Ez az írás gondolkodó embereknek és nem pártfanatikusoknak szól. Fanatikusoknak nem kell olvasni, nekik majd megmondják, mint gondoljanak. BL
Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a „szentistváni államnak” nincs ellenzéke. A mai politikai ellenzék egy részének fogalma sincs róla, mivel áll szemben, ennél jobban felizgatják őt az útiköltség-térítés transzcendens kérdései. Másik része tagadja az ideológiai kérdések jelentőségét, mert nem ért hozzá. Ami születése előtt történt, arról nem tud. Emlékezete a múlt havi fizetése felvételéig nyúlik vissza, azt gondolja, attól liberális, hogy nem tulajdonít jelentőséget eszméknek, ideológiáknak. S akkor azok már nem is léteznek.
Tegyük mindjárt hozzá, hogy a Mussolini típusú fasiszta államnak sincsen ellenzéke, pedig ezt ma már mondják olyanok is, akiknek fogalmuk sincs az olasz fasizmusról és Mussolini államáról. Mussolinit a tusnádi beszéd óta lehet a magyar liberálisok kiátkozása nélkül emlegetni. Én eltévesztettem az időt, mert már három éve kifejtettem „A magyar Mussolini” című cikkemben (2011. júlis 6. Amerikai Népszava) a párhuzamokat, sőt már korábban „Az Unió első fasiszta állama” című cikkemben is. Mindez nem számít, mert a magyarországi demokratikus oldal ún. liberálisai arról ismerhetők fel, hogy nemcsak ugyanazt kell mondani, amit ők, hanem ugyanakkor.
Hogy a mindenkinél okosabb doktriner magyar liberálisoknak miért kellett várni Orbán tusnádi beszédéig ennek felismeréséhez, az a világtörténelem soha meg nem fejtendő rejtélyei közé tartozik, hacsak valaki meg nem kaparja, hogy ezek a liberálisok miből éltek eddig, miből szeretnének megélni a továbbiakban. A Newsweek budapesti tudósítója mindenesetre úgy vélekedett, hogy a tusnádi beszéd „nagy felzúdulást okozott a baloldalon, de valójában kevés olyan dolog hangzott el, amit Orbán korábban valamilyen formában ne mondott volna el”.
Az hagyján, hogy mindent elmondott már korábban is, de meg is csinálta. A mi intellektuális fölényben páratlan demokratikus ellenzékünk ezt nem vette észre, sőt kézzel-lábbal tiltakozott, hogy itt Mussolini fasiszta állama épülne, „ez még mindig demokrácia”, hajtogatta a kórus. Orbánnak kellett megmondani, hogy vegyék már észre magukat, és ne beszéljenek hülyeségeket, ne járassák le az új barátai előtt, itt szó nincs demokráciáról. A liberális demokrácia ideje lejárt. Ha valaki azt gondolná, hogy a magát liberális demokratának valló ellenzék ezután taktikát vált, és tudomásul veszi, hogy egy megszüntetett demokráciában már nem tehet úgy, mintha demokrácia lenne, az téved.
Miután az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet igen óvatosan, hogy az igazsággal szembeni érzékenységét senkinek ne sértse, felvetette, hogy mi keresnivaló van egy olyan választáson, amelyet maga az ellenzék sem tart demokratikusnak és szabadnak, Gréczy Zsolt megfogalmazta ugyanazokat a hazugságokat, amelyek négy éve vezetik félre a magát demokratikusnak tartó közvéleményt. Még ki sem hűlt az előző hazugságaik nyomán elszenvedett megsemmisítő vereség helye, már egy újabb vereségbe kormányoznák azokat a szerencsétleneket, akik hisznek nekik.
De ez magánügyük. Annyi megsemmisítő vereséget szenvednek el, amennyit akarnak, az viszont már nem magánügyük, hogy ezzel legitimálják az Orbán-rendszert, és továbbra is kölcsönzik a demokrácia hazug látszatát annak a rendszernek, amelyről Orbán maga mondta el, hogy nem demokratikus. Ez már nem magánügy, mert ők a felelősei annak, hogy ezt a hamis látszatot Orbán fenntartja, márpedig a rendszer addig áll, amíg ezt a hazugságot el tudja hitetni.
