Bartus László: Vigyázó szemetek… 2014. február 19. szerda 19:31

…Ukrajnára vessétek. Magyarország szomszédságában már gyilkolás zajlik. A magát ellenzéknek nevező magyarországi pártok vezetőinek érdemes lenne nézni az ukrajnai esményekről készült fotókat. Akarnak-e ilyet? De azok az újságíró kollégák is megtehetik ezt, akik 2010 óta fedezik az Orbán-rendszert, hol azzal, hogy “az még demokrácia”, hol azzal, hogy “már nem demokrácia, de nem is diktatúra”. Nyelvészkednek, de  a vége emberek halála lehet. Felmérhetetlen a felelősségük azoknak, akik hamis illúziókat keltenek, akik szélsőségesnek nevezik azokat, akik a tiszta jogi helyzet alapján sürgetik a demokraták fellépését és Orbán megállítását. Ha konszolidálják a rendszerét, annak nem lehet más vége, mint Ukrajna.

Kezdettől fogva azt hirdetjük, azért könyörgünk, rimánkodunk, ordítunk és veszekedünk, hogy addig használják a törvényt és a jogot, amíg van, hogy az erőszakot el lehessen kerülni. Ezt elmulasztották, mert a jogot ma már úgy alakították át, hogy az a puccsistákat, az alkotmányos rendet megdöntő bűnözőket védi. Nagyon nem tetszett a budapesti demokrata uraknak a kiáltozás, hogy ne engedjék ezt, mert ha a törvény a törvénytelenséget védi majd, akkor a demokratából bűnöző lesz, ha a demokráciát követeli. Az önkényuralom lesz kvázi a “törvény” oldalán, és akkor a zsarnokság felhatalmazva érzi magát arra, hogy üldözze és erőszakot alkalmazzon vele szemben. Az államellenes bűncselekmény elkövetői a törvényre hivatkozva üldözhetik és gyilkolhatják azokat, akik a törvényes és legitim, de megpuccsolt Alkotmány alapján, nevében vagy szellemében lépnek fel.

Márpedig egyetlen diktatúra sem él örökké. A diktatúrák ellen előbb-utóbb fellázadnak az emberek. A diktatúrák pedig nem adják meg önként magukat. Ebből csak az lehet, ami Ukrajnában történik. Ezért neveztük kezdettől fogva diktatúrának annak a rendszernek a jogi kiépítését, amely a jogfosztást és elnyomást törvényesíti, hogy rávilágítsunk a rendszer jellegére, céljára és következményeire. Ha kiépülnek a diktatúra jogi keretei, ha a törvény már nem a demokratikus jogokat, hanem annak lábbal tipróit védi, létrejön a diktatúra akkor is, ha még nincs szüksége arra, hogy erőszakot alkalmazzon. De ha szüksége lenne rá, akkor már megtehetné és alkalmazná is. Méghozzá látszólag úgy, hogy “törvényesen” jár el, és az “alkotmányos rendet” védi. Mármint a törvénytelenül létrehozott rendet. Ez a borzasztó.

A minőségi különbség tehát nem az erőszak határán húzódik, hanem a jogi kereteken. Ha nincs jog, ott elkerülhetetlen az erőszak. Az Amerikai Népszava lehülyézett, “elmebetgnek”, szélsőségesnek nevezett és minden egyéb méltatlansággal illetett írásai, figyelmeztetései mind azt célozták, hogy az erőszakot el lehessen kerülni. Ehhez pedig arra lett volna szükség, és még ma is arra lenne szükség, hogy a jogot használják. Egy utolsó hajszál még van: amíg a választásokon nem legitimálják az államcsínnyel létrehozott törvénytelen és illegitim, sőt illegális rendszert, addig még hivatkozhatnak erre. Utána már nem. Attól kezdve egyenes út vezet a rendszer átmeneti konszolidációján át a gyilkoláshoz és az erőszakhoz. Ezt jkellene elkerülni, kedves “Összefogás” szektába tömörült “ellenzéki” politikusok. Ha nem teszik meg, bűnrészesek lehetnek emberek halálában.

