Bartus László: Előre az orbáni úton 2014. január 18. szombat 22:22

A Galamuson az alábbi érdekes nyílt levél jelent meg: „…mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen. Erdős Virág híres soraival kérem, könyörgök, hogy valamennyi magát egy cseppet is demokratikusnak tartó médiaszereplő ettől kezdve álljon le, hagyja abba a neki nem tetsző, de Orbán leváltására végre összefogó emberek szapulását! Elvárható lenne az a MINIMUM, hogy hagyják abba a bal-lib-demokratikus oldal közszereplőinek lejáratását! Igen, az ATV Kálmán Olgájára, az Újságíróklub Avar-Bolgár-Mészáros trióra, TGM-re, a 444 megmondófiúira, a 168 óra jeleseire, a Hócipőre, Ungár Klárára és a többi nagyérdemű, de magát elhatárolgató egyes szereplőire gondolok. Ők nagyon is tudják, mennyit árthatnak ennek a végre összeállt, lábadozó és nagyon fontos csapatnak! Lássák be végül is a legfontosabb célt: Orbán leváltása mindenek előtt! Aki ezt nem érti, vagy cizellált lelke nem viseli el, hogy itt ki mindenki állt össze, hozott áldozatokat, az inkább hallgasson! Az mégiscsak jobb lenne, ha támogatná ezt az együttműködést, és ha tetszik, ha nem, minden környezetében élő normális embert ennek a szövetségnek a támogatására buzdítson! Csak így van esélyünk a változásra, a normális európai Magyarország megteremtésére. Különben végünk!”

Szívből gratulálunk a szerzőnek, Karda Máriának, ennél szebben senki sem foglalhatta volna össze az úgynevezett demokratikus pártok “összefogásának” lényegét. Karda Mária kristálytiszta logikával jutott el az “összefogás” eszméjétől a sajtószabadság és az alapvető demokratikus értékek tagadásáig. Ha mi is az arisztoteleszi formális logika szabályai szerint járunk el, és premisszának vesszük az összefogás alapjául szolgáló kijelentést, miszerint “Orbán leváltása mindenek előtt!”, akkor abból az következik, hogy semmi nem állhat Orbán leváltása útjában. Ha nemcsak a sajtószabadság, hanem a vallásszabadság is Orbán leváltásának útjában állna, akkor Karda Máriának újabb felhívást kellene tennie, hogy mindenki mondjon le a lelkiismereti szabadságáról, tagadja meg a hitét, a világnézetét, ez a MINIMUM. Ha a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások állnának az “Orbán leváltása mindenek előtt!” jelszó útjában, akkor logikusan várhatnánk el Karda Máriától, hogy nyílt levélben szólítson fel mindenkit, hogy a magántulajdonhoz való jogáról mondjon el, ez a MINIMUM, amit meg kell tennie, és szolgáltassa be nyugdíját a legfontosabb cél érdekében. Ennek csupán az lenne akadálya, hogy “Az államadósság megszüntetése mindenek előtt!” jelszóra ezt egyszer már megtette a nép, nincs mit átadni, de az természetes, hogy az új jelszóra is megtenné, ha tehetné.

Mindebből világosan látszik, hogy a demokratikus erők útjában álló valamennyi demokratikus elvet félre kell tolni, mert Orbán leváltása “mindenek előtt” áll, és a mindenekbe beletartozik a sajtó szabadsága, a vélemény szabadsága, a lelkiismeret szabadsága, a magántulajdonhoz való jog, a törvények tisztelete, az Alkotmány tisztelete (amelyet hasonló logika alapján törötltek el), akkor a formális logika szabályai szerint Orbán leváltása mindezek előtt áll, és ha ezek félreállítása nélkül Orbánt nem lehet leváltani az “összefogás” nevű csodafegyverrel, akkor mindezeket félre kell állítani. Ne gondolja senki, hogy Karda Máriára rossz szívvel gondolunk, ellenkezőleg: ilyen plasztikusan még senki nem leplezte le az “összefogás” nevű kollektív elmebaj hazugságának lényegét. Ha ugyanis Orbán leváltása érdekében szükség van mindarra, mi miatt Orbánt le kellene váltani, akkor az a józan felcsúti kérdés merül fel,  hogy a mi lópikuláért is kell leváltani? 

