A vallás valószínűleg az egyik leginkább keresett szó az interneten. Ha beütjük egy keresőbe, magyar nyelven nagyjából 1 millió 730 ezer találatot kapunk. Az eredmény azt mutatja, hogy a vallás olyasvalami, ami sokakat foglalkoztat, sok emberre hat. Ezzel szemben az ateizmus már csak vagy 160 ezer találatot érdemel. Nyilvánvalóan butaság volna ugyanakkor kijelenteni, hogy a számok azt jelzik, a valláshoz képest mennyi relevanciával bír az ateizmus, mint idea, vagy életviteli forma. De azért megérhet egy rövid áttekintést, hogy milyen helyzeti előnye vagy hátránya van ma egy magyar egyháznak a nem vallási szervezetekkel szemben, és vajon (kisebbségben lévő) vallásosnak vagy (többségi) ateistának lenni jövedelmezőbb.
Sokak számára már az ateizmus témájának a szóbahozása is kényesnek tűnik. Gondoljunk csak bele, mikor látunk, vagy hallunk olyan nyilatkozatot, megszólalást, ahol is az adott magánember esetleg politikus kijelenti: „Én amúgy ateista vagyok…” Ez mintha szégyellni való lenne, nem divatos ma ilyesmivel előhozakodni. Másfelől, a vallásosság hangsúlyozása szinte sikk lett. Közszereplőink jó része, és nem csak a kormánypártiak, akik egyértelműen keresztény „kurzust” próbálnak kreálni, szívesen utal vallásos meggyőződésére, s így próbálja „szalonképesebbé” tenni magát: „Mellesleg katolikus családból származom…”, vagy „Édesapám református lelkész volt…”, esetleg: „Nekem, mint hívő embernek…”. Mindez annál is inkább meglepő, mert egy 2012-es felmérés szerint az istenben hívő magyarok aránya csupán 31%, és ez az arány tendenciaszerűen csökkent.
Az általánosan ismert, hogy Nagy Konstantinnak köszönhetően a kereszténység az elmúlt századokban államvallásként is funkcionált, sokak dicsőségére, mások bánatára. A mindenkori államhatalom azóta is gyakorta használja fel céljai érdekében bármelyik vallást, vagyis az annak intézményesülését kifejező egyházat, mint a hatalmát erősítő, legitimizáló, egyben a híveket egységbe kovácsoló eszközt. Ez alól a magyarországi uralkodó politikai erő sem kivétel. Éppen regnáló kormányunk ráadásul – részben elődei szorgos munkálkodására alapozva – olyan vehemens igyekezettel tesz az ún. „bevett” egyházak, kiemelten a katolikusok kedvére, hogy eközben jottányit sem érdekli, az egyházak kiemelt támogatása, a finanszírozás rendje tételesen sért egyéb jogokat, és sok esetben még a hatályos alaptörvénynek is ellentmond. Erre nézvést álljon itt néhány olyan kirívó eset, amely kétséget kizáróan hátrányos megkülönböztetést tartalmaz másokra, jelesül az ateistákra, vagy azok szervezeteire (így mindenkire!) nézve. Az áttekintésben gyakorlatilag csak a „bevett” egyházakat érintő kérdésekre térek ki, ugyanis ezek többé-kevésbé teljes, de legalábbis karakterisztikus képet adnak a dolog lényegéről.
A tárgyunkat képező viszonyokat az alaptörvényen kívül ez idő szerint három alapvető jogszabály határozza meg: a 2011. évi CCVI. törvény (vallásszabadság); az 1997. évi CXXIV. törvény (működési feltételek); továbbá a 2013. évi CCIX. törvény (vatikáni szerződés).
