Lassan öt éve, hogy Orbán bejelentette a fülkeforradalmat és egy új társadalmi rendszer bevezetését. De ellenzéke a mai napig találgatja a rendszere lényegét. Pedig Orbán ezt minden lehetséges alkalommal elmondja, az alaptörvényében leírta. De az ellenzék és az értelmiségi holdudvara nem akar tudomást venni róla, mert nem akarja vállalni a „kultúrharcnak” nevezett ideológiai háborút. Ennek híján pedig vereségre van ítélve. Ha az Orbán-rendszer csak egy maffia lenne, már régen megbukott volna. A magyar nép utálja, ha valaki ellopja előle azt, amire neki fáj a foga. Ez nem csak egy polip.
*
Nézzük a tényeket. Orbán Viktor a KDNP 70. évfordulóján kijelentette, hogy „kereszténydemokrata kormányzásra van szükség Magyarországon, mert egy liberális demokrácia nem lett volna képes például a rezsicsökkentésre vagy a devizahitelesek megsegítésére. (…) Ezért kell kereszténydemokrata kormányzás Magyarországon.”
Amikor néhány nappal később Victoria Nuland amerikai államtitkár-helyettes bírálta Orbán kijelentéseit, amelyekkel a liberális demokráciát támadta, Németh Zsolt a helyszínen válaszul azt mondta: „Magyarországra értékválasztásával kapcsolatban inkább a kereszténydemokrácia, mintsem a liberális demokrácia kifejezés a találó”. A propaganda gépezet mindenhol visszhangozza, hogy az illiberális demokráciát úgy kell érteni, hogy Orbán a liberális demokrácia helyett „keresztény” demokráciát akar. Mintha a „keresztény demokrácia” is demokrácia lenne.
A kétfajta demokrácia, a „liberális” és a „keresztény” áll egymással szemben, és máris az európai történelem több évszázados harcához jutottunk el. Ez nem ért véget a felvilágosodással, mert a felvilágosodás előtti római katolikus hatalom soha nem fogadta el, és a harcot nem adta fel. A felvilágosodás előtt a katolikus egyház államelmélete határozta meg Európa történelmét. Az állam és az egyház, a nemzet és a vallás elválaszthatatlanok. Az egyház nem adhat szabadságot az embereknek a rosszra, és az állam feladata az, hogy ezt erőszakkal érvényesítse.
Szent Ágoston államelmélete nem demokratikus államot jelent. Ha a keresztény kifejezés alatt a katolikus „kereszténységet” értjük, akkor a „keresztény” jellegű demokrácia nem demokrácia. A szó katolikus értelmében a két kifejezés kizárja egymást: Szent Ágoston értelmében a keresztény állam nem lehet demokrácia. Olyan állam, amely a „kereszténységet” (értsünk alatta bármit) képviseli, nem lehet demokrácia, mert a hitelvek felülírják a szabadság és egyenlőség eszméjét. A „kereszténydemokrácia” kifejezés feloldhatatlan belső ellentmondást takar: egy állam vagy „keresztény”, vagy „demokrácia”. A két szó kizárja egymást.
Ez abban az értelemben is igaz, hogy Isten országa teokrácia, nem demokrácia. De a Biblia szerint ez kizárólag az egyházra vonatkozik, és nem az államra. A teokratikus állam nem demokrácia, hanem az Isten nevét bitorló diktatúra. Az államot és az egyházat Jézus szétválasztotta, amikor azt mondta, hogy „adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és adjátok meg az Istennek, ami az Istené”. A császárt (az államot) nem illeti meg az, ami az Istené, és a császár nem léphet fel Isten helyett.
Amikor azt mondjuk, hogy az egyházban teokrácia van, nem azokra a vallási szervezetekre gondolunk, amelyek a világban vannak. Jézus Krisztus egyháza nem azonos sem a katolikus egyházzal, sem a protestáns egyházakkal, sem a kisegyházakkal, sem ezek összességével, mert Isten országa nem látható. Jézus, aki az egyház feje, azt mondta, hogy az Isten országa nem látható módon jön el, hanem az Isten országa bennetek van, akik hisztek.
