Szeretnék visszatérni Heisler Andrásnak, a Mazsihisz elnökének egyetlen mondatára, amely a Közgyűlés tagjainak írt levelében található. Ez így hangzik: „Nem hősökké akarunk válni, hanem hatékony érdekérvényesítő szervezetté.” Ez a mondat annyira tetszett Bánó Andrásnak, hogy két egymást követő műsorban is többször elmondta, mint egy mércét, egy frenetikus felismerést.
Ez a mondat is túlmutat önmagán, és rámutat Magyarország bajainak fő okára. A téma megértéséhez tisztázni kell néhány alapfogalmat.
A karakter jellemet jelent. Karaktere annak van, akinek elvei vannak. Méghozzá olyan elvei, amelyeket nem ad fel. A jellem teszi az egyéniséget. Az egyéniség azoknak az elveknek és karaktervonásoknak az összessége, amelyekhez egy személy minden körülmények között ragaszkodik. Ezek jelölik ki személyisége kontúrjait és határait.
Akinek nincsenek elvei, annak nincs karaktere, nincs jelleme, és nem egyéniség. Aki feladja az elveit, annak gyakorlatilag nincsenek elvei, mert elveknek azokat a meggyőződéseket nevezzük, amelyekhez mindenképpen ragaszkodunk. Elvek nélkül nincs személyiség, nincsenek viszonyítási pontok az életben, amelyek az egyén döntéseit meghatározzák.
Az ilyen ember egyéniség és személyiség nélküli lény, akinek nincsenek csak magára jellemző arcvonásai. Tetteit, döntéseit az elvárások, a külvilág, a tömeg, a pillanatnyi érdekei határozzák meg. Az ilyen ember elveszíti önmagát, és a nembeli lényegét, a szabadság alapját és a felelősséget is. Mindig mindenért más a felelős, hiszen a döntéseit nem az elvei, hanem más emberek elvárásai határozzák meg.
Mindenkiről az elvei mondják meg, hogy kicsoda. Az nem elv, hogy nincsenek elvei valakinek, vagy negatív értékekben, rossz dolgokban hisz, mert azok nem elvek, hanem elvtelenségek. Az elvek mindig csak pozitívak lehetnek, az olyan meggyőződés, amely nem pozitív, nem elv, hanem elvtelenség. Ahhoz, nem kell elv, hogy valaki a rosszat tegye. Az a jellemtelenséget és elvek hiányát mutatja.
Egyszer Orbán Viktor mondta, hogy a sajátos magyar észjárás úgy alakult ki, hogy Magyarország a Kelet és a Nyugat határán sokat került idegen elnyomás alá, és a túlélésért mindig alkalmazkodnia kellett. Orbán ezt a magyar karakter pozitív vonásának tekintette, valójában ennek ellentéte. Nem a karakter, hanem a karakternélküliség az eredménye ennek. Az önfeladás és az elvtelenség nem pozitív érték. Nem erény.
Egy ország akkor gazdag, ha egyéniségek vannak benne. Egyéniségek elvek és meggyőződések nélkül nincsenek. Elvtelen emberek nem lehetnek egyéniségek. Híresek lehetnek, de egyéniségek nem. Karakter nélkül nincs egyéniség. Ez igaz a művészetre és a politikára is. Meggyőződésem, hogy elvtelen és jellemtelen ember nem lehet nagy művész. Lehet ismert és divatos, de nagy művész nem. Az egyéniség lényege éppen az, hogy felmutat követendő elveket, amelyeket maga is képvisel tűzön-vízen át.
Nagy államférfi, történelmi személyiség, aki egy nemzet életét képes formálni, pozitív irányba terelni, csak elvekkel, karakterrel rendelkező egyéniség lehet, aki a meggyőződéseit a tömeggel, az elvek nélküli emberek prakticizmusával szemben is képviseli és megtartja. Megbízni csak olyan emberben lehet, akinek vannak elvei, és akiről tudni lehet, hogy azokat soha nem adja fel. A politikát nevezik a kompromisszumok művészetének, de a kompromisszumok határait éppen az elvek jelölik ki. A jó kompromisszum soha nem sérti az elveket, és jó kompromisszum csak elvek mentén születhet.
A karakter fontosabb, mint a tudás és az ismeret. Az ismereteket meg lehet szerezni, lehet pótolni, de gerincet, elveket, karaktert, megbízható egyéniséget nem lehet szerezni, ha valaki azt elveszítette. Vissza lehet szerezni, ha valaki egy kvázi „megtérési” folyamat eredményeként lezárja élete addigi szakaszát, megutálja azt, és attól kezdve ragaszkodni kezd az elveihez. Idő kell hozzá, de vissza lehet szerezni a karaktert. Egyéni és nemzeti szinten egyaránt.
Ehhez azonban arra van szükség, hogy a karakter kipróbált legyen: átmenjen próbákon, nehéz helyzeteken, és azokban a helyzetekben ne legyen megalkuvó, hanem az elveit tartsa meg. A viselkedése legyen karakteres. Karakteres ember észrevehető, nem a rangja és a tisztsége ad súlyt a személyiségének. Mesterházy Attilával az a baj, hogy nem látszanak ilyen karakteres vonásai. Ha valaki azt kérdezné, melyek Mesterházy Attila elvei, vajon tudna-e valaki válaszolni erre? Elvek nélkül nincs egyéniség és nincs személyiség.
Minél több elvtelen kompromisszumot köt meg egy ember, annál inkább veszíti el személyisége kontúrjait, az erkölcsi horgonyait és a morális érzékét. Vannak, akik a magánszférájukban kötnek elvtelen kompromisszumokat, és a jellemük emiatt torzul. Ez azonban kihat a közéleti és a szakmai döntéseikre is, amelyek ugyanilyen korrupttá és elvtelenné válnak. A folyamat spirálként működik oda és vissza. Az igazság erősebbé, az elvtelenség egyre gyengébbé tesz. A szégyen miatt az elvtelenek is egymás társaságát keresik, ahogyan az igazak is kerülik azokat, akik őket megronthatnák. Gyerekünket sem engedjük rossz társaságba.
Nem tudják, mit beszélnek azok, akik a „realitásokról” beszélnek, „nekünk ez van, ebből kell főznünk”, „alkalmazkodni kell”, stb. életfilozófiákat hirdetnek. Aki ilyeneket hirdet, az ártalmasabb mindennél, a legfontosabbat rombolja le, ami egy embert emberré tehet. Akinek nincsenek megváltoztathatatlan elvei és meggyőződései, amelyeket soha nem ad fel, aki könnyen változtatja az elveit és a meggyőződéseit, az megbízhatatlan jellem. Karakter nélküli ember, akitől óvakodni kell.
