Bartus László: Mephisto túlkínálat 2014. február 16. vasárnap 0:02

Heller Ágnes azt mondta az ATV „Tét” című műsorában, hogy akik bírálják a Mazsihisz vezetőinek Orbán Viktorhoz írott levelét, félreértik a Mazsihisz szerepét: azt szeretnék, ha a Mazsihisz döntené meg a kormányt. De a Mazsihisz nem párt, hanem érdekvédelmi szervezet.

Heller Ágnes téved. Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi azt írta a Mazsihisz közgyűlésének az emlékévvel kapcsolatos szavazás előtt, hogy „elfogadhatatlan minden olyan érvelés, amely a hazai zsidóság 20. század első felében bekövetkezett tragédiájáért viselt felelősség dolgában nem fogalmaz egyértelműen. Súlyos döntés meghozatala vár a közgyűlésre, amit úgy kell meghozni, hogy azt a Tóra szellemében egyenes gerinccel vállalhassuk, mártírjaink emléke, hittestvéreink és a zsidó történelem előtt.”

A Mazsihisz hitéleti tevékenységet végző hitközségek önkéntes társuláson alapuló szervezete. Rendelkezik olyan mérőzsinórral, amely felette áll minden egyéb megfontolásnak, a politikai szempontoknak is: ez a Tóra, a vallási törvény, a Szentírás, a Biblia. Erre figyelmeztetett a főrabbi. A közgyűlés ennek a mérőzsinórnak megfelelő határozatot hozott. A Mazsihisz vezetőinek Orbánhoz írt levele pedig elhagyta ezt a mérőzsinórt. Politikai szempontoknak rendelte alá „a zsidóság 20. század első felében bekövetkezett tragédiájáért viselt felelősség” kérdését. Schweitzer főrabbi levele erre mondta azt, hogy „elfogadhatatlan”.

Akik a Mazsihisz vezetőinek Orbánhoz írott levelét kifogásolták, ezért tették. A levél ellenkezik a közgyűlés határozatával, nem fogalmaz a Tóra szellemében. Heller Ágnes meghamisítja a tényeket, amikor politikai szempontokat tulajdonít azoknak, akik az abszolút mércét kérték számon. Politikai szempontokat éppen az Orbán Viktornak írt levél szerzői vettek figyelembe.

Ezt bizonyítja a Népszabadságban megerősített hír, amely szerint a Mazsihisz vezetői „kormányzati ösztökélésre” írtak levelet Orbánnak, hogy elkerüljenek egy „elfogadhatatlan választ”. Schweitzer főrabbi és a kormányzati „ösztökélés” közül az utóbbit választották. Orbán reakciójának figyelembe vétele felülírta a Tórát, a holokauszt tényeit és a mártírok emlékét. Egyes források szerint a szöveg megfogalmazásában a jól ismert Hegedűs Zsuzsa vett részt. Ezt a szöveget védik Heller Ágnes és társai.

A spirituális mércén kívül a Mazsihisz vezetőinek levele sértette a szervezet Alapszabályát is. Ez közjogi értelemben is elfogadhatatlanná teszi a levelüket. A Mazsihisz Alapszabályának 43. §-a kimondja: „A Szövetség legfőbb szerve a Közgyűlés.” A Mazsihisz vezetőinek a Közgyűlés alá rendelve kell működniük. A Közgyűlés határozatait be kell tartaniuk. Nem ők irányítják a Közgyűlést, hanem a Közgyűlés őket. Ez abból is világos, hogy a Közgyűlés választja meg, és hívhatja vissza őket, és nem fordítva. Ha valaki bíróság előtt megtámadná az Orbánnak írt levelüket, akkor azt a bíróságnak meg kellene semmisítenie, mert a szervezet Alapszabálya szerint ilyen levelet nem írhattak volna. Ez a jogállami követelmény, kedves Heller Ágnes.

