Nagy László: Náci háborús bűnösök rehabilitálása 2012. május 20. vasárnap 22:48

A nyilas ideológia hatása a rendszerváltás utáni magyar közgondolkodásban

Hungarista “kultúra” – paradox fogalom, két egymással teljesen ellentétes szó abszurd összetétele. A hungarizmus, a nemzetiszocializmus magyar gyakorlata összeegyeztethetetlen bármifajta igazi kultúrával. A kultúra fogalma magában foglalja az értékközpontúságot, és ha ezt elvesszük belőle, legfeljebb antikultúrának nevezhetjük. Az érték legfontosabb hordozója pedig az ember, az egyén, mint megismételhetetlen, egyedi individuum – tökéletlensége és esetlegessége ellenére is. Ha egy rendszer megtagadja magát az embert, csak értéktelen lehet. A diktatúrákban elvész a kultúra szuverenitása: egy személytelen, elnyomó hatalom “szolgálóleányaként”, mint propagandakultúra igyekszik az elvárásoknak megfelelni és a követelményeket kielégíteni. A nyilas “kultúrának” is ez a legfontosabb jellemzője.

A nyilas kultúra méltán veszett el az utókor számára, ugyanis semmiféle maradandó értéket nem hozott létre. A hungarista alkotásoknak művészettörténeti jelentősége nincsen, viszont egy kegyelten, emberellenes diktatúráról és annak torz közgondolkodásáról tesznek tanúbizonyságot, ahol a kultúra megszűnt kultúra lenni. Végeredményben egy teljesen igénytelen és szellemi produktumokban szegény rétegkultúráról van szó, amely a német megszállás és Horthy sikertelen kiugrási kísérlete következtében hivatalos, állami kultúra rangjára emelkedhetett. Az emigrációban ismét a rétegkultúra szintjére esett vissza. Elveszítve a fanatizált házmesterréteget itt még igazi tömegbázissal sem rendelkeztek, a belterjesség következtében a nyilas elit jórészt önmagának írogatott. A rendszerváltás utáni Magyarországon ismét valós probléma a hungarizmus, de ez nem jelent reális veszélyt, mert még (hangsúlyozottan: még!) megmaradt a neonáci mozgalmak szubkultúrája szintjén. Szubkultúraként van jelen, de igen veszélyes szubkultúraként és sajnos, az illetékesek nem tesznek ellene semmit. Mert egyes elemei már megjelentek a közgondolkodásban, a magas kultúra szintjén. Wass Albert, Nyírő József, Dohnányi Ernő és Szeleczky Zita “művészetének” népszerűsítése, Kisbarnaki Farkas Ferenc jogi rehabilitálása, Zajti Ferenc elméletének propagálása mind-mind része ennek a szélsőjobboldali Kulturkampfnak, amely jelentős pénzügyi háttérrel működik és nagy gazdasági profit reményében dobja piacra “termékeit”.

Az utóbbi évek egyik nagy irodalmi felfedezése Wass Albert. Egyre szélesebb olvasóréteg  körében válnak ismertté a sokáig ismeretlen erdélyi író alkotásai, elsősorban költeményei és regényei. Szinte minden könyvesbolt polcain megtalálhatjuk műveinek gyűjteményes kiadását, a Duna Televízió Wass Albert-napot rendezett, s neves, hitelesnek tartott közéleti személyiségek méltatják munkásságát. Több felmérés is bebizonyította, könyveinek olvasottsága már-már a da Vinci-kódéval vetekszik. Nincs olyan jobboldali és szélsőjobboldali gyűlés, ahol ne kerülne szóba neve, s ne hangozna el egy-két verse.