Mivel a kiindulópont Heisler András levele, amelyben azt mondja, hogy ők nem akarnak hősökké válni, vegyük a példákat onnan, ahonnan nekik a karakterüket kell formálni. Az egész Biblia a karakteres és nem karakteres emberek harcát mutatja be. Nem a tudás, nem a műveltség tesz különbséget jó és rossz emberek között, hanem a karakter, az elvekhez való ragaszkodás. Azok pozitív szereplők, akiknek elveik vannak, és megtartják azokat. Elvtelen ember minden esetben negatív, jellemtelen, erkölcstelen, káros és pusztító személyiség.
Dániel próféta nem evett és nem ivott Nabukodonozor ételéből és italából, hogy azzal meg ne fertőztesse magát. Még az ételét sem fogadta el az uralkodónak, aki rabságba vitte a népét, mert sem fizikailag, sem szellemileg nem volt kóser. Sidrák, Misák és Abednegó is hasonlóan cselekedtek. A Biblia mindenhol azt írja, hogy akik ragaszkodnak a hitükhöz, a meggyőződésükhöz és az elveikhez, azoknak Isten értelmet és bölcsességet ad, akik nem, azok elveszítik az eszüket.
Furcsa, hogy a zsidó hitközségek szövetsége elnökét kell arra emlékeztetni, hogy a zsidóságot ez tartotta meg évezredeken át. Sidrák, Misák és Abednegó hagyták, hogy tüzes kemencébe dobják őket, de nem hajoltak meg a királynak, és az általa készített állóképnek. Mivel őket választották ki arra, hogy a király előtt a népüket képviseljék, mondhatták volna Heisler Andrással együtt: „nem hősökké akarunk válni, hanem hatékony érdekérvényesítőkké”.
Dániel próféta nem engedelmeskedett a király parancsának, amely az elveit és a hitét sértette, inkább engedte, hogy oroszlánok elé vessék. És megmenekült az oroszlánok közül, ahogy megmenekült Sidrák, Misák és Abednegó is a tűzből. Akik azt hiszik, hogy elveik és meggyőződésük feladásával megmenekülnek, tévednek. Jó példa erre a magyar holokauszt, az akkori magyar zsidó vezetők magatartása. Nem ők voltak az okai, de nem kellett volna annyi zsidó embernek meghalni, ha az akkori vezetők úgy viselkednek, ahogyan a bibliai könyvekben meg van írva.
A gonoszt jóval lehet legyőzni. A jellemtelen elnyomó hatalmakat a jellemes és a karakterrel rendelkező emberek tudják meghátrálásra kényszeríteni. A tömeg mindig rossz felé megy, és mindenkit a rossz irányba akar terelni. Nekik fel kell mutatni az elvek, a jellem, a karakter útján az alternatívát. Aki feladja az elveit, olyanná válik, mint az elnyomója. Ettől kezdve védtelenné válik vele szemben. A nép, amelynek nincsenek karakteres, jellemes vezetői, akiknek elveik vannak, olyan, mint a pásztor nélküli nyáj. A farkasok terelgetik őket.
Mózes felháborodott népe sanyargatásán. Az igazságérzetét sértette, és előbb saját erejével és indulataival próbálta megoldani a helyzetet. Megölt mérgében egy egyiptomit. El kellett menekülnie, amíg vissza nem térhetett, de Isten őt választotta ki arra, hogy megszabadítsa Izraelt az egyiptomi fogságból. Miért? Azért, mert a szíve egyenes volt, volt karaktere, igazságérzete, felháborodási képessége. Nem volt megalkuvó, haszonleső, elvtelen opportunista. Neki a fáraó udvarában mindene megvolt, nem kellett volna mások igazsága miatt a saját jólétét kockáztatnia, de megtette. Jellem. Karakter. Egyéniség. Ő hozta ki Izraelt Egyiptomból. Nem a Heisler Andrások.
A hitközségek szövetsége elöljárójának mondom, hogy Isten ilyen embereket szeret, ilyen embereket használ, és ilyeneket tesz győztessé. Mózes felismerte, hogy saját erejével ezt nem tudja megtenni. Visszavonult, és e belátástól a világ legszelídebb embere lett. Alkalmassá vált, hogy ne a saját erejét használja. Azt mondta Istennek, hogy magától nem alkalmas a feladatra, nem tud semmit tenni a fáraóval szemben. Nem tud jól beszélni, de nem ez volt a fontos, hanem a jellem, a karakter, az igazsághoz ragaszkodó szív. És egy pásztorbottal legyőzte a világ leghatalmasabb hadseregét. Akik azt mondták, nem akarunk „hősökké válni”, inkább „jó érdekérvényesítők” lennénk, nyögtek az iga alatt. Semmit nem értek el, általuk minden csak rosszabb lett.
A nagy „keresztény” Magyarországnak mondom, hogy a názáreti Jézus kóser zsidó férfi volt, földi tekintetben zsidó rabbi, aki teljes mértékben tisztelte az Írásokat, betartotta a törvényt, és példaként állította azokat a zsidó prófétákat, akik ragaszkodtak a meggyőződésükhöz, az elveikhez és a hitükhöz. Azokat a zsidó farizeusokat és képmutatókat ostorozta, akik feladták ezeket az elveket, akik színleg tartották meg a hitüket, kívülről mutatták magukat igaznak, de belül romlottak voltak. Azt mondta Jézus a jellemről, hogy a „te beszéded legyen igen-igen, vagy nem-nem”. Az elveiddel összhangban mondj igent, ami ellenkezik azzal, arra mondj nemet. Nincs kiskapu, nincs magyarázkodás, nincs egyéb szempont. Igen, azt mondta, hogy a dolgok feketék és fehérek.
A világot az ilyen emberek tartották meg, az ilyen emberek tartják meg ma is. Az olyan emberek változtatják a rossz dolgokat jóra, akik nem eladók, akik nem alkusznak meg, akik nem kötnek elvtelen kompromisszumokat sem félelemből, sem haszonlesésből, se megfelelési kényszerből. Akik nem adják fel az elveiket, a hitüket, a meggyőződésüket, az igazságot, akik kitartanak azok mellett akkor is, ha az bárkinek nem tetszik, vagy ha képletesen oroszlánok elé vetik is érte.