Az talán még rendben van, bár sokaknak nem tetszik (nekem sem), hogy az alaptörvény „nemzeti hitvallásnak” nevezett hablatyolása szerint óriási büszkeség számunkra a keresztény Európa részévé válásunk, és elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, akármit is jelentsen ez. Az „alapvetésben” azonban már komolyabb dolgokról esik szó. E szerint többek között „az állam és a vallási közösségek különváltan működnek”, ami komoly visszalépés a ’89-es alkotmány megfogalmazásához képest (a Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik), és a felvilágosult állam tagadásaként utat nyit a szekularizáció korábbi gyakorlatának megváltoztatásához. A mai gyakorlat legmegdöbbentőbb eleme az egyházzá nyilvánítás mikéntje. Normál esetben bárminemű civil szervezet, gittegylet, ír kopogós táncot járó csapat, vagy éppen az ateisták egyesülete bejegyzéséről a bíróság határoz. „A vallási tevékenységet végző szervezet” egyesületként történő bejegyzését a szabályok mintegy beugróként szintén a bíróság hatáskörébe utalják. Az igaz hit letéteményeseként elfogadott, bevett egyházként történő elismerés azonban már kivétel, a független bíróságok helyett itt a parlament dönt, vagyis a politika határozza meg, hogy melyik szervezet lehet valódi egyház. Ezzel a mai hatalom egyház és egyház között is elfogadhatatlan és alkotmánysértő különbséget tesz, hiszen így a transzcendens dolgok létét valló emberek közössége egyszer egyesület, de ha a hatalomnak tetsző közösségről van szó, máris támogatandó egyház.
A 2011. évi CCVI. törvény részletezi az egyházak elismerési menetét, a nyilvántartási, egyes működési szabályokat, és szolgál néhány csemegével is. Ezek kivétel nélkül azt jelzik, hogy az elismert felekezet mentes több gazdálkodási, pénzügyi megkötöttségtől, s ezen felül az állam kiemelt támogatását élvezi. Például a vallási közösség európai uniós forrásokból, nemzetközi megállapodás alapján finanszírozott programokból, pályázati úton vagy pályázati rendszeren kívül, egyedi döntés alapján támogatásban részesülhet. Nesze neked normativitás, egyenlő feltételek… Ugyancsak érdekes kivétel, hogy „a vallási közösség… fokozott szabálysértési és büntetőjogi védelemben részesül”. És mi van a veresegyházi asszonykórussal, őket nem kell védeni? Továbbá: „A hitéleti oktatás költségeit … az állam biztosítja.” Tehát ha a természetfeletti, fel nem fogható dolgok mibenlétét oktatjuk, akkor azt automatikusan az állam fizeti, de ha egyesületünk virágkötő tanfolyamot szervez, azért fizessenek csak az érdeklődők. És még egy gyöngyszem: „Az egyházi jogi személy vonatkozásában nem minősül gazdasági-vállalkozási tevékenységnek a hitélethez szükséges kiadvány, kegytárgy előállítása, értékesítése…” Hogy is volt azokkal a búcsúcédulákkal?
Lépjünk tovább az 1997. évi CXXIV. törvényhez. Ez a jogszabály két ponton még inkább erősíti a bevett egyházak kivételezettségét. Az egyik szakasz szerint, ha a magánszemélyek által befizetett személyi jövedelemadó felajánlott egy százalékos összegei összesen nem érik el a teljes befizetett személyi jövedelemadó egy százalékát, akkor a költségvetés kiegészíti ennek mértékéig a bevett egyházaknak biztosítandó összeget. Vagyis az adott egyház akkor is megkapja az „előirányzott” összeget, ha történetesen egyetlen híve sem adományozza neki azt a bizonyos 1 %-ot. A másik forradalmi megoldás szerint a nem természetben visszaigényelt egyházi ingatlanokra vonatkozó pénzbeli igényt járadékká lehet alakítani. Ennek a számításánál a járadék mértéke évi 5%, a járadék folyósítása pedig a bevett egyház jogutód nélküli megszűnéséig tart. Rövid fejszámolás azt mutatja, hogy e zseniális megoldás szerint az adott egyház 14,5 évente visszakapja az ingatlan eredeti értékét.
A római katolikus egyház további privilégiumait részletező vatikáni szerződésről külön már nem is érdemes szót ejteni, hacsak annyiban nem, hogy a Horn-kormány nagy tévedése volt ez, mivel így sem sikerült megváltoztatni a katolikus papság baloldallal kapcsolatos közismert érzelmeit.
