesznek tudomást arról, hogy amit az ember vet, azt aratja. Ők nem vétlenek. Ha közöttük van olyan ember, aki elvből (!) nem vett részt a választáson, hanem bojkottálta a rendszert, az kivétel. Csak akkor nincs tisztában azzal, hogy korpa közé keveredett. Nincs helye azok között, akik lefeküdtek Orbánnak, akik legitimálták Orbánt, akik térdet hajtottak a diktatúra előtt, s most nem tetszik nekik, hogy oda kerültek, ahova valók. Oda jutottak, amire előre figyelmeztettük őket. Ezek az emberek most sem néznek szembe a tévedésükkel és saját felelősségükkel. Azt hiszik, ártatlanok.
Nem döntenek ők meg semmit, a csapda mélyén rángatózó áldozat nem győzi le az orvvadászt. Öncsalásban él, aki az Orbán-rendszer korai végét várja ettől. Az Orbán-rendszert meg lehetett volna dönteni, még a csaló hazug választásokon való részvétel után is felkínált a sors több lehetőséget erre, de ezeket rendre elutasította a magát ellenzéknek hazudó díszes társaság. Már nincsenek leágazások, nincsenek menekülő útvonalak, az események megállíthatatlanul haladnak a vég felé. Ez már egyirányú utcává változott.
Ennek forgatókönyve pedig az, hogy a verembe került áldozatok egy idő után fellázadnak, felordítanak a riadalomtól, amikor fájni kezd a seb, amikor megértik, hogy innen tényleg nincs menekvés, és tesznek egy kísérletet arra, hogy kitörjenek a csapdából. Ekkor azonban ők már az Orbán-féle alkotmányos rend megdöntésére tesznek kísérletet. Mivel Orbán és társai államcsínye felett szemet hunytak, mostantól ők számítanak majd bűnözőnek. Ezért Orbán vérbe fojtja a felkelésüket és megtorolja a lázadást. Ha kell, akár külföldi (keleti) haderő segítségével, vagy anélkül. Hullák és sebesültek borítják majd a csapda környékét, ahonnan kitörni próbáltak. Ezután lezárja a határokat, bejelenti, hogy a nemzet megvédte magát a külföldi gyarmatosítókkal szemben, akiknek az ügynökei akarták pénzért megdönteni a magyar nép által választott nemzeti kormányt.
Ekkor vége lesz a pávatáncnak, Orbán végre azt teheti, amit szíve szerint tenne már öt éve, de még szüksége van az európai pénzre. Bejelenti, hogy az Európai Unió kísérlete megbukott, a liberalizmus halott, a liberális demokrácia nem demokrácia, az igazi demokrácia a nemzeti együttműködés fasiszta rendszere. Semmi keresni valónk ott, ahol az önrendelkezésünket akarták felszámolni. A magyar szabadságszerető nép, megvédi magát az idegen elnyomástól. Ezért Magyarország kilép az Európai Unióból. Ekkor megindul a határ felé a kétségbe esett tömeg, de ott fegyverekkel találja magát szemben. A börtön ajtaja becsukódik. Nemcsak képletesen, hanem ténylegesen is, sokakat bebörtönöznek, mint hazaárulókat és kémeket. Síri csönd következik, és elindul Orbán Viktor igazi uralma, amely az öregség okozta fizikai meggyengüléséig tart.
Ki lehet számolni, hogy ez hány évtized, hiszen még fiatal ember. A dermedt csönd után megindul a helyezkedés, az alkalmazkodás, a konszolidáció azokkal, akik nem fejtenek ki ellenséges tevékenységet. Ki kell egyezni valahogy, mondják majd az újabb árulók. Az oroszok és a keleti diktatúrák pénze helyettesíti az Unió pénzét, igaz, csak részben, ezért sajnálatos éhínség és nyomor évtizedei jönnek az új vasfüggöny mögött, amelyet viszont kárpótolnak a Magyarország sikereiről szóló orbáni beszédek.