A külvilág, a karakter nélküli tömeg meg akarja félemlíteni azokat, akik nem tartanak velük a megalkuvásban, hazugságban és képmutatásban. Akiknek ez kicsit is számít, akik nem akarnak senkivel konfliktust vállalni az elveikért, akik úgy akarják megnyerni a többi embert, olvasókat, szavazókat, bárkit, hogy az elveiket feladva akarnak tetszeni nekik, azok elveszítik az egyéniségüket. Azt a legfontosabb részét a személyiségüknek, amely őket egyéniséggé, szabaddá és győztessé tehetné. Aki kitart az elvei mellett, az győzni fog. Aki feladja azokat, az máris veszített.
Egy jó vezetőnek elengedhetetlen, hogy elvei, karaktere, egyénisége legyen. Ez a tulajdonsága predesztinálja arra, hogy vezető legyen. Az ilyen vezetőnek van morális tőkéje, akire rábízhatják magukat a vezetettek, aki nem szorul rá, hogy diktátor legyen. Az igazi „karizma” a karakternél kezdődik. Akinek nincsenek elvei, és nincs karaktere, az nem „karizmatikus”, hanem skizofrén diktátor. A pszichiátria kimutatta valamennyi esetében ezt a vonást. A tömeg támogatja az ilyeneket, mert a tömeg lényege az, hogy a tömegember elveszíti az egyéniségét és a karakterét. A tömeg butasága, érzelmei, indulatai és elvárásai vezetik.
Diktatúrát csak karakteres ember tud legyőzni. Aki maga is olyan elvtelen, mint a diktátor, az alkalmatlan, elporlad. Egy szervezet érdekeit is csak karakteres és elvhű emberek képesek megvédeni. Akik alkalmazkodni próbálnak, akik nem akarnak „hősökké” válni, azok a szervezetüket nem megvédik, hanem elárulják és kiszolgáltatják. A „hőssé” válás alatt az elvszerű kiállást, a következmények vállalását értjük. Ez nem tévesztendő össze a „hősködéssel”, amelyben nem az elvek, hanem a magamutogatás és az öncélú konfrontálás játszik szerepet.
Aki fél a kritikától, az elutasítástól, a visszautasítástól, az feladja az elveit, és azzal együtt önmagát. Ezzel értéktelenné is tette magát. Nincs „gázálarcban” való szavazás, elvtársak. Elv társak? Hol vannak itt az elvek? Aki meg akarja őrizni önmagát, személyiségének kontúrjait, az nem tesz elvtelen döntéseket. Minden olyan válasz, amely erre úgy kezdődik, hogy „de”, hamis és hazug, azt már egy karakterét és jellemét vesztett ember mondja.
Akinek elvei vannak, akkor is a legjobbat nyújtja, ha nem látja senki. Mert látja Isten, aki az elveket adta, és látja ő maga önmagát, akinek az önbecsülése elvei megtartásából fakad. Akinek elvei vannak, az akkor is a legjobbat nyújtja, ha nem fizetnek érte. A „kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci” jelszó, amelyet olyan elégedett mosollyal emlegetnek a magyarok, a romlás virága, az elvtelen ember filozófiája, amelyből természetesen következik a világbajnoki döntő elvesztése. Nekem sokan irkálnak undorító leveleket, amelyekben mindig azt írják, hogy engem megfizetnek. Magukból indulnak ki, én ingyen dolgozom, elvből csinálom, amit csinálok, én fizetek érte.
Abból is látszik, kinek vannak elvei, kinek nincsenek, hogy kik a barátai, kik nem. Kik támogatják, kik nem. Elveihez ragaszkodó, jellemes és karakteres embereket utálnak azok, akiknek nincsenek elveik, vagy feladják bármi másért. Nekem ezért nem okoz identitásproblémát, ha gyaláznak, mert tudom, hogy kik és miért teszik. Nem számít, hogy az illető gazdag, szegény, az utcát söpri, vagy egyetemi tanár. A jellemnek nincs foglalkozása. A jellem az elsődleges, nem a pénz, nem a tudás, nem a rang és nem a hírnév.
Jellemes ember felismerhető arról is, hogy kikkel fog össze. Olyan ember, aki az emberi jogokat sértő és az emberi szabadságot korlátozó Orbán Viktorral is összefog, az nem jellemes ember. Az nem egy Dániel. Aki összefog olyanokkal, akik az elvei szerint elfogadhatatlan dolgokat tesznek, képviselnek, mondanak, az szintén nem jellemes ember. Nem akarnék személyeskedni, kiragadni egyes embereket, de Gyurcsány Ferenc jól példázza azt, aki csak a szavaiban képvisel elveket, a tetteiben nem. Pedig akinek elvhűségében nem lehet megbízni, abban az emberben sem lehet megbízni. Ott valami nem egyenes.
Az elvszerű emberek mindig kevesebben vannak, de az nem mindegy, hányan. Ha egy országban a karakter nem számít, és az általános vélekedés az elvekkel szembeni megvetés, az erkölcsi relativizmus oldalán áll, akkor az ilyen ország elbutul és elnyomorodik, előbb-utóbb a legelvtelenebb embert választja meg, hogy vezesse. Akik hasonlóan elvtelenek, azok nem tudnak szembefordulni a fő elvtelennel, és soha nem fogják leváltani őt.
Az elvtelen tömeg mindig a legelvtelenebbre szavaz. Benne látja meg saját magát. Ezt a törvényszerűséget Orbán Viktor népszerűsége éppenséggel nem cáfolja. Az elvnélküliségből, elvtelenségből fakad az alattvalói attitűd és a szolgalelkűség. Ez az alapja a lelki és anyagi korrupciónak, amely szétrohasztja az országot. Ha egy országban fasisztoid diktatúra jöhet létre, az a morális gyengeséget, az elvtelen és karakter nélküli korrupt emberek sokaságát mutatja.
Ennek legyőzése nem a sok elvtelen, korrupt és karakter nélküli, egyéniséggel nem rendelkező ember összefogásával lehetséges, mert ez nem egy mennyiségi kérdés, hanem minőségi. A legelvtelenebbel szemben a többség soha nem fog a kevésbé elvtelenre szavazni. Csakis elvhű emberek jelentenek alternatívát.