A 24. órában vagyunk a későbbi erőszak elkerüléséhez. Az erőszakot csak a jog használatával és számonkérésével lehet elkerülni. Erre találták ki a jogállamot. Miután az ellenzék az illegitim alaptörvényt benyelte, annak ellenére, hogy a megszavazásában nem vett részt, és tudomásul vette az abból levezetett antidemokratikus sarkallatos törvényeket, a szögesdrótokat kifeszítették, a láger megépült, a kör bezárult. Az egyetlen jogi lehetőség, az alkotmányos rend törvénytelen megváltoztatásának elutasítása, és emiatt a rendszer bojkottja. Már csak azért is, mert ez az igazság. Az ellenzék az igazságról és a jog alkalmazásáról mond le, ha ezen túllép, és a választási színjáték keretében utólag legitimációt nyújt egy államellenes bűncselekménynek, az alkotmányos rend megdöntésének. Ezzel kódolja a rendszerbe ugyanazt az erőszakot, amelyet ma Ukrajnában látunk.

Az ellenzék kapott még egy utolsó lehetőséget a náci emlékművel és az ország oroszoknak történt kiárusításával, hogy a tragédiába vezető úton megálljon, és visszatérjen az alapkérdéshez: az Orbán-rendszer, a NER törvénytelen voltához. Az emlékmű terve azt mutatta meg, hogy az új rendszer egy nácikkal szövetséges gyilkos rendszerrel és annak ideológiájával azonosítja magát, a másik pedig a rendszer önkényuralmi jellegére mutatott rá, amikor a Nemzetvezető elment Moszkvába, és egyszemélyi döntésével eladta az országot az oroszoknak. “Szabadságharc” címén felszámolta Magyarország függetlenségét. Mindkét esetben azonnal meg kellett volna állítani az órát, a villamosokat, a munkát, felmondani ezekkel minden együttműködést, és követelni az utolsó törvényes és legitim Alkotmány szerinti demokratikus jogállam visszaállítását. Ma még nincs abban a helyzetben az Orbán-rendszer, hogy erre válaszul az ukrajnaihoz hasonló gyilkos erőszakkal válaszoljon. De egy legitimációt nyújtó választási bohózaton való részvétel és egy konszolidációs időszak után már abban a helyzetben lesz és meg is teszi.

A konszolidáció pusztítóbb lesz, mint az erőszakos első négy év: Magyarország észrevétlenül szívja magába, mint egy befőttes üvegben a horthyzmust, az ezeréves apostoli Magyarország hazug és kirekesztő identitását, észrevétlenül teszi magáévá azt a borzalmat, hogy a kialakult rendszer a folytonosság és Magyarország természetes létezési módja. Orbán keresztülnyomta a demokratikus Európában, az Európai Unió tagjaként egy fasiszta rendszer kiépítését, és most már megengedheti magának, hogy a konszolidáció érdekében engedményeket tegyen. A hatalomra soha nem kerülő kirakatpártok a meghúzott határok között játszhatnak a homokozóban, a Klubrádió nyugodtan szólhat nekik, senkit nem zavar, ott hülyíthetik egymást. Másodrangú és jogfosztott polgárokként élhetnek, egyelőre nem tiltják be és nem ölik meg őket. Az ATV ezerrel nekik dolgozik, kordában tartja a megélhetési értelmiséget, amely a szereplésért és egy kis pénzért eljátssza a műellenzéket, de soha nem kezdi ki a rendszer alapjait.

De a konszolidáció lehetőségei végesek. Orbán börtönében nem mindenki érzi majd jól magát, és egyre nagyobb undorral tekint majd arra az ellenzékre és ellenzéki pártsajtóra, amely megkötötte a maga kompromisszumát és kiegyezését a fasiszta orbáni állammal. Ezek majd nem tartják tiszteletben ezt a hazug kiegyezést, és nem tartják normálisnak, hogy Európa közepén egy putyinista posztkommunista diktatúrában éljenek a fasiszta és nácibarát horthysta ideológia uralma (és butítása) alatt. Nem fognak megijedni attól, hogy “szélsőségesnek, elmebetegnek, őrültnek és terroristának” nevezik őket a kiegyezés mindkét oldalán, Orbán is, és hazaáruló műellenzéke is. Mert az ellenzék ezen az úton egyre nagyobb kompromisszumokra kényszerül majd, és észrevétlenül simul be a rendszerbe, amelynek végül a védelmezőjévé válik.

De lesznek, akik tudják majd, hogy nem ez a szabadság, nem ez a demokrácia, nem ez a jogállam és nem ez az emberhez méltó élet. Ezek az emberek megkérdőjelezik majd a rendszer alapjait és elutasítják a legitimációját. Azt kiabálják majd, hogy puccs történt, törvénytelen hatalom uralkodik. Velük szemben a rendszernek be kell keményednie. Innentől kezdve pedig már csak idő kérdése, mikor továbbítanak a hírügynökségek Budapestről hasonló képeket, mint most Kijevből.

