1993 decemberében meghalt Antall József, a rendszerváltás utáni első magyar miniszterelnök. Az évforduló kapcsán szép számmal születtek visszaemlékezések, nyilatkoztak politikusok, a kormányoldalon és az ellenzékből egyaránt. A szónokok több-kevesebb lelkesedéssel méltatta Antall kormányfői erényeit, a szokásos fordulat a médiában most is az úgynevezett ”antalli örökség” eszméje volt, amely idea már régóta szerepel a közbeszédben. A lelkes Antall-hívők meggyőződése szerint ez az „örökség” hovatovább már mázsás súllyal nehezedik ránk, és egyfajta fáklyalángként mutatja számunkra, hogyan is kellene rendezni dolgainkat. Az „örökség” pontosabb körülírására ugyanakkor eddig nem igen történt kísérlet. A következőkben ennek a meghatározására teszek próbát, nem történészi pontossággal, hanem emlékező polgárként. Különösen aktuálisnak gondolom ezt akkor, amikor az évforduló kapcsán a ma hivatalban lévő kormányfő kijelenti, hogy „Antall öröksége ma is ható erő”.
Esetleg kezdjük a fogalmi definiálással. Az örökség (patrimonium) gondolatát már az ókori rómaiak is ismerték, a kifejezés eleinte a családi öröklési jogra vonatkozott, és elsősorban az anyagi javak utódokra történő, alapvetően atyai átörökítését takarta. A kifejezés mai, szokásos használatában az anyagiak mellett főképpen politikai/kulturális örökségről szoktunk beszélni, és elfogadott az is, hogy a hagyományoknak és mindenfajta örökségnek meghatározó szerepük van a társadalom, a nemzet életében. Egyszóval, ha a sugallat szerinti „antalli örökségről” beszélünk, akkor feltehetően valami nagyon fontos dolgot írunk körül, olyasmit, ami ma is hatással van társadalmi viszonyainkra, nemzetünk életére. Alaptézisem a fentiekkel összefüggésben az, hogy 1/ igenis, van „antalli örökség”, azon egyszerű oknál fogva is, hogy amiről ennyit beszélnek, az kétségkívül létezik, hatással van, akár a valóságban, akár tévképzeteinkben, 2/ ez az „örökség” inkább károkat okoz nekünk, mintsem előnyünkre válna. Az előzőekhez még annyi fűzendő hozzá, hogy a további fejtegetések semmiképpen nem Antallra, mint magánemberre vonatkoznak, kizárólag a politikai szereplésére, nyilatkozataira törekszem koncentrálni.
Antall pályafutásában elvitathatatlan, hogy az 1989-es szereplése, a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon elfoglalt pozíciója hozzájárult az első szabad választás demokratikus körülményeinek, és a szabadon választott kormány működőképességének a biztosításához, az MDF-SZDSZ-megállapodás létrehozásához. Kormányfői tevékenységének a megítélése ugyanakkor már távolról sem ilyen egyértelmű.
A kevésbé elfogult visszaemlékezők szerint – és most nem Dávid Ibolyára, Herényi Károlyra, vagy Debreczeni Józsefre, az egykori harcostársakra gondolok – a miniszterelnök szívéhez inkább a két világháború közötti európai politikai/adminisztratív berendezkedés állt közel. Mindig is hajlott arra, hogy egyfajta „premodern, ásatag berendezkedést” favorizáljon (Lengyel László értékelése), és víziójában a Horthy-korszak, a meghaladott „úri Magyarország”, a “keresztény kurzus” képe sejlett fel. Az általa elképzelt közjogi berendezkedés azonban soha nem valósult meg teljesen, inkább a második világháború utáni nyugat-európai politikai berendezkedési minta alakult ki.
Azzal nem vádolhatjuk Antallt, hogy maga is radikális lett volna. Fogcsikorgatva bár, de jól egyensúlyozott az MDF radikálisai és konzervatív liberálisai között, noha, ameddig lehetett, kerülte a nyílt konfrontációt. Amikor már vállalhatatlanná vált Csurka irányvonala, ha késve is, de sikerrel semlegesítette az MDF alelnökét, s meg tudta tartani a kormányzáshoz szükséges többséget is. Abban tehát, hogy a rendszerváltás első évtizedében az országban nem volt reális esélye egy radikális, vagy szélsőjobboldali kormányzásnak, Antallnak elévülhetetlen érdeme van.
Maradva még az általános közigazgatási, hatalomtechnikai kérdéseknél, világos, hogy Antall kormányzati tevékenységének a leggyengébb területei egyértelműen a káderpolitika és a gazdaság voltak. Személyzeti politikájára jellemző, hogy többek között sikerült a hadseregre a néhai Für Lajost rászabadítani (Für utólag többek között a Magyar Gárda körüli szorgoskodással tüntette ki magát). De nem vall túlzott bölcsességre az sem, hogy külügyminisztert rokoni körből választott, mert Jeszenszky Géza személye sem volt az etalonja az igazi diplomatának. (Emlékezetes az 1994. évi otrombasága, amikor egy holokauszt-konferencián kifejtette: arról nem szabad elfelejtkezni, hogy Magyarország 1944-ig menedéket adott a zsidóknak és a hatszázezer zsidó áldozat mellett meg kell emlékezni a félmillió magyar áldozatról is. Az egykori főkülügyér Orbán mai nagyköveteként szintén nem remekel, egy korábbi egyetemi jegyzetében a romákra tett utalása miatt 2012-ben keményen bírálták Norvégiában.) Ugyancsak feledhetetlen marad az Antall által kinevezett, néhai Horváth Balázs belügyminiszteri tündöklése, különösen az 1990. évi taxisblokád „kezelése”.