Hacsak nem azért, mert amit Orbán eddig tett, azt a leváltása érdekében foganatosítandó intézkedések tökéletességre fejlesztik. Orbán médiatörvénye és elátkozott médiatanácsa olyan mértékű szájzárat soha nem tett a sajtóra, amilyet az “összefogás” nevű demokratikus csúcsmodell helyezne. Karda Máriának ugyanis igaza van: az a logika, amely az “összefogást” létrehozta, az általa közzétett felhívást és sürgős lépéseket követeli meg. Az “összefogás” logikájából ez olyan szervesen következik, mint az inkvizíció után lefojtott ösztönökből Semjén madárgyilkolása. Az első lépésből következik a második, abból a harmadik, a negyedik, egészen a falig. Az első lépésből sokszor nem lehet még látni, hogy miről van szó. De a belőle következő második és harmadik, esetleg negyedik és ötödik lépés után már az első lépés jellege is világosan meghatározható, sőt a falon koppanást megelőző utolsó lépés is nagy pontossággal megjósolható. Karda Mária feltehetően nem filozófus, de mint logikusan gondolkodó ember, pontosan határozta meg az “összefogásból” következő újabb lépést. Nyílt levele nem is tekinthető egyéni alkotásnak, mert a “demokratikus ellenzék” mögött álló népesség kollektív tudatallatijából feltörő kiáltás az övé. Nem a maga, hanem az “összefogás” támogatóinak akaratát, kívánságát fogalmazta meg. Mindazokét, akik önnön lelkesültségüktől megittasulva kiabálták nagy pátosszal október 23-án, hogy “Összefogást, Összefogást”. Ehhez hasonló mértékű tévedésben levő kórus utoljára azt kiabálta, hogy “Barabást, Barabást”.

Az “összefogás” teoretikusai és dicstelen résztvevői ebből az egyetlen nyílt levélből megérthetnék, micsoda végzetes tévedés áldozatai, és milyen katasztrofális úton indultak el, amelynek a következményei beláthatatlanok. Csakhogy az “összefogás” hívei ingerülten utasítanak el minden gondolkodást, józan érvet, belátást, makacsul ragaszkodnak az  ”Orbán leváltása mindenek előtt!” kezdetű hisztérikus és hamis rögeszméhez. A gondolkodás is a “mindenek” része, ezért a gondolkodást is félre kell állítani. Ez a fajta elszántság az éji bogárra jellemző, és ez a magatartás ugyanoda vezet: “zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, nagyot koppan akkor, azután elhallgat”. Ez vár erre az “összefogásra”, nem Orbán leváltása. Orbán leváltásának sokféle módja lehetséges, de amiről biztosan lehet tudni, hogy halálra van ítélve, az a hisztérikus “mindenek előtt” szemlélet. Márpedig az “összefogás” alapja ez a jelszó. Ha visszafelé nézzük Karda Mária éles logikáját, akkor a faltól kezdve sorban mondhatjuk, hogy ennek árán nem érdemes vagy nem lehet. És eljutnánk a legelső lépéshez, az “összefogás” aktusához, amelynek során azt mondták, hogy a demokratikus választási elveknél, a választáson induló pártok programjánál, az önazonosságuknál, az elveiknél és az önállóságuknál is fontosabb Orbán leváltása. Ezt nevezte Karda Mária “áldozatnak”. Csakhogy az elveiket és identitásukat feladó pártok nem gondoltak arra, hogy ezzel alkalmatlanná is váltak Orbán leváltására. A jelszó zengő érc és pengő cimbalom, olyan üres, mint Szijjártó feje, mert már első lépésben elveszítették azt, amivel Orbánt le lehet váltani.