Gréczy Zsolt papagájként mondja fel azt a hazugságot, hogy a bojkottnak csak akkor van értelme, ha abban mindenki részt vesz. Miközben elismeri, hogy a rendszer nem demokratikus, sőt fasiszta jellegű, továbbra is választási taktikai kérdésnek tekinti a bojkottot. Mint mondja, „A bojkott felvetése legitim vita”. Tegyük hozzá, hogy „elvtársak”. Eddig ugyan nem volt legitim vita, de már a Párt annak nyilvánította, szabad róla pofázni. Majd: „Orbán tényleg diktatúrát épít, beszéde nem volt más, mint fasiszta alapvetés. Nem véletlen, hogy a DK-n kívül számos elemzőnek, külföldi újságírónak is ez a jelző, vagy Mussolini és Gömbös neve ugrott be a miniszterelnök szavai hallatán. Bojkottnak azonban csak és akkor lehetne bármilyen értelme – de eredménye akkor is kétséges –, ha abban minden, a Fideszen és a Jobbikon kívüli párt részt vesz.”
Abban téved a Párt szája, hogy a bojkottnak bármi köze van a választások végeredményéhez. Azt mondja Gréczy Zsolt: „Az LMP természetesen ott lesz a szavazáson, tehát bármiféle bojkott, mivel nem lenne teljes körű, máris értelmetlenné válik. Ráadásul az ellenzék távolmaradása szavazói passzivitáshoz vezetne. Minden korábbinál alacsonyabb részvétel, a Fidesz szerint elmenekült ellenzék, minden testületben, faluban és városban, csak jobboldali képviselők ülnének – ez lenne a következmény.”
Hát üljenek csak ők. Abban semmi meglepő nincs, hogy egy fasiszta rendszer testületeiben fasiszták ülnek, akik elutasítják a demokráciát. A meglepő az, ha egy fasiszta rendszerben demokraták ülnek bárhol. Semmi keresnivalójuk nincs ott. Ha demokraták a rendszerrel együttműködnek, akkor azt a rendszert hamis színben tüntetik fel, és a létezését konzerválják. Az is tévedés, hogy a bojkott a választásokra vonatkozik. Nem a választást kell bojkottálni, Zsoltikám, hanem az egész rendszert. Kivonulni a parlamentből, az önkormányzatokból, minden testületből, ahonnan most Orbántól pénzt markoltok fel, és nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ez egy fasiszta rendszer, ahogyan mondod, amellyel egy demokrata nem működik együtt. A választást a rendszer részeként kell bojkottálni. Ezért nem számít, hogy aztán a fasiszta rendszernek milyen egyéb támogatói vesznek részt benne. Ez lelkiismereti és elvi kérdés (nektek leginkább egzisztenciális), de ez az egyetlen lehetséges stratégia is az Orbán-rendszer megbuktatására. Ha ez a rendszer megbukik egyszer, az egy ilyen bojkott eredménye lesz. Ti pedig ennek az idejét toljátok ki húsz-harminc évvel a hazudozásaitokkal.
Ha Orbán egy illiberális rendszert épít, akkor építse illiberálisokkal. Legyen az egész világ számára nyilvánvaló, hogy Európa közepén a „kereszténység” neve alatt a politikai katolicizmus a két világháború közötti időszakhoz hasonló fasiszta rendszert épít és kínál alternatívaként az egész világnak. Kezdjen vele a világ, amit akar, de ez legyen nyilvánvaló. Ha ti ebben a rendszerben részt vesztek, elindultok a választásokon, amelyeket előre elcsaltak, és amelyeken a rendszernél fogva soha nem nyerhettek, akkor falaztok a fasisztáknak, életben tartjátok őket, bele konszolidáljátok a nem fasisztákat is a fasiszták rendszerébe. Felelősök vagytok azért, ami következik. Ti leplezitek el ennek a rendszernek a fasiszta és diktatórikus jellegét, ahogyan lepleztétek eddig is. Akadályozzátok a rendszer egyértelmű megítélését és szembesítését az európai normákkal, melyek Magyarországra nézve a szövetségi rendszerből fakadóan kötelezőek lennének. Lassú rohadásra ítélitek ezt az országot, ahelyett, hogy felgyorsítanátok ezt a folyamatot, amíg nem késő.