A gazdaságot illetően tagadhatatlan, hogy Antall regnálása alatt fogadták el a piacgazdaság jogi kereteit szabályozó törvényeket. Ellentmondásosan és a sokadik próbálkozásra, de lezajlott a bank-, hitel- és adóskonszolidáció. A kormánynak azonban nem sikerült kézben tartani a makrogazdasági folyamatokat, 1993-tól az infláció is elszabadult, visszaesett az export, nőtt a munkanélküliség. Nem vitatható, hogy hasonló bajokkal küzdött az akkoriban rendszert váltó többi kelet-európai ország is, de Antall nagyon kevéssé volt tisztában a gazdasági folyamatokkal. Nem érdekelte a gazdasági rendszer, alábecsülte a külpiaci tényezők szerepét, többek között csupán „két szűk esztendőt” ígért a nemzetnek, elbagatellizálta a KGST összeomlásának lényegét és következményeit. Kormánya négy esztendő alatt nyolc gazdaságpolitikát is meghirdetett, de egyiket sem sikerült végigvinnie.
Jó példa Antall gazdasági tájékozatlanságára, hogy a „szovjet piac elvesztését” lényegében a partner csődjének tulajdonította. Egy nyilatkozata szerint „Nem rajtunk múlik, hogy a szovjet fél nem tud fizetni. (…) Másfél milliárd dollárnyi ki nem fizetett számla után is tovább szállítsunk ingyen? (…)” Vagyis a világgazdaságot érzékenyen érintő gazdasági, átrendeződési válság számára fizetésképtelenségi kérdés volt.
Antall a legkülönbözőbb gazdaságpolitikai nézeteket valló szakembereket állította a fontosabb gazdasági posztokra. Az Antall által kinevezett kormányzati vezetők (pl. Rabár Ferenc, Kádár Béla, Matolcsy György, Bod Péter Ákos) gyakran konfliktusba kerültek egymással, és többük idő előtt le is mondott pozíciójáról. A helyzetre jellemző a néhai Rabár 2001-es visszaemlékezése: „(…) a kormány működésével kapcsolatban is egy kicsit doktrinerek voltak az elvei: túl nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogyan zajlik le egy kormányülés, mikor kell meghallgatnunk az előterjesztéseket, és hogyan kell aztán szavaznunk. (…) Talán nem mert gazdasági kérdésekben egyértelműen, csak a rációra hivatkozva állást foglalni.”
Vizsgáljuk meg közelebbről Antall egy közéleti szereplését s ezen keresztül eszmei/világnézeti kérdésekben elfoglalt pozícióját. Az egyik korabeli, sokak számára szimbolikus esemény volt a rendszerváltás után Horthy 1993-as újratemetése. A búcsúztatáson ott volt többek között Boross Péter, Für Lajos, Surján László, Balsai István, Kádár Béla. A kormányfő közvetlen családtagjaival képviseltette magát, és koszorút is küldött Kenderesre. Személyesen tehát nem vett részt az eseményen (ezt főként a várható diplomáciai bonyodalmakra tekintettel nem vállalta), de családján, s a kormánytagokon keresztül jelezte Horthyval kapcsolatos érzelmeit.
Érdemes néhány szót ejteni Antall egyesek szerint vélt, szerintem igenis létező antiszemitizmusáról is. Önmagában elgondolkodtató, hogy az egykori miniszterelnök nagy tisztelője volt Horthynak, és a kormányzót „magyar hazafinak” nevezte, „akit a nemzet tudatában is tisztességgel el kell helyezni”. Vagy nézzük meg, hogy milyen véleménye volt Antallnak egyik történelmi elődjéről, Teleki Pálról. „…Teleki Pál egy konzervatív világszemlélet képviselője volt, de nem valamiféle maradiság képviselője, hanem a tradicionalizmusnak, az értékek megőrzésének volt a képviselője. Másrészt a kor által meghatározott nagy politikai kihívásokra (…) kompromisszumokat keresett és a kompromisszumok keresése néha megalkuvásokkal, átmeneti kudarcokkal jár együtt…“ (1991-ben, a Teleki-emlékbeszédben). Antall szerint tehát Teleki pályája „megalkuvásokkal, átmeneti kudarcokkal járt”. Ehhez csak emlékeztetőül: Teleki első miniszterelnöksége idején fogadták el Magyarországon a numerus clausust, továbbá nagyrészt Teleki fogalmazta a II. zsidótörvény indoklását, és előkészítette a III., “fajvédelmi” zsidótörvényt is.