Ezért a mostani tüntetések végzetszerűen futnak egy vérbe fojtott lázadáshoz, amikor az „összefogás”, a „kormányváltók”, a választásokon résztvevő árulók és kollaboránsok a csapdából való menekülésbe kezdenek. De nem menekülhetnek, mert elárulták a jogállamot, az Alkotmányt és mindent, ami megvédhette volna őket ettől. A fülkeforradalom és a NENYI utólagos legitimálása a választáson, az államellenes bűncselekmény és az alkotmányos rend tövénytelen megdöntésének tudomásul vétele, a rendszer bojkottjának elmulasztása védtelenné tette őket és megpecsételte a sorsukat. S utána jön a totális diktatúra. Gyurcsány és hazug társai olyan zsákutcába vitték a fotelforradalmárokat, hogy nincs békés és demokratikus menekülési lehetőség.
Orbánt a csapdába esett kollaboráns tüntetők soha nem fogják megdönteni. Ők az ébredésükkel csak a totális diktatúra bevezetését harcolhatják ki. Orbánt azok döntik majd meg, akik nem hajtottak térdet a diktatúrának. Az a maradék, amely mindig van, amely nem fertőzte meg magát a hazugságokkal, nem adta el a lelkét, nem adta fel az elveit, nem hajtott térdet a Baalnak. Az a kisebbség, amelynek megmaradt a gerince. Amikor ezek színre lépnek, akkor Orbán tudni fogja, hogy neki vége, mert ezek fölött nincs hatalma. Akik a hazug választásokon részt vettek, akik a lelküket eladták neki, azok vereségre vannak ítélve, és azoktól ő soha nem fél. Ez olyan tömeg, amelynek fülei és patái nőttek, mint Pinokkiónak, aki elhitte a hazugságokat. Ezek szamárrá változtak. Iá, Iá, ezt lehet hallani.
Ne reménykedjetek, nincs menekvés. Ezt elkúrtátok, és ennek beláthatatlanul súlyos következményei lesznek. Felelősök vagytok. Ne érzékenyüljetek el, ha az utcán vonultok a patáitokkal, ne képzeljétek magatokat hősnek, mert árulók vagytok. Ne higgyétek el, hogy több esélyetek van, mint az oroszlán szájában vergődő zebrának. Végetek van. Ezt pontosan lehetett tudni előre, erre elég figyelmeztetést kaptatok, de azokat elutasítottátok. Nem segít, hogy ma ugyanazt kezditek mondani, amit mi évek óta mondunk, mintha ti találnátok fel, mert ezzel együtt nem tépitek meg a ruháitokat, nem szórtok port a fejetekre, nem ismeritek el, hogy tévedtetek, hazudtatok, jellemtelenek voltatok. E nélkül pedig nincs esélyetek. Pedig ez lenne az utolsó esélyetek, hogy visszanyerjétek azt, amit eladtatok, a lelketeket és az erkölcsi fölényeteket. De ehhez is gyávák vagytok. Rohantok a végzetbe, még most is azokat szidalmazva, akik ezt előre megmondták.
És nem lesz dicsőséges a bukásotok sem, hanem nyomorúságos, megalázó és fájdalmas. Pontosan olyan, amilyet megérdemeltek. Szavaztatok, megkapjátok, amire szavaztatok. Aki szavazott, az mindenki az Orbán-rendszerre szavazott. Legitimitást adott a diktatúrának. A ti felhatalmazásotokkal történik minden. Miért háborogtok? A ti választottaitok ülnek Orbán parlamentjében, eszik Orbán kenyerét, adják a demokrácia hazug látszatát. A szemetek előtt folytatják ugyanazt abban a néhány választási körzetben, amelyben az önkormányzati választásokon nyertek. Megy a koncon való marakodás, a mutyi, a lopás, az urambátyám szoci komám basáskodás. Ezt kaptátok cserébe azért, hogy Orbánt bebetonoztátok a hatalomba.