Wass Albert kapcsolata a nemzetiszocializmussal az 1936-os berlini olimpián kezdődött. A fiatal író aktív sportoló is volt, céllövőként az olimpiára is benevezett. Első helyezést ért el, de mivel magyar színekben indult, Románia óvást nyújtott be ellene és nem vehette át az érmet. Ekkor lépett közbe a Führer, aki nem akart diplomáciai konfliktust az ügyből, ezért egy saját kezű aláírással ellátott díszes oklevéllel igazolta Wass Albert teljesítményét. Az emléklapot az író később is nagy becsben tartotta, haláláig szobája falán, ágya felett függött. 1937-ben a román csendőrség házkutatást tartott nála és rövid időre letartóztatta, mert otthonában jelentős mennyiségű harmadik birodalomból származó propagandaanyagot találtak. 1

A második bécsi döntést követően 1940 szeptemberében érkeztek meg a magyar katonák Vasszentgotthárdra, a Wass-család birtokára hogy a település szomszédságában lévő új magyar-román határt biztosítsák. Főhadiszállásukat a Wass-kúriába rendezték be. 2 Az eseményt követően a Wass-család tagjai, beleértve az írót is, magyar és német katonai egyenruhában jártak. 3 Wass Albert egy korabeli fotó tanúsága szerint még Hitler-bajuszt is növesztett. 4 A náluk beszállásolt magyar és német katonaságot, ill. magyar csendőrséget nemesi birtokaikon szinte családi terrorszervezetként tartották kézben és irányították. Az író apja, Wass Endre gyakran betört segédletükkel fehér lovon Románia földjére és ezen akciók során civileket is meglőttek, megsebesítettek. 5 Garázdálkodásuk halálos áldozatokat is követelt. Megjelenésük után néhány nap múlva letartóztattak négy “politikailag megbízhatatlan” vasszentgotthárdi személyt, két román parasztot (Josif Moldavan és Ioan Catin) és két zsidó lányt (Mihály Eszter és Mihály Rozália) akiket a Wass-kastély magtárának pincéjébe zártak, majd Cege határában brutálisan kivégezték őket. Szeptember 23.-án Ombuztelkén még több ártatlan ember életét követelő mészárlást hajtottak végre. Csordás Gergely hadnagy vezetésével lelőtték Andrei Bujor pópát, feleségét, három gyermekét, Ioan Gurzau kántort és feleségét, a falu tanítójának feleségét, anyósát és öt éves kislányát, valamit a pópa magyar cselédasszonyát, Juhász Saroltát is. 1946 március 13.-án ezért a két gyilkosságsorozatért szabott távollétükben halálos ítéletet a román állam népbírósága Wass Endrére és Wass Albertre, mint háborús bűnösre. (A népbírósági gyakorlat a jogállamiságot súlyosan megsértette és miként a hasonló perekben, itt is sok jogi szabálytalanságot követtek el. Ennek ellenére azonban a vádak bizonyíthatóak, ezért utasította el több esetben is a román bíróság az ítélet megsemmisítését. Szemben a magyar Legfelsőbb Bíróság határozatával, mely a Ságvári-gyilkosságban részt vevő halálra ítélt és kivégzett csendőrt éppen a népbírósági körülményekre hivatkozva felmentette.) 6 A népbírósági perben együtt tárgyalták az ügyet egyéb magyarok által elkövetett etnikai atrocitásokkal. A kollektív vádiratban településenként sorolták fel azokat a helységeket, ahol különböző etnikumú személyek ellen emberiség- és népellenes bűntetteket ítéltek el. A cegei gyilkosságban Wass Endrét és Wass Albertet találták bűnösnek, míg az ombuztelki mészárlásban egyértelműen Wass Albertet jelölték meg felbujtónak. 1977-es, az USA Igazságügyi Minisztériuma számára írott “Rövid életrajzában” az író elhárítja magáról a felelősséget. Azt állítja, ezekben a napokban nem tartózkodott falujában, hanem felment a hegyre, vadászházukba. A tanúvallomások viszont egyértelműen megcáfolják ezt, többen is megemlítették, hogy szeptember 22-23.-án otthon volt és beszéltek is vele.