Ezzel játszanak a választási kampányt imitáló “ellenzéki” pártok. Ha legitimálják Orbánt, az utolsó lehetőséget is elszalasztják, utat nyitnak az erőszaknak. Ezzel kimerülnek a jogi lehetőségek, már csak az engedelmesség vagy az erőszak között lehet választani. Mesterházyn nem csodálkozunk, az ő pártja nem ura magának, és neki mindennél többet ér a látszat, hogy miniszterelnök-jelölt legyen. Szánalomra méltó emberré vált. De Gyurcsány és Bajnai, Bokros és Kuncze, ennél komolyabb emberek, okosabbak, tapasztaltabbak, felelősségteljesebbek. A helyzet fordított és morbid voltát éppen az mutatja, hogy az “ellenzék” vezére éppen a legalkalmatlanabb ember lett. Ki tette azzá? Az Orbán-rendszer “kényszere”, amely csak addig kényszer, amíg elfogadják az Orbán puccsistái által diktált nevetséges és törvénytelen feltételeket.  Sodródnak az árral, ahonnan egyre nehezebb visszafordulni, és a végén “belesodródnak” egy “Ukrajnába”.

Márpedig az erőszakot és a vérontást mindenképpen el kellene kerülni. A helyzet nagyon súlyos. Ez nem játék. Emberek életéről van szó. Gondolják meg. Ne higyjenek azoknak, akiket csak a megélhetésük, a napi túlélésük érdekel, és akiket a hiúságuk vezet. Ezt a rendszert és a benne kódolt gyilkos erőszakot csak egyféleképpen tudják megelőzni és megakadályozni. Mondják ki az igazságot, hogy az Alkotmány, amelyre a négy évre demokratikusan megválasztott Orbán-kormány felesküdött, nem tette lehetővé a demokratikus rend megváltoztatását. Amikor ezt megtették, államellenes bűncselekményt követtek el. Ne fogadják el a hazugságokat, hogy ez demokratikus rendszer, csak azért, mert a külső látszatát megtartotta. A választási törvény önmagában sem demokratikus és az alaptörvény sem az. Az egy senki által meg nem szavazott alaptörvény, amely egy fasiszta állam alapjait fektette le. Demokratikus államnak nem lehet ideológiája, mert az ország egyik felét kirekeszti a nemzetből, és elvitatja a jogaikat. Ezt tükrözi a belőle levezetett új “jogrendszer”.

Orbán egyre távolabb kerül a Nyugattól és egyre közelebb a keleti diktatúrákhoz. Lélekben is és földrajzilag is. Iránban nyílik Ázsiában az első Magyar Ház. Azerbajdzsán a barátunk. A kommunistázó Orbán egy igazi kommunista nagyhatalom a barátja, ahol ellenzékiek ezrei börtönben vannak. Ez felszámolja a maradék gátlásait is. Oroszorság nemcsak bátorítja, de Putyinnak már a markában is van. Ez a felcsúti parasztgyerek nincs tistzában azzal, hogy egy kis pénzért mit tett, mit jelent az orosz birodalomtól függeni. Levetkőzte magáról végképp a szocializációs hatásokat, lemállott róla az oxfordi ösztöndíj. Kijött belőle az igazi énje.

Ma még semmi ereje nincs ahhoz, hogy egy ellenzéki bojkottal szemben bármit is tehessen. A rendszere összeomlik belső és külső legitimáció nélkül. Nem lehet a hazugságait eljátszani a világ előtt, ha az igazi ellenzéki politikusok bojkottálják és törvénytelenné nyilvánítják a rendszerét. Kialakultak a nyilvánosságnak azok a csatornái, amelyek akkor is működnek, ha nem mennek be az illegitim rendszer álparlamentjébe. Igazi ellenzéki munkát végezhetnek, valóban a rendszer ellen. Ma azért nem áll az “Összefogás” mögé mindenki, aki az Orbán-rendszer ellenfele, mert az ellenzki pártok nem arra fogtak össze, amire kellene. Az Orbán-rendszeren belüli kormányváltásnak nincs értelme, még akkor sem, ha annak elméleti esélye lenne, de gyakorlati esélye a nullával egyenlő. Az okosabb emberek számára ez nyilvánvaló. Rühellik az ellenzéki hazudozást.