Gyomorforgató is lesz még a történetetek, amikor Gyurcsány bálványimádó és populista csürhéje rátelepül a néhány jó szándékú civil szervező kezdeményezésére. Nem fogjátok tudni legyőzni és távol tartani őket, mert a kollaboráns ballib sajtó mellettük áll, maradék erőtöket a velük szembeni szabadságharcra kell fordítanotok, amely ezt a kis fellángolást is szétzilálja és nevetségessé teszi. Még a vérbe fojtott forradalmatokra is várni kell. Gyurcsány már a parlamentből, egyenesen Orbán seggéből adja ki a jelszót, hogy “mindenki az utcára”, és úgy tesz, mintha ezekhez az egyébként tiszteletre méltó megmozdulásokhoz bármi köze lenne. Rátelepül és megöli az egészet, mint mindent, amire valaha rátette a kezét. A legnagyobb árulók veszik majd át az irányítást, megrohasztva még azt a csekély tisztességet is, amit mostanában sikerült összekaparni.
Gyurcsány nélkül nincs Orbán, és ma már a Békemenethez hasonló csőcseléket toborzott a pártja köré. Vezérkultusza nem különbözik a Fideszétől, és kiadta az “egy a tábor, egy a zászló” jelszót a baloldalon is, ahol ő az “egy vezér”. Nagy szólamokon kívül semmi nem emlékeztet arra, hogy egy demokratáról vagy demokratikus pártról lenne szó. Ugyanolyan leválthatatlan a pártjában, mint Orbán, személye bírálhatatlan, mert aki azt megteszi, az Fidesz-ügynök, a Fidesz pénzeli, az Gyurcsány-fóbiás, karaktergyilkos, arra ömlik a mocsok és a gyűlölet. Gyurcsány előtt a demokratikus oldalon ilyen agresszív és mocskolódó csürhe nem volt. Mindent mondanak, csak azzal ne kelljen szembenézni, hogy felesküdtek Orbán alaptörvényére, felesküdtek Orbánra, elárulták a jogállamot, a Köztársaságot és az Alkotmányt. Az Orbán parlamentjében levő pártok a rendszer részei. Minden rendszerellenes tiltakozás ellenük való tiltakozás is. Miért akar Gyurcsány egyszerre lenni mind a két oldalon? Ez nem megy, pajtikáim. Ezért ha ezek bekapcsolódnak bármilyen tiltakozásba, az csak megfojthat bármit. Mintha vizet öntenének a tűzre.
Mindezt csak azért említem, mert Gyurcsány és csőcseléke rátelepedése még hosszú évekre veti vissza a kibontakozást, még a leverésre váró lázadást is. Gyurcsány a legnagyobb áruló, mert a Fidesz markában levő többi ellenzéki párttal szemben kínált alternatívát, és a demokraták jobbik részét rántotta a szakadékba magával. Az ő érdekeinek és önmutogató vágyainak alárendelve mindent. Politikai szélhámos, aki mindent megtesz, hogy a figyelem középpontjába kerüljön, de azzal nem tud mit kezdeni, mert ez maga a cél. Kisajátítja a helyet, de nem tölti be a szerepet. Gátlástalanságára jellemző, hogy most előrehozott választásokat javasol, hogy kifogja a szelet a tüntetéseket szervező civilek vitorlájából, magához ragadja a mikrofont, miközben minden becsületes ember tudhatja, hogy Orbán választási törvényei között nincs jelentősége egyetlen választásnak sem, mert választáson leváltani őt nem lehet. Ezt mindenki láthatta. Ez a hazugság temette be Magyarország összes esélyét eddig is. Emellett teljesen világos, hogy nem lehet egy diktatúrát “előrehozott választásokra” kényszeríteni. De az egész akció arra jó, hogy megfojtson mindent, ami rajta kívül ki meri dugni a fejét.