Wass Albert nácibarátsága a mészárlások után még jobban fokozódott. A Szamosvidék c. újság főmunkatársaként 1942-ben a Kaukázusban haditudósító. Ekkor írott cikkei igencsak elfogultságról tanúskodnak.  7 1943-ban maga is a már említett ukrán frontra bevonult katonának, a kolozsvári IX. hadtestnél zászlóaljvezetőként a lovasságnál szolgált. 8 A németek két kitüntetéssel is honorálták tevékenységét. Először másodosztályú vaskeresztet kapott, mert megmentette egy partizánmerénylettől a németek egyik belvízi uszályhajóját és az egyik lefülelt partizán révén az egész partizáncsoportot leleplezte, akik zavarták az orosz csatornákon szállított német vízutánpótlást. Természetesen az ellenállókat brutálisan kivégezték. Ezt követően Wass Albert még egész sor “hőstettet” hajtott végre, ezekért elsőosztályú vaskereszttel is kitüntették a németek. Többek között a szovjet csapatok által körülzárt német harccsoportot, mint régi vadászember, a mocsarakon át a bekerítő gyűrűből minden felszereléssel együtt kivezette. Az ukrán fronton Wass Albert megsebesül, ezért hazatér Erdélybe. 9 A német megszállás alatt irodalmi munkásságát állami szinten is nagyra értékelik: megkapja a Zrínyi-díjat és tagjai sorába fogadja a Magyar Tudományos Akadémia. 10

Wass Albert hungarista elkötelezettségét bizonyítja propagandadrámája, a Tavaszi szél. A színmű  1944 december 16-án a Nemzeti Színházban Kiss Ferenc nyilas színházügyi kormánybiztos igazgatása alatt került volna bemutatásra 11  , de a bombatámadások miatt elmaradt a  mű előadása. 12

A Tavaszi szél maradéktalanul kiszolgálja a nyilas propagandát, történelemszemlélete, főleg a zsidókérdés és a baloldali mozgalmak megítélésében nem emelkedik felül a megszokott soviniszta közhelyeken. Elég sematikusan, sablonosan, fajelméleti alapról kiindulva közelíti meg -kortársainak nagy többségéhez hasonlóan- Wass Albert a zsidókérdést. A zsidóságot teljes egészébe azonosítja a nemzetközi nagytőkével, nem vesz tudomást a zsidóságon belüli társadalmi rétegekről, különbségekről. Ennek a téves szemléletmódnak köszönhetően ő is az általánosítás, az előítéletek csapdájába esik: sérelmezi, hogy  “a zsidók ellepték a kereskedelmet” 13 és a román bankvilágon keresztül ők támogatják az erdélyi románok földvásárlását. A nemzet fogalmát így határozza meg: “Az ember legszentebb titka és törvénye a nemzet. A faji, a vérségi összetartozás. Hogy csak ezen belül, csak ezzel együtt, csak ezért, érti: csak ezért élhet az ember és töltheti be hivatását.” 14 Ezzel párhuzamosan kikerülhetetlen az európaiság kérdésköre is. A főszereplő, Tomori Imre főispán éles szavakkal bírálja meg hozzákényszerített arisztokrata felesége értékrendjét: “a maga divatból magyartalanított európai világa” – veti a szemére. Elmondja, miért ment tönkre a házasságuk, miért nem tudott a lelkéhez igazán közel férkőzni: “Oda… a tavaszi széllel törhetett volna be, például. De azt sohasem kísérelte meg. Mert a szél, meg az ilyesmi, nem elég európai.” 15 Az európai fogalmát Wass Albert pejoratívan használja, mintha a magyarságnak az abszolút ellentéte volna. A baloldaliság is sematikusan ítéli meg és ítéli el. Az őszirózsás forradalomról és a tanácsköztársaságról kiábrándultan állapítja meg: “Nincs gyermekem, aki árván maradna! De van. Mindenütt. A magyarok. Magyarok! Hol vannak itt már a magyarok? Azok talán, akik részegen ordibálva eldobják a fegyvert? Vagy beállnak csaholó kutyának a zsidók közé? Egy Károlyi gróffal az élükön? Magyarok? ( Megvetéssel) Magyarok…!” 16  Tomori indulatos politikus, szónoklatát nem hiszem, hogy magyarázni kellene: “Megölik a magyart! És én nézzem?! Nézzem és tartsam számat, mint a többi?! Hát nem! Én harcolni fogok, mint a farkasok! Mint a medvék! Engem nem lehet elnémítani! Hallod a szeleket odakint?! Tavaszi szél, a hegyek küldik, az én hegyeim! Nézd, söpör végig a városon! Ostorral hajtja maga előtt a port, a szemetet, a mocskot! Eljön az idő, amikor így söprünk mi is az országon végig! Én, vagy azok, akik utánam jönnek: lelkesek, tiszták, magyarok! Belevágunk ököllel a világba!” 17

Az erdélyi író 1945 húsvétjának hetében Szálasi bábkormányával együtt Sopronnál távozott az országból. 18Az emigrációban a hungarista “szellemi elit” prominens képviselőivel, Nyírő Józseffel, Szeleczky Zitával, Henney Árpáddal, Süli Józseffel, Fiala Ferenccel, Marschalkó Lajossal, Kondorossy Lászlóval és Zash Lóránttal tartotta a kapcsolatot.