További példa Antall világképére, hogy 1993-ban Varga Domokos Györgyöt bízta meg a Nemzeti Tájékoztatási Iroda vezetésével. Utóbbi még 1990-ben hatalmas botrányt okozott a Népszabadságban megjelent, Kisebbség és zsarnokság c. cikkével, amelyben gyakorlatilag a numerus clausus újbóli bevezetését szorgalmazta. Ezzel együtt Antall habozás nélkül nevezte ki Vargát egy fontos állami pozícióba. De ide lehet idézni Antallnak az 1990-es budapesti gettó-emlékmű avatásán elhangzott kijelentését: „Mi az önök mártírjaira éppúgy emlékezünk, mintha a sajátjaink lennének.”, vagyis a miniszterelnök szimplán kizárta a zsidó származásúakat a magyar nemzetből (Komoróczy Géza közlése).
Az előzőek alapján nem túlontúl összetett dolog felsorolni az „antalli örökség” alapvető elemeit: kormányzása alatt mindenképpen pozitívnak tekintendő Csurka (bár halogatott, de megvalósított) semlegesítése; a negatívumok pedig: az adott helyzetben nem megvalósult, de érzékelhető kísérlet az úri, keresztény Magyarország feltámasztására; gazdasági dilettantizmus; hozzá nem értő kormányzati/személyzeti politika; tapintható antiszemitizmus. Ez az örökség nem szolgálhat számunkra iránytűként.
A mai köztudatban él egy politikai legenda, amely szerint Antall halálos ágyán Orbán Viktort nevezte ki politikai utódjának. A mítosz valószínűleg nem igaz, de mégis utal egy fontos végkövetkeztetésre: Antall igazi „örökségének” a legfájdalmasabb eleme maga Orbán Viktor. Noha nem tekinthetjük a mai kormányfőt Antall egyenes fejleményének, annyi bizonyos, hogy Orbán – ha éppen hasznosnak gondolja – előszeretettel hivatkozik Antallra, mint nagy elődre. Erre van is alapja, hiszen a 2010-től kiépített diktatúra (megengedőbben: autokratikus rendszer) sok vonatkozásban azt teljesíti ki, ami a 90-es években szerencsére nem valósult meg. Az, hogy Orbán választást nyerhetett „mélymagyarsággal”, a „nemzeti érzületre” való sokszori hivatkozással, idegengyűlölettel, burkolt rasszizmussal, nagyrészt azért lehetséges, mert a szükséges alapokat, magatartásmintákat Antall korszaka is erősítette és örökítette.
Orbán bizonyosan méltó utódja Antallnak. Erre tanúság egy kijelentése 2013-ból, a Zsidó Világkongresszus közgyűléséről: „Amikor a jó emberek akarata érvényesült itt, Magyarországon, akkor a magyarok és a zsidók békében és sikerekben gazdagon éltek együtt (…)”. Vagyis Orbán ugyanúgy kirekeszt egyeseket a nemzetből, ahogyan ezt elődje, Antall tette 1990-ben. Sapienti sat! A bölcsnek elég ennyi!
A szerző közgazdász
(A cikk rövidített változata megjelent a Népszabadságban)
Antall József személyiségének kétségtelenül kijár a tisztelet ma is. Milliók búcsúztatták a ravatalánál is. A nemzet szerette. Kétségtelen érdemei voltak a rendszerváltást mintegy előkészítő ellenzéki kerekasztal munkájában. Azért is lett miniszterelnök, meg azért is, mert senki más nem volt a láthatáron, aki alkalmasnak látszott erre.
Egy szó ellenvetésem sincs azzal kapcsolatban, amit a cikk szerzője a kormányzati teljesítményéről írt és az emberei megválogatását én sem tartottam szerencsésnek. Boros Péter volt az – és ma is az – aki ezt leginkább bizonyítja.
A pozitívumai között én feltétlenül megemlíteném, hogy az ő kormányzása alatt nem (igen) volt korrupció, bár talán nem ismerte fel, hogy ennek a veszélye már akkor is fennállt.
Negatívumának tartom, hogy neki, mint filosz TANÁREMBERNEK feltétlenül eszébe kellett volna, hogy jusson, hogy a rendszerváltás teljességéhez hozzátartozna a 40 év alatt beidegzett társadalmi tudat változtatása is és AZONNAL gondoskodnia kellett volna ilyen nevelési programok elindításáról.
Nem tette meg és ennek a hiányát ma is nyögjük. A társadalmunk tudata igen messze van egy demokratikus polgári társadalom eszméitől.
Tudom, hogy a történelemben értelmetlen a “mi lett volna ha?” kérdés, de ha netán sikerült volna Antall Józsefnek egy demokratikus POLGÁRI demokrácia magvait elhintenie – és azok a magok a XXI. század elejére szárba szökkenhettek volna – akkor Orbánnak nem sikerülhetett volna széttördelni, megosztania a társadalmunkat és keresztapaként túszul ejtenie az egész országot.
Presbiter!
