Orbán Viktor „keresztény-nemzeti” (klerikálfasiszta) rendszere új szakaszába lépett, amikor rendőrséget vetett be civil alapítványok ellen. Ez rámutatott arra, hogy Orbán rendszere minden bizonnyal eljut a totális diktatúrához, ha rákényszerül erre.
A történtekből levonható legfontosabb tanulság az, hogy le kell leplezni a hivatalos ellenzéket. Tisztázni kell, hogy Orbán parlamenti ellenzéke nem a rendszer ellenzéke, hanem a rendszer része. Ezért, aki az Orbán-rendszer ellenzékének tekinti magát, egyben ellenzéke a Demokratikus Koalíciónak, az MSZP-nek, az Együtt-PM-nek és az egyszemélyes Fodor Gábornak, bárhogy is nevezze most magát.
A legfontosabb feladat szétválasztani a rendszer igazi ellenzékét Orbán fizetett ellenzékétől, akik a rendszer hamis látszatát és legitimitását adják. Gyurcsány és társai bizonyították, hogy nincs olyan törvénytelenség, amelyet tudomásul ne vennének. Ragaszkodnak a hamis látszathoz, hogy Magyarországon demokrácia van, ahol demokratikusan kell az ellenzéknek viselkednie. Mindenáron részt kívánnak venni a következő csaló választáson is, hogy a rendszer részei maradhassanak. Ha az ellenzék nem bojkottálja az Orbán-rendszert, akkor az ellenzéket is bojkottálni kell.
A hivatalos ellenzék legnagyobb bűne, hogy elhomályosítja azt az államellenes bűncselekményt, amely a nemzeti Együttműködés Rendszerét létrehozta. Már senki nem beszél arról, hogy Orbán rendszerének alapja a 2010-es választások „fülkeforradalommá” nyilvánítása volt. Erről parlamenti határozat született. Az Orbán-rendszer jogi alapja a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata (a NENYI), amely a „fülkeforradalomra” hivatkozva hatalmazta fel Orbánt arra, hogy új társadalmi politikai rendszert hozzon létre. Ez törvénytelen.
Az érvényben levő Alkotmány nem ismer „fülkeforradalmat”, nem tett lehetővé bármilyen arányú választási győzelem esetén sem rendszerváltoztatást. Nem tette lehetővé, hogy arra hivatkozva megváltoztassák az alkotmányos rendet. Az országgyűlési választás önkényes „fülkeforradalommá” való átminősítése nem adott jogi alapot az alkotmányos rend megváltoztatására, új társadalmi-politikai rendszer létrehozására. Amikor Orbán és társai ezt megtették, a Büntetőtörvénykönyvben meghatározott államellenes bűncselekményt követtek el: az államhatalom birtokában az alkotmányos rendet erőszakkal megdöntötték. Erre sem az államhatalom birtokosainak, sem az államhatalmon kívül állóknak nem adott lehetőséget az érvényben levő Alkotmány. A Btk. életfogytig tartó büntetéssel fenyegeti az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatását. Ez az erőszak megtörtént, mert ez nem a magyar nép és nem a legitim politikai erők akarata volt. A törvényalkotó háromnegyedes többséghez kötötte ezt az akaratot, amelyet Orbán egyszerű kétharmaddal megváltoztatott.
Orbán és társai bűnözők, bűnszervezetet működtetve megszállták az országot, megdöntötték az alkotmányos rendet, törvénytelen módon eltörölték a törvényes Alkotmányt. Egy demokratának nem lehet más célkitűzése, mint a törvénytelen állapot felszámolása, az alkotmányos rend helyreállítása, a bűnözők törvényes felelősségre vonása.
Magyarország jelenleg megszállt ország, amely egy idegen állam (a Vatikán) érdekeit valósítja meg, egy politikai célokra szerveződött egyházi szervezet ideológiája alapján tartja megszállva és elnyomva az országot. Aki beletekint az új tankönyvekbe, és elolvassa a szemérmetlen hazugságokat, és az álszent szövegeket, már abból is beazonosíthatja, kik Magyarország jelenlegi idegen megszállói. Ezek a katolikus plébániák áporodott levegőjét árasztják. Bármelyik katolikus papot meghallgathatjuk, ugyanezeket a szövegeket fogjuk hallani. Ezek Bangha Béla jezsuita szerzetes és Prohászka Ottokár püspök propagandájából nőttek ki. Ezek az antiszemita, szentistváni keresztény-nemzeti állam ideológiai alapjai, és ezek Orbán antidemokratikus klerikális alaptörvényének és rendszerének alapja is.
Senkit ne tévesszen meg, hogy az állam hivatalos képviselői mellett nem látják a bíborost. A katolikus egyház új stratégiája szerint a világi rendek képviselik az egyház érdekeit. Az állam és az egyház a világi politikai vezetők személyében olvad össze. Ahol Semjén a miniszterelnök-helyettes, aki az egyházát szolgálja az állami hivatalában, ott nem kell a pápai nunciusnak exponálnia magát.