Ez azt jelenti, hogy az igazi egyház, a „Krisztus Teste” nem látható, mert senki nem lát bele senki szívébe, és senki nem tudja, hogy ki az, aki újjászületett, és a szellemi egyház tagja. Az igazi kereszténység nem szervezet, hanem az egyén és az Isten láthatatlan és titkos kapcsolatában létezik. Az igazi egyház, amelyről Jézus beszélt, egyetlen láthatatlan test, amelyet a Szentlélek kapcsol össze. Ez egy titkos szervezet, amelyet Isten irányít, és nem valamely „földi helytartója”. A „kereszténységbe” nem lehet beleszületni, csecsemőkeresztség nem használ.
Amikor a Biblia azt mondja, hogy „Isten ismeri az övéit”, az azt is jelenti, hogy nem kell aggódni, aki az övé, azt ő ismeri. De azt is jelenti, hogy csak ő ismeri, senki más. Ebből következik, hogy „keresztény nemzet”, „keresztény ország” nem létezik. Az a vallási szervezet, amely ilyet állít, az meghamisítja a Bibliát, ellenkezőjét állítja, amit a Krisztus. Vagyis: antikrisztusi.
*
Hogy ennek mi köze van a „kereszténydemokráciához”, az nagyon egyszerű: a „kereszténydemokrácia” azt a szent ágostoni elvet képviseli, hogy az állam nem bízhatja a polgárra sem a hitét, sem az erkölcsét, sem a világnézetét. Az állam feladata az, hogy az iskolások tankönyvében, az ország törvényeiben, a sajtóban és az élet minden területén képviselje a látható evilági egyházi szervezet tanait. Ez nevetséges, mindennek ellenkezője, amit Jézus tanított és a Biblia mond. A kereszténységet az erkölccsel azonosítani tudatlanság és ostobaság. Az erkölcs nem kérhető számon újjá nem született embereken, mert a Biblia szerint enélkül lehetetlen az erkölcsi törvényeket betartani. Ez csak képmutatókat nevel.
Jézus a búza és a konkoly példázatában mondta el, hogy mi a teendő azokkal, akik nem hisznek, vagy téves tanításokban hisznek. Azt mondta, hogy ezeket nem kell kiszaggatni. A konkoly, amelyet az ördög vet, együtt nő a búzával, melyet az Isten vetett el. A jó mag az Isten Igéje. A szellemi egyház feladata, hogy ezt a magot ültesse el az emberek szívébe: hirdesse az Igét. Az ördög is hirdeti a saját „igéjét”. Isten szabad választást ad az embernek, hogy válasszon a búza és a konkoly között.
Akinek a szívében a búza nő, az búza lesz, akinek a szívében a konkoly nő, az konkollyá válik. Amikor megkérdezték Jézust, kiszaggassák-e a földből a konkolyt, azt mondta, semmiképpen nem, mert a konkollyal talán a búzát is kiszaggatnák. Ennek oka az, hogy senki nem tudja különválasztani a konkolyt és a búzát, csak az Isten. Nem lehet belelátni senki szívébe. Azt mondja Jézus, majd a világ végén jönnek az angyalok, és szétválogatják a konkolyt és a búzát: a búzát a csűrbe takarják, a konkolyt megégetik olthatatlan tűzzel.
A katolicizmus és a szent ágostoni államelmélet a jézusi figyelmeztetésnek az ellenkezője. Évszázadokon át szaggatták Isten nevében azt, amit a katolikus egyház konkolynak nevezett. És bekövetkezett az, amit Jézus mondott: nem a konkolyt, hanem a búzát szaggatták. A konkoly égette a búzát a máglyákon, gyilkolta halomra az albigenseket, akik búzák voltak. A vége az lett, hogy csak a konkoly maradt. A búza illegalitásba és bujdosásba kényszerült. A konkoly kinevezte magát „üdvözítő egyháznak” és az Istennel zsarolva maga alá gyűrte az államot: kifosztotta és elnyomta az országokat. Jézus más szavaival: farkasok jöttek juhok ruhájában, és meggyilkolták a bárányokat.
*
A „kereszténydemokrácia” olyan államot jelent, amely szembeszegül Jézus parancsával. Egy vallási szervezet dogmái alapján a „konkoly” kiszaggatására vállalkozik, amely elkerülhetetlenül diktatúrához vezet. Ennek régebben is fasizmus volt a következménye, csak akkor még nem így hívták. Akkor az „egyház” közvetlenül gyakorolta az államhatalom fölötti ellenőrzést, azóta „világi rendeket” hozott létre, amelynek lényege az, hogy az államhatalmat bitorló politikus személyében olvad össze az állam és az egyház. Az egyházi ideológiával sajátítják ki az államhatalmat maguknak.
