Ez az egész választási cirkusz engem személy szerint nem érdekel, mivel négy éve, 2010 óta mondom – itt az AN médiafelületén sokadmagammal –, hogy a Fidesz választással nem váltható le.
Miért? Mert a 2010-es választáson szerzett (akkor is csak virtuális!) kétharmadával visszaélve, puccsal, azaz törvénytelenül megszüntette a demokráciát, s ezzel saját leváltásának demokratikus lehetőségét.
Hillary Clinton nem mondta, hogy Orbán Magyarországa demokrácia. Azt mondta, hogy egy rendszer addig demokrácia, amíg a kormányzata szabad, demokratikus választások útján leváltható. A Fidesz nem váltható le, következésképp Orbán rendszere nem demokrácia.
Ezt a tényt a magyar ellenzék négy éve nem hajlandó tudomásul venni. Hogy miért, én most nem firtatom. Elmondtuk ezerszer. Júdás-pénzért. Belementek egy diktatúra választási színjátékába, melyről eleve tudható volt, hogy nem demokratikus, a föltételek nem egyenlők, a diktatúra többszörösen módosított választási törvényei és szabályai értelmében csak a diktátor pártja, a Fidesz nyerheti meg. Tudható volt, hogy csapda. Megmondtuk. Bartus László, az AN publicistái és az AN kommentelőinek többsége.
Miután megtörtént, ami ezer százalékos biztonsággal várható volt, az úgynevezett ellenzék politikusai a csapdában, ahová minden józan érv ellenére önként sétáltak bele, elkezdtek egymásra mutogatni. Hagyján! Mutogassanak, hiszen mind bűnösök. Ám mostanában azt veszem észre, hogy a népre, a lakosságra, a választókra is mutogatni kezdenek, a népben keresik a bűnbakot.
Azt mondják, le kell a népet váltani. Rosszul szerepelt. Nem ők szerepeltek rosszul, nekik a lemondás gondolata meg sem fordul a fejükben, hanem a nép.
Nem akarom mentegetni azt a népet, amelyiknek hízelegni én nem szoktam. Ha látom a hibáit, kimondom, sőt az orra alá dörgölöm. Vállalva az átkokat. Vállalva, hogy csípőből lezsidóznak, ahelyett, hogy végiggondolnák, igazam van-e. De hogy az a politikus gárda, az úgynevezett rendszerváltó elit, amelyiknek a kezén negyedszázada szarrá ment minden, amihez hozzányúlt, amelyik elpénecolta a rendszerváltáskor kapott óriási sanszot, hogy fölzárkóztassa az országot Európa élvonalába, az merészeli a népet hibáztatni, amiért rosszul szavazott egy olyan eleve elcsalt választáson, amibe ugyanez a banda ugrasztotta bele, az olyan vérlázító pofátlanság, hogy a lélegzetem eláll.
Nem nevezem meg a szerzőket, mindenki maga tudja, ki mit írt le.
Nem bíbelődöm minuciózus részletekkel.
A számokat nagyjából mindenki ismeri.
Hogy a parlamenti képviselők számaránya köszönőviszonyban sincs az egyes pártalakulatokra leadott szavazatok számarányával, az a választási csalás egyik sarokpontja.
Mit akar hát ez a pofátlan álellenzék a néptől? Miért kellene ezt a népet leváltani? Ki a bűnös itten? A magyar nép? Nem az a banda, amelyik puccsal megdöntötte a Köztársaság alkotmányát, a diktatúrával biztosított teljhatalma birtokában kiírt egy csaláson alapuló választást, ahol csak a diktátor és csapata győzhetett? Nem az az ellenzék, amelyik a kisujját se mozdította meg a Köztársaság és a köztársaság hiteles Alkotmánya védelmében, és mocskos harminc ezüstért elárulta a hitét, az elveit és a demokráciát, és választásnak hazudta azt a karneváli bohózattal fölérő voksolást, aminek végeredménye előre borítékolva volt?