Wass Albert Németországban először a Bajorerdőben lakott, Bleibachban, Nyírő József és Alföldi Géza szomszédságában. Nyírő József, a nacionalista beállítottságú író az országgyűlés képviselőházának volt tagja, mint behívott erdélyi képviselő. A hungarista puccsot követően a Törvényhozók Nemzeti Szövetségében csatlakozott a nyilasokhoz, szavazataival mindenben támogatta a magyar bábkormányt. Az országgyűlés közoktatási bizottságának helyettes elnöke volt (Hóman Bálint helyettese), s részt vett a könyvtári és múzeumi bizottság munkájában is. 19 A parlamentet ő is követte Sopronba, majd Szálasi környezetével együtt Németországba települt át. (Végül 1953-ban Spanyolországban halt meg. 20 2002. decemberében Magyar Örökség díjjal tüntették ki és fővárosi, Szilágyi Erzsébet fasori lakóházát emléktáblával jelölték meg. 21 ) A két jóbarát, Wass Albert és Nyírő József gyakran találkozott emigrációjuk első szakaszában. 22 Nyírő Józsefet szoros baráti szálak fűzték Szálasi udvari poétához, Alföldi Gézához is. Nyírő, amíg Németországban tartózkodott munkatársa volt Alföldi emigrációs folyóiratának, a teisingi kastélyban kiadott “Hídverők”-nek. A Hídverők első száma is Nyírő novellájával indult. 23 Wass Albert mindig a legnagyobb elismerés hangján szólt Nyíró Józsefről, az id. Wesselényi Miklósról szóló A sibói bölény c. regénye elé ő írta az előszót. 24