Eközben Magyarországot vezeti egy olyan ember, akinek kijelentései bomlott agyra utalnak. Aki Azerbajdzsánt bármilyen tekintetben mintaállamnak nevezi, az nem lehet normális. Aki Ózddal és Diósgyőrrel a háta mögött, a Tiszántúllal a zsebében hanyatló és bukott Nyugatról, bajban levő Amerikáról és Európai Unióról beszél, az meghibbant. Az eseményekből egyértelműen látható, hogy Orbán a korrupciós ügyei miatt az orosz titkosszolgálatok kezébe került és az oroszok játékszerévé vált. Nem számolt el a baltás gyilkossal, elég annyi, ha az oroszok tudják, melyik bankszámlára mennyit utaltak érte. Maga Azerbajdzsán is zsarolhatja Orbánt, ha az egykori liberális Orbán Heydar Aliyevet dicsőíti. Erre már egy elmebetegség sem elegendő magyarázat.
Ha az oroszok tudják, akkor tudják az amerikaiak is. Könnyen lehet, hogy ez az elzüllött, korrupt ember a két világhatalom nyomása alatt él, miközben a német kancellár már nem engedi a berlini fal közelébe, ami azt jelenti, hogy a németek is tudnak róla mindent. Félbolond futsallistát nevez ki külügyminiszternek, aki gerinc nélkül ingázik a világ legsötétebb diktatúrái között, végrehajtva főnöke legaljasabb utasításait is. Ez a személyiség nélküli ember olyan százmilliós vagyonra tesz szert, amelynek csak a hegye látszik, mert arcátlanul megvett egy 160 milliós házat. Mennyi lehet, amit nem látunk? Ha neki ennyi jutott, mennyit kapott a főnöke?
Orbán önrendelkezésről hadovál, miközben nem ura még saját magának sem. Semmi értelme a nemzetbiztonsági ellenőrzéseknek, ha Orbán nem egy kockázati tényező. Az ország egy elmeháborodott, zsarolható, korrupt ember kezében van, neki kiszolgáltatott, és nincs vele szemben ellenzék, mert az álellenzék egzisztenciája tőle függ, neki eladta magát. Méghozzá annyiért, hogy hozzájuk képest Ézsau a tál lencsével egy befektetési guru. S ez az ellenzék nem enged kinőni semmit a földből, mert azonnal ráteszi a kezét mindenre és megfojtja. Akik nem alkudtak meg és nem hajoltak meg Orbánnak, azokat hülyézik és gyalázzák. Nincs mód arra, hogy az igazsággal szembesítsék a lakosságot. A baloldali csőcselék azonnal behálózna vagy bemocskolna bárkit.
A felelősség azoké, akik idáig engedték jutni az ámokfutót. Falaztak neki és védelmezték, nem konfrontáltak vele, nem bojkottálták, nem szembesítették az alkotmányos rend megdöntésével, és nem hozták ezt az ország tudtára. Ennek az ára emberek élete, polgárháború, totális diktatúra és nemzeti katasztrófa lesz. Megfizet az ország mindenért, hogy nem nézett szembe soha semmivel, a saját felelősségével, hanem mindig hamisította a történelmet és a nemzeti önképet. Az ország néhány évtized alatt több száz évvel marad majd el a korától. Ez az ára annak, hogy nem néztek szembe a „keresztény-nemzeti” identitás hazugságával, és nem néztek szembe a holokausztban játszott szerepükkel. Ezzel fizetnek azért, hogy miután Orbánnak szabad kezet adtak, nem döntötték le a náci emlékművet sem.
Lehet mocskolódni, elmebetegezni, elvtársak, csak a felcsúti eredményjelző táblán látható eredményről ne vegyék le a szemüket. Ott 10:0 Orbán javára, és elképzelésük sincs, hogyan tegyenek ellene. Öt év óta minden bejött, amit írtam, és semmi nem jött be abból, amit ez az ellenzék a hozzá hű csatolmányaival állított, a teljes magyar politológus garnitúrával együtt. Szerencsére, nem elvi kérdéseket kell eldönteni, hanem az élet által igazolt tényekről beszélünk.
És már nincsenek leágazások. A végzet elkerülhetetlen.