Az “összefogás” bejelentése után nem telt el egy hét, hogy megjelent “a nép” óhaja, hogy le a sajtószabadsággal. És ahogyan haladunk előre, és egyre inkább látszik, hogy Orbán leváltása messzebb került, mint az “összefogás” előtti napon volt, egyre idegesebben és toporzékolva követelik majd az újabb akadályok elhárítását az “összefogás” útjából. Karda Mária és a mögötte állók jól látják, hogy ha ezen az úton végig akarnak menni, akkor az “összefogás” érdekében le kell mondani a sajtó szabadságról, a kritika jogáról, ha magától nem megy, akkor rájuk kell parancsolni, és ki kell hirdetni, hogy aki nem tartja ezt be, az áruló. Aki ragaszkodik a sajtószabadsághoz, az a demokrácia ellensége, mert akadályozza az “összefogás” sikerét. Az “összefogás” rászorul a szájzárra. Aztán újabb és újabb demokratikus elveket kell feladni, hogy ebből a víz nélküli felhőből esőt csináljanak, de nem fog menni. Demokratikus elvek feladásával nem lehet helyreállítani a demokráciát. Belzebub által nem lehet kiűzni az ördögöt. A választási törvény által létrehozott összefogási kényszer olyan, mint a vámpír harapása, az áldozat is vámpírrá válik. Orbánhoz hasonlóan karóval lehet majd megszabadulni tőlük. Az “összefogás” hívei által betiltandó kritika már a világosságtól való félelem: ha feljön a nap, ezek elpusztulnak. Onnan lehet megismerni az ugyancsak vámpírrá vált médiumokat, hogy ki az, aki betartja a szájzárat.

Játsszunk el egy kicsit a formális logikával. Induljunk ki az alapmintából. Premisszák: “Minden ember halandó. Szókratész ember.” Következtetés: “Szókratész halandó.” Folytassuk. Premisszák: “Minden demokrata tiszteli a sajtószabadságot. Az összefogás hívei nem tisztelik a sajtószabadságot.” Következtetés: “Az összefogás hívei nem demokraták.”  Premisszák: “Demokratikus úton csak demokratát lehet leváltani. Orbán nem demokrata.” Következtetés: “Orbánt nem lehet demokratikus úton leváltani.” Premisszák: “Szabad választáson nem kell össze nem tartozó pártoknak összefogni. A 2014-es választáson össze nem tartozó pártoknak össze kell fogni.” Következtetés: “A 2014-es választás nem szabad választás.” Ki-ki folytathatja.

A fenti logikából az is következik, hogy az első antidemokratikus lépésből következik  többi. Demokratikus első lépésből logikusan nem következnek antidemokratikus lépések, és fordítva. Ha az első lépést követő logikus lépés antidemokratikus, akkor az első lépés is az volt. A “demokratikus ellenzék” úgynevezett összefogása tehát antidemokratikus. Az ellenzék ezzel elveszítette demokratikus jellegét. Demokratikus pártok ugyanis nem mondanak le a demokrácia alapjait jelentő autonómiájukról. Ha megteszik, olyan területre keveredtek, ahol sorban le kell mondani a többi demokratikus elvről is. Orbán Viktor ugyanezt az utat járta be. Amikor azt mondta, hogy nem lehet a haza ellenzékben, abból logikusan következett a többi lépés a kirekesztő alaptörvényhez, valamennyi jogfosztáshoz, a “hazát” korlátozó fékek és ellensúlyok felszámolásához, és a “haza” leváltására alkalmatlan választási törvényhez. Abból a mondatból, hogy Magyarország legyen a magyaroké, logikusan következett, hogy Magyarország nem kerülhet többé általuk “idegennek” titulált pártok kezébe.