Ez megtéveszt egyeseket, nem veszik észre a háttérben meglapuló sötét vallási szervezetet. Pedig elég lenne csak elolvasni az alaptörvényt és a gyerek iskolai tankönyvét, amely a falusi katolikus plébániák butaságát és középkori áporodott levegőjét árasztja. A katolikus egyház egész történelme során köztörvényes és útszéli bűnözőket használt fel. Elég a keresztes háborúkra gondolni, hogy kiket toboroztak gyilkolni, de a királyi székekbe is gazembereket ültettek, ha lehetett, akit kényük-kedvük szerint mozgathatnak. Ha valaki ellenállt, azt egyszerűen megmérgezték, legyilkolták. A pápai széket adták és vették, aki többet fizetett, azé lett. A legaljasabb bűnözők irányították évszázadokon át az Isten nevében világot. Soha senki annyi embert nem ölt meg, mint ez a gonosz bűnszervezet.
A felvilágosodás ennek vetett véget, és így lett a „keresztény demokráciából” „liberális demokrácia”. A „keresztény demokrácia” olyannyira fasiszta állam volt, hogy a nevét kitaláló Mussolini állama is a katolikus egyház korporatív államelméletére épült, s abból fejlődött ki. A „keresztény demokráciában” az állam mindenek fölött áll, mert totális ideológiai, politikai és gazdasági hatalmat épít ki az alattvalók fölött. Ezért államosítással jár, az állam osztja szét és az állam hangolja össze a munkát. A „munkaalapú” társadalom a katolicizmusból ment át a fasizmusba. Az egyéni jog és a törvény alárendelődik a „közjónak”, amelynek tartalmát a jóságos vallási ideológiai állam határozza meg. Ezt az államot az Istentől rendelt eredete felmenti a törvény és a jog alól. Ahogyan a katolikus püspököt is megszenteli a szék, amelyben ül, a klerikálfasiszta állam képviselői is a legaljasabb bűncselekményeket követhetik el.
*
A liberális demokrácia az egyéni szabadságot helyezi a középpontba a vallási bűnszervezet által felállított „közjó” helyett. Az állam nem szólhat bele senki világnézetébe, a lelkiismeret szabadsága minden hitelv felett áll, és az állam a polgárokat szolgálja, nem pedig egy magasabb rendű cél nevében uralkodik az alattvalók fölött. Ez a demokrácia. A jog uralkodik, amely minden polgárra, így a hatalom gyakorlóira is vonatkozik. Az államnak nincsenek sem vallási, sem ideológiai funkciói, nem tehet különbséget hitelvek között. A hit magánügy, a vallás a civil szféra része. Híveik eltartják saját egyházukat.
Ez a liberális demokrácia nem tetszik Orbánnak, de nem azért, mert Putyint utánozza, hanem azért, mert a politikai katolicizmus, a „kereszténység” az egyéni szabadságot, a szekularizált világi államot elveti, a szabadságot és az egyenlőséget gyűlöli. Legnagyobb ellenségének a felvilágosodást tartja, és a felvilágosodást a legkárosabb emberi tévedésnek nevezi.
Amikor a felvilágosodás véget vetett a katolikus egyház (és az abból kinőtt, de a gyökereitől soha el nem szakadt protestáns egyházak) ámokfutásának, a gyilkos pre-fasiszta állami terrornak, akkor a katolikus egyház taktikát változtatott. A demokráciába beépítette a „kereszténydemokrata” és a „keresztényszocialista” pártokat, amelyek látszólag a liberális demokrácia részei, de valójában trójai falóként a liberális demokrácia szétverése és a katolikus Európa helyreállítása a feladatuk. A kereszténydemokrácia nyugati irányzatainak egy része nem azonos ezzel, nem a katolikus egyház ultramontán politikáját képviseli, hanem liberális demokraták, akik a kereszténység humanista elveit igyekeznek a demokrácia keretei között érvényesíteni. Ám nem akarják az egyházi ideológiát uralkodóvá tenni, és nem akarják az egyházi tanok és az állam összefonódását. Orbán nem erről a kereszténydemokráciáról beszél. Fontos, hogy azt ne tévesszük össze.