Annak megállapításához, hogy az Orbánnak írt levél összhangban áll-e a határozattal, nem kell filozófus diploma, bár nekem még az is van. A Közgyűlés határozatának harmadik bekezdése így szól: „A közgyűlés kéri Magyarország Miniszterelnökét, állítsa le a Szabadság térre tervezett Német megszállási emlékmű felállítását…” A határozat közvetlenül megszólítja “Magyarország Miniszterelnökét”, a közgyűlési határozat maga a levél, amelyet a Mazsihisz vezetőinek továbbítaniuk kellett volna. Ehelyett írtak egy másikat, amely meghamisítja a közgyűlés határozatát, amihez nincs joguk. A levelükben nem a tervezett emlékmű leállítását, hanem az emlékműről szóló párbeszédet kérték. Egy párbeszéd mellett az emlékművet még fel lehet állítani, miközben a vezetőség levele már csak a párbeszédhez köti a Mazsihisz bojkottját.

A határozat következő bekezdése is közvetlenül a miniszterelnöknek szól, de a Mazsihisz vezetői a levelükben ezt a határozatot is elrejtették előle: „A közgyűlés kéri Magyarország Miniszterelnökét, állítsa le a józsefvárosi projektet…” Szó nincs arról, hogy nevezzék át, és a holokauszttal való szembenézést jegeljék. Majd a határozat úgy folytatódik, hogy „Közéleti-szakmai megnyilvánulásai miatt a Mazsihisz alkalmatlannak tartja a ”Veritas” élére kinevezett Szakály Sándort az Intézet vezetésére, ezért kéri felmentését”. A Közgyűlés határozata ezt kéri, de a Mazsihisz vezetői nem, az ő levelükben már említést sem tesznek erről. A Közgyűlés döntését felülírják azok a szempontok, hogy ne bántsuk meg Orbán Viktort, aki ragaszkodik a történelemhamisításhoz.

A levél már csak azért sem lehet a határozat érvényesítésének módja, mint ahogyan azt Heisler András elnök magyarázta, mert Orbán Viktor kímélése végett említést sem tesz arról, hogy egyáltalán volt közgyűlés és ott milyen határozat született. Heisler ezt azzal indokolta, hogy „nem hősökké akarunk válni, hanem hatékony érdekérvényesítő szervezetté”. Bánó András még a látszatra sem ügyelt, hogy a tárgyilagos riporter szerepébe helyezze magát, és többször ezért a mondatért lelkesedett. A Mazsihisz választott vezetői azonban nem mérlegelhetnek a Közgyűlés által hozott határozatok tekintetében. Ha nem akarnak hősökké válni, számukra egyetlen megoldás lehetséges: le kell mondaniuk. Másrészt Magyarországon nem kell még hőssé válni annak, aki a miniszterelnöknek ellentmond. Nem végzik ki érte. A Tóra pedig a hit hőseinek példáit mutatja be, Schweitzer főrabbi erre célzott a Közgyűlésnek írt levelében. A Biblia igenis azt várja el a hívő zsidóktól, hogy hősök legyenek, ha az igazságért kell kiállni. Bánó András megdicséri azt a megalkuvó magatartás, amit a Biblia elítél. A Mazsihisz vezetőinek mércéje azonban nem az istentelen pogány világ, hanem a Tóra.

Ami a „hatékony érdekérvényesítést” illeti, a Mazsihisz vezetőinek levele éppen az érdek érvényesítéséről való lemondást jelenti. Ungvári Tamás odáig megy, hogy feltételezi Orbán Viktor jóindulatát ebben a kérdésben. Úgy gondolja, Orbánt félretájékoztatta a környezete, mint Kádár Jánost. Csakhogy Orbán már írt egy levelet a Mazsihisznek. A közgyűlési határozat erre az elfogadhatatlan levélre válasz.