Ezért téves hosszú távon a „kisebbik rossz” elmélete, mert a tömeg mindig a legaljasabb és legelvetemültebb elvtelent választja, mivel saját romlottságával az ilyen ember szembesíti legkevésbé. Azok az emberek, akik képmutatóan csak hirdetik az elveket, de nem tartják magukat ehhez, elveszítik az igazán elvhű emberek támogatását is, a fő elvtelennel szemben pedig nincs esélyük, mert a tömeg nem szereti, ha csak szóban is szembesítik őket az elvekkel, amelyeket ők nem tartanak meg.
A „kisebbik rossz” elmélete tévhit, mert ez nem alternatívát jelent a „nagyobb rosszal” szemben, hanem a tömeget tovább zülleszti, hiszen elvtelen döntésre sarkallja. Ezzel idővel alkalmassá teszi arra, hogy a legelvetemültebb emberben ismerje fel a nép önmagukat. Ha nyilvánvalóan gonosz embertől nem undorodik valaki, az azt jelenti, hogy ő is gonosz. A fő gonosz felmenti a lelkifurdalás alól.
Ezért egy ilyen országot nem a „kisebbik rosszra” való szavazással lehet ebből a tragikus helyzetből megmenteni, hanem olyan emberekkel, akiknek végre elveik vannak, van gerincük, ismerik a morált, karakterük és egyéniségük van az elvek folytán, amelyeket nem adnak fel. Akik a „kisebbeik rosszat” elfogadhatónak tartják, maguk sem jobbak lényegüket tekintve a „nagyobb rossznál”, csak még nem tartanak azon a szinten.
Visszatérve Heisler Andrásra és a Mazsihiszre, a zsidóság lényege a hit és az elvekhez, a meggyőződéshez való ragaszkodás. Ez különbözteti meg a pogány nemzetektől. Ha ezt feladja, akkor a lényegét veszíti el, ok nélkül szenved, mert nem különb a pogánynál, aki a törvényt nem is ismeri. Azok a szekularizált zsidók, akik a zsidóság lényegét, a hitet elhagyják, és a pogányok elvtelenségét követik, a hívő zsidókat is erre buzdítják, maguk tapossák meg a gyöngyeiket, és szórják a disznók elé. Semmibe veszik a szellemi gazdagságot, amit zsidónak lenni jelent.
Azon cseppet sem csodálkozom, hogy Bánó Andrásnak tetszett az a mondat, hogy „nem hősökké akarunk válni”. Ez mindent megmagyaráz, mit keres ő az ATV-ben (nagyjából azt is, hogy mennyit), és hogyan tudja kiszolgálni azt a tulajdonosi akaratot, amely ellenzékinek álcázva védi az Orbán-rendszert. És ez nem politikai kérdés, hanem jellem, gerinc, karakter kérdése. Olyan embernek, aki erre a feladatra képes, ilyesmi már régen nincs. Olyan újságíró, akinek az ars poetica-ja az lesz, hogy nem akar „hőssé” válni, az már rég nem újságíró. Ez is egy szakma, csak másképp hívják.
Ugyancsak a zsidó Jézust idézném, aki azt mondta: aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám, mondta Jézus. És ebben nem azt mondta, hogy ne szeresse valaki az anyját vagy az apját, hanem azt mondta: még az apánk és az anyánk sem tántoríthat el az elveinktől bennünket. Ez az elvhűség, ez az emberség, ez a mérce. Minden más mellébeszélés és hazugság.
Pocsolyává tették az országot, mi meg jól megfizettük őket.Mondja ezt az, aki tevékeny részese volt ennek, ráadásul most makulátlannak akarja magát láttatni.
Ez az ország el fog veszni.
Itt már semmit nem játszik, hogy kis pénz, vagy nagy pénz,egyedül az a mérvadó, hogy ki tud nagyobbat hazudni.
A saját hibáit gyönyörűen másra tudja kenni minden politikusunk, és ezzel be is határolják a mozgásterét az országnak.
Hogy a MAZSIHISZ vezetői, vagy Gyurcsány,és társai, esetleg Orbán, és társai, teljesen mindegy, a végeredmény marad ugyanaz.
Az elvtelenség “üli torát”,és úgy néz ki, hogy nincs kiút.
Zseniális írás. Megint.
Szoval a magyar embernek mar nincs a pucajaban ver, hogy kialljon magaert? Eleg neki egy kis zsidos emlekmuvet odadobni, hogy megfeledkezzen a lenyegrol, hogy gyorsan lekothessunk egy kis allamhitelt? Ugyan mivel fogjuk visszafizetni a paksi kolcsont? Csakis nyersanyaggal amin haszon nincs.
Nem eleg bator az a hatvanezer zsido aki maradt mert vagy szereti a helyet ahol szuletett, vagy nincs hova mennie? Mondjuk gyorsan meg nekik, hogy senkik, es rogton jobban erezzuk magunkat. Mert meg talan emlekezunk, hogy Miklos ba alatt nagyapankat csak pofan csaptak, kenyer is csak neha volt, de az urasagek diszmagyarban flangaltak, hitelbol eltek, Magyarorszagot kozrohely targyava tettek. Ha valamit akar az orszag azt nem a nehany zsidotol kell remelni, vagy nem ennek a kisebbsegnek a hatan kell elerni. Kurazsi kell fiuk. Kurazsi!
Nagyon, nagyon jó írás. Nekem azonnal eszembe jutottak az ún. szakszervezeti vezetőink. Ők is sokra mentek az érdekérvényesítésükkel.
@zsebkes: állítsa le magát, kérem, senki nem akarja a zsidókat felhasználni, és nem tőlük várja azt, ami mindenki dolga. Ez a cikk mindenkiről szól, nem teszünk különbséget. A zsidóságnak annyiban szól külön is, hogy a Mazsihisz elnöke volt legutóbb, aki minden elvet megtagadva és sutba vágva hazudozott a többi zsidó közgyűlési tag elvszerű és tisztességes döntéséről. Ebből is látszik, hogy ez nem zsidó vagy nemzsidó kérdés, nem itt húzódik a határvonal. A zsidóságot figyelmeztetjük arra, hogy ők kaptak egy Könyvet, a nem zsidókat, akik be lettek oltva ugyanebbe, pedig emlékeztetjük arra, hogy ennek a Könyvnek a szavai nekik is szólnak. A nem hívőket arra, hogy van emberi tisztesség, morál és érték. Vannak zsidók, akik elvhűek, és vannak, akik nem, és vannak nem zsidók, akik elvhűek, és vannak, akik elvtelenek. Kérem, ne magyarázza félre azt, ami ide van írva, és ne hozza át ide is azt a kifacsart magyarázatot, amit egy másik cikk alatt már elkövetett. Ugye, nem baj, ha nem csomagolom cukros papírba, amit mondani szeretnék? Megbántani nem akarom, de így legalább érthető, amit mondani szeretnék. Nem igaz, és nem tisztességes, amit mond, és amit most itt tesz. Nincs szó arról, amit Ön nem először kivetít. BL
bumburi: Mi az, hogy “el fog veszni”? Honnan ez az optimizmus? Maradjunk a múlt időnél! Az ország már elveszett.