A fentiek egyértelművé teszik, hogy az egyes történelmi korszakokban létezett vallásüldözés helyett nálunk ma a vallástalanok vannak hátrányosabb helyzetben, a politikai-gazdasági esélyegyenlőség a vallásfelekezetek javára megbicsaklik. Az egyházak teljességgel érthetetlen és elfogadhatatlan előnyöket élveznek más szervezetekkel összehasonlítva, és most nem a közfeladatokról van szó. Európában egyébként ma talán egyedül Belgiumban van teljes állami egyház-finanszírozás, a legtöbb esetben, így a német, a francia, a svéd, sőt, a spanyol modellben is az egyházakat a hívek tartják el, és semmiféle egyoldalú privilégium nem merülhet fel. Ezzel szemben ma Magyarországon nem csak szégyellni való, de úgy tűnik, nem is kifizetődő ateistának lenni.
(A szerző közgazdász)
Legjobb tudomásom szerint Németországban elég komoly egyházi adót vonnak le az ott dolgozók jövedelméből – vagy rosszul tudom? Függetlenül attól, hogy a dolgozó tagja-e valamelyik egyháznak, vagy ateista. Tehát ott sem a hívek tartják el az egyházakat, pontosabban nem _csak_ a hívek.
Ferenc pápa, ha olyan jó ember… Vajon mikor lesz ideje foglalkozni ezzel a borzalommal?! Utolsó (?) összegzés (vélemény) a kaotikus magyarországi viszonyok miatt. Saját logikám szerint a világválságot a liberalizmus okozta? A megoldás a feudális elnyomás?! Ez nem lehet jó megoldás… Bármilyen titkos megállapodások is vannak a háttérben,Ukrajna és Oroszország gyengül a válságban ott, itt meg utóbbi Paks által erősödik és ez NEM lehet jó ez a nyugati szereplőknek geopolitikai szempontból sem… A “főszereplők” Magyarországon, Oroszországon, Iránon kívül (Kelet), az EU, a Vatikán, Izrael, az USA, a NATO, “kicsit” Kína… Nem kell zseninek lenni, csak logikusnak és következetesnek; világos az “ábra”: bármilyen titkos megállapodások is vannak a háttérben (hacsak nem egy keleti tömb létrehozása, új feudalizmus, lásd linkek), Paks és az oroszok által tegnap “csakazértis” összeszedett milliárdok rá egyértelműen azt sejtetik, hogy miközben Ukrajna és Oroszország gyengül a válságban ott, itt utóbbi Paks által erősödik és ez NEM lehet jó a nyugati szereplőknek geopolitikai szempontból sem. Következésképp sűrgős nyugati beavatkozás szükséges az általuk helyesnek gondolt legmegfelelőbb módokon és még a választások előtt, amíg nem késő, mert így ez már nem csak magyar belügy! Különben azt kell feltételezni, hogy ez egy “forgatókönyv”!
http://nepszava.hu/cikk/1013764-uj-feudalizmus-epul-az-embereket-eltapossak
Barnamedve. Igen, rosszul tudod. Németországban csupán “nem illik” az egyházi adó fizetését elutasítani, de egyébként a Kirchensteuer fizetése nem kötelező. Az más kérdés, hogy sokszor ferde szemmel néznek arra, aki nem fizeti. Ennyi, de ettől még bárki bevállalhatja minden egyéb retorzió nélkül.
Öreg Titán,
köszönöm, ezek szerint rosszul tudtam. Gut zu wissen. :-)
Öreg Titán: Én sem fizetek egyházi adót, ahogy más itteni magyarok sem, de ismerek németet is, aki szintén nem fizet. Itt északon emiatt senkire nem néznek ferde szemmel, különösen, hogy ezt nem tudják az emberek egymásról, nem is kíváncsiak rá, az adóhatóság meg nem teszi közhírré. Ez nem téma, hanem egyéni szoc. probléma. A téma most inkább a limburgi püspök felelőtlen költekezése.