Orbán hivatalos ellenzéke velük szemben elárulta a megpuccsolt Alkotmányt, elárulta a Köztársaságot, elárulta a liberális demokratikus jogállamot, elárulta a magyar szabadságot. A liberális baloldal elárulta a liberális értékeket (is), a felvilágosodást, az emberi jogok nyilatkozatát, elfelejtette, hogy a liberalizmus a katolikus egyházzal folytatott harcban jött létre. Azóta sincs nagyobb ellensége, mint a katolikus egyház. Ez az ellenzék ezt az igazságot elhomályosítja és letagadja. A rendszer igazi ellenzékének vissza kell térnie az Orbán-rendszer alapjaihoz, nem szabad megengedniük, hogy elhomályosítsák azt, hogy Orbán rendszere hogyan jött létre, milyen bűncselekmény az alapja.
A hamis ellenzéket kiszolgáló sajtó eltereli a figyelmet a lényegről, hogy Orbán államellenes puccsot hajtott végre, Orbán köztörvényes bűnöző, akinek a letartóztatását kellene követelni minden percben. Az ellenzék ehelyett fügefalevelet tart neki, bűntársa Orbánnak, legitimálja a rendszerét. A hivatalos ellenzéket Orbán tartja el. Neki köszönhetik a párttámogatásukat, az egzisztenciájukat, a parlamenti fizetésüket, a szolgálati kocsikat, a brüsszeli jólétet, még a közszerepléseiket is. Ezek fontosabbak, ezért nem vállalják a konfrontációt, a harcot, a szembenállást. Az ország vagyona Orbán kezében van, annak adja, akinek akarja. A hivatalos ellenzéket és pártsajtóját azért tartja el, hogy legitimálja őt.
A Demokratikus Koalíció azzal szórakoztatja a közvéleményt, hogy „Több nőt az állami és az önkormányzati cégekbe!”. Az Alkotmány minden polgár kötelességévé tette, hogy a hatalom kizárólagos birtoklására való törekvések ellen fellépjen. Gyurcsány pártja ezzel szemben a kizárólagos hatalmat gyakorló Orbán-rezsim kitartottjaként a parlamentben játssza a demokráciát, és a legfőbb problémája, hogy a fasiszta rendszerben nincs elég nő az állami cégekben. Kevés a fasiszta nő.
Az államcsínnyel létrehozott önkényuralmi rendszer törvénytelen és illegitim. Minden demokratának meg kell tagadnia a vele való bármilyen együttműködést, mert államellenes bűnözőkkel nincs miről tárgyalni. Jogállamot és Alkotmányt tisztelő polgárnak nincs más választása, minthogy bojkottálja a megszálló és elnyomó hatalmat, amely saját tulajdonának tekinti az országot. A rendszer elleni bojkott formája, hogy nem megyünk be a rendszer parlamentjébe, önkormányzataiba, nem veszünk részt a törvénytelen állam igazgatásában. Nem azért kell a választásokat bojkottálni, mert annak praktikus haszna van, hanem azért, mert törvénytelen, bűncselekménnyel létrejött hatalom írta ki.
A civil alapítványok lerohanása az utolsó figyelmeztető jel a demokratáknak, hogy megértsék: strukturálisan már évekkel ezelőtt kiépült a fasiszta rendszer, amely azért nem használt eddig erőszakot, mert nem volt rá szüksége. De ha szüksége lesz rá, nem riad vissza semmitől. Feloldozza az ideológiája, amely a szentistváni államelmélet alapján a nemzetet a vallással azonosítja, s a vallás védelmezői a nemzet védelmezőiként bármit megtehetnek. Ők a nemzet legitim képviselői a politikai katolicizmus ideológiája alapján.
Utolsó figyelmeztetés a civilek demonstratív megszállása abból a szempontból is, hogy a rendszer igazi ellenfelei nem számíthatnak a hivatalos ellenzékre és annak védelmére. Orbán szövetségesei, kitartottjai. Tisztességes emberek erre az akcióra keményen válaszolnának, a parlamentből kivonulnak, visszaadják a mandátumaikat, bejelentik, hogy nem indulnak a rendszer legújabb választásán, és nyílt antifasiszta harcot indítanak, követelve a megpuccsolt alkotmányos rend helyreállítását.