Köszönöm a cikket !
Valóban ez a gyökere mindennek, itt van a lényeg !
Sajnos a mai magyar politikai színtéren elvhűség nem található, csak pillanatnyi érdektől vezérelt pártvezetők, és képviselők.
Ez nagyon elszomorító ! Magyarország így megállíthatatlanul rohan a vesztébe !
Isteni beavatkozás nélkül a helyzet kilátástalan !
Én azt gondolom, hős az aki eddig kibirta. Lehet hogy az ember gerinces és nem hajlik, nem változtatja a véleményét, de ma már nem tudom ez érdem ? Többre jut és jobban él aki minden pártnak tagja volt már, és mindig a más érdek szerint hitvall.
A gerinces jellemes ember mondhatja a gyerekének ,esetleg az unokájának, ne menj el az országból, ,tud e úgy érvelni,hogy abban a megélhetés és boldogulás javára billenjen a mérleg. Igaz nem tanultunk meg nagyon sokat. Nem tudunk kimenni az urcára ,nem tudjuk mi az ha véres a forradalom hiszen nem mindannyian éltük meg. Indulat van és megélhetési kényszer ami sok mindent felülir. Mérhetetlenül szükség lenne már nyugalomra és látni az alagút végét. Közben lehet töprengeni,hogy a mikróközösségnek a családoknak az élete hogy alakuljon. Elmenni is kell bátorság,nem csak maradni-de attól meg félhetünk nem kicsit hanem nagyon. Hiába az egyenes gerinc ha a tartásodat a napi gondok görbévé teszik. . Ha az ördög aki szemben áll a mai kormánnyal én azt is gyönyörűnek látom. Nem tudjuk magasra tenni a mércét,nincs idő.
a fidesz nem egyszerüen elvtelen emberek gyülekezete. az az mszp, akik szürkén és sunyin azok. fideszéknél viszont virtus elvtelennek lenni. orbán félmosolya, lázár jános diadalittas nyilatkozata arról, hogy ki mennyit ér, azt mutatja, hogy ök tudják, hogy elvtelenek, mert tudják azt is, hogy az érvényesülés legegyszerübb eszköze bemérni, hogy a “piac” milyen reakciót, lépést fizet legjobban és gondolkodás nélkül meglépik azt elvektöl függetlenül. ez a fidesz lényege és ök erre büszkék. így lettek annak idején pl vad liberálisból nép-nemzeti keresztények. 1992-94 között itt volt üresedés a poitikai palettán, így hát gondolkodás nélkül odaváltottak. orbán a piramis csúcsán ebben a legjobb. ö maga pávatáncnak nevezi a müfajt. az ország meg rájött, hogy ebben kell jónak lenni, annak aki magyarországon boldogulni akar. az ország tragédiája, hogy már nem csak a felcsúti elmebeteg pávatáncol és nemcsak a pártja, hanem egy egész ország. az “értelmiségröl” már sok szó esett. róluk csak annyit most, hogy pl konrádnak vagy hellernek koruk, életmüvük miatt alig lenne vesztenivalójuk, ha mernének konfrontálódni orbánnal. de még ök sem akarnak “hösök” lenni. ök is inkább a “párbeszédet” keresik orbánnal. vagy pl a mai, magyarországi zsidóság a holocaust 70. évfordulóján meg lett szólitva és elképesztö csalódást okoztak a szereplésükkel. olyan szellemi mélyrepülést mutattak be, ami egészen kiábrándító. ha ök is belerángathatók orbánék történelem hamisításába, akkor a mai magyar zsidóság egész egyszerüen leírta magát. ha ebben a helyzetben erre képesek, akkor el kell öket felejteni. végül gyurcsány megroppanása az “összefogással”, ami fájdalmas volt az orbán leváltásában reménykedö demokratáknak, akik egy modern polgári világról álmodnak magyarországon. ez a hajó most elúszott és a láthatáron nincs másik hajó egyenlöre. itt tartunk most.
Elv nem lehet negatív? Mi az a negatív?
.
Van negatív személyiség. Az pedig az, akinek az elvei negatívak, Elvhűen gonosz egész életében. Van aki egész életében elvhűen köpönyegforgató. Ezek negatív személyiségek.
.
Eszembe jut a “12 angry man”. Sok minden van benne kiemelve: a demokrácia fontossága, az előítéletek negatív hatása a személyiségre. Igazi karakterek vannak benne, jók, rosszak, esendők, okosak, buták önzők, értéktelenek. Egymásra hatásuk mégis előbbre viszi őket…….
.
Ez a hely javít a személyiségünkön, javít mindazoknak a személyiségén, akik olvassák a cikkeket, hozzászólásokat.
.
Orbánon nem fog javítani, sem a hívein.
Bánó talán szembe fogja magát köpni borotválkozás közben, vagy a Mazsihisz vezetősége? Van az pénz, van az az önző személyiség mely megmutatja a kibúvót a lelkiismeretüknek. A náci ideológia a beteg személyiségnek kell…. Hoppá.. akkor vannak beteg elvek is?
Vannak, vannak deformált lelkek és a hozzájuk tartozó deformált személyiségek is.
A közösség ereje javíthatja meg a “12 dühös ember’-t.
Ám, mivégre lenne a pokol, ha nem tudnánk megtölteni:)))
Ámen,
Nem is tudom, milyen hősökről és karakterekről beszélünk.Én, mióta meglátogattam a haláltáborokat, nem térek magamhoz.. Nem vagyok sem érintett, sem illetékes., csak a mély döbbenetet érzek azóta is. Ez csak fokozódik mióta figyelem a mai m.országi fejleményeket a holokauszt évforduló várható ünneplésiről, a kormány csavaros , undorító ezzel kapcsolatos történelem hamisító kísérleteitől és először érzékelve azt, hogy az itteni zsidószervezetek is átlátnak a kormány aljas szándékán , bojkottot hirdettek.