Az a fajta „kereszténydemokrácia”, amely „keresztény demokráciát”, fából vaskarikát jelent, valójában nem demokrácia, hanem ideológiai elnyomás és diktatúra. Ezek vége mindig gyilkolás lett. Ezt a „kereszténydemokráciát” állítja Orbán a liberális demokráciával szemben. Ez a „keresztény-nemzeti” állam, a „Szent István-i állameszme”. Ennek lényege, hogy a nemzet és a vallás egy. A nemzeti identitás a „kereszténységgel” azonos, miután politikai okokból felvette a katolicizmust. A magyar azt jelenti, hogy „keresztény” (katolikus értelemben). Ezért a magyar identitás a katolicizmussal azonos. Ezért katolikus állam maga a nemzeti állam. A magyar nemzeti kormány ezzel a politikai identitással azonos. Mindegy mit csinál, ez a magyar. Ellenfelei idegenek, ha magyarul beszélnek, akkor is.
*
Ezért nincs esélye a liberális demokratikus ellenzéknek, mert nem fogja fel azt, hogy az Orbán vezette bűnszervezet a magyar hamis öntudatból és identitásból él. Szent István országa, Mária országa, a pápától kapott Szent Korona országa (ez is egy hazugság). E jelképekkel hamis identitást ad a gyökértelen magyar népnek. Ez a „keresztény demokrácia” azonos lesz a nemzettel, a néplélekkel, a magyar identitással, ezért leváltani nem lehet, legyőzni nem lehet, mert ami helyette jön, az értelemszerűen nem magyar. Ezek a gazemberek a fasizmust azonosítják a magyarsággal. A felvilágosodás ezt a sötét ultramontán trükköt legyőzte más országokban, nem azonosítják magukat egy hamis álkeresztény szekta hazugságaival, és nem omlanak össze ettől. Van helyette más identitás.
De a magyaroknak nincs. Az ellenzék képtelen ezt az évszázadok óta bukott, legyőzött, a pokol bűzét árasztó hazugságot porrá zúzni, és adni a hazugság helyett egészséges nemzettudatot. A „jobboldaliság” ezzel a nemzeti identitással azonos, ezért elkerülhetetlenül vezet mindig fasizmushoz. Ezt a hazug identitást kellene leleplezni, a „keresztény demokrácia” mibenlétét elmagyarázni. A keresztesek tömeggyilkosságait, a máglyákat, a náci karlendítéssel köszönő usztasákat, a Horthy-Magyarország klerikális uralmát kéne világossá tenni.
Ám ez az ellenzék hajítófát nem ér, mert nem lát az orránál tovább, nem elemzi Orbán kijelentéseit, miszerint „az Európai Unió mindaddig befejezetlen projekt marad, amíg a kontinens keresztény gyökereiről szóló passzus nem kerül a helyére”. Világos beszéd. Ugyanarról a mondatról van szó, amely a magyar alaptörvénybe bekerült, és amelyből levezették a sarkalatos törvényeket, és az egész leválthatatlan fasiszta rendszert. Ezek azon dolgoznak, hogy Európába helyreállítsák a politikai katolicizmust, Európát a pápa fősége alatt egyesítsék. Ez egy 1700 éves projekt, ebben a történelmi összefüggésben kellene látni az Orbán-rendszert. Ez meg is valósul majd: a világ „keresztény demokráciájának” vezetőjét úgy hívják majd, hogy Antikrisztus. A katolicizmus adekvát államformája a monarchia. Ha az egyeduralmat most sikerül “demokráciának” nevezni, mindössze a “keresztény” szóra cserélve a “liberálist”, a fasizmus polgárjogot nyer, és a demokráciával egyenértékű választási lehetőség lesz. Erre megy ki a játék, ez a cél.
*
Számomra úgy tűnik, az ellenzék szándékosan nem akarja látni ezt, mert nem akarja kimondani a „keresztény” szót, nem akarja vállalni a „kultúrharcot”. De ez a kultúrharc zajlik, csak a liberális oldalon letették a fegyvert. Ez az oka, hogy akadálytalanul és ellenzék nélkül épülhet a klerikálfasiszta antiszemita rendszer. Ennek a rendszernek a lényege, a nemzeti együttműködés alapja, az antiszemitizmus. Aki nem tudja, olvasson Kovács M. Máriát, Csepeli Györgyöt és másokat, de a „keresztény-nemzeti” identitás jelentése az, hogy nem zsidó. A magyaroknak az a mondat, hogy „keresztény vagyok”, azt jelenti, hogy nem vagyok zsidó.