Különös ízt ad Ungvári megnyilvánulásának, hogy ezt az ATV-ben mondja el, amelynek jelentős hirdetési bevételei származnak Orbán kormányától és holdudvarától. Nem ingyen hirdetik az ellenzéknek, hogy “Magyarország jobban teljesít”. Az ATV mögött álló Hit Gyülekezete az Orbán-kormánynak köszönhetően lett elismert egyház, amelynek révén szintén hatalmas pénzekhez jut az Orbán-kormánytól (v. ö. Iványi Gábor egyházával, amely viszont minden feltétel nélkül bojkottot hirdetett az Orbán-kormány történelemhamisító emlékévével szemben, nem is lett elismert egyház). A láncreakció a következőképpen működik: Németh Sándor pénzt kap Orbántól, Ungvári pedig önálló műsort és vele pénzt kap Németh Sándortól. Ezek után tart Ungvári védőbeszédet Orbán mellett az ATV-ben, miközben a pénz, amelyet Németh Sándortól kap, közvetve Orbántól származik. Neki is érdeke, ahogy az összes ATV-ben dolgozó kollégának, hogy Orbán ne bukjon meg, de még csak ne is nehezteljen.

Ungvári megvédi az „Igen Tisztelt Miniszterelnök Úr” megszólítást is, azt a látszatot keltve, mintha ez csak a levél elején szerepelne. Odáig megy, hogy a “Méltóságos” és a “Kegyelmes” megszólítás is a lehetséges alternatívák egyike. Arról hallgat, hogy az „Igen Tisztelt Miniszterelnök Úr” megszólítás a rövid levélben négyszer hangzik el, olyan kontextusban, hogy annak szolgalelkűségét és megalázkodó jelentését egy Ungvári Tamás intelligenciájával bíró embernek lehetetlen nem észrevenni. Heller Ágnes is védelmébe veszi a megszólítást, hogy az nem Orbán személyének, hanem a mindenkori miniszterelnöknek szól. Egy filozófus ne tudná, hogy a közbeszédben és a hivatalos érintkezésben nem használt „Igen Tisztelt” kifejezés ebben a nyelvi környezetben nem a mindenkori miniszterelnöknek kijáró tiszteletet, hanem a konkrét miniszterelnökkel szembeni szolgalelkűséget és hízelkedést fejezi ki?

Hasonló erkölcsi alapon áll a Tét műsora előtti „Egyenes beszéd”, amelynek ezúttal ugyancsak Bánó András volt a műsorvezetője. A műsorvezető mintha vendég lett volna, úgy fejtette ki a csatornatulajdonos álláspontját kérdéseknek álcázva. Az, hogy Charlie Rose-tól ilyet még nem láttam, semmit nem mond el arról, ahogy Bánó András a szakma legelemibb szabályait felrúgva bizonygatta a legképtelenebb állításokat. A műsor Suchman Tamás levelét vette célba, de ehhez nem Suchman Tamást hívták a stúdióba, hanem György Pétert, aki már a műsor elején elmondta, hogy a Mazsihisz ügyeit, így Suchman levelét illetően sem illetékes. Ekkor akár fel is állhatott volna, de még előtte el kellett mondania, amiért behívták.

György Péter szerepe az volt, hogy az „Együttélés Háza” tervét dicsérje. Ezt javasolta a Mazsihisz vezetése a „Sorsok Háza” helyett Orbán Viktornak, ezzel mintegy egérutat biztosítva számára ahhoz, hogy az antiszemita tartalmú Sorsok Háza projektből presztízsveszteség nélkül visszaléphessen. A Mazsihisz vezetőinek szereptévesztését jelzi, hogy gondoskodni akar a történelemhamisítóról, hogy puhára essen. De milyen áron! A javaslatot a Mazsihisz közgyűlési határozata nem tartalmazta. A terv arról szól, hogy ha már nem sikerül a 70. évfordulón szembenézni a holokauszt tényeivel, akkor ezt söpörjük a szőnyeg alá, mintha nem is lenne. A múlt tisztázása helyett kezdjünk el hazudozni 70 évvel a holokauszt után a magyar-zsidó együttélés szépségeiről. Nyissunk új fejezetet, anélkül, hogy a holokauszt tisztázásával ennek bármilyen alapja lenne.