Aztán nem tudom mi végből, visszakoztak,megosztottak lettek, mint amilyen ez a k. va ország. Hát ha ők nem tudnak egységesek lenni / mi is tudja őket megosztani??/, mit várnak a kormány által ellenük felajzott társadalomtól? Ez valami elképesztő! Térjenek már észre a m.országi zsidó szervezetek!
Ha Magyarországra gondolok, nem tehetek róla, nekem ez ugrik be: egy ember néz rám egy gúnyos, cinikus mosollyal. Ennek a típusnak a hős az csak balek. Fényévekre van attól hogy egyáltalán megértse ezt a koncepciót.
Felfelé nyal, lefelé rug, ahogy ezt megtanulta abban a sajátságos környezetben ahol felnőtt. Ez a típus sohasem tanul, hogy kicsit idézzem Márai Sándort. Soha. Még a magyar zsidó sem, mert a magyar zsidó az magyar, én, a magyar zsidó mondom ezt. Zsidó származású magyar, legalábbis aki Magyarországon él, és ott szocializálódott. De az ilyeneket tuszkolták bele a marhavagonba, amikor előző szombaton még a Méltóságos Horthy Miklósért imádkozott a zsinagógában. Igen, én láttam ilyen imakönyveket a 30-as évekből, ahol Horthyért meg a kedves feleségéért volt beírva ima héberül és magyarul. Soha, de soha nem tanulnak, és ezért igazából meg is érdemlik ami történni fog. Bár nagyon szomorú vagyok emiatt, hiszen ami Magyarországon jön az maga a borzalom.
(Kézirat olvasva, ill. továbbítva? Reakció? Várja a nyomda! Most: törlés. Kösz!)
elvszerűség, ilyen egyszerű ez?
és ezzel minden meg van oldva?
pláne egy olyan ország/világban ahol a fent említett érték nem értéknek számít hanem valami bolondériának a mi a gyengék és a sikertelenek kapaszkodója…
egyébként a zsidóságtól nem kell megváltást várni sem csodákat, mint ahogy a cigányságtól sem, mind kettő kap eleget a náci propagandától, mely oly népszerű a mágyár proli tömegek körében, csak egy rossz mozdulat vagy elszólás és máris megy a hadjárat, meg a félre magyarázás, így hát érthető hogy ilyen környezetben senki nem akar “hős” lenni, mert nem is lehet, max csak áldozat.
Kedvelem Bartus László írásait. Nem tartom kizártnak, hogy egyszer az Amerikai Magyar Népszavát igazodási pontnak fogják tartani.
.
Kiváló írás: lehet belőle tanulni.
Bánó Andrááás…!? A Mézga Gézában is több jellemesség lapul, még akkor is, ha hozzá képest meg a Hufnágel Pisti az igazi Grál lovag.
admin,
Így is lehet érteni, de szerintem zsebkes nem tőled kifogásolja, hogy a zsidóktól várod el a tettet, hanem azon csodálkozik, hogy annak a szégyenletes emlékműnek a tervével milyen jól meg lehet venni a magyarokat. Hozzászólásának éle nem ellened irányul, hanem inkább melletted sorakozik föl.
Ha félreértettem, elnézést kérek, nem akartam megbántani, de az nem igaz, hogy itt valaki bárkit fel akarna használni. Általános, mindenkire érvényes elveket fogalmaz meg a cikk.
Valaki, akit sokan még mindig hősnek tartanak,(itt is) ma közölte a vele készült riportban, hogy ha nyernek, nem fogják megváltoztatni a választási törvényt,(sem) és ezért majd 2018-ban is biztos össze kell fogniuk. Nem tehetnek mást, hiszen a 2/3… bla-bla-bla
A mai magyar baloldal hőse…
Sírjak vagy sírjak?
„A „kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci” jelszó, amelyet olyan elégedett mosollyal emlegetnek a magyarok, a romlás virága, az elvtelen ember filozófiája, amelyből természetesen következik a világbajnoki döntő elvesztése.”
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Kedves BL,
A cikked mögött meghúzódó alapgondolattal javarészt egyetértek, de úgy érzem, most a részletes kifejtésben nem sikerült a tőled megszokott pengeéles fogalmi rendszert használnod. Ez nem kötekedés a részemről, mert szerintem lényegi elemeket érint az észrevételem.
.
Szerintem nem lehet a gondolat lényegét az “elv” fogalommal, mint amelyből minden más levezethető, kifejteni. Minimum az elv, eszme, jellem fogalmak együttesével látom csupán leírhatónak azt, amit az írás szándékából kiolvasok. És ezek a fogalmak nem épülnek egymásra és nem következnek egymásból, hanem mindegyik egy önálló minőség, és mindegyikre szükség van a pontos kifejtéshez. Lehet valaki elvhű, de ugyanakkor jellemtelen (tudom, Laci ezt igyekezett kizárni azzal, hogy az elvet úgy próbálta meg definiálni, hogy az csak pozitív tartalmú lehet. de tudnék ellenpéldát, most itt nem részletezném). Az alapvető különbség elv és jellem között a tudatosság mértékében van. Lehet ugyanis valaki úgy is jellemes, hogy ösztönösen az, a tudatában a cselekedeteinek mozgatúrugói nem jelennek meg elvként. És ennek a fordítottja is lehetséges. Az eszme és az elv úgyszintén különböző fogalmak. E három fogalom egyike sem helyettesíthető a másikkal. A magam részéről egyébként inkább a jellemet tartanám a legfontosabbnak, amellett, hogy természetesen fontos az elv és az eszme is, főképpen egy politikus esetében. Azért egy politikus mégse legyen puszta ösztönlény. De elvű robot se legyen.
“Ez az elvhűség, ez az emberség, ez a mérce.” -írod. Az emberség nem szükíthető le az elvhűségre, ez sarkallta ennek a hozzászólásomnak a megírását.
.
“Azok a szekularizált zsidók, akik a zsidóság lényegét, a hitet elhagyják, és a pogányok elvtelenségét követik, a hívő zsidókat is erre buzdítják, maguk tapossák meg a gyöngyeiket, és szórják a disznók elé.” – írod.
Ezzel szintén nem értek egyet. Miért ne lehetnének egy pogánynak elvei? Akár “pozitív” minősítésű elvei is? A hit elhagyása is egy igen tág fogalom, mert egyes elemek elhagyásától az egész gondolati rendszer elhagyásáig terjedhet. Már az is hitét elhagyó zsidónak minősül, aki nem tartja magát a rituálékhoz, a szombathoz vagy az étkezési előírásokhoz. Aki ettől még óriási jellem maradhat, és nagyon erős túlzás azt mondani az ilyen emberről, hogy gyöngyöket szór disznók elé.
.
Egyszóval ez az írásod sok helyen sántít a részletes kifejtésben. Nem ehhez vagyunk szokva tőled :-)
Üdv Titán
Öreg Titán,
BL saját keresztény alapállásából ítéli meg a dolgokat. Nagyon sok erőfeszítésembe kerülne, hogy kimutassam: szekularizált és ateista alapokra is épülhet olyan jellem és elvhűség, amit BL tisztel. A minap azon tűnődtem, hogy létre kellene hozni egy, mondjuk “Jézus barátai” nevű kört, aminek tagjait nem Jézus történeti létezése vagy teológiai értelmezése köt össze, hanem az evangéliumokban és Pál leveleiben kifejtett ethosza. Ennek tagjai lehetnek ateisták, hívő keresztények és izraeliták, szikhek és más hitűek egyaránt. Ez kizárja az olyan értelmezést, ami világi hatalomra tör, vakhitet követel, agymosást támogat. (Így kizárná a római katolikus és az iszlámista értelmezést is.)
De nem akarok hitvitába bonyolódni, hanem nagyon örülök, hogy BL saját teológiai és filozófiai álláspontjáról ilyen világosan fejti ki gondolatait. Bár én is így tudnám!
Kiváló írás! Szükség van ilyen írásokra, amik megfogalmazzák azt, amit az ember csak belül érez.
Így van! “Ezek” nem leváltani akarják orbánt, hanem a helyébe kerülni akarnak, vagy ami még rosszabb alattvalóként jól élni rendszerében.
Rádöbbentem, hogy csak egyet nem lehet elvenni az embertől: belső biztonságát. Ez pedig hitből, fegyelemből, akaratból, tudásból, emberségből áll, és talán abból, hogy az ember, amíg lélegzik, soha semmi rosszat nem fogadhat el véglegesnek. Azt hiszem, ezért bírták emberek milliói a poklok poklát, ezért reménykednek utolsó percükig a halálos betegek, és ezért hagyják magukat halálra kínozni eszmék megszállottjai. A tudat, hogy valahol itt a földön még van igazságszolgáltatás.
Székely Éva
girbegurba
ezerféle ilyen-olyan Jézus-kör, vagy Jézusra alapított vallás létezik ma is a világban, nem hinném, hogy egy akármilyen új társaság ebben jelentősen újat tudna alkotni.
a magam részéről nem szokásom hitvitákba bocsátkozni, éntőlem mindenki abban hisz, amiben jólesik. erről nem alkotok véleményt. amiről viszont alkotok, az az embertársak felé történő kommunikáció és cselekvés. e téren úgyszintén nem foglalkoztat, hogy ki milyen hitbéli meggyőződés mentén kommunikál illetve cselekszik. BL általában toleránsan szokott megnyilvánulni más hitűek és ateisták, agnosztikusok felé. Ez a mostani, a pogányság degradáló megfogalmazása szerintem nem passzol bele az eddig általa megrajzolt világképbe. Akármilyen alapállásból is született a megfogalmazása. Így, ebben a formájában ez a megfogalmazás kirekesztő, általánosító, emberek egy csoportját egységesítve megbélyegző. Az ilyen megközelítéssel nem tudok és nem is kívánok egyetérteni. veszélyes ezen az úton elindulni, épp ezért szólok már az út elején. ugyanis a pogányság megbélyegző, általánosító minősítése éppolyan veszélyes eszmerendszer kibontakozásához vezethet, mint bármely más kirekesztő ideológia. innen BL-nek is vissza kell fordulnia és szerintem meg is fogja tenni, ahogy ismerem.
Öreg Titán,
Azt hiszem, igazad van.
Én hajlamos vagyok kisebb megalkuvásokra, kompromisszumokra nagyobb, fontosabb célok eléréséhez. Most például fontosabbnak láttam a fasisztákkal kibékülők, együttműködők bírálatát, mint a mellesleg megjelenő elfogultság bírálatát. Nem akartam ezzel kapcsolatban belső vitákat generálni, éppen azért, mert egyébként ismerjük BL-t, és nem akartam eleterelni a figyelmet a lényegtől.
De egyébként, ismétlem, igazat adok neked.
ajánlom mindenkinek figyelmébe ezt a két pogányt:
George Orwell és gróf Károlyi Mihály
Olvassátok el Orwelltől a Hódolat Katalóniának c. művet, Károlyinak pedig az önéletrajzi emlékiratait. Aztán mindenki eldöntheti, hogy az elv vagy a jellem volt-e a döntő e két kiváló férfiú életútjában, és a jó és rossz döntéseiket vajon melyiknek köszönhetik?
girbegurba. és BL.
természetesen én sem akartam az észrevételemnek nagy feneket keríteni. érteni vélem BL alapgondolatát, és azzal egyet is tudok érteni. szerintem most egyszerűen túl gyorsan vetette papírra a gondolatait, és ezért ilyen kiforratlan a gondolat megjelenése. nem hinném, hogy vitába kívánna szállni azzal az elvvel, amit kifejtettem.
Tudnék, de tényleg nem akarok. Nincs időm erre, és feleslegesnek tartom.
A cikk zseniális, azk fanyalognak akiknél “bibádzik” a jellem!
Egy kiegészítő üzenet a Mazsihisz vezetőinek egy hajdani szaktenkintélyüktől, akit igaz később többször megpróbáltak eltenni láb alól : ” Ímé te zsidónak neveztetel és a törvényre támaszkodol és Istennel dicsekszel (mi vagyunk a kiválasztott nép – a szerk.) és ismered az ő akaratát és választást tudsz tenni azok között melyek különböznek attól mivelhogy a törvényből megtaníttattál. És azt hiszed magadról, hogy te a vakoknak vezetője, a sötétségben levőknek világossága, balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy, bírván a törvényben az ismeret és igazság formáját. Aki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? Aki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é? Aki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? Aki útálod a bálványokat, szentségtörő vagy-é? Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é? Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, amint meg van írva. Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod; de ha a törvényt áthágod, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett. Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ő körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki? És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvénynek megrontója vagy. Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van”. Drága barátaim, sajnálatos, hogy a gojoknak kell tanítani a Mazsihisz vezetőit a tisztességről és erkölcsről, amivel elvileg egy jól nevelt gyermek is rendelkezik. (Ne Európában nézz körül elsősorban ha keresed). És ugyanez igaz az állami vezetőkre és a nem vezetők nagy többségére : olyannal nem rendelkeznek ami jóval a vezetői szint alatti kategóriában is elvárás. Egy közönséges állásinterjúnál ezt vizsgálják először: mennyire megbízható. Valószínű orbán a Mc Donald’s ban sem tudott volna megmaradni egy fél évig, de miniszterelnök az lehet. Azt kívánom neki, hogy a maga alkotta törvények keretein belül tapasztalja meg mi a munkanélküliség, a 3 hónapos munkanélküli segély és utána a közmunka. A művészetről is totál igaz a cikk: egoista, törtető jellemtelen ember nem művész még akkor sem, ha diplomája van és netán pörögnek az ujjai a zongorán. Tele a magyar művészvilág ilyenekkel. A művész az szemlélődő ember – és tegyük hozzá mivel a föld fölött jár mindig ezért vezetőnek is alkalmatlan. De nem is ez a feladata, mint ahogy a vezetőnek sem, hogy művész legyen.