Azt írja Gréczy Zsolt: „Ráadásul a DK, az MSZP és az Együtt-PM nem arra szerveződött, mint párt, hogy ne képviselje saját értékeit, ne akarják jobbító javaslataikat megvalósítani. Egy párt indul a választáson, mert ez a dolga. A DK-hoz nem azért csatlakozott tízezer ember, nem azért vagyunk ott 750 településen, hogy aztán, amikor tenni kell, megfutamodjunk.” Lárifári, mondaná Feri. Ha ti a hangoztatott értékeiteket képviselnétek, akkor nem lennétek egy ma már nyíltan antidemokratikus rendszer és egy fasiszta parlament részei. Akkor nem tennétek esküt egy olyan alaptörvényre, amely egy vallással azonosítja a nemzetet, kizárva belőle azokat, akik nem fogadják el ezt a vallást. Az lenne a képviselet, hogy ebből kiszálltok. Igaz, hogy akkor nincs pénz, de más is megél valamiből. Én nem fogadom el ezt az alaptörvényt, amely szerint én nem is vagyok e nemzetnek része. De ti a nagy értékeitekkel elfogadjátok.
A megfutamodás nem az, hogy bojkottáljátok a rendszert, és benne a választást. A megfutamodás az, hogy ezt nem teszitek, és nem meritek felvállalni az ezzel járó konfliktust, egzisztenciális bizonytalanságot és következményeket. Azért, mert gyávák és korruptak vagytok, és ahelyett, hogy ezt bevallanátok, még azt hazudozzátok, hogy a „párt indul a választáson, mert ez a dolga”. Nemcsak ez a dolga. Indul a választáson demokráciában, mert a választás a demokrácia része és kifejezője. De nem demokráciában az a dolga, hogy ne induljon, mert azzal a demokrácia hamis látszatát kelti, megcsúfolja azt, amit demokráciának hívnak. Megfutamodtok, Zsolt, amikor tenni kellene. A tett ebben az esetben a rendszer totális bojkottja, és Orbán választás elé állítása: vagy visszatér a demokratikus normák közé, vagy vállalja, hogy diktatúrát irányít. De ti féltek tőle, tele van a gatyátok, meg akarjátok úszni azt, amit nem lehet. És minél később következik be a kataklizma, annál súlyosabb lesz az áldozat.
Azt kérdezi Gréczy Zsolt, hogy a „Klubrádiónak be kellett volna zárnia azért, mert a médiahatóság elvette a frekvenciáit és folyamatosan vegzálta őket? Ellenkezőleg: tüntetést és gyűjtést szerveztek a rádióért, a sajtószabadságért, nemzetközi szervezetekhez fordultak segítségért. Nem visszavonultak, bezártak, hanem ahol és amennyire éppen lehet, képviselik a véleménynyilvánítás szabadságát”. Tegyük hozzá, annak a „véleménynyilvánításnak a szabadságát”, ami nincs. Nem is értem ezt a kérdést. Mi sem természetesebb annál, hogy be kellett volna zárni, és megmutatni, hogy vége a demokráciának és a vélemény szabadságának. Szabadság vagy van, vagy nincs. Hagyták megleckéztetni magukat, betörték őket, mert az életben maradásért mindent megtettek, hogy a rendszert ne annak mutassák, ahogy ma már Gréczy és mások is nevezik. Kérdezem: mi változott Magyarország közjogi berendezkedését illetően, azt követően, hogy az Orbán-rendszert én már az Unió első fasiszta államának neveztem? Bolgár Gyuri pedig kézzel-lábbal hadakozott, hogy ez demokrácia. Mitől volt ugyanaz néhány éve még demokrácia, ami most már hivatalosan fasizmus. A tusnádi igazságbeszédtől? A Newsweek valamiért tudta, hogy Orbán semmi újat nem mondott, csak már a Klubrádió sem tudja meghamisítani annak értelmét és jelentését.