Számháborút azóta nem érdemes folytatni, amióta Rákay Fülöp, a fidesz egyik főállású moderátora több mint 2 millió embert látott a Kossuth téren. De azért feltétlenül jelezni szeretném, hogy az Antalt búcsúztatók száma a korabeli híradások, és munkásságának elemzői szerint inkább néhány száz ezerre tehető, tehát milliókat emlegetni erős túlzás. Ha annyi támogatója lett volna az antalli politikának, akkor 1994 -ben a választásokon nem söprik el az MDF kormányt, és nem szerez kétharmadot az MSZP – SZDSZ koalíció. Ellenben a választók nagy része nem kért Antall lekezelő, olykor arrogáns dzsentroid stílusából, a protekcionista törvénykezésből, a kárpótlás, és a privatizáció folyamán a rokoni, és a baráti körök előnyhöz juttatásából. A kedvezményes lakáshitelkamatok piaci szintre emeléséből sem kértek, mellyel a munkahelyeiket is elvesztő emberek tömegeit tették földönfutóvá, és még sorolhatnám Antallék “érdemeit” sokáig. Ezeknek a példátlanul amatőr, és egyben embertelen intézkedéseknek még sokáig nem fogja a következményeit kiheverni Magyarország.
….
“1993 decemberében, hivatalának ellátásában is egyre inkább akadályt jelentő, huzamos betegeskedés után elhunyt Antall József miniszterelnök. Az ilyen esetben szokásos állami temetés protokolláris külsőségein túlmenően, megbecsülésük jeléül százezrek rótták le személyesen is kegyeletüket ravatalánál.”
forrás: http://www.mek.niif.hu/02100/02185/html/48.html
Kemény Ádám: Mit hagyott ránk Antall József?
Orban Viktornak egy otletet, a maffia-allam ideologiajahoz otletet…
Nagyon jó!
@Presbiter:
“A pozitívumai között én feltétlenül megemlíteném, hogy az ő kormányzása alatt nem (igen) volt korrupció”
És az olajszőkítés? A @commandante álltal emlegetett kárpótlási és privatizációs ügyekről, a média bedarálásáról tett kísérletekről már nem is beszélve.
Egy ilyen cikkre, összegzésre régóta vártam az idővel egyre szaporodó, az antalli politikát mint valami erkölcsi zsinórmértéket elénk állító visszaemlékezések, megnyilvánulások ellenében. Hiszen ez is egy múlthamisítás, a közelmúltunk meghamisítása. Nem volt olyan régen, hogy ne emlékeznénk arra az időszakra, és arra is, hogy azt a — valóban a mainak előzményeként felfogható — világot milyen elemi elutasítás fogadta. Ezért nem értem Presbiter első mondatát: “Antall József személyiségének kétségtelenül kijár a tisztelet ma is.” Szerintem nem “jár ki”, és pont a mából látható, hogy miért nem.
Antall alatt indult a szabadrablás és a szabadfasizmus elfogadhatóságának újrafogalmazása.
Orbán alatt mindez törvénybe is lett iktatva.
.
Nem tudok tisztelettel emlékezni rá.
Ennek az érékelésnek már ideje volt.
Antall egyik érdekes intézkedése volt a “titkos miniszteri tanácsos” bevezetése.
Jól mutatta, merre szeretne haladni.
Antall egy tehetségtelen Horthysta volt pontosan olyan mint maga Horthy is .
Hagyatéka az olajmaffia egy darab Hóbagollyal az élén és az a szellem ami már Horthy korában is nagyon elavult volt Európában.
“kedvezményes lakáshitelkamatok piaci szintre emeléséből”
Bizony, bizony, én még emlékszem, hány ember lett földönfutó, illetve öngyilkos, amikor a törlesztő a duplájára emelkedett.
Emlékszem, mennyire kifektetett minket is, épp hogy nem váltunk mi is fizetésképtelenné. Szerencsénk volt, hogy a vége felé jártunk a törlesztésnek, meg hogy anyámmal mindketten jó fizetésért dolgoztunk akkoriban. Szidtuk is a kormányt mint a bokrot, mi ugyanis egyoldalú szerződésszegésnek tartottuk az OTP törlesztők megduplázását.
Én az antalli korszak legnagyobb hibájának azt tartom, hogy megindult, pontosabban szólva tovább folytatódott az átkosban megkezdett szabadrablás (GMK-n keresztüli vagyonlenyúlás). Ekkor szemtelenedett el a lakosság és vállalkozói réteg, kezdett nagyívű adócsalásba, amit a töketlen adóhatóság nem tudott megfékezni. Akkoriban lettek nagyon sokan milliomosok, például a szippantósok és más lakossági szolgáltatók a számlaadás elmulasztásával.
Elmaradtak az érdemi reformok, az infláció nagyon sokakat tönkre tett.
És sajnos elmaradt az általam azóta is hiányolt felelősségre vonás, számonkérés, az ügynökök és legmagasabb pártapparátok kizárása a közéletből.
Grezó
Igen, megengedte, hogy az otp EGYOLDALÚAN megváltoztassa a hosszúlejáratú hitel kamatát. Se én se a kezesem nem kellett, hogy aláírjuk az új szerződést. Az alkotmánybíróság, a nagy sólyom vezetésével, pedig kimondta, hogy ALKOTMÁNYOS.Úgyhogy az a legjobb, ha forog a sírjába, vagy a hortyjával egy sírba temetik. A nagy kerekasztal-picsipacsi megállapodást is milyen jól elintézte. Már a cinikus örökérvényű mondásáról nem is beszélve: teccettek volna forradalmat csinálni.