Ehelyett arra készülnek, hogy az Orbán által adminisztratív módon behatárolt önkormányzati helyeket elfoglalják, a szerepükért járó pénzt zsebre vágják. Ez az ország nem anyagi alapon szakadt ketté, hanem intellektuálisan. Magyarországon tömegesen élnek funkcionális analfabéták, akiknek fogalmuk sincs az őket körülvevő világról, és akiket mindenki csak eszköznek tekint. És vannak a kiművelt emberfők, akik a fejük fölött próbálnak alkudozni a javak kicsit igazságosabb szétosztásán. De Magyarországnak nincs olyan intellektuális elitje, amely önző érdekein túl is látna, és hajlandó lenne tenni ennek a népnek a felvilágosításáért, szabadságáért és felemeléséért. Ha Magyarországon lennének demokraták, független szabad polgárok, akkor kihasználnák legalább az Orbán-rendszer hibáit, ha már az első négy évben elmulasztották nevén nevezni a rendszert, és így viszonyulni hozzá.
A Gábriel arkangyalt ábrázoló emlékmű mindennél világosabbá tette ennek a rendszernek az ideológiáját. Megtestesíti mindazt a hazugságot, amelyre a rendszer épül. Magába foglalja azt a hazug magyar identitást, amely a rendszer támogatásának alapja. Ha lenne Magyarországon felelős ellenzék, demokratikus polgárság, akkor e szobornak minden üzenetét ízekre szedi, és felvilágosítja a népet, hogy ez az évezredes hazugság okozza a tragédiáit, nem a „turáni átok”. Ennek lényege, hogy a korona elfogadásával a magyarok „keresztény nemzetté” váltak, és a koronát adó vallással azonosak. Miközben az egész mítosz, legenda, amely mögött a kíméletlen és hataloméhes vallási szervezet manipulációja áll. A két világháború közötti „keresztény-nemzeti” horthysta állam is a katolikus egyház ideológiájára épült. A „keresztény” osztályokat védelmezte a zsidókkal szemben, és ez volt a nemzeti önvédelem.
Az Orbán-rendszerhez vezető folyamat a médiaháborúval kezdődött, amikor a katolikus egyház a köztévében nem kapott elég műsoridőt. Akkor még ellenálltak a demokraták, ma már a gyerekeiket a legsötétebb falusi pap téveszméi szerint tanítják az azóta újraállamosított iskolákban. Az újraállamosítás célja is az volt, hogy a katolikus egyház karmai közé dobják az ifjúságot, és egy generáció múlva katolikus janicsárok jöjjenek ki belőle, akik azt fogják mondani, amit Orbán Tusnádfürdőn. Dabason még védekeztek a polgárok, hogy az egyetlen iskolát átvegye a katolikus pap. Orbán ezt már úgy oldotta meg, hogy az összes önkormányzati iskolát elvette, és átadta az inkvizíciónak.
Orbán hivatalos ellenzékének másik bűne, hogy nem vállalja a „kultúrharcot” és az ideológiai háborút. Letagadja, hogy ez a rendszer a Gábriel arkangyal által megtestesített politikai katolicizmus, a szentistváni magyar állam inkarnációja. Beszélnek Putyinról, csak azt nem veszik észre, hogy ez nem a KGB utódszervezete által létrehozott maffia, hanem a két világháború között már feltámasztott középkori Magyarország identitása, a szentistváni magyar állam.
Mindebben bűnösök azok, akik mindent elkövetnek, csak ne kelljen kimondani a bűvös két szót: „keresztény” (pontosabban fogalmazva: katolikus) és „zsidó”. Pedig itt szellemtörténetileg katolikus-zsidó háború zajlik. A hallgatás eredménye nem az, hogy nem lesz „kultúrharc” és antiszemitizmus, hanem az, hogy még erősebb lesz. Odajutnak, hogy egy zsidó szülőnek is el kell tűrnie, amikor az iskolaigazgató azt vágja a fejéhez, hogy „pogányt” akar nevelni a gyerekéből, ha nem íratja katolikus hittanra. Miközben az egész fordítva van. A másik oldalon ideológiailag felkészült, elkötelezett ellenfelek állnak, akiknek nincs identitászavaruk, és pontosan tudják, mit akarnak. Ha velük szemben nem áll fel hasonlóan elkötelezett, tisztán látó, önmagát vállaló ellenzék, ez az ország évtizedekre elveszett.
Az ellenfél évszázados receptek alapján dolgozik, ezen az oldalon pedig fogalmuk sincs arról, minek a közepébe kerültek. „Adj király katonát!” játékot űz az ellenfél. Kertész Imre árulása felbecsülhetetlen károkat okozott. Azzal, hogy Zoltai Gusztávot megvették, most fizetik meg az árát azok, akik már húsz éve nem rúgták ki. Most bekövetkezhet az, hogy az árulóhoz kell majd menniük, ha bármit akarnak, mert ő lesz a hivatalos állami képviselő.
Ha lenne igazi ellenzék Magyarországon, a gábrieles náci emlékművet már ledöntötték volna. Ha az ellenzék ezt megteszi, választás elé állítja az ellenfelet. Orbánnak ki kellett volna mutatnia a rendszer lényegét, miközben az egész világ azok mellé állt volna, akik felkelnek a történelemhamisítás ellen.