A márciusi ifjak sem akartak hősök lenni, amikor Petőfi sorait harsongták: Rabok tovább nem leszünk!
Manapság más a helyzet.
Talán annyi is elegendő lenne, ha azt skandálnák:
Nem hagyjuk szétbarmolni az országot!
Tisztelt Gyuricza,
az nem baj, hogy barmirol mas a velemenye. De ezt a jellemtelen, gerinctelen es korrupt szöveget és mentalitást itt nem terjesztheti. Az Amerikia Népszava mindennek ellenkezője, mint amit az ön szövegei jeleznek. Viszlát, biztosan talál magának olyan helyet, ahol ezt a korrupt, elvtelen és gerinctelen mentalitást szeretik és terjesztik. Van belőle elég. BL
@Öreg Titán: nem értek egyet, de nincs se időm, sem kedvem kifejteni, mert lényegtelennek tartom. Elnézést, de ilyen értelmetlené és felesleges vitára nincs időm. Mindenki tud olvasni, és mindenki meg tudja érteni, mit olvasott. Nem kell hozzá a szerző, hogy elmagyarázza.
Nagyon tetszett a cikk, az élet minden területére igaz, és általában igaz az is, hogy az elvhű, tisztességes, karakteres ember sokakban ellenérzést vált ki, nem értik.
Ez az elbutulás – a tömeg, az ország és általában az “átlagember” részéről, abszolút általános, egy önáltatáson, önbecsapáson, hamis látszaton alapuló, buta, boldogtalan világban élnek. Fel kellene ébredni, de lassú a folyamat, addig további elnyomorodás a perspektíva.
BL
Sajnálom. Akkor e kérdésben egyelőre maradunk a szemközti partokon. Ilyen is van. Érdeklődéssel várom a könyvedet, Laci. Ha jól értettem, abból pontosabban megismerhetjük majd a világképedet. Amit itt az AN-en eddig össze tudtam belőle rakni, az felvet bennem néhány kérdést, amelyekre remélem, hogy választ kapok majd a könyvedből.
radikális
Az idézet mellől lemaradt a forrás:
PÁL APOSTOLNAK A RÓMABELIEKHEZ ÍRT LEVELE, 2. Fejezet
Öreg Titán:
BL írása természetesen nem áll meg egy morálfilozófia alapvetéseként. De a mondanivalójának morális igazsága azt hiszem megkérdőjelezhetetlen. És ezeknek az igazságoknak a kimondása és a kimondásuk időszerűsége is rendkívül fontos, és sajnos nagyon kevesen teszik meg ezt BL mellett vagy helyette. Úgyhogy mindenképpen akkor cselekszünk helyesen, ha nagyon megbecsüljük az írásait.
Ilyen magas színvonalon és ilyen igényesen művelni a naprakész politikai publicisztikát rendkívüli felkészültséget, éleselméjűséget és morális tartást igényel, és ezen a téren BL minden kétséget kizáróan páratlan a mai magyar nyelvű publicisztikában.
tikitaki.
ezzel én is messzemenőkig egyetértek, de BL esetében sem szabad átesnünk a ló túlsó oldalára, hogy öncenzúrát folytatva kizárólag magasztaljuk, mert azzal éppen neki ártunk a legtöbbet. volt már néhány ehhez hasonló bajuszakasztásunk Lacival, de nem hinném, hogy ez baj. sőt. neki is szüksége van kritikus visszajelzésekre is. az más kérdés, hogy fogalmam sincs, hogy mikor alszik ez az ember, ezért nem is veszem zokon, hogy bizonyos témákra itt és most nincs ideje.
Öreg Titán;
szerintem egyszerűen arra gondolt Bartus, hogy az elvek nélküliséget, jellemtelenséget tekinti igazi pogányságnak ( gondolom az “ábrahámi” vallások kultúrkörén kívülállók is lehetnek a szerző szerint jellemes emberek ). Ezt nem kell teológiai vagy vallástörténeti értekezésnek tekinteni; csak bibliai példákat hozott fel az egyenesség, jellemtelenség ellentétre, lehetett volna máshonnan is előszedni példákat; nem ez a lényeg, egyéni és szociálpszichológiáról van szó. A szekuláris zsidóságról szóló megjegyzés, szerintem viszont kicsit félreérthető; bár komplex téma, de önmagában, hogy valaki “szekulárisan” vagy más módon zsidó az nem jellemesség-jellemtelenség kérdése. Ugyebár sokszor a (felszínen) legvallásosabbak a legképmutatóbbak .
Walla!
szerintem ezt a kérdést az azt megillető alapossággal itt nem fogjuk tudni kitárgyalni. tettem egy észrevételt, úgy gondolom, hogy ez így helyénvaló volt, de ahogy látom sem BL sem pedig én nem szeretnénk ezt a kérdést ezen a helyen tovább boncolgatni. én sem a cikk lényegét illető kérdésként vetettem fel, de fontosnak tartottam megemlíteni. ez itt és most ennyi. én türelmesen várok arra, amikor majd Lacinak lesz erre ideje, és értelmes párbeszédte folytathatunk majd erről a kérdésről. de biztos vagyok abban, hogy erre a jelenlegi felfokozott mo.-i politikai helyzet miatt egyhamar nem fog sor kerülni. azt én is belátom, hogy most nem ez a no.1 kérdés.
Zseniális cikk mint mindig, meg vagyok győződve arrol hogy nagyon sokan így latjak, nagyon sokan azt mondjak hogy ezeket meg kellet írni csak hogy a beismerést másoktól várjak.