Érdekes, hogy senki sem említi a mezőgazdaság teljes szétverését. Már akkoriban, de ma is azt szeretném, tudni, hogyan sikerülhetett ez ilyen “jól”, voltak-e kész tervek – tudom, hogy ez összeesküvés-elméletnek számít – a hogyanra? A szövetkezetek ellehetetlenítése és az élelmiszeripari gyárak, üzemek eladása a mezőgazdaságból élők feje felül, teljes satuba szorította az ágazatot. Innét már csak az orbáni nagybirtok visszatelepítése maradt és máris kerek a történet.
Maju
Igen, valóban nagy hirtelen ez eszembe sem jutott. Pedig azt gondolom, hogy mint mezőgazdasági ország ez volt a legnagyobb csapás. Még említhetjük a jól menő gyárakat is, amiket elkótyavetyéltek, persze aki többet ajánlott a zsebükbe annak adták el. Pl. Compack 1991-1992, csepi elvtárs.
Ne feledjük, hogy az “idegenrendészeti eljárás” elnevezés a Kamenyec Podolszki tömeggyilkosságra is visszavazthető a “történész” Antall kijelentésére. Ugyanis Szirtes Zoltán, a Temetetlen halottaink 1941… szerzője tulajdonképpen vele vívta DonQijote harcát. Antall aki történész létére először állította – illetve hazudta – azt, hogy a magyarországi Holokauszt kizárólag a német nyomás következménye volt, nem volt hajlandó személyesen válaszolni Szirtesnek az ez ügyben hozzá intézett nem is egy cáfoló levelére, hanem átpasszolta azokat a mittudomén milyen hivatalnak, akik többek között (már akkor!) bedobták ezt, a szégyenteljes idegenrendészeti “kényszerhelyzet” maszlagot…
Erről a szélmalomharcról szól a könyv – Szirtes és Antall, illetve annak szintén hazug hivatalnokai között, akik tehát mindenben tagadták a majd húszezer ember magyar állami felbujtásra történt meggyilkolását… Szirtes közben meghalt, és a vihar elült, mignem most Szakály kijelentése kiborította a Horthy-bilit.
A dolog pikantériája még az is, hogy id. Antall József a miniszterelnök apja, a kamanyeci eseményekkel paralell, aktívan részt vett, sőt megszervezte mintegy háromezer (katolikus) lengyel menekült elrejtését egy balatonboglári táborban, ami az ügy szempontjából pusztán azért fontos, mert ez bizonyítja, hogy a bujtatásnál, illetve az úgynevezett “kitoloncolásnál” a magyar hatóságok hivatalosan is különbséget tettek zsidó és nem zsidó, származás között.
Így lett aztán ez az arány 20′000:3′000, tagadás és dicsőség dolgában, mert a jobboldal a megmentettekkel azóta is egyfolytában dicsekszik, míg a nemcsak elhallgatja a genocidiumot, de a Horthy rendszer védelmében igyekszik azt meg nem történtnek beállítani…
Na, történészi tekintélyével visszaélve, ennek a tagadásnak adott kezdő lökést Antall már a kilencvenes évek elején…
Egyetértek a cikkben leírtakkal, és egyetértek a mezőgazdasági, és ipari, kárpótlási anomáliákat leírókkal. Dehogyisnem volt korrupció, akkor volt csak igazán, azonban a feltörekvő, a horthysta-dzsentrid ideológiát tovább folytató nemzedék pökhendi, tenyérbemászó modorával azt igyekezett leplezni.
Egyébként Antall egy dilettáns volt minden kormányvezetésben, amelyet fogyatékosságát hosszú körmondatokkal igyekezett leplezni.
Egy történet róla: volt egy pedagógus kolléganőm, akinek Antall gimnáziumi igazgató korában felettese volt. A kolléganőm szépítette a lakását, és boldogan újságolta Antall igazgató úrnak ezt, amelyet a nevezett úr a következőkben reagált le: Mondja, – kertitőrpét nem vett?
Na, ennyit a fentiekben emlegetett stílusáról, a többiről már nem is beszélve.
Apósom szerint besúgó is volt a méltóságos miniszterelnök úr, de mikor hatalomra kerültek első dolguk lehetett minden bizonyítékát ennek eltüntetni, ahogy mai méltó örököse is elintézte már, hogy soha ne derüljön ki róla az igazság. Az öreg, mármint apósom csak munkástanács titkár volt 56-ban, és amikor többször is bevitték a rendőrségre, soha nem volt hajlandó senkiről semmit mondani, aminek az lett az eredménye, hogy soha nem vihette többre osztályvezető-helyettesnél. Pedig nála intelligensebb, tájékozottabb emberrel nem nagyon találkoztam. Diploma, felsőfokú nyelvvizsga, az, hogy ő mentette meg a párttitkár életét, sem volt elég a magasabb karrierhez. Még az is rossz pontnak számított, ha Fradi drukker volt valaki, nemhogy a forradalmi bizottság vezetője, mint Antall. Semmilyen karrierje nem lehetett volna 56-osként később sem, akármekkora agy, ha nem játszik össze a hatalommal, nemhogy múzeumigazgató. A másik díszpéldánnyal, Borossal együtt a szemétdombon a helyük, hogy előmelegítsék Viktornak.