Wass Albert tevékeny részt vállalt a nyilas emigrációban, mint a Henney Árpád alapította Hungarista Magyar Hírszolgálat munkatársa. Henney, Szálasi személye körüli minisztere és országos munkarendvezető a II. világháború után álnéven bujkált Ausztriában, ezért nem fogták el a szövetségesek, mint a nyilas kormány többi tagját. Mikor elmúlt a veszély feje felett, 1948-ban Ausztriában megalapította Tatár Imrével és Gömbös Ernővel az emigrációs Hungarista Mozgalmat. 25 Ez képezte a Hungarista Magyar Hírszolgálat alapját, mely Henney Venezuela fővárosába, Caracasba történt áttelepülése után teljesedett ki. Ekkor a világ különböző pontjain szétszóródott egyes nyilas szórványok csatlakoztak hozzá és különféle sajtótermékeik kiadásának és terjesztésének összehangolása is megtörtént. A Hungarista Magyar Hírszolgálat munkáinak irányítását kb. százan végezték, akikhez nyomdák és szerkesztőségek tartoztak Londonban, Münchenben, Sydneyben, Melbourne-ben és Montrealban. Ausztráliában a Kántor Béla vezette Út és cél, Londonban a Hídfő, majd ennek utódai, az Új Hídfő és a 24.óra voltak propagandakiadványaik. Wass Albert a Hídfő újságírójaként lett a Hungarista Magyar Hírszolgálat főmunkatársa. 26 A Hídfő alapító főszerkesztője a nyilas pártszolgálat budapesti vezetője, Süli József volt, aki elkerülte a felelősségre vonást emberiségellenes és háborús bűntetteiért. Londonban élt, nappal szállodában mosogatott, este pedig 1948-tól újságját, a Hungarian Week-et szerkesztette, mely 1954-től viselte a Hídfő nevet. 27 Wass Albert megbízható munkatársa volt Fiala Ferenc, Marschalkó Lajos, Milotay István, Málnási Ödön, Nyisztor Zoltán, Zash Lóránt és Borsányi Julián társaságában a lapnak, mely az író számos költeményét, novelláját, publicisztikáját megjelentette. Süli halála után Szálasi újságírói, Marschalkó Lajos, majd Fiala Ferenc vették át a lap szerkesztését. Legutolsó főszerkesztője – ekkor már 24.óra néven szerepelt a kiadvány – Tóth Judit volt, aki Zash Lóránttal és Szemenyei-Kiss Tamással, a Hungarista Magyar Hírszolgálat utolsó főnökével (1994-98) végezte összehangoltan tevékenységét. Szemenyei együtt dolgozott a nyilas igazságügyminiszter, Budinszky László kabinetfőnökével, dr. prof. Ternói Lászlóval, Kántor Bélával, Tarjányi Tatár Imrével, Lovas Istvánnal, a németországi hitleri utódpárt, az NSDAP/AO neonáci irányítójával, Gerhard Lauck-kal, Lányi Zsolttal, Torgyán József és Homoki János kisgazda vezetőkkel, Király B. Izabellával és Cseh Máriával. Informátorai, segítői Ekrem Kemál György, Szabó Albert, Lentner Csaba, Tőke Péter, Mónus Áron, dr. Varga László, Rozgics Mária és Porubszky “Potyka” István voltak. A hírszolgálatban tevékenykedett, mint megbízható nyilas testvér a fideszes titkosszolgálati miniszter (2000-ben Orbán Viktor jóvoltából Kövér Lászlót váltotta a poszton) Demeter Ervin apja, Hajdú Demeter Dénes is, aki később a MIÉP sorait erősítette és aki természetesen nyilvánosság előtt ma is letagadja hungarista beállítottságát. Szemenyei 1998-ban befejezettnek nyilvánította a hírszolgálat működését, mivel a magyarországi jobboldali pártok egy része integrálni akarta őket a magyar jobboldalba és Szemenyei gyakorlatilag a magyar neonáci mozgalomhoz csatlakozott. 28 A Hungarista Magyar Hírszolgálat teljes anyagát eladta az Országos Széchényi Könyvtárnak 29  , de a feldolgozásra váró anyagot egyúttal zároltatta is. A perdöntő erejű dokumentumegyüttes, melyben Wass Albert nyilas tevékenységéről is részletes képet kaphatnánk, ezért nem kutatható, Szemenyei testvér személyiségi és állampolgári jogaira hivatkozva.

A Hídfő hasábjairól azonban teljes egészében kibontakozik Wass Albert hungarista világszemlélete. Az erdélyi író a minden tekintetben szánalmas nyilas lapot, az egykori háborús bűnösök szócsövét a magyar emigráció kulcsfontosságú tényezőjének, a nemzeti eszme letéteményesének tekintette. 30 A Hídfő főszerkesztője, a hírhedt nyilas újságíró, Marschalkó Lajos halálára írott nekrológját kritikátlan tömjénezés jellemzi: “A történelem szaggatta magyar hegylánc újra kopárabb lett. Marschalkó Lajos kidőlt az élők sorából. Megüresedett helyén foghíjassá karsztosodott a magyar gyepü. Olyan ember dőlt ki, akinek helyére nem termett utánpótlás. … Marschalkó Lajos hitet tett a maga módja szerint s hite alapján élte életét, nemzetét szolgálva. Izzó magyarságában öklelt, mint a bika, védte a magyar gyepüt körömszakadtáig, utolsó lehelletéig, mert mást nem tehetett. … Az egyre szegényebbé karsztosodó magyar ősgerincen most már üresen marad a helye. Gyöngemarkú utódok között nem akad olyan, ki elejtett fegyverét fölragadni merné. De ha lesznek még valamikor, akik kőbe véssék a magyar írás e hősi korszakát, fölróhatják majd arra a magányos sziklára: “Itt állt és küzdött a nemzeti eszme védelmében, szemközt a világgal, az utolsó óriások egyike!” … Sokasodnak a törpék ezen a földön s az óriások rendre kivesznek.” 31

Wass Albert nem látta át, Marschalkó Lajosnak semmi önálló mondanivalója nem volt és gyakorlatilag csak annyit tett, hogy Szálasi elméleti munkáit és szónoklatainak fordulatait szó szerint lemásolta és tetszése szerinti sorrendben variálta. Marschalkó Lajos ún. két “főműve”, a hungarista emigráció “bestsellere” a legalpáribb antiszemita hangvételