Te mivel foglalkozol, mármint a szorongáson kívül?
Vannak itt halászok, könyvtárosok, marósok és újságírók, de ez mind csak másodállás. A magyar ember főállásban szorong. Könnyű lenne elütni olcsó humorral, hogy most az ellenzékiek szoronganak, aztán majd egy esetleges kormányváltás után az akkori ellenzékiek fognak, de Magyarországon többségében nem kormánypártiak vagy ellenzékiek élnek, hanem szorongó magyarok. Akikkel találkozunk ügyintézés közben, a villamoson vagy a közért előtt, azok nem baloldaliak vagy jobboldaliak, ezt csak mi próbáljuk bebeszélni, elsősorban magunknak.
Én szorongok, és villanyt szerelek.
A szorongók millióinak nincsenek pártpreferenciái. Ülünk a klaviatúra előtt, és azt képzeljük, hogy ezek a milliók fideszesek vagy szocialisták, elempések vagy dékások. Van egy rossz hírem, kedves írástudó barátaim, nem azok.
A fentebb felvázolt összetétel tehát annyival egészül ki, hogy szorongok (ez a legtöbb), szorongok és közmunkás, szobafestő vagyok (ez a kevesebb), szorongok, kémiatanár vagyok és baloldali (még kevesebb), szorongok, klasszika-filológus vagyok, konzervatív és elmegyek szavazni (na, ebből van alig).
A tudatos szavazó olyan, mint a gömbvillám, hallottunk már róla, vannak nagyszerű bizonyítékok, de azért elég kevesen láttunk ilyesmit. Ha ők döntenék el a választásokat, rendkívül érdekes eredmények születnének, és most egyáltalán nem arról van szó, hogy kétharmados liberális kormány alakulna, de mindenképpen átrendeződnének az erőviszonyok. Hol így, hol úgy, de a kilengések kisebbek lennének, mert a tudatos szavazó az tudatos. Vannak neki úgynevezett elvei, amiket egyeztet az érdekeivel, irracionális elemként beleolvasztja ebbe az esetleges családi hagyományokat, aztán elmegy és szavaz.
Persze ő is szorong. Mindenki szorong, mert van itt valami a vízben, de a tudatos szavazót nem vagy csak csekély mértékben befolyásolja választásában ez a szorongás. Mindenki más, akit Magyarország politikailag aktív közösségének szoktunk vezetni, gyakorlatilag semmi más nem űzi el a szavazóhelyiségbe, csak és kizárólag a szorongás,pontosabban a pártok ezen szorongásra adott válaszai.
Tudatosan nem megoldást írtam, mert megoldás nincs, legalábbis ezeknél a pártoknál ilyesmivel nem találkoztam, de vannak válaszok, válasznak tűnő mondtatok, jelszavak, fröcsögések és hazugságok. Nyilván nem azt mondják a kampányban, hogy nem fogsz szorongani, ha minket választasz, hiszen ehhez tudatosítani kellene a választókban, hogy ők tulajdonképpen pszichiáterre szorulnának és politikusra, csak homályos utalásokkal operálnak. Dr. Hentes Lajos, szívsebész, aki homályos utalásokkal operál. Bocs.
Az egyesült magyar szorongók pedig az alapján választanak pártot, hogy aktuális szorongásukat melyik ígéret oldja éppen. Az ígéret természetesen csak ígéret marad, de a szorongást maga az ígéret csökkenti. Ideiglenesen. Nem véletlen, hogy az Ígéret Földjét nem a Beteljesült Ígéret Földjének hívják.
A liberális demokrácia lényege azonban az egy ember, egy szavazat, és csak egészen finom, életkori megszorításokat tesznek ezen elv érvényesülése érdekében. Nálunk azonban éppen most készül felszámolni a liberális demokráciát a miniszterelnök, és bár konkrétumokat eddig nem mondott (milyen nagyszerű ez azoknak, akik éppen a liberális demokráciától szorongtak eddig!), sejthető, hogy valamit tervez a választójoggal is, mármint azokon a merényleteken kívül, melyeket a liberális demokrácia keretein belül is meg tudott oldani.
Lennének tippjeim.
Külön kéne választani azokat a Gyurcsány-fóbiában (most ne menjünk bele, hogy a szorongás és a fóbia, habár közös tőről fakad, messze nem ugyanaz), Bajnai-fóbiában vagy akár Tóbiás József-fóbiában (ez viszonylag új keletű tünetegyüttes) szenvednek, és elvenni a szavazati jogukat. Lenne egy teszt, de persze beugratós, mert nem azt kérdeznék benne, hogy szavazna-e ön másra, mint a Fideszre, hanem összetett, minimum száz kérdés, aztán ott valahol a mélyen elrejtve a lényeg, és máris megoldódna a négyévenkénti idegbaj, hogy most lesz-e kétharmad vagy nem lesz, be kell-e számolni a határon túli norvégok szavazatait, ha azok Orbánra szavaznak vagy sem.
Semmi fakszni.
Egyelőre egy ember egy szavazat, és ennek nagyrészét megvásárolják, hol így, hol úgy. Nem kell pénzre gondolni (bár lehet), sokkal inkább szorongásoldó ígéretekre, alanyi jogon járó alapjövedelem, új szociális bérlakások, nemzeti nagyság, Európa a lábaink előtt, rengeteg pénz Nyugatról, rengeteg pénz Keletről, és most nem arról beszélek, hogy ezek mennyire jogos igények, vagy, hogy hatásuk egyformán lenne káros, avagy felvirágoztató, hanem arról, mi valósul meg.
Oligarchák oligarchák ellen, és csak egyetlen vigaszunk lehet: ők is szoronganak.