Fordítsuk meg a logikát. Premisszák: “Az Alkotmány erőszakos megváltoztatása bűncselekmény. Orbán az Alkotmányt erőszakosan (hatalmával visszaélve, nem a nép által jóváhagyott, legitim módon) megváltoztatta.” Következtetés: Orbán bűncselekményt követett el. Premisszák: “A hatalom minden demokratikus fék és kontroll nélküli, kizárólagos birtoklása egy demokráciában puccs eredménye. Orbán minden demokratikus fék és kontroll nélküli kizárólagos hatalmat birtokol.” Következtetés: “Orbán puccsot követett el.” Premisszák: “A puccs államellenes bűncselekmény, amelyért börtönbüntetés jár. Orbán puccsot hajtott végre.” Következtetés: “Orbánnak börtön jár.” Premisszák: “Demokratikus választások csak demokráciában vannak. Magyarország nem demokrácia.” Ergo: “Magyarországon nincsenek demokratikus választások.” Premisszák: “Ellenzék csak demokratikus választáson győzhet. Orbán választása nem demokratikus választás.” Következmény: “Orbán választásán az ellenzék nem győzhet.”Választási összefogás csak legitim hatalom leváltásának lehet az eszköze. Orbán illegitim hatalmat gyakorol.” Vagyis: “Orbán leváltásának nem a választási összefogás az eszköze.”

Amikor ezt a logikai levezetést hallja az “összefogással” beoltott hívő, akkor hisztérikus toporzékolásba kezd. Ilyeneket mond: “Akkor hogyan lehet leváltani, azt nem mondanád meg?” “Akkor ne változzon semmi?” “Újabb négy évet már nem bírunk ki.” “Máshogy nem lehet megszabadulni tőle.” “Mindennél fontosabb, hogy leváltsuk.” “Ha nem megyünk el szavazni, akkor még rosszabb.” “Ha nem szavazunk, akkor is megválasztják.” “A nép követeli a szavazás lehetőségét, a nép élni akar szavazati jogával”, és megannyi további ócska hazugság, mind közül talán ez utóbbi a legnagyobb: az Ipsos szerint “a biztosan szavazni kívánók aránya 42 százalék, de 25 százaléknyian csak valószínűsítik elmenetelüket”. Ez azt jelenti, hogy a többség, 58 százalék tutira nem akar szavazni, a fennmaradók közül csak 17 százalék az, aki biztosan szavazni akar, a többi csak talán. Ezeknek kb. egyharmada akarna a nagy “összefogásra” szavazni. Ez az a nagy társadalmi nyomás. Ezzel szemben az igazság az, hogy a többség azt várná, hogy valaki befejezze a hazudozást, a Btk. megfelelő paragrafusának ismertetésével közölje, hogy voltaképpen  mi  történt itt az elmúlt négy évben. De az “összefogás” pártjai ezt az igazságot nem közlik velük, hanem leplezik, mert különben veszélyeztetnék a pártoknak járó állami támogatást, a képviselői fizetést plusz egyéb juttatásokat, ha sokat ugrálnak, nemcsak az egzisztenciájukat, hanem a fizikai szabadságukat is.

Márpedig ez lenne az igazi “áldozat”, amelyről Karda Mária volt kedves említést tenni, nem pedig az, hogy a hazugságok hazugságával hiszterizálják a megmaradt és kétségbeesett támogatókat, hogy mind a párttámogatás, mind pedig a diktatúra parlamentjébe díszletnek bejutó képviselők száma minél magasabb legyen. Ez utóbbit nevezte a mi Máriánk áldozatnak.  Emlékezzünk meg arról, hogy ez az idegbeteggé lett, “Orbán leváltása mindenek előtt!” banda úgy került ebbe a helyzetbe, hogy amikor még lettek volna jogok, amelyekkel élhettek volna, akkor azokkal nem éltek. Amikor üvölteni kellett volna, akkor nem üvöltöttek, hanem gitározgattak. Amikor őket valaki arra a veszélyre figyelmeztette, ami most bekövetkezett, hogy már nem lesz semmi demokratikus eszköz se korlátozni, se leváltani őket, hogy a rácsok, amiket körüjük hegesztenek, azok diktatúra börtönének rácsai, akkor ezek a ma már nagyon ideges emberek azt mondták, hogy nem kell “túlmozogni”, ez nem diktatúra. A tehetetlenségük mutatja, hogy diktatúra. Azért hisztisek, mert észrevették, hogy rájuk zárták az ajtót. Azért idegesek, mert gyávák, és kitörni nem mernek belőle, semmiféle kockázatot nem vállalnak, de benne maradni sem szeretnének. A választásokon való részvétellel egy kiegyezés lehetőségét keresik, hogy a diktatúrában is megélhessenek és a társadalmi szerepüket ne veszítsék el. Aki az igazságra emlékezteti őket, az nagyobb ellenség, mint Orbán Viktor, mert ezt a kiegyezést veszélyezteti.