“Érdemes néhány szót ejteni Antall egyesek szerint vélt, szerintem igenis létező antiszemitizmusáról is.”
Ezért mindenképpen megérte megírni a tanulmányt, mert ezt sokan nem tudják.
Ismertem személyesen, Gönczel is találkoztam ano akkor. Személy szerint elismeréssel is adózok számára, és ennyi! Emlékszem egy régebbi Bill Clinton riportra, amikor is…válaszolt a sztárriporternek..nem akarnál Te lenni az USA Elnöke..ezzel mindent megmondott..belefáradt a báb szerepébe és az állandósuló kritikába és köpködésbe..itt sem volt ez másképpen…mármint Antallal. Nincsenek Tézisek..ha meg vannak akkor az Szintézis és Tézis visszafordítva az Antitézisekbe…örök körforgás és Sátáni út..a valóságban soha sincs vége! Akarta, megkapta és engedték meghalni..mint Déri János is..pedig a rákot már akkor is tudták gyógyítani…feladta, mert tisztán látta azt, hogy ez az örökség nem vezet sehová…tolvajok és rablók barlangjává lett az ország!
Az Antall kormány idején a parlamentben egy bozontos ifjú titán nagy hangon kijelentette: “Ez a kormány hazudik.”
Én azt is Antall és kormánya rovására írom, hogy elmulasztották a legkedveztőbb pillanatot, hogy éredemi reformokat hajtsanak végre. Meg voltam róla győződve, hogy a rendszerváltás utáni első kormány a nagy elosztó rendszerek átalakításával kezdi és jön a magán biztosítási alapon alulról építkező új egészségügy, tömegközlekedés, szociális ellátó rendszer. Ehelyett új címer, új pénzérme veretés, Kónya-Pető vita, zsidó közéleti emberek elmozdításának kísérlete és egy csomó dilettáns intézkedés történt. Még az sem menti a felelősségét, hogy ezek a reformok a mai napig nem történtek meg. Az egyetlen valamire való próbálkozást a Fidesz népszavazása és az MSZP árulása buktatta meg. De ez nem menti sem Antallt, sem a hozzá hasonló dilettánsokból szervezett kormányát.
Nagyon jó cikk!
Én is pont iylesmikre gondoltam, mikor Antall József halálának évfordulóján a megemlékezések voltak.
Röviden a véleményem:
Antall József becsületes úriember volt (egy fillér gyanús pénz se tapadt a kezéhez), de tökéletesen alkalmatlan miniszterelnöknek.
1990-ben az volt a feladat, hogy a felbomlott szocializmusból átlépjünk a nyugat-európai piacgazdaságba. Magyarországnak olyan kormányfő kellett volna, aki ismeri a nyugati világot, és a gazdaságot tartja elsősorban szem előtt.
Antall nem értett a gazdasághoz és nem is érdekelte.
Ismerte a régi magyar közjogi rendszert, de az 1990-ben kb. annyira volt hasznos, mint a régi kínai irodalom ismerete…
Antall rászabadította TOrgyánt a mezőgazdaságra, jött a kárpótlás, a kárpótlási jegyek, amikkel pl. flaszteren felnőtt ügyvédek vették meg a földeket. Milyen mezőgazdasági kárpótlás az, amiből épp a mezőgazdasággal foglalkozók maradtak ki?
A gyárakat úgy adták el többnyire külföldieknek, hogy eladás után tönkre lehetett tenni azokat. Mert aki gyárat vett, az elsősorban piacot vett, nem gyárat. A gyárakat megszüntették, termelés hiányában jöhettek saját árujukkal a piacra.
A médiaháborúra is emlékszik talán még valaki – egyetlen napon 129 rádióst rúgtak ki a rádióból. Nem akárkiket.
Ismerős még a mondás: Csúcs ez az érzés?
Csúcs László volt a rádió teljhatalommal felruházott elnöke. A tv-ben meg Náhlik uralkodott.
Antall alatt hurcolták meg Hankiss Elemért, aki akkor a Magyar Televízió elnöke volt.
Továbbá Antall támasztotta fel a Horthy-kultuszt az újratemetéssel, az egész két háború közti idő iránti nosztalgiájával.
Aki akarja, ezt is megköszönheti neki.
Ahogy az minden egyebet, amit “áldásosan” tönkretett.
Mocsokpalánta (2014. február 21. péntek 22:13)
” Antall József becsületes úriember volt”
— Ha ebbe belefér az, hogy ügynökaktákkal zsarolt, akkor igen.
Belefér?
Mit hagyott ránk, mit hagyott ránk?!
Ezt a skizofrén törpe napóleont, azt!
topi MaCKó
Madarat tolláról, embert barátjáról.
- Madarat tolláról, miniszterelnököt belügyminiszteréről*.
Aki képes volt ezt a sötét és alattomos horthysta kocsmárost megtenni az ország legfontosabb miniszterévé, az előttem nem ember, azt nyilvánvalóan a hátsó gondolata mozgatják…
.