Ha bezár a Klubrádió, és nem nyugtatja meg a hallgatóit, hogy itt demokrácia van, akkor az Orbán-rendszert nem betonozhatta volna be húsz évre a 2014-es parlamenti választás, amely előtt a bojkottra vonatkozó javaslatot ugyanezzel a süket szöveggel söpörték le. Akkor is elkövették azt az arcátlanságot, hogy azzal etették szerencsétlen megtaposott demokratákat, hogy a fasiszta rendszer csaló választásán nyerhetnek. Gréczy most is azzal a címmel hülyíti szegény híveiket, hogy „Bojkott helyett nyerni”. Azt nevezi nyerésnek, hogy Orbán az uniós tízmilliárdokért engedi őket a látszat kedvéért országosan két településen nyerni.
A Klubrádió akkor viselkedett volna egyenesen, ha bezár, és ezzel egyértelművé teszi a helyzetet. Így viszont Orbán malmára hajtotta a vizet, konszolidálta és elfogadhatóvá tette a rendszert a demokratáknak is. Azokat a nyavalygásokat pedig ne nevezzük tüntetésnek (bármily jó szándékkal is vettek részt rajta naiv emberek), amelyeket a Klubrádió rendezett. A tüntetés és a férfiatlan nyivákolás két különböző dolog, nem azonos kategória, elvtársak. Az Orbán-rendszer ellen tüntetés még nem volt, szögezzük le, mielőtt bárki tévedésben lenne. Ezek az összejövetelek nem tüntetések voltak. Még a Szabadság téren sem. Ha lesz majd egy tüntetés, akkor azt majd hallani lehet, mert megremeg a föld.
„Miért cselekednének másképp a pártok?” – teszi fel a kérdést Gréczy, és ebben van némi igaza, mert ha a szabadság őreinek tekinthető sajtó kollaborál a rendszerrel, akkor mi késztetné a pártokat más viselkedésre? Ha maguktól ennyi eszük nincs, és ennyi tisztesség nincs bennük. Csakhogy ez a sajtó eddig sem volt szabad, ezeknek a pártoknak a jóindulatából és a közpénzekből kilopott támogatásából éltek, amelyek most elapadtak. Figyelő szemeiket ezért most is a kiegyezésben reménykedő baloldali pártokra vetették. Ha remélhetnek valami pénzt, akkor az onnan jöhet. Az egész úgy undorító, ahogy van. Különösen, hogy ezt az ellenzékiség látszatába és nemes szavak hazugságaiba csomagolják.
Nagy bajba kerültek volna a tusnádi beszéd után ezek a „demokratikus” pártok, és „demokratikus” sajtójuk, ha lennének Magyarországon önállóan gondolkodó demokraták, és nem Gréczy Zsolt heti iránymutatásaiból tudnák meg, miről mit gondoljanak. Orbán bejelentése után ugyanis el kellett volna jutniuk legalább oda, ahova az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet a maga csendes módján jutott, hogy ezek után mi a fészkes fenét is keresnek demokratikus pártok a választási színjátékban és ebben a fasiszta rendszerben. De az Orbán által eltartott ellenzék nem kényszerül rá, hogy a tusnádi beszédből bármilyen következtetést levonjon. „A bojkott felvetése legitim vita” – eddig jutottak, miután azt hallották, hogy a liberális demokrácia helyett egy fasiszta rendszer épül. Vitatkozzanak csak, akik akarnak, elnézzük, mert demokratikus párt vagyunk, „legitim a vita”, de ettől mi még ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, mintha mi sem történt volna.