Ezért a katolicizmustól vett nemzeti identitás antiszemita is egyben. Egyrészt, mert a katolicizmus identitásának alapja is az antiszemitizmus (lásd: szellemi Izrael), másrészt a katolicizmus úgy tartja, hogy európai uralmának a zsidók vetettek véget, mert a felvilágosodás és a liberalizmus a zsidó szabadkőművesek műve. A liberalizmus szitokszóként antiszemita tartalommal is bír, amelynek szép példája a liberálbolsevik plutokrata kifejezés, ami zsidót jelent. Ha valaki nem tudná, ezek a katolikus egyházból jönnek, onnan vette át a szélsőjobboldal. A zsidók félnek, hogy ha támadják a katolicizmust, akkor nemzetietlennek mondják őket. Mert hát a “nemzet” ezzel a vallással azonos a történelmi hazugság és csalás folytán. Még sem tehetnek mást.
Ezért itt, bármennyire is szeretné a magyar zsidóság a szembenézést elkerülni, most is katolikus („keresztény”)-zsidó háború zajlik. A magyarok identitása egy orbitális hazugság révén a katolicizmusban gyökerezik, ezért a katolicizmus zsidók elleni háborújában a magyarok rossz oldalon állnak. Ez bevitte őket a fasiszta Olaszországgal és a náci Németországgal való szövetségbe, a Don-kanyarba és a holokausztba. De nem tanulnak belőle, hanem a Szabadság téren hirdetik ezt az identitást a Gábriel arkangyallal. A liberálisok pedig „vakok”, ezt nem tartják fontosnak, a maffiáról szóló mesékkel akarják elterelni a figyelmet a történelmi katolikus-zsidó háborúról, ami itt zajlik.
Azért állnak a magyarok rossz oldalon, mert ami a szabadsághoz, a jóléthez és a boldogsághoz kell, az nem a katolicizmus oldalán áll. A katolicizmus ellensége mindannak, ami „zsidó”, és ami jó: a parlamentarizmusnak, a demokráciának, a szabadságnak, a szabad versenynek, a magántulajdonra alapuló kapitalista gazdaságnak. Ezeket mind démonizálja, a jót rossznak mondja, a rosszat jónak. És azért is rossz helyen állnak a magyarok, mert ha ők igazán keresztények akarnának lenni, akkor a zsidók mellé kellene állniuk, mivelhogy Pál apostol szerint a kereszténység nem ellentéte a zsidónak, hanem a pogányok beoltása a zsidók olajfájába.
Ez azt jelenti, hogy a sok hülye magyar antiszemita, ha megtérne és keresztény lenne valóban, akkor a zsidóságba lenne beoltva. Ábrahám zsidó örökségéből részesülne. Megkapná a zsidó Messiásban azt, ami a zsidót zsidóvá teszi, és részesülne az Ábrahám áldásából. Nem kellene a zsidókat Auschwitzba küldeni irigységből, hogy a bamba bálványimádó katolikus „keresztény” ifjak ne kerüljenek hátrányba a biblikusan gondolkodó eszes zsidókkal szemben, mert megkapnák ugyanazt. A hitetlen zsidókat be is előzhetnék, ahogy Jézus mondta, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.
De ezt az antiszemiták nem fogják belátni. Viszont a magyar liberálisoknak, köztük zsidóknak, igazi keresztényeknek (mert a liberalizmus a Bibliából származik, ha valaki nem tudná), nem zsidóknak be kellene végre látniuk, hogy nem csukhatják be a szemüket és a fülüket, amikor az ultramontán politikai katolikus „kereszténységet” hallják, hanem fel kell venniük a harcot. E nélkül nem győzhetnek, mert csak a levegőt csapdossák, az ellenség máshol van. Nem lehet örökké félni a nyivákoló katolikus egyháztól, hogy „keresztényüldözés”, és nem lehet rettegni tovább, hogy akkor növekszik az antiszemitizmus. Ez nem igaz. Az antiszemitizmus akkor nő, ha a sötétséggel nem veszik fel a küzdelmet.
Először is ki kellene mondani az ellenzéki oldalon, hogy az illiberális állam a „kereszténydemokrata” állam. Az orbáni szóhasználatban a liberális ellentéte a „kereszténydemokrata”. Nem Putyin, nem Polip, nem maffia, hanem politikai katolicizmus, állami „kereszténység”, ami diktatúrát jelent. Orbán és emberei naponta kimondják, de az ellenzéknek is ki kellene mondani, hogy a szabadság, a liberális demokrácia ellensége a „kereszténydemokrácia”. Nem én mondom, hanem Orbán. És meg kellene mondani, hogy mit jelent az egyik, mit jelent a másik.
