A gólhelyzet természetesen kimaradt. Nem is akartuk annyira berúgni, mert ez is, jaj, ez is bunda volt, mint annyiszor. A magyar társadalom (és a szellemében, kreatív energiáiban oly lanyha és impotens) magyar értelmiség soha vissza nem térő alkalmat kapott arra, hogy megtörje a hallgatás süket csendjét, a hetvenesztendős átkot. Hogy magyarázkodás, szépítgetés, hazugság nélkül letudja az adósságot, mely lelkiismeretét terheli (a magamét is), a részvétlenség, az aktív kollaboráció, a rabló haramia állam gyilkos, morális terhét. A terhet, melyet a németek évtizedekig cipeltek, de megküzdöttek vele, megszabadultak tőle, s Németország mára Európa gazdasági motorja, mintaadó liberális tömegdemokráciája. Az ottani holokauszt emlékmű Berlin mértani közepén a város origója, a történet kezdőpontja.
Nekünk nincs honnan elindulni, valahonnan és valami felé. A mai Magyarország alkalmatlan erre. Ahogy egy kormánypárti ágens érdekesen mondta: milyen kár, hogy a holocaust emlék-év egybeesik a választási évvel. Ha szerencsésebben alakul, nem lett volna pártviták martaléka a gyászünnep (mintha a Mazsihisz párt lenne), lehetne ömlengő szózatokat tartani szolidaritásról, kegyeletről, gyászról. Viktorunk is lehetne kicsit engedékenyebb, megbocsátóbb, nem lenne hatalmi ügy, hogy meghátrál-e néhány öreg zsidó előtt, aki megélte, túlélte, létezése felkiáltójel, s mindenféle követeléssel halmozza el Magyarország erőskezű miniszterelnökét. Ha tényleg erős, lehetne kicsit megbocsátóbb. Bocs, mi még itt vagyunk. De nem.
Persze, megjegyzem, Orbán pontosan tudja, hogy a választás úgysem ezen dől el. A Sorsok Házán, Szakály Sándor kinevezésén-leváltásán vagy a szörnyű Szabadság téri giccsparádén. Ez itt csak a tenger mormolása, amely alig hallatszik át a rezsicsökkentés szürke felhőrétegén. Jobb is, ha erről szól a kampány. Egy törpe minoritás izgága sérelméről, mellyel a zöm, a „választói akarat” amúgy sem tud mit kezdeni. Mert nem is nagyon érti az egészet.
Megyek a metrón hajnali neonderengésben, a kabátjukba süppedő viaszbábok között. A többség a telefonján matat, még jó, hogy van ilyen, ez a cselekvés látszatát kelti. A szívközépben néma kérdés. Lesz-e még állás? Nyugdíj? Felkel-e holnap is a nap? Ki figyel olyasmikre, mint kampány, választás, óriásplakát, per, parlament, atomerőmű, holokauszt?
Magyarország az utóbbi húsz év történelmi mélypontját éli. A „konszolidáció” lényege ugyanaz, mit Kádár idején. A zsibbadt beletörődés, a fásult megszokás. A társdalom túl kimerült ahhoz, hogy szembeszálljon kormányával. Ezért a kimaradt helyzetért azért kár volt. Majd, talán, egyszer, a nyolcvanadik évnapon. Mikor már nem él közülük senki.
Igen, a társadalom többsége mélységes apátiába süllyedt, és ezen nincs semmi csodálkozni való. A sokáig megfeszített íj végleg elernyed. Az ellenzék magatartása lefárasztó volt…
Remek kórkép és elemzés, de a korhadás és hajálos rákfene 2005 Június 7.-én vált nyilvánvalóvá.
.
Emlékművet a Szabadság térre 2005 Június 7 emlékére mióta illegitimek Magyarország elnökei. “Sólyom László megválasztása után elégedettségét fejezte ki a szavazás végeredményével kapcsolatban. Úgy vélte, hogy nem volt alkotmányellenes a választás…”
.