A legfelháborítóbb mondatokat a végére hagytam: „Ha el akarjuk takarítani Orbánt és csapatát – márpedig ezt akarjuk –, ahhoz nem ez az út. Mindannyiunk érdeke, hogy ez a rezsim ne tudja kitölteni a négyéves mandátumot, amelyet antidemokratikus módszerrel kaparintott meg. Az ország nem bír ki még egy ilyen rettenetet, amely szemmel láthatón még fokozódik is. Ahhoz azonban más típusú, civilekkel kiegészített ellenállásra lesz szükség. Ha 2010-hez képest több helye lesz az önkormányzatokban a demokratáknak, az is gyengíti a rendszert. Aztán megyünk tovább, ahogy rendeltetett.” Zsolti, nem szégyelled, hogy szerencsétlen embereket hülyítesz? Méghogy ne tudja kitölteni a négyéves mandátumát. Mivel akadályozod meg? Azzal hogy elmész egy kis zsozsó miatt bohóckodni, ahol már kész a végeredmény?
Zsoltikám, semmi nem rendeltetett, szabadon hozhattok döntéseket, és annak issza a levét az ország. Nektek valóban menni kellene, méghozzá a jó fészkes fenébe, de gyorsan. Micsoda hazug szövegek ezek, hogy „nem bír ki még egy ilyen rettenetet ez az ország”. Majd meglátod, hogy kibír, még nagyobbat is kénytelen lesz kibírni miattatok. Ti hisztérizáljátok az embereket, ugyanezt csináltátok a parlamenti választás előtt is. Hisztériát keltettetek, hogy még négy ilyen évet már nem bír ki az ország, és belehajtottátok őket az előre látható biztos vereségbe, és a rendszer, a NENYI, a NER legitimálásába. A választás előtt egy nappal még győzelemről beszéltetek, én megsemmisítő vereséget és kétharmados Fidesz-győzelmet prognosztizáltam. Az lett, amit én mondtam, de ennek semmi következménye nem volt, senki nem mondott le, semmit nem tanultatok belőle. Legitimáltátok visszafelé az előző négy évet, és Orbán-rendszerét visszafordíthatatlanná tettétek. Ezután van képetek ugyanebben a helyzetben újra ugyanazt mondani, hogy ez a jó út, amelyen ti jártok.
Még egyszer szögezzük le: a bojkott nem választási stratégia, hanem a rendszer bojkottja, az alkotmányos rend megváltoztatására adható egyetlen demokratikus és jogállami válasz. Nem függ attól, hányan követik, nem függ a támogatás mértékétől, más pártok magatartásától. Törvényes és erkölcsi kötelesség, egy demokrata nem tehet mást. Nem lehet egy fasiszta rendszer része, a jelenlétével, közreműködésével nem legitimálhatja, nem leplezheti a rendszer törvénytelen jellegét. Ennek része a választás bojkottja is, az ellenzéknek semmiféle jogokat nem biztosító parlamentből való kivonulás is. Egy fasiszta rendszerrel szemben nem lehet választásokon győzni, mert az illiberális rendszerből az következik, hogy nincsenek szabad és demokratikus választások. Egy fasiszta rendszerrel szemben kizárólag csak az antifasiszta harcnak van létjogosultsága, amelynek békés formája és első lépése a törvénytelen, alkotmányellenes rendszerrel való gyökeres szakítás, a bojkott. De ti ehhez is gyávák vagytok.
Ez elvi kérdés, de az egyetlen célra vezető stratégia is. A rendszer részeként való megjelenés legitimálja és konszolidálja a törvénytelen hatalmat, és ez az utolsó érvényes Alkotmány szerint törvénytelen kötelességszegés. Minden más csak hazugság. Az Alkotmány minden polgár kötelességévé tette, hogy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló törekvéssel szemben fellépjen. Ha ti nem léptek fel, ugyanolyan alkotmányellenesen cselekedtek, mint Orbán, és bűnrészesek vagytok. Legfeljebb a felelősségetek mértékében van különbség. Ha ti a rendszeren belül maradtok, akkor egy igazi demokratikus erőnek titeket Orbánnal együtt kell elsöpörni. Amikor a felelősségre vonásra sor kerül, a ti büntetőjogi felelősségeteket is vizsgálni kell. Ezzel vesd össze a süket dumát. Az alkotmányos rend megváltoztatása ugyanis államellenes bűncselekmény volt, amely ellen ti nem léptetek fel. Életfogytiglan jár érte, ha nem tudnád.