Persze, emigrant. Észak-Németország mindig is liberálisabb volt, mint a dél. Bajorországban viszont az ilyesmit figyelik és számontartják. Előfordul, hogy a munkaadó, ahol ugyebár a bevallást készítik, megjegyzést tesz. Egyébként általában egy kis tajékozódassal előre lehet tudni, hogy hol veszik rossznéven, és hol nem. Ahol viszont számít, ott nem érdemes kekeckedni, inkáb be kell fizetni, mint elveszíteni egy állást. A többség ennek szellemében is cselekszik. Ugyanakkor tény, hogy No.-ban is erősen csökkent a vallásosság. Éppen ezért van szüksége a Vatikánnak az új K-európai országokra, a jezsuiták komoly szerepetjatszottak már a rendszerváltás előkészítésében is (katolikus Lengyelország, a Szolidaritás is katolikus alapon szerveződött), és Mo. is fontos kísérleti terep a rekatolizáció, az egyház állami befolyásának visszaszerzése érdekében. Ez Orbán egyik küldetése, és egyik legfőbb támogatója a Vatikán.
Nem elég, hogy az én adófizető forintjaimat oda adták (2013.02 hóig, 50 évnyi munkaviszony után) az egyházaknak, miközben ateista vagyok. De, ráadásul az egyházak visszakapják az áfát is. Vehet bármit, bármennyit az áruházakban, az áfát visszaigénylik.
Kedves Öreg Titán,
már csak az érdekelne: ezt az adót vissza is lehet igényelni, ha valakit nem tájékoztattak arról, hogy nem kötelező fizetni?
Öreg Titán! Már többször gondoltam erre, innen nézve reménytelen a jelenünk… Ha minden mögött a Vatikán, főleg a jezsuiták vannak, akkor “hülye” vagyok, hogy eddig pazaroltam időm, energiám… Március 15. előtt most befejezem. A jezsuitáknak minden sikerül… Bizonyíték? Tessék kérem szépen keresgélni a neten!
Barnamedve
Fordulj egy Steuerberater-hez. Én nem vagyok az :-)
A pénz és hatalom az igazi isten… Szentfazék söpredékek…
A nyomorult együgyű hívőktől ments meg minket,jó Uram!
Dániaban a Dán Népegyház es a dán allam nincs szetvalasztva. A kiralynö egyhazfö is. Az egyhazi ado fizetese nem kotelezo, de aktivan ki kell jelentkezni, hogy a delikvens mentesuljon az ado fizetese alol. A kijelentkezok szama egyre nö. Senkire nem neznek rossz szemmel azert, mert “ateista”.
Mint kozepkori anakronizmus – a szuleteseket es halalozasokat vallastol fuggetlenul a protestans allam-egyhaz regisztralja, onnan kerul at a kozponti adminisztracioba. A szuletes helye nem a foldrajzi hely, hanem a lakhely szerinti egyhazi hivatal helye. Evtizedek ota megy a vita pro es kontra, hogy valasszak-e szet az allamot es az egyhazat..
Szegény magyik ezer éve szivatnak a rómaiak benneteket- és ezt képtelenek vagytok felfogni.
Vallásosnak lenni ugyanolyan legbensöbb magánügy, mint mondjuk ülni a klotyón.
Senkit nem érdekel, hogy neked ez hogy van, hogyan megy, de nem is tartozik senkire.
A vallásosságával jövö, azt a témától függetlenül elötérbe nyomó, a
“különben, katolikus vagyok, amúgy meg ám vagyok ám keresztelve is ám”-ot visszatérö motívumként használó akaratlanul is meglengeti maga felett az igen-igen jobbos gyanuját, bár lehet, hogy ez is vele a célja.
Und Gott lacht…
;-)
A középkorból mely épületek is maradtak az utókorra ? Bizony – ritka kivétellel – nem ám a jobbágyság (a nagy tömegek, a többség) lakóházai – amelyek jószerivel kunyhók voltak – hanem elsősorban a templomok és a főurak lakosztályai a kastélyok és a várak… Na, ez az amely egyben leképezi magát a kultúrális örökséget is…
Kommenttársak, azért egyezzünk már meg legalább abban a minimumban, hogy meg kell különböztetni a vallást a hittől. Avallás, mint azt a neve is tükrözi, laki hitének a megvallása, azaz feledése, mely meghatározás azt is kifejezi, hogy úgy egyébként a hit a legbensőbb magánszférába tartozik, illetve tartozna.
A . v a l l á s . viszont az . i n t é z m é n y e s í t e t t . h i t . megtestesülése az . e g y h á z b a n, amely nem tesz mást, mint a hitét felfedő egyént jó esetben csak lelkileg, de általában teljes egészében kisajátítja. E tételt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a vallásba történő beavatást az illető gyermekén is már annak csecsemő korban elvégzi. Nem véletlen tehát, hogy egy magáról még mit sem sejtő cscsemőnek is már van “vallása”, holott a tudata még ki sem fejlődött neki… Hogyan is lehetne hite, s pláne, miként is vallhatná meg azt, amikor még beszélni sem tud… Az ő istene akkoriban még csupán az anyja melle.
˙
A modern hit, és a modern hívő az, akinek van Istene, de nincs egyháza. Úgy hisz, ahogy neki tetszik. Még Einstein is hitt, ahogy le is írta [megvallotta?!] mert tuladonképpen lelkileg szüksége volt a hitre, mint kapaszkodóra… És nem szégyelte, pedig nálánál “materialistábbat” kevés emert hordozott a Föld a hátán. De azt sem tagadta, hogy ez mindig az ő legbennsőbb magánügye volt.
Ugyanakkor tagadta(!) az antropomorf, haragos és büntető istent és az egyházat, mint intézményt…
.
.
Ui.
˙
Einsein ezt a maga hitét; kozmikus vallásosságnak nevezte.
.
Ui.II.
.
Ez a fajta modern hit nem ártalmas, mert nem erőltet rá senki-másra egyfajta hiedelmet és képzetet, amint azt a papság általában gyakorolta évezredeken keresztül.
˙
Az viszont természetes, hogy historikus távlatokból tekintve, voltak a vallásnak és a valásosságnak szükségszerűen pozitív történelmi pillanatai föltéve, hogy akkor, amikor azok előre mutató szakaszok voltak és nem a fejlődés kerékötő szerepét játszották…
˙
Most, a nemzeti ünnepünkön azért mondjuk ki bátran, hogy például 1848-ban, de korábban is, ha a haladásról csak szó is esett – például a Martinovics, vagy az aradi 13 perében is – az “anyaszent” Egyház mindig a Habsburg, a konzervatív erők oldalán állt. És ez akkor is, vagy annál inkább igaz, ha a kivégzésre szállított áldozatok még utóljára a pap kezéből csókolták meg az odatartott feszületet…
.
˙
Amikor valaki a vallás kultúrális (alkotó) szerepét és a vallásosságból fakadó ihletet, mint az egyház haladó, történelem és kultúra formáló hatását, mint folyamatos bizonyítékakot apopsztrofálja, az csak egyet felejt el, a vallás privilegizált szerepét a kultúrában és a művészetben, amelyet évezredeken át tilos volt az egyház nélkül gyakorolni. Nemcsak a históriát, de még az irattárazást – ezzel együtt az iratok hamisítását – is az Egyház, még konkrétabban a kolostorok gyakorolták. Ezt a kizárólagosságot egyrészt világi és egyházi törvények, írott szabályok, másfelől viszont a világi és egyházi uraságok anyagi hatalma automatikusan is szabályozta az első lerakott templomi kőkockától kezdve, az utolsó csepp művészi festékig bezárólag – de legkevésbé a vallásos hit volt a mérvadó, hisz azt is a “rendek” határozták meg…
A tisztánlátás végett! Németországban csak az fizet egyházi adót, aki bejelenti, hogy tagja valamely közösségnek. Ez esetben az adó valóban kötelező és az állam szedi be – ez az egyetlen plusz, amit az egyházakért ez ügyben tesz az állam – de, aki nem akarja az egyházakat támogatni és nem tagja egyetlen felekezetnek sem, az egy fillért sem fizet.
Én, ha rajtam múlna, nem hogy az egyházaknak, de még a pártoknak sem adnék anyagi támogatást. Tartsák el őket a híveik.
Nézzük csak meg miből, milyen lopott javakból emelkedett fel például a FidSS. Mire föl – milyen számtások alapján – kapták meg a Néphadsereg Tisztiházát a Váci utcában, amit aztán gyorsan piacra dobva, a saját céljaikra elsikkasztottak ezek a fiatal demokraták. Mi jogosít fel egy ilyen haveri kört, hogy a köztulajdont dobra verje ????
Hozzá teszem, hogy a kezdetek kezdetén még az is előfordult, hogy egy hülye pillanatomban rájuk szavaztam… Bevettem, a törpe “hazudik a kormány” , meg a “csuhások térdre” hazug lózungjait. Aztán gyorsan kinyílt a szemem…, de millióknak azóta sem .