˙
*Érdemes itt elgondolkodni Orbán és Pintér kapcsolatáról is…
Egyetértek az elemzéssel. Mint az utca embere, emlékszem még az MDF piacokra, a választásokra, és arra, hogy az MDF-be törekedő emberek egy része jóhiszemű volt, más része elérkezettnek látta az időt, hogy a hatalom közelébe kerüljön. Egyetértés legfeljebb abban volt, hogy másképp kellene csinálni, de azt már nem tudták, hogyan. Csak emlékeztetnék Beke Kata “Uramisten győztünk!” című könyvére. Arra is emlékszem, hogy a választások előtt a közvélekedésben szó sem volt arról, hogy Antall József legyen a miniszterelnök. A választások után mint egy nyulat a cilinderből, elővarázsolták. (Állítólag ő már hosszú ideje készült a miniszterelnökségre).
Durván fogalmazva fogalmuk sem volt, hogyan kellene az országot vezetni.
Még egy adalék. A korabeli sajtóban megjelent írások szerint O.V. maga terjesztette, hogy őt nevezte meg utódjának A.J., azok a személyek, akik jelen voltak a találkozáson, ezt nem erősítették meg.
Röviden:Tönkretett ipart,tönkretett mezőgazdaságot és egy idiótát utódjának.
Az MDF.azért tudott győzni mert az emberek nem tájékozódás és értékelés alapján szavaztak,hanem amit hallottak a “hangadóktól”.Nem találkoztam olyan emberrel,aki ne azt a választ adta volna azért szavazott .az MDF-re mert tetszett a programjuk,hanem azért,mert a szomszéd is arra szavaz.Ez a probléma a mai napig fennáll,az emberek nem tudnak mérlegelni.
chessmate !
˙
Oszt már miért is ne ajánlhatta volna Antall a csuti kanászt ?
Zsáka foltját megtalálja. Láthatjuk a dolgok mai állásából is, a Horthy-tisztelő Antall elégedetten konstatálhatja, hogy jó utódja van… Ennél jobb utód a jobboldal szempontjából nem is lehtett volna.
.
Az Antall/Boross kormánynak a a fasizmus ( nem kell “konzervatizmusnak” becézni a háborús bűnös, náci kollaboráns klerikális/félfeudális Horthy kultuszát ) 1989 utáni rehabilitációjának kezdeményezője volt. Bartus is nemrégiben a Borosról szóló elemzésében kifejtette, érdemes elolvasni. A gazdaság tönkrezúzásával ( és a politikának a legútszélibb szervezett bűnözéssel való összefonódásával együtt rendesen kijelölte az ország “fejlődési” irányát, amely egyenesen vezetett a jelenlegi fasiszta “puhadiktatúra” kialakulásához. Mindezt a “balliberálisnak” becézett ( valójában ezek képviselik a szürke, elitista konzervatizmust, a magyar jobboldal fasiszta ) elvtelen, korrupt kollaborációjával súlyosbítva. A moslékzabáló, alattvalóknak ilyen szép kis örökséget dicsérnek. Egyébként már a kerekasztal tárgyalásokból ki kellett volna zárni bármiféle ‘45 előtti előtti, horthysta, monarchista, nyilas stb. reakciós politika képviselőit; és az új Köztársaság alappillérévé tenni az illegalitásukat. A szocializmusnak pont az volt a pozitív vonása hogy ezeknek az illegalitásban jelölték ki a helyüket. De ennek a moslékzabáló országnak a fasizmusra, a szellemi és fizikai nyomorra van a jelek szerint szüksége.
A magyar mezőgazdaság (Tsz-ek) tönkreverése.
A szerencsétlen kárpótlási rendszer,
Tovarisi konyec, a kereskedelem megszüntetése az oroszokkal.
Ez az ember gazdaságilag tönkretette az országot, nem értett a gazdasághoz, nem érdekelte, mellőzte, csak az áporodott múltba révedt.
Mentségére(?) szóljon, azóta már voltak/vannak kártékonyabb miniszterelnökök.
Több olvtársnak is:
Mea culpa.
Sokan közületek megírták Antall József kormányzati hibáit.
A korábbi hozzászólásomban azt írtam, hogy legalább a korrupció nem igen létezett az ő kormánya alatt.
Dehogynem – mint a közvetlen barátaim elmondták és felidézték.
Tévedtem és ezért a bocsánatotokat kérem.
Nagyon is nagy léptékű, kormányzati támogatással végrehajtott korrupciós ügyek voltak már akkor is. Mint pl. a székház ügy, vagy a Videoton privatizálása és hasonlók. (Az olajszőkítést említette is valamelyikőtök.)
Köszönöm mindegyikőtöknek, aki a tudás-hiányomat pótolta, korrigálta és hozzásegített, hogy tanuljak e dologból.
Egy ókori latin közmondás szerint: “Tévedni emberi dolog, de a tévedésben megmaradni (ahhoz ragaszkodni) ostobaság.” E közmondás második felét nem igen szokták idézni.
Jó sok minuszt kaptam az első hozzászólásomra. Nyilván megérdemelten.
Ezért (is) kértem bocsánatot az előzőekben.
