Váradi-Fekete Jenő: Hegyvidéki Trianon Társaság 2014. január 8. szerda 21:18

Lassan már közhelynek számít, hogy a mai magyarországi politikai-társadalmi állapotok őszinte leírásából nem hiányozhat az utalás a náci nézeteket nyíltan hirdető politikai szervezetek és a velük összekacsintó regnáló politikai hatalom, a kétfedelű beszédekkel mesterien manipuláló Fidesz háttérben történő együttműködésére.

Sajnos, akármennyire is közhely, nem lehet elégszer felhívni a figyelmet a polgári demokráciát mára már csupán a kirakatban szerepeltető állapotokra, arra a szomorú jövőképre, ami ebből a helyzetből eredően a magyar társadalomra vár. Még akkor sem, ha pontosan tudjuk, hogy vészkiáltásainkat jóformán csak azok a fülek hallják meg, amelyek gazdái eleve velünk együtt tisztában vannak az egyre nyilvánvalóbban fenyegető veszéllyel. A mai magyar társadalom immár olyan öngerjesztő folyamatok láncolatába küzdötte magát, amelyek szétszakítása, és a közeledő jéghegy elkerülése érdekében a nagy tehetetlenségű óceánjáró haladási irányának megváltoztatása a legoptimistább becslések szerint is legalább egy-két generációnyi időt igényelne. Ráadásul a kilátások között a pozitív irányváltás esélye még a horizonton sem látható. Többek között azért nem, mert az elmúlt két évtizedben a harsány és felelőtlen politikai közbeszéd a magyar társadalom jelentős részeit hergelte bele sikeresen abba a szemellenzős gondolkodásmódba, amelyből a kiút kizárólag a szemellenző elvetésén keresztül vezethetne. Maga a lassan ölő méregként elterjesztett gondolkodásmód ezt azonban kizárja. Igazi 22-es csapdája. Itt tart ma Magyarország a XXI. században.

Mindennek tudatában, pusztán a lelkiismeret által vezérelve, hadd engedjek el egy újabb semmibe vesző kiáltást arról, hogy a náci szélsőjobb és az önmagát konszolidált polgárinak láttató fideszesek hogyan működnek együtt, sőt, hogyan rezdülnek azonos hullámhosszon. Jelen esetben a főváros XII. kerületében, Pokorni Zoltán és az általa vezérelt polgármesteri hivatal nyílt támogatásával.

Íme a szervezet, amelynek fedelet biztosít, és amely rendezvényeihez a logóját is rendelkezésre bocsátja a budapesti XII. kerületi Hegyvidéki Önkormányzat: Hegyvidéki Trianon Társaság

“A Horthy Miklós Társaság, A Nemzet Emlékezés Harangja Alapítvány és a Magyar-Osztrák-Bajor Társaság, mint alapítók Budapesten, 2007. február 19-én megállapodást kötöttek a Hegyvidéki Trianon Társaságnak a létrehozására.” A Társaság rendezvényeinek a XII. kerületi Önkormányzat a “Kulturális szalon” fedőnevű saját helyiségében biztosít fedelet a XII. ker. Böszörményi út 34/a címen.