1848-ban milyen épületeket kaptak az államtól a márciusi ifjak. Semmilyen… Kávéházakban és lakásokon gyakorolták aközéletet és a politikát és persze az utcán…
Nagyon úgy néz ki, hogy a keleti nyitás elbukott, a Nyugatnak már nem kell ez a kormány, csak a magyaroknak kell, meg az ellenzéknek, az egyháznak… A vihar késik, csak a Jóisten ismeri a magyarok észjárását!
Barnamedve
“Legjobb tudomásom szerint Németországban elég komoly egyházi adót vonnak le az ott dolgozók jövedelméből – vagy rosszul tudom? Függetlenül attól, hogy a dolgozó tagja-e valamelyik egyháznak, vagy ateista. Tehát ott sem a hívek tartják el az egyházakat, pontosabban nem _csak_ a hívek.”
.
Egyházadót azoktól vonnak le, akik az adókártya igénylésekor beírják a vallásukat az adott rubrikába. Ez lehet katolikus vagy evangélikus, Bajorországban református is.
Hogy jutottál arra a következtetésre, hogy Németországban nem a hívek tartják el az egyházakat? Arra vonják az egyházadót a hívektől, hogy abból tartsák el az egyházakat. Az adóhatóságok a levont összegeket továbbítja az egyházak püspökségei felé, nem pótolja ki egyetlen centtel sem. Németországban az egyháztagok a tőlük levont egyházadókból tartják el az egyházakat.
.
További kérdésed:
“már csak az érdekelne: ezt az adót vissza is lehet igényelni, ha valakit nem tájékoztattak arról, hogy nem kötelező fizetni?”
.
Félreérted a teljes német adózást. Nincs kötelező fizetés, mert nem az egyházadó befizetése a lényeg – amit utólag nem lehet visszaigényelni -, hanem az önkéntes vallási hovatartozás rubrika korrekt kitöltése az egyházadó alapja.
Ha a Vallása sorba azt írod be, hogy nincs, akkor nincs egyházadó levonás sem, ha katolikust vagy evangélikust írsz be, azt a felekezetet támogatja az adód, amit beírtál.
.
Utólag szerintem az egyházból való kilépés dokumentálásával lehet egyházadó mentessé válni. Akkor viszont se templomi esküvő, se keresztelés, se egyházi temetés nem jöhet szóba, mert az egyházaknál is szigorúan betartják a szabályokat.
Sokakat az egyházi szertartások iránti igény tart vissza a kilépéstől.
Még nem vették észre, hogy az egyházakkal kapcsolatos jogalkotás is része annak a folyamatnak, amely Magyarországot vissza akarja vezetni a feudalizmusba, és nemcsak fizikailag, de lelkileg is /rab/szolgává kívánja tenni az embereket, az új, és a majdan, a közeljövőre tervezett /régi/ uralkodó osztály érdekében? Ehhez kell a bevett, történelminek nevezett egyházak nemcsak matéria /gazdasági, pénzügyileg/, hanem a tekintélyuralmuk szempontjából is a két világháború közötti, és a még régebbre is visszavezethető visszaállítása.
Magam egyébként nem vagyok ateista: igen, hiszek a Legfőbb Teremtő létében, – de ehhez a hitemhez nem szükséges, hogy bármelyik pénz, – és hataloméhes Egyház vezessen. De elfogadom, mint igazi demokrata azt is, hogy vannak ateista embertársaim, akiket annak fogadok el.
Amúgy tudom, hogy mindaz, ami ebben az anyagi létezésben történik, – a mi szabad akaratunkat is magába öleli. Innen rajtunk is múlik, hogy milyen demokráciát építünk. Vagyis, hogy rabok leszünk-e, vagy szabadok.
Azért a szellemi világban is – egyszer – mindenki értékelésre kerül.