Ennek a választásnak kizárólag egyetlen célja van: az Orbán által négy év alatt létrehozott zsarnoki rendszer, diktatúra visszamenőleges törvényesítése és legitimálása. Ha az ellenzék ebben részt vesz, és a rendszerből fakadó biztos választási veresége után leteszi az esküt Orbán alaptörvényére, nemcsak a rendszert legitimálja és konszolidálja, de Magyarországot abba a zsákutcába tereli, amelynek végén “Ukrajna” áll. Erőszakkal és gyilkolással. Láthatják, hogy az Európai Unió és a külvilág mire képes, hogy ezt megfékezze. Orbán az, aki, bíróság elé kell állítani. De az ellenzék osztozik a bűncselekményekben, ha nem nevezi meg azokat és legitimációt nyújt ahhoz. Nemcsak arról van szó, hogy bohócot csinál belőlük Orbán, nemcsak arról van szó, hogy megalázza őket azzal a szereppel, hogy az általa diktált törvénytelen feltételek között létezhetnek. Nemcsak törvénytelenségről, hanem emberi életekről van szó.

Egy Szabó Albert nevű náci idióta eljátszotta egyszer, hogy náci zászlókat csinál. Horogkereszt helyett fogaskerekekkel. Be kellett dőlni ennek a trükknek. A bíróság elfogadta, hogy a fogaskerék nem horogkereszt, a beszéde Világnemzeti Népuralmista Pártot gejegyezték, aztán Szabó Albert egy év múlva megalapította harmadmagával a hungarista pártot. Nem lehetett addig is tudni, hogy ezek nyilasok? A fogaskerék törvényessé tette őket? Mi van akkor, ha ezek nem partikuláris idióták, hanem jogot végzett, oxfordi ösztöndíjjal tanult, dörzsölt csibészek? Akkor most Szabó Albert Szálasi utódjaként vezetné az országot, és követői lőhetnék Dunába azokat, akiket akarnak? A demokrácia valóban ennyire védtelen lenne, valóban azt jelenti, hülyék gyülekezete? És ha a “fogaskerekes” trükkökkel szembeni szemlélet nem változik, nem áll fenn a veszélye ugyanennek? Legfeljebb az illetőt nem Szabó Albertnek hívják.

Orbán hazugsága a demokráciáról hasonló színvonalú. A NER a fogaskerékkel azonos szintű “trükk”. Nem kell eljátszani a hülyét, hogy nem lehet semmit ellene. Attól, hogy lónak neveznek egy tehenet, még nem kell megfejni a lovat. Az Alkotmány eltörlése, az alkotmányos rend megváltoztatása a világ minden demokratikus országában azonnali tiltakozást és elutasítást váltana ki. Ilyen primitív és nevetséges hazugságba csomagolva is. Próbálja valaki ezt megtenni Angliában, Amerikában, Németországban vagy Franciaországban, esetleg a Benelux államokban vagy az északi demokráciákban. Egy ország vezetői és értelmisége, híres szürkeállománya nem süllyedhet erre a kocsmai szintre. Nem fogadhatja el, hogy Dunyhás testvér mit nevez “magyarnak” és “demokráciának”. Ez az ember tényleg nevetséges bohóc. De ha komolyan veszik és elhiszik a hazugságait, akkor életveszélyessé fog válni.

Simicska Lajosnak csak Magyarországon van joga hülyének lenni, mert mindenhol máshol száz év börtönre ítélték volna azokért az átlátszó “trükkökért”, amelyek az állam megrövidítését célozták, és amelyeket más országokban nem vesznek be, hanem keményen büntetnek. Egyszer véget kellene vetni ennek a nevetséges gyakorlatnak, hogy a látszatot el kell hinni, és nem lehet semmit tenni ellene. Ezt nevezik Magyarországon demokraták, okos emberek is “csapdának”. Ez nevetséges. Semmiféle “csapda” nincs. Ennyi erővel az összes rosszhiszemű és csaló szerződést el kellene fogadni és a bíróságon nem lehetne semmissé nyilvánítani. A magyar jogban is vannak jogszabályok a színlelt cselekményekre és a csalásra.

Akik magukra vállalták annak felelősségét, hogy egy diktatúra ellenzéke lesznek, azoknak nincs joguk hülyének lenni. Főleg ahhoz nincs, hogy megjátsszák a hülyét.