Ami pedig azt a zagyvaságot illeti, hogy „más típusú, civilekkel kiegészített ellenállásra lesz szükség”, szögezzük le, hogy nektek fogalmatok nincs még arról sem, mi ellen kellene harcolnotok. Orbánt tusnádi beszéde után divattá vált „magyar Mussolini”-nek nevezni, és akik most nagy bátran annak mondják őt (mert a külföldi lapok megírták), éppen három évvel kullognak az események mögött. Az államszervezési modell és a kizárólagos hatalom kiépítésének módja valóban a fasiszta államot idézi, ahogy a Horthy-rendszer kormányai hol intenzívebben, hol kevésbé, az olasz fasizmust tekintették mintának. Mégsem Mussolini fasizmusa adja az Orbán-rendszer alapját és kohézióját. Ez csupán a technikai kivitelezés.
A politikai katolicizmusnak Szent Ágoston förtelmes államelméletéből kreált „szentistváni állameszméje” a diktatúra fundamentuma, a tömegpszichózis kovásza. Ennek ereje abból is látszik, hogy Orbán hivatalos ellenzéke még beszélni sem mer róla, mert attól tart, sértené sokak „nemzeti identitását”, amely népszerűségvesztéssel járna. Pedig épp ezt a hamis és hazug nemzeti identitást kell lerombolni, mert enélkül nincs győzelem. Az igazi ellenzékiség azt jelenti, hogy a „szentisváni állameszme” hazugságát kell leleplezni, ez ellen kell harcot indítani, és a nemzeti identitásnak új alapokat adni.
Ezt mondta Teleki Pál miniszterelnök 1939. május 19-én a Katolikus Nagygyűlésen: „Állameszménk a magyar és keresztény hagyomány egységesítése. A szentistváni állameszme a két hagyománynak, a lélek két tartalmának, a magyarnak és a kereszténynek egységesítése. (…) Ez a gondolat nemzeti és keresztény, mint két eszme, két valóság, két hagyomány házassága a Duna-medence templomában, amelyen kívül nincs számodra hely, jelen, múlt és jövő magyarja! Ez az a gondolat, amely gondolatvilágodat és álmaidat kitölti. (…) Ez a gondolat jelenti a keresztény Magyarországot (…) Istentől kapott formájában a király és a nemzet, az atya és gyermeke kapcsolatában.”
Ezek a gyermekek vagytok ti, akik engedelmesen vonultok Orbán atyátok kívánságai szerint hol a parlamentjébe, hol a választásokra. Teleki ennek az eszmének a nevében állítja azt, hogy „a pusztai népek sajátossága, hogy ha közülük egy-egy férfi kimagaslik, akkor ezt a nemzet alkotmányos érzése, politikai megértése, politikai iskolázottsága autarchává, sőt csaknem abszolút uralkodóvá teszi anélkül, hogy ezzel a nemzet ellenőrző joga, alkotmánya csorbulna vagy megszűnne, fel ne támadna azután újra csorbítatlanul. A keresztény család fejedelme pedig, mint legfőbb nemzetségfőn keresztül bővül keresztény királlyá, nemzetének apjává, akitől vérségileg nagy királyaink is majdnem kivétel nélkül származtak, és akitől lelkileg mindnyájan származunk, és akihez politikai gondolataikat, mint ősforráshoz visszavezetjük”.
Itt van az újabb „autarcha”, aki abszolút uralkodó lehet anélkül, hogy a nemzet alkotmánya csorbulna. Mint István, Orbán szerepe „bővül keresztény királlyá”, nemzete „apjává”, ő „Szent” István apánk utóda. Ez a baromság visszhangzik a magyarok lelkében, ha ezt a húrt megpendítik, és elfelejtenek mindent. De nektek erről még csak fogalmatok sincs, válaszaitok aztán végképp nincsenek erre. Azt hiszitek, ha nem foglalkoztok vele, akkor nincs. Ezért vagytok örök vereségre ítélve.
Most elbújtok Mussolini mögé, hogy ne kelljen szembenézni az igazi problémával. Erről szól majd e cikk második része.