Megoszlanak a vélemények, de a többség reálisan látja a történteket. Bizony Antall és aztán a főpincér, legalább 50 évre elintézték Magyarországot. Az “urambátyám”, “öcsémuram” hamis máza alatt sikeresen szétvertek mindent, amit magáénak tudhatott a nemzet. Talán nem járunk messze az igazságtól ha azt mondjuk, Antall okozott annyi kárt nekünk mint az első és a második világháború együtt. Leírhatnám – de csak ismételgetném azt amit mindenki tud – a teljes gazdaság minden ágát hogyan küldték padlóra. Emberek százezrei lettek földönfutók, és ezrek lettek öngyilkosok. Valaki kiszámolta, hogy Bajnai miatt 9 /kilenc/ ember lett öngyilkos. Kiszámolhatná azt is, Antall miatt mennyien. Ez a szerencsétlen 15 millió magyar miniszterelnöke akart lenni, közben aljas ocsmány nemzetáruló módon lemondott Kárpátaljáról. A közelmúltban Torgyán József egy Tv beszélgetésen ezt megerősítette. Gorbacsov felajánlotta nekünk, hogy a történelmi határokig vissza adja Kárpátalját. Antall erre azt válaszolta: “Mit kezdjek velük?”, majd Kiment Kijevbe és hivatalosan is vissza utasította az ajánlatot.
Talán van nyoma, talán nincs, hogy Antall Orbánt nevezte meg örököseként. Semmire sem becsülöm Antallt, de nem hiszem hogy ennyire aljas lett volna.
Presbiter !
Oszt hallottál é a Kalasnyikov botrány néven elhíresült beavatkozásukról a délszláv ügyekbe ?
Antall sógora (vagy tudj’sten, szóval család és pereputtybeli) Jeszenszky Géza külügyminiszter vezényletével mintegy tízezer géppisztolyt lőszerekkel egyetemben szállítottunk a horvát szakadároknak, amivel gyakorlati segítséget nyújtottunk a Tudjman féle usztasa bandának a háború kirobbantásához. Jeszenszky mindvégig tagadásban volt, mely hamis tanúságtételhez fölhasználták az MTV Panoráma, Sugár András nevű “sztár” riporterét… Ez a huzavona a kamerák előtt úgy két hétig tarthatott, mígnem bebizonyosodott, hogy a Jeszenszky-Antall-Boross triumvirátus hazudott és az is, hogy a szerződésben lekötött százmilliók azóta sem futottak be a Magyar Nemzeti Bankba, bár szerintem ezt szándékosan így rendezték meg, hogy majd nem kell kifizetni.
Akkoriban a katolikus szálak kötötték össze a két államot, innen eredt a nagy szolidaritás, amely hazudozásokon is keresztül, végülis véres háborúhoz vezetett, illetve magyar segítséggel hozzájárult ahhoz…
Drágáim ! Köszönöm a megmutatást! Elolvastam! A megértése igen nehéz, igen komoly felkészülést igégylö irás! Tovább menve a hozzászolásokat ís kimagoztam! A végeredmény számomra döbbenetes. Hiszitek ,ha nem én nem gondoltam hogy ennyire megvezetetként éltem. Már eddig is csak gyülölet érlelödött bennem ennek a csürhének az elmult idö országvesztö tevékenysége láttán! Ezek a további értékelések és ismeretek tudatában, nem hiszem hogy az én életemben bármilyen formában is képes lennék elfogulatlanul itélkezni ! Igy nem marad más hátra minthogy félre állva s nem pörölve utat adjak azoknak akik ténylegesen tenni akarnak valamit, ezért a szerencsétlen népért. De kik azok? Ha tudjátok, akkor azokra szavazatok !
Alig több, mint egy hónappal az o.gy. választások előtt, a “hivatalosan” is elkezdődött kampány időszakban a Fidesz bedobta a 2006-os öszödi beszéd kiszivárogtatásának az ügyét, aminek a világon semmi köze nincs a választásokhoz. Még kevésbé a választási győzelemre törekvő pártok programjai versenyeztetéséhez, amiről egy kampánynak szólnia kellene. Mármint egy polgári, demokratikus választási rendszerben és tudjuk, hogy ez most nálunk akármi, csak nem az.
Mégis elképesztőnek tartom, hogy ezt a Fidesz által bedobott lapot, v agy kesztyűt, vagy akármit az ellenzék (beleértve az Összefogást is, a DK-t is és minden más, induló pártot is) FELVETTE. Még Gyurcsány Fecó is, akit ennél bölcsebbnek tartottam. Tényleg a Fidesz mozgatja a bábokat? Még az ellenzékinek vélteket is?
Ennek legfeljebb egyetlen előnye lehet: Aki gondolkodik, annak tényleg nem marad más lehetősége, mint az, amit Bartus László úr már régen javasol: A bojkott, de nem úgy, hogy az ember nem megy el a választásra, hanem úgy, hogy érvénytelen szavazatot ad le. Erősen javasolt a szavazólapra keresztbe RÁÍRNI A BIJKOTT SZÓT.
Aki nem megy el szavazni, az NEM BOJKOTTÁLJA a választásokat.
Kár hogy csak most olvastam a cikket. Nagyon jó.
A hozzászólások nagyon jól egészítik ki a cikket, köszönet mindenkinek. Remélem Kemény Ádám többet is írhat, fog is majd írni, s több mindenrõl.