A Társaság küldetéséről és rendezvényeiről további érdekes részleteket bárki megismerhet a társaság honlapjáról. Íme egy tanulságos részlet a Társaság által a “hiteles múltfeltárás” szándékával közzétett cikkekből: ”Az amerikai béketerv célja a nyugati típusú demokrácia magyarországi meggyökereztetése volt. Ennek érdekében radikális földreformot, és egy új uralkodó politikai irányzatot képzeltek el. A nemzeti-nemzetiségi ellentétek szempontjából a nyelvhatárok és a politikai határok ésszerűségét tekintették célszerűnek, és úgy gondolták, hogy Magyarország trianoni határait északon, északkeleten, keleten és délen célszerű megváltoztatni Magyarország javára. Felmerült az a javaslat is, hogy a Románián belüli Székelyföld autonómiája helyett egy független Erdély mint önálló állam valósuljon meg. Nagy-Britannia álláspontja az amerikai tervhez hasonló volt. Ők is első szempontként Magyarország demokratizálását támogatták. A szlovák-magyar határszakaszra vonatkozó javaslatuk az 1938. évi I. bécsi döntés nyomvonalának felelt meg.  Megnyugtató rendezésnek tekintették Erdély önálló politikai egységként való megjelenését. Magyarország számára a legkedvezőtlenebb és egyben legtragikusabb változat a szovjet diktátum volt. Sztálin – korábbi nevén Ioszeb Dzsugasvili -  a majdani megszálló szovjet Vörös Hadsereg által ellenőrzött területek ún. szovjetizálását határozta el és tűzte ki végleges célul. Magyarország és Lengyelország  kivételével minden átmenet nélkül vazallus kommunista rezsimeket tervezett hatalomra juttatni. Tervei szerint Magyarország szovjetizálása sokkal hosszabb folyamat és az átmenet akár 10-15 év is lehet. Erre a magyarázat egy korabeli titkos beszélgetésben keresendő. A diktátor, a világ egyik legnagyobb tömeggyilkosa azt nyilatkozta, hogy  „az  egész térségben két nemzet van amelyik megérdemli a nemzet nevet. A lengyel és a magyar nemzet. Azért mert ez a két nép amelynek a legszámosabb, legjelentékenyebb arisztokráciája és nemessége volt ezek a nemesi nemzetek függetlenségi vágyukat az egész népnek átadták. Hát ezért akarom én ennek a két nemzetnek a gerincét összetörni.” Közép- és Délkelet-Európában a II. világháború vége felé, 1944 őszére teljesen megváltozott a katonai helyzet. 1944 októberében a britek Churchill irányításával Magyarországot ún. keleti  szovjet érdekszférának ismerték el. Az Amerikai Egyesült Államok is megváltoztatta erre az időpontra a tervét és Roosevelt vezetésével már csak a szabad választásokhoz ragaszkodott és a választások eredménye szerint, a lakosság választási szándékát kifejező politikai rendszer létesítését támogatta. Ennek a közös döntésnek lett az eredménye az elfogadott 1945. február 11-i  jaltai nyilatkozat.  Ez a nagyhatalmi döntés amely Magyarország  - a Magyar Királyság – szovjet megszállásához és leigázásához vezetett fél évszázadra meghatározta a magyar nemzet sorsát.  Más Magyarországnál szerencsésebb országokat nem ért olyan tragédia mint hazánkat. Az első csapás a háború elvesztése, a második csapás a tömeges népirtás, nemzetirtás míg a harmadik nagy csapás az ország bolsevizálódása lett.” forrás: http://htrianon.blogspot.hu/p/cikkek.html 66. ÉVE  1947. február 10.  A  párizsi diktátum, a  II. Trianon

A mostani kiáltásommal leginkább erre az egy mondatra szeretném felhívni a figyelmet: “Közép- és Délkelet-Európában a II. világháború vége felé, 1944 őszére teljesen megváltozott a katonai helyzet.” Miközben a Társaság önmagát a “hiteles múltfeltáró” szerepében igyekszik feltüntetni, az 1947-es párizsi békeszerződés előzményei között az amerikai és brit álláspontok megváltozásának indokát mindössze egy ilyen sommás mondattal igyekeznek elintézni. Miközben Magyarországra nézve a “katonai helyzetben” semmi olyan változás nem történt, ami egyébként az amerikai és brit szövetségesek álláspontját ilyen jelentős mértékben Magyarország hátrányára befolyásolhatta volna. Ugyanakkor tény, hogy történt 1944 ősze előtt Magyarországon egy s más, amelyeket a Hegyvidéki Trianon Társaság szemmel láthatóan jelentéktelen eseményeknek tekint. Mondjuk, történt egy kis zsidódeportálás, úgy félmillió zsidó honfitársunk bevagonírozása és postai úton való feladása Auschwitzba. Ami semmiképpen sem írható le azzal, hogy “őszre a katonai helyzet teljesen megváltozott”. Valami megváltozott, az biztos. De az nem a katonai helyzetben keresendő. Hanem sokkal inkább abban a csalódásban, amelyet Magyarország a német zsidótlanítási törekvések eminens kiszolgálójaként keltett az amerikai és brit szövetségesekben. Abban, hogy Magyarország képes volt a már nyilvánvalóan vesztes katonai helyzet ellenére, rendkívüli logisztikai tökéllyel, a haláltáborokba deportálni félmillió ártatlan zsidó honfitársát. Tipikus esete annak, ahogy a mai magyarok még mindig csak mások szemében hajlandók meglátni a szálkát, miközben a sajátjukban a gerendát sem.

Nos, amíg a magyarok nem hajlandók leszaggatni magukról az ilyen Hegyvidéki Trianon Társasághoz hasonló hazug propagandisták által rájuk csempészett szemellenzőket, addig nyilvánvalóan esélye sem lesz a magyar társadalomnak arra, hogy a jéghegy felé közeledő hajóját a biztonságos vizekre kormányozza. És nem lehet elégszer ismételni: mindez a kormányzó Fidesz aktív támogatásával történhet így. Pusztán hamis illúzió, hogy Pokorni Zoltán netán más lenne, mint a Fidesz fősodra. Lehetnek ugyan apró-cseprő nézetkülönbségek, például az oktatáspolitikában (mert nem lett Pokorni oktatási miniszter – A Szerk.), de amelyek egyébként még erősítik is a Fidesz demokrácia iránti elkötelezettségének hazug látszatát, hogy “különböző nézetek szabadon megjelenhetnek”. A lényegen, a hajó irányán, a jéghegy helyzetén és az elkerülhetetlen katasztrófa mértékén azonban ez sajnos mit sem változtat.

Magyarország nyílegyenesen rohan a vesztébe.