Bánó azon lelkendezett, hogy az „Együttélés Házában” be lehetne mutatni, mit adtak a zsidó származású magyarok Magyarországnak, és fordítva. Arra nem gondolt, mit mondanak arról, hova tűnt Szerb Antal, Radnóti Miklós és mások. Hogyan indokolják, hogy a zsidó származású magyar Nobel-díjasoknak el kellett menekülniük az országból, és ha maradnak, soha nem lettek volna Nobel-díjasok, talán túl sem élik, ahogyan mások nem is élték túl. Az “Együttélés Háza” szellemiségével nyilván nem fér össze, hogy elmondják azt az igazságot, amit már a Terror Házában sem sikerült, a Sorsok Házában is zátonyra futott, az “Együttélés Házában” pedig a napfényes napokról szóló koncepciót eleve sértené. Hazugság hazugságot szül, de semmi nem számít, mert a cél szentesíti az eszközt. A legfőbb cél pedig az, hogy semmiképpen meg ne bántsuk Orbán Viktort, és ezért semmi nem drága, csaknem félmillió ember halála sem.

György Péter kiválasztásának megértéséhez kénytelen vagyok felidézni a történetet, amikor a Tocsik-ügy után az SZDSZ küldöttgyűlésére Hack Péter beszédét készítettük elő a Hit Gyülekezetében. Kétféle beszéd készült. Az egyiket én írtam, a másikat György Péter. A kettő egymással szemben állt, de Hack mindkettőt elmondta volna, attól függően, mit mond Németh Sándor. Az én változatom a koalícióból való kilépést javasolta a pártnak. Az volt az álláspontom, hogy az MSZP-t nem pusztítja el a korrupció, mert az a lényegéhez tartozik, de az SZDSZ-t igen. György Péter beszédterve pedig a koalícióban való bennmaradás mellett érvelt.

Ennek hátterében az állt, hogy György Péter a beszédírás közben mindvégig arról győzködte Hack Pétert, hogy intézze el az SZDSZ által irányított hírközlési minisztériumban, hogy valamilyen számítógépes projektére kapjon néhány milliót . Ha az SZDSZ kilép a koalícióból, akkor lőttek a számítógépes projektnek és a millióknak is. Ez az erkölcsi megfontolás állt György Péter beszédterve mögött. A két beszéd közül Hack végül az enyémet mondta el, de az SZDSZ György Péter szellemében döntött, és azóta meg is szűnt. Ilyen erkölcsi alapon állnak ezek az emberek, és osztogatják az észt, cimkéznek másokat. Ez a magyar csúcsértelmiség morális állapota. Nincs az a jogos felháborodás, amely ehhez az álnoksághoz és romlottsághoz mérhető lenne.

Az ATV által sugallt üzenethez így került az „Egyenes beszédbe” György Péter, akinek semmi köze az egészhez. Az volt a dolga, hogy manipulálja a nézőket: elmondja azt a hazugságot, amit a tulajdonos be akar verni a közvélemény fejébe. Valahol majd kap érte valamit. Németh Sándor akarta a Mazsihisz kollaboráló vezetőit és Orbán Viktort megvédeni. Ehhez gyűjtöttek alkalmas embereket. Suchman Tamást, akinek a leveléről beszéltek, ezért nem hívták be. A példából látszik, hogy ezek az emberek semmit nem változtak. Ugyanez a társaság döntötte be az SZDSZ-t, rombolta le a liberalizmust, ma is ők azok, akik a demokratikus közvéleményt manipulálják és félrevezetik. Aki velük nincs, az nincs, vagy ha van, akkor a „szélsőséges és radikális” bélyeget hordozza. Azt a felháborodást fordítják ellene, amit ők jogosan kiváltanak.

Ez a megbélyegzés igaz most Schweitzer főrabbira és a Tórára is, valamint azokra a hitközségekre, amelyek visszaadták a piszkos pénzt. Azt ugyanis ne feledjük, hogy akik igent mondanak a Mazsihisz vezetőinek levelére, azok nemet mondtak a Mazsihisz közgyűlésének határozatára és Schweitzer főrabbira is. A György Pétert követő „ötös fogat” odáig ment, hogy Köves Slomóhoz mérte a Mazsihiszt, mondván: végre egyetértenek valamiben. Azt hiszem, ez volt a beszélgetés mélypontja. Ez a megjegyzés az „Együttélés Házára” vonatkozott, amely az igazság nélküli hazug „megbékélést” kínálja. Ott tartunk, hogy a Mazsihisznek az Orbán-rendszer hírhedt zsidó kollaboránsa lett a minta. Az öröm forrása az, hogy a Mazsihisz is csatlakozott hozzá. Miközben a műsor végén, amikor megfeledkeztek arról, hogy voltaképpen Orbán és kormánya tetteiről beszélnek, felszakadt belőlük a felháborodás az antiszemita jelenségek kapcsán. Ekkor látszott, hogy a műsor első felében megrendelésre és tudatosan hazudtak.

Mindez abban a televízióban, amely nem csatlakozott a zsidó hitközségek és a zsidó kulturális intézmények bojkottjához. Nem utasította vissza az általuk ugyanott megpályázott 20 millió forintot. A Hit Gyülekezete nem tiltakozott a náci emlékmű, Szakály Sándor és a Sorsok Háza ellen sem. Az ATV és a Hit Gyülekezete leszűkíti az antiszemitizmust a Jobbikra. A Fidesz bűneit is a Jobbik nyakába varrják. Igaz, a Jobbiktól nem kapnak pénzt, Orbántól viszont igen. A filoszemitizmus addig tart, amíg anyagi érdekbe nem ütközik, vagy nem vezet az Orbán Viktorral való konfrontációhoz. Ez az ATV ad nyilvánosságot a liberális értelmiségnek, amely hasonló kompromisszumokat kötött, és nem esik nehezére a tulajdonos érdekeinek kiszolgálása. Mindennél fontosabbnak tartják, hogy Orbánt nehogy sarokba szorítsa valaki. Az ATV jobban korrumpál ezen az oldalon, mint Orbán, mert ez az egyetlen biztos kifizetőhely a demokratikus sajtóban dolgozó kollégák számára. A Fidesz itt nem zárta el a csapokat, és a Hit Gyülekezete tagjainak tizedfizetése a médiapiactól független forrást jelent. Azzal pedig Németh Sándor úgy gazdálkodik, mintha a sajátja lenne. Ezt Amerikában nem tehetné meg, csak Kelet-Európában.

Az eset túlmutat önmagán: jelzi, hogy a mértékadónak nevezett értelmiség nem az igazságot tartja legfontosabbnak, és nem is a jogállamiság talaján áll. Ugyanúgy manipulálnak, mint a másik oldal. Az ATV manipulációs technikái semmivel nem jobbak, mint a HírTV módszerei, talán hangfelvételt még nem hamisítottak. A mértékadónak tekintett liberális értelmiség vezéralakjai olyan megfontolásokat helyeznek a jogszerűség és az igazság elé, amelyeknek semmi közük a tisztességhez és a demokratikus normákhoz.

Ez az értelmiség kitüntetett felelősséggel bír azért, hogy Magyarországon a náci beszéd elszabadult, és ennek következményeként a szélsőjobboldal ennyire megerősödhetett. Kivégezték Magyarországon a liberalizmust, ezzel a gondolkodásmóddal és morállal felszámolták a liberális pártot, felelősök azért, hogy Magyarországon önkényuralmi rendszer jött létre. De a legfőbb szempontnak ma is azt tartják, hogy Orbánnal nem szabad konfrontálni, nem szabad őt sarokba szorítani. Be kell temetni egyoldalúan azokat az árkokat, amelyeket Orbán ásott. Ez az életveszélyes stratégia nem számol azzal, hogy a másik oldal identitása éppen az árokban nyer kifejezést. Az árokban önmagát temeti el, aki Orbánnak enged és kiszolgáltatja magát neki. A többi hazugság.

A Mazsihisz körüli konfliktus ezt mindennél világosabbá tette. A holokauszt olyan határvonal, amelyet nem lépnek át azok sem, akik nem kockáztatják meg, hogy ezzel a mindent eluraló társasággal szembeforduljanak. Ám nekik a holokauszt igazsága sem elég arra, hogy feladják azt a magatartást, amely a politikai ellenzéket is tönkretette. A helyzetértékelésük csődtömeg, de hozzájuk kell mindenkinek igazodni. A falka követi őket.

Konrád György az Indexnek azt mondta egy éve az Orbán-kormányról, hogy az csak egy felületesen érző kormány. „Ha engem megkérdez, hogy mi vagyok, akkor én azt mondom, hogy a dialógus híve vagyok. Az ember próbálja megérteni, mit mond a másik. Enélkül az ország elbutul. Ha az ország riadozik a dialógustól, és ahelyett hogy kérdezne, előítéletekkel próbálja fejbe vágni a másikat, akkor belesüllyed a mély butaságba” − mondta Konrád. Szép is a dialógus elméletileg. De hol vannak itt előítéletek? Hol van itt a másik oldalon dialóguskészség? Talán nem durva az összehasonlítás azokkal, akik letagadják a deportálásokat, hogy a velük való párbeszéd hasonlatos ahhoz a próbálkozáshoz, amelyet a dialógus hívei próbáltak meg a gázkamrák előtt. Ezek nem józan szavak, hanem felelőtlen állítások, és súlyos tévedések. De a “szent tehenekre” ilyet mondani nem lehet. Csakhogy vészhelyzet van, az őszinteség nem pótolható sznobizmussal. Öngyilkos politika a doktriner liberális elméletek ráhúzása a valóságra.

Ezért készek még a történelemhamisítást is elkenni, a holokauszt áldozatainak méltóságát is megsérteni. Párbeszédnek neveznek olyan erkölcstelen árulást, amelyhez a túloldalán még partner sincs. Ezek az emberek önmagukkal folytatnak dialógust. Az önkéntes kapitulációt bölcsességnek nevezik. A gyávaságot felelős érdekérvényesítésnek. Talán helyeseltek volna egy „Igen Tisztelt Führer Úrnak” címzett levelet is.

Aki a zsarnokkal szemben nyíltan felemeli a szavát, az “szélsőséges”, aki a jogot számon kéri, az túl “radikális”, aki abszolút mércéket használ, az egyenesen “elmebeteg”. Miközben a legnagyobb butaságot a magyar csúcsértelmiség terjeszti. De ők, akik a televízió képernyőjén képesek nyilvánvalóan hazudni is, ők érinthetetlenek. Amíg ők uralják a demokratikus közbeszédet, addig az Orbán-rendszer virul, és sodor egyre inkább életveszélybe sokakat.

Ők nem idegesek, megőrzik a nyugalmukat egy olyan helyzetben, amelyben tisztességes ember tehetetlenségében kiabál. A legrosszabb az, hogy már nincs miért kiabálni, és lassan már senki nem fog kiabálni. Jön a sötét konszolidáció. Az Orbán-rendszer miatt már nem kell aggódni, az már készen áll. A “demokratikus” értelmiség miatt sem kell tovább idegeskedni, ők is megtalálták a helyüket. Stílszerűen egy kiváló zsidó férfiút idézünk: „sípoltunk nektek, és nem táncoltatok, siralmas énekeket énekeltünk, és nem sírtatok”. Mondtuk szépen, mondtuk nem szépen, megszaggattuk magunkat, nem szégyelljük, hogy felfosztódtunk értetek, de semmi nem használt. Rossz jel, amikor meglátjátok, hogy lerázzuk a lábunkról a port, és látszik, hogy hidegek és teljesen normálisak vagyunk. Ez a történet úgy folytatódik a Bibliában, hogy „jaj néked”.

Mi már nem kiabálunk. Nézzük egykedvűen ezt a borzalmat, és csendben undorodunk. Érezzük, hogy lassan ez is elmúlik. Elfordítjuk a fejünket, és bemegyünk a magunk nyugodalmába.

Ami ezután jön, az már nem a mi dolgunk.