Kedves Proaktiv,
egy régi ismerősömnek tavaly ősszel sikerült német munkaviszonyt létesítenie. Az “elmúltnégyév” (de különösen a magánnyugdíjpénztárak eltulajdonítása) óta engem is erősen foglalkoztat a gondolat, hogy követem példáját. Ezért különös figyelemmel hallgatom tapasztalatait, ha nagy ritkán találkozunk. (Teljesen magára van utalva, ezért is nagy szó, hogy sikerült német állásba kerülnie. Viszont nem ismervén az itteni szokásokat, néha elkövet hibákat is, mint az mindjárt kiderül.)
Legutóbbi ilyen alkalommal került szóba, hogy első fizetési papírját kézhez kapva meglepődve vette észre az egyházi adó levonását. Hithű ateistaként azt az elvet vallja, hogy az egyházakat tartsák el a saját híveik. Végül arra a következtetésre jutott, hogy ez Németországban bizonyára így megy: mindenkitől levonják, az állam pedig elosztja. Ebbe bele is törődött, mondván, nincs mit tenni ellene.
Ezért tettem fel az első kérdésemet úgy, ahogy: azt gondoltam, ez itt tényleg kötelező, a cikk viszont az ellenkezőjét állította. Szerettem volna tisztán látni. A nálam tájékozottabb hozzászólóktól viszont megtudtam, hogy a cikkíró helyesen fogalmazott. Viszont magyarországi munkavállalóként jogosan merült fel bennem a következő kérdés a visszaigényléssel kapcsolatosan – hiszen bármikor adódhat év közben olyan előre nem látott esemény, amely alapján itthon jogosult vagyok adóvisszatérítésre. Ezt pedig az adóbevallásban érvényesíthetem.
Arról nem beszéltünk ismerősömmel, hogy az adókártya igénylésekor volt ilyen rubrika, azt viszont említette, hogy a lakcímbejelentéskor ezt az adatot megkérdezték tőle. Ezen akkor meg is lepődött, de – vélhetően a magyarországi beidegződések alapján (ahol pl. a népszámláláskor hátrány lenne megjegyezni, hogy ateista valaki) bediktálta az rk.-t. Becsületes emberről van szó. Bár megkeresztelték (amiről senki nem tehet és nem is tiltakozhat ellene), de nem vallásos és nem hívő. Templomba nem jár.
Tehát vagy az történhetett, hogy a lakcímbejelentéskor megadott adat jutott el az adóhatósághoz – vagy pedig valóban az adókártya igénylésekor (is) elkövette ugyanezt a baklövést. Innen viszont következik a harmadik kérdés: vissza lehet-e ezt vonni valahogy, vagy max. ha egy következő helyre költözik valamikor? (Esetleg akkor sem, ha az adókártya állandó?)
Mindenkinek köszönöm a segítő hozzászólásokat, én már óvatosabb leszek. :-)
Messze kilóg a lóláb minden kereszténynek nevezett és Fidesz támogatta hazugsághalmazból, ami az Orbán diktálta tömeg kommunikációból árad!
Az úgynevezett vallási vagy hitekkel foglalkozó műsorok mindegyikéből kihagyják az ateista, felvilágosult nézetek képviselőit. Úgy tesznek, mint ha a magyar, vagy székely, felvidéki, stb. meghívottak országaiban csak keresztény hívők léteznének. Még iszlám hitűeket is előbb meghívnak ilyen teljesen hazug életmódot képviselő kerek asztal megbeszélésekre, mint egy értelmes, korszerű, műveltségű ateista embert!
A magyar TV meghívottjai, – mint a tömeges onanizátorok – egymást folyton dicsérve, igyekeznek hitelessé tenni a rengeteg hazugságra és tévhitre épülő dogmatikus és párt politikát. Egyszerűen nem vesznek tudomást arról hogy az oktatás és műveltség terjedésével a felvilágosult emberek tömegesen elhagyják egyházukat, és hazug hitüket.
Orbánéknál és az őt kiszolgáló egyházaknál megállt az idő, és csak hülyítenek, hülyítenek!
Szereptévesztett Tudományos Akadémia vezetők és agybeteg elzsírosodott agyú politikai „szakértők” vezetésével hülyítik a népet!
http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/367121_baratsagosan_konzervativ_uj_lengyel_puspokkari_a_o
Köszönöm, Kemény Ádám.
Jézus még az ateistákat is különbnek tartja, min a képmutató álkeresztényeket. Olvasandó Jelenések könyvében, levél a laodíceai gyülekezetnek.