Megint mások ma már őszintén gondolják, hogy szabadulniuk kellene, de nem tudnak. Elkéstek. Kár volt hülyézni azokat, akik időben figyelmeztettek. Ezek az emberek azonnali és gyors szabadulást akarnak, de ez már nem lehetséges. Erről már lemaradtak. Ezért rossz kérés, hogy ha nem vesznek részt a választáson, akkor hogyan zavarják el most Orbánt. Orbánt most nem lehet elzavarni. Korábban lehetett volna megállítani, vagy elzavarni, ma már nem lehet. A kör bezárult. A szögesdrótokat kihúzták, a géppuskatornyok állnak. Most csak azt lehet megtenni, amit korábban elmulasztottak, amikor nem vonultak ki végleg a parlamentből és az egész rendszerből. Vissza kell menni,és elölről kell kezdeni. A rossz úton nem kell tovább menni, mert csak még rosszabb lesz. Mi értelme van a rendszer és a választások bojkottjának, kérdezik, ha az nem változtat ennek a választásnak avégeredményén, vagy csak ronthat azon? A válasz egyszerű: ezzel a választással, vagy a végeredményével már nincs mit törődni, ez semmin nem változtat. Akkor sem, ha Orbán 100 százalékos győzelmet aratna. Rendszerét, és talán még a teljhatalmátis, ez a választás úgysem befolyásolja. A bojkott értelme a legitimáció megtagadása, és a bűn bűnnek nevezése.

Ennyit lehet tenni, semmivel többet. A hisztérikus megnyilvánulások, mint Karda Máriáé, arról szólnak, hogy kezdik megérteni: bezárult a börtönajtó. Ez azt jelenti, kedveskéim, hogy nincs megoldás. Nem lehet megúszni a következő húsz évet. Most nyer értelmet, hogy “a Bártus, az az elmebeteg, szélsőséges idióta” miért írt olyan ingerült, ideges és kétségbeesett cikkeket, amelyeket ti, aranyoskáim, bottal piszkáltatok és fikáztatok: “túl radikális a stílusa”. Hát ezért volt az, hogy megértsétek, ha bezárul az ajtó, nincs megoldás. Kábíthatjátok magatokat, de most már le fogjátok húzni a minimum húsz évet, és sorban haltok meg az Orbán rendszerében. Megérdemlitek, mert még most, az utolsó pillanatban is eszetlenül legitimáljátok a rendszert. Ne reménykedjetek, nincs megoldás, nincs remény, nincs gyorsan oldódó recept. Nem is érdemeltek jobbat. Ez jár nektek.

Egy olvasó kérdésre egy alkalommal azzal a bibliai hasonlattal éltem, hogy a Biblia szerint, ha szűz nem kiabál, amikor megerőszakolják, akkor maga is vétkes. Ha a szűz nem védekezik, és nem tiltakozik, akkor az erőszak nem minősül erőszaknak, a bűn nem minősül bűnnek, és a bűncselekmény nem lesz bűncselekmény. Itt az erőszakot megúszni már nem lehet. A kérdés az, hogy a demokratikus ellenzék maga tolja le a bugyit, vagy kiabál, miközben letépik róla. Aki úgy akar az erőszak ellen harcolni, hogy előre szétteszi a lábát, azt nem szűznek, hanem kurvának hívják. Aki úgy gondolja, hogy hagyja, mert akkor előbb szabadul, az felmentette a bűnöst a bűncselekmény alól. Ha az Orbán-rendszernek a demokratikus és alkotmányos alapokon álló lakosság engedelmeskedik, akkor az erőszak, amit elkövetnek, nem lesz erőszak, a bűncselekmény, amellyel a demokratikus köztársaságot felszámolták, nem lesz bűncselekmény. A nemi rőszak nem erőszak lesz, hanem szexuális kielégítés. Ez a különbség, és ez az, ami nem mindegy. Ez nem befolyásolja már az Orbán szabályai szerint kiírt díszlet választást, sem annak végeredményét, mert annak már a legitimáció megszerzésén kívül igazi tétje nincs. Arról már le tetszettek késni. A legtöbb, amit a mai helyzetben el lehet érni, a sikoltás, hogy a bűn bűn maradjon. Ha ezt nem teszi meg a szűz, akkor az első erőszakot bűntelenül követi a többi, és nem panaszkodhat, mert ezt ő maga elfogadta. Ettől kezdve az erőszakoló prostituáltja.

Az “összefogás” tehát még arra jó, hogy a szűz elveszítse a szüzességét. A szűzhártya a demokratikusnak hazudott választás. Az már Karda Mária kiváló leveléből is kiderül, hogy az erőszaknak tett engedmények megrontják a szüzet, és amikor ez megtörténik, idő kérdése, mikor végzi a szemétdombon. Az a ház, amely meghasonlik magával, elpusztul. Az a demokratikus ellenzék, amely bármilyen jelszó alapján feladja a demokratikus elveket, az elpusztul.

Végezetül, Karda Máriának szeretnénk jelezni, hogy nyílt levele bennünket ennek az “összefogás” nevű hazugságnak még ádázabb támadására inspirál. Még jobban megértettük ennek a csapdának a szörnyűséges voltát. Ennek szellemében szeretnénk tudatni vele, hogy mindenki, aki ebben részt vesz, prostuált, hazaáruló, aki felelős lesz az Orbán-rendszer legitimálásáért, konszolidálásáért és bebetonozásáért. Ebből az egész rohadt, mocskos, elrohadt bandából egyedül Bajnai Gordon iránt érzünk szánlmat, aki minden hibája, tévedése ellenére, ennek az összefogásnak a létrehozásakor egyedül mutatott emberi gesztusokat. Rajta látszott egyedül, hogy vannak elvei, amelyeket nehezen ad fel, hogy nem esik jól neki az erőszak. Szívünk minden melegével üdvözöljük, megbocsátunk neki, mert nem politikusnak született, nem tudja, hogy mit cselekedett. De Mesterházyről rosszabb véleményünk van, mint Orbán Viktorról, és nem a képeségei tekintetében, mert neki olyanok nincsenek, legalábbis arra a szerepre, amire vállalkozott. Fodor, aki szétverte az SZDSZ-t, annyi szót nem érdemel, hogy a nemlétező pártjával nullának, őt magát egy karrierista ripacsnak nevezzük.

Mind közül azonban a legnagyobb bűnös az a Gyurcsány Ferenc, akinek személyében sokan bizakodtak, aki egyedül lett volna alkalmas, hogy az Orbán-renszerrel szembe szálljon. Mivel az ő világossága volt a legnagyobb, ezért a legsúlyosabb felelősség is az övé. Eddigi ellentmondásos személyiségét sikerült egyértelműsítenie. Kiderült, hogy neki a demokratikus szólamok is csak eszközök a nárcisztikus önmutogatáshoz, önmagán kívül senki és semmi nem érdekli, önmagában gyönyörködik, élvezi a politika nevű játékot, a szereplést, és neki ez ennél többet nem jelent. A sors által felkínált történelmi szerepet nem fogadta el. Leírta magát, a pápai gyors befutott a végállomásra, kitolták a holtvágányra. Ettől kezdve már csak úgy tekintünk rá, mint egy színházi pojácára.

Bónuszként pedig elmondjuk a végen Karda Máriának, hogy ez az általa imádott “összefogás”, miért hasonlít egy szörnyre, miért olyan, mint Frankenstein teremtménye, amelyet hullákból varrt össze. Minden közösség, élő szervezet az emberi test mintájára épül fel. A test minden részének a maga helyén kell lennie, mert különben nem működik. A fül nem lehet a láb helyén, és a fej nem lehet a gyomorban. Minden embernek van valami képessége, ajándéka, karizmája, amivel születik. Senki nem jön üres kézzel a világba. Ezek a képeségek határozzák meg, hogy egy ember egy szervezetnek melyik testrészét alkotja. Minden ember akkor boldog, ha a helyén van. Ha valaki a test olyan részén van, amire neki nincs karizmája, amire ő nem alkalmas, akkor azt a helyét csak illegitim módon tudja megőrizni, a test elveszíti a harmóniáját.

Az ellenzéki “összefogás” is egy test. Tagjainak különböző ajándékai vannak. Az biztos, hogy Mesterházynak nincs vezető karizmája, amely őt szervesen a fej pozíciójába helyezné. Mesterházy Attila boldogtalan ember, mert olyasmit erőltet, ami nem az ő helye. Ezért állandóan bizonyításra szorul, mindenki gyanús, mert veszélyt jelenthet a helyére, amelynek megvédése köti le minden energiáját. Minden diktátor ebből a konfliktusból alakul ki. Boldog lenne, ha azt csinálná, amire az adottságai szólnak. Lehet, hogy jó szervező lenne. Bajnai Gordon nem politikus, és pártpolitikust csináéltak belőle. Ezért kiszolgáltatottá vált a Szigetvári nevű szörnyetegnek, és ez okozta minden hibáját. Stabil demokráciában, ahol az Alkotmány erősen szétválasztja az egyházat és az államot, ahol nem kell ideológiai támadások ellen küzdeni, kiváló szakpolitikus, a szakpolitikai kérdéseket kiválóan megoldó miniszterelnök lehetett volna belőle. Most, hogy abból a pozícióból, ami egyedül neki való, a “neves közéleti személyiségek” elnevezésű idióta gittegylet kiváló érzékkel kivégezte, semmi értelme, hogy még a politikában legyen, a többi nem neki való. Ne zavartassa magát, nyugodtan fordítson hátat az egésznek, Magyarországon senki véleménye nem számít, éljen boldogan a családjával. Gyurcsány Ferenc kiváló szónok, nagyon jó propagandaminiszter lenne belőle, arra nem alkalmas, hogy miniszterelnök legyen, de arra sem, hogy egy Mesterházy kaliberű ember alá bepréseljék.

Egy intelligens ország tud bánni a tehetségeivel, a tehetségei pedig tisztában vannak a saját képességeikkel, adottságaikkal, és nem akarnak mások lenni, mint amire “rendeltetve” vannak. Magyarország elfecséreli, tönkreteszi, rossz pozíciókban lenullázza saját tehetségeit. A nem helyükön levő embereket aztán gyalázza, ahelyett, hogy egy egészséges társadalmi mozgás mindenkit a maga helyére tenne. Ez az “összefogás” egy szörnyszülött, amelynek olyan feje van, aki nem fej, helyet cserélt benne a kéz és a láb, a fejét járásra használja. Egy igazi szörny. De ez nem számít, mert  ”Orbán leváltása mindenek előtt!”.

Kár, hogy egy szörnyszülött nem győz le egy másikat. A sárkány fejét egy királyfi foglya levágni, aki nem engedelmeskedik a sárkánynak, de ilyen királyfi Magyarországon még nincs. Az “összefogás” arra mindenesetre jó volt, hogy megmutassa: köztük nincs ilyen királyfi, de még olyan személy sem, aki a királyfi lova vagy szamara lehetne. Reméljük, sikerült Karda Máriának örömöt szereznünk.