Talán még Takács úr is meg volt lepve egy kicsit, de (könnyű a sikerbe beleszokni) politikushoz illő megabiztossággal sorolta a győzelem összetevőit. A fóti Fidesz nagyon megosztott, minimum két-három lobbi fúrta egymást az előrehozott polgármester-választás előtt. A polgármester asszony idegeit felőrölte a folytonos tusakodás. És végül – szerényen, de öntudatosan jegyzi meg: „hiszünk az összefogás erejében.”
Ez már erősen kampány ízű volt. Az egykori Mai Nap egykori hírlapírója nem is emelte ki, ő voltaképpen az MSZP színeiben indult (a helyében én se lennék ezzel nagyra), azt viszont megjegyezte, hogy Fóton nem volt olyan elementáris flottatüntetés, mint Baján. A szerencsétlen dél-alföldi kisvárost olyan cirkálók lőtték rommá egy egyszerű önkormányzati képviselőválasztás keretében (a 17-18 ezres Fóton, ne feledjük, mégiscsak bürgermeistert választottak), mint Bajnaink, Mesterházynk, a derék, alamuszi Zsigó szóvivő-polgármesterről nem is beszélve. Győzött is a Fidesz jelöltje, valami Csaba, civilben biztonsági őr (tulajdonképpen portás), méghozzá azzal, hogy a kampányban meg sem mukkant. Nem jött be az ellenzék „hopp te Sári, hopp te Fáni” stílusú kampánya a kis újságíró cicamicával, aki viszont sajnos – Csabával ellentétben – néha megszólalt.
Fót, a jobboldal fellegvára, szellemi centrumában egy híresen arrogáns, bigott plébánossal. Ott évek óta erős belharcok dúltak, olyannyira, hogy maga a polgármester vágta orrba az MSZP alpolgármesterét a mikrofonnal. Máskor meg tortakéssel szerelte szét a világítást, amikor az ellenzék ülésezni merészelt. Szóval Fóton van hangulat.
Most vereség szagot szimatoltak a fiúk. Nem is álltak bele a kampányba, még jelöltet sem állítottak, csak háttér támogattak, véletlenül egy derék CÖF-ös kádert. Huszonöt százalékot összeszedni nem művészet, azzal még veszíteni is lehet, de akkora volt a szavazatszóródás, hogy ennyivel is nyerni lehetett. És ha ehhez még hozzácsapunk valamennyit a liberális jelölt által elvitt 13 százalékból, nem is állhat rosszul az ellenzék szénája.
Persze, számolgathatunk bárhogy. Takács úr, az új ellenzéki polgármester verheti a tüzet, hangsúlyozva, mennyire aktívan kampányolt például a DK-s kontingens (az ellenzék leghadrafoghatóbb része), ha odafenn mindez nem látszik. A három hónap, amit az amúgy nem túl reményteljes ellenzék mandátumosztogatással, kiszorítósdival, egymás abárolásával elcseszett, egyszer még hiányozni fog.
De lehet, hogy L. politológus látja helyesen, aki epésen jegyezte meg: Orbán kormánya legyen bárminő borzalmas, ő jobban retteg az ellenzék politikai géniuszaitól. És mellesleg – legyen utólagos, meddő gondolatkísérlet – nem árt eltöprengeni azon, mi történik, ha 2006-ban egy lagymatag, Kiss Péter-szerű figura simán nyerni engedi Orbánt. Akit a válság Niagara vízesése két év múlva söpör le a történelmi reteráton…
De késő bánat. Ma az ellenzéknek kell a létezésért kapaszkodnia. A Fóti, szűkecske győzelem utolsó figyelmeztetés.
Korhadt az ág, amibe kapaszkodik az ellenzék. Akár ne is lenne. Majd rájönnek. Vagy nem.
Azt viszont jobb ha tudják, hogy az emberek egyszer csak besokallnak.Pláne hogy tudják, olyan választásra akarják rávenni őket,ami már előre le van játszva a fidesz vt-nek köszönhetően, meg a határon túlra guruló Ft milliárdoknak köszönhetően.
Ez a választás megmutatta, hogy jövőre az összefogásra képtelen ellenzék hova jut (mint Fóton a Fidesz). De jó volna, ha ezt nem csak mi látnánk tisztán, de az ellenzék önmagukat fényező “vezetői” is.
A jelek arra utalnak, hogy lesz széleskörű ellenzéki összefogás, ugyanis a józan értelem előbb-utóbb felülírja a kisszerű egyéni ambíciókat. A választók döntenek, nem a politikusok.
http://demokrata.budapestoldal.hu/2013/11/meg-nehany-szo-oktober-23-rol/1017
Irén Bakos:
Hol lehet azokat a jeleket megnézni? Nem találom őket…
Igen, azok a választók – köztük én is – akik nem mennek el szavazni. Ahogy én hívom őket, magunkat, a ‘belgák”.
(” A brüsszeli kaszárnyákban az őrmester sorakoztatja az újoncokat. Flamandok jobbra, vallonok balra – harsogja…”
Hova álljanak a belgák? Fehér Klára regénye )
A foti példa másik értelmezése:
Az alacsony részvételi arány (30% alatt) a jobb és baloldali választók politikai csömörét muttta . A jobb és baloldal egyaránt megbüntette a pártjait és nem ment el szavazni.
Az, hogy a pártközpontok hagyták marakodni képviselőiket mindkét oldalról az évtizeden át egy város lepusztulásához vezetett.
A szavazóréteg szétesett,mint az országban.
Olyanok is kaptak szavazatot akik népszerüségüket egy másik szervezetben szerezték meg ahhoz képest, mint amiben indultak.
A szétesettség okán elég volt egy alacsony szavazati százalék is a győzelemhez.
Ebből senki nem tud valódi győzelmi jelentést fabrikálni.
Tanulság azonban mindenkinek van.