“Sólyom László megválasztásával a legkeményebb liberálisok számára tágul a tér. Ezért Sólyom László ne takarózzék a széles civil szférával, hiszen egyetlen, az SZDSZ befolyása alatt álló szervezet indította el jelölését. Látta azt is, hogy a számára kedvező döntés kierőszakolása érdekében a Fidesz soha nem látott dühödt politikai csatatérré változtatta az Országgyűlést. Szervezetten, komisszárokkal ellenőriztette a szavazatokat, ami a legdurvábban sértette a képviselők szabadságát, azaz a demokráciát. Ezért Sólyom László köztársasági elnökké választása morális értelemben semmis.”
A terhet nem lehet levetni akkor, amikor egy reinkarnációnak tűnő kormány viszi tovább a múlt gyalázatát.
A magyar ember (tisztelet a kivételnek) akkor is hallgatott, mint ahogy ma is azt teszi.
Ez nem belefáradás, hanem tudatlanság,mert azt hiszik kívülállóként rájuk nem lesz hatással ez a mindennapos agymenés, ami a jelent illeti.
Pedig lesz hatással mindenkire.
Amikor majd a szőke, vagy kék szeműek is sorra kerülnek, eszükbe fog jutni a mulasztásuk.
Ha tényleg erős, lehetne kicsit megbocsátóbb.
.
Volt egy Papp Laci nevű fantasztikus bokszolónk, akiről mindenki tudta hogy kicsoda, s akinek nem kellett mindenkit úton-útfélen percenként pofán vágni mert valóban erős volt.
Ez az egész zsidó-ügy olyan kényelmetlen. De nyugalom, már csak pár év, ls meghalnak a holokauszt utolsó túlélői, az élő bizonyítékok is. Utána véggre szabad tér nyílik a “jobboldal” alkotókedvének. Csak néhány ötlet, biztos lesz nekik több is:
(1) Zsidó skanzen, amely a zsidó mindennapi életét mutatja be: kalmárkodás, uzsora, tervek szövögetése a magyar nép ellen
(2) Koncentrációstábor-skanzen, ahol zsidók láthatók léleknemesítő munka közben, amely, mint tudjuk, szabaddá tesz
(3) Zsidósimogató — itt mutathatjuk be a világnak, mennyire nem vagyunk antiszemiták — simózsidók: a mieink, van néhány — programfelelős: Semjén
(4) A holokauszt tankönyvi és történettudományi kisajátítása a “megbűnhődte már e nép” szellemében — ez nem a zsidókról, hanem a magyar nép zsidóktól elszenvedett csapásairól szól
(5) A NEMAZSIHISZ — a Nemzeti Magyar Zsidó Hitközségek Szövetségének megalakítása (már folyamatban)
Na neeeee!!! Nehogy már összemossuk a Kádár-érát az orbán-érával!
.
A Kádár-éra tömege valóban szegény, nyomorult, enervált, érdektelen volt. De nem voltak ekkora gazdasági különbségek. Az akkori tanácselnöknek nem kellett kitiltani a hajléktalanokat a városból, mert NEM VOLTAK hajléktalanok. A nácik nem vonulgattak a kitörés napján a budai várban, hanem otthon maguk alá vizelve kussoltak. Mekkora különbség!
Ego
2014. február 13. csütörtök 09:49
A Szovjetek megcsinálták. Hely volt bőven.
Birobidzsanba történt az önkéntes száműzetés.
http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2001_01/cikk.php?id=442
Buják úrnak annyira igaza van,
hogy abba csak belebetegedni lehet!
“Magyarország az utóbbi húsz év történelmi mélypontját éli.”
“Szakály Ferenc”, ki ez…?
Igen, Sándornak hívják. Ettől még tudjuk, kiről van szó.
Tisztelt kommentelők! Elnézést a névtévesztésért. Szakály Sándor mellett valóban létezett egy Szakály Ferenc nevű történész is, 1999-ben hunyt el, s valójában csak névrokon. De Ferenc volt a nevesebb, ezért maradt meg az ő neve a fülemben.