Az természetes, hogy a katolikus államot bűnözők és maffiózók vezetik, ez mindig így volt. A Borgia-család nem volt bűnöző, nem volt maffia? Még a „polip” szó is Olaszországból származik, és a katolicizmusból kinőtt maffiát jelenti. Akkor miért hazudjuk le belőle a lényegét, a vallási ideológiát, amely a magyar alaptörvény fundamentuma? Orbán Viktor fejében az illiberalizmus a „kereszténydemokráciával” azonos. Ez a „kereszténydemokrácia” nem azonos a nyugat-európai kereszténydemokráciával, hanem a „keresztény-nemzeti” horthysta fasizmussal azonos. Ha a magyarok megértik, hogy a „magyar” nem azonos a katolikus „kereszténnyel”, a koronát nem is István kapta, akkor nem fogják akarni a fasizmust. Nem a katolikus egyház adta az államiságot, és nem a katolicizmus legitimálja a magyar nemzetet. Egyszerű védelmi zsarolás volt a katolicizmus állami felvétele, ettől senki nem lett keresztény.
Talán még emlékszünk arra, hogy a neonáci békemenet azzal a bibliai idézettel vonult, hogy az „igazság szabaddá tesz”. Az ő szájukból ez olyan (hogy másik bibliai hasonlattal éljünk), mint a disznó orrában az aranyperec. De ez a bibliai idézet igaz. Az igazság által vagy erős, és az igazság szabaddá tesz. Az ellenzék azért gyenge, mert nem az igazságot mondja, a magyarok azért nem szabadok, mert nem az igazság útján járnak. Én azért vagyok erős, és azért nem érdekel senki hülye véleménye, mert az igazságot mondom.
*
Sokan még azt sem ismerték fel, hogy Orbánnak van ideológiája. Azt a tévedést ismételgetik, hogy Orbán praktikusan felhasznál mindent a hatalma érdekében. Amíg ezt gondolják, addig soha nem fogják a rendszerét megdönteni, és soha nem lesz kritikus tömeg az oldalukon. Csak az igazság mozgatja meg a tömeget a hazugsággal szemben. Egy másik hazugság nem.
A liberális demokrácia törvény előtti egyenlőséget, hatalmi ágak szétválasztását, joguralmat jelent. A „keresztény demokrácia” ennek ellenkezőjét, kivételezést, protekcionizmust, előjogokat, a hatalmi ágak szétválasztásának megszüntetését, a joguralom helyett az egyszemélyes zsarnoki hatalmat. „Majd csinálunk rá egy törvényt.”
Ezt mutatta be Orbán azzal a hasonlattal is, amikor azt mondta, hogy a liberális demokráciában nem lett volna lehetőség a rezsicsökkentésre és a devizahiteles mentőakcióra. Ez pontosan így van. A liberális demokrácia alapja és vezérelve a jog és a jogbiztonság. Az Orbán által említett példák pedig úgy törvénytelenek és jogtaposók, ahogyan vannak. Orbán világképe az a „keresztény demokrácia”, amely a jogot alárendeli a hatalmon levők céljainak, önkényes elgondolásainak. Ezt nevezik ők „közjónak”.
Az illiberális „demokrácia” jogtiprást jelent. A felhatalmazást az istenkirályság, a „kereszténységre” való hivatkozás adja. Az, hogy a jogtiprást Istent gyalázó módon a „keresztény” jelzővel illetik, a katolikus egyházat tekintve semmi újat és meglepőt nem jelent. Ez a bűnszervezet Konstatinustól, a megalapítása óta erről szól. De a józan polgárok figyelmét felhívnám arra, hogy a 89. Zsoltár 15. verse azt mondja Istenről, hogy „Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja”. A 97. Zsoltár 2. verse szerint „igazság és jogosság az ő székének erőssége.”
Ézsaiás szerint „Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által”. Vagyis, ahol nincs jogosság, nincs jog, és nincs igazság, az a hely átkozott. Ahhoz nincs köze Istennek. Ézsaiás néhány verssel korábban azt írja, „Mint lett paráznává a hív város! Teljes volt jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok!” Ahol megszűnik a joguralom és az igazság, az a hely gyilkosok tanyája lesz. Ez az orbáni „keresztény demokrácia” lényege, ez az illiberális állam.
Nem különbözik ez egyik korábbi katolikus államtól sem. Mindben tombolt a gyilkolás. Aki ezt most nem mondja meg, az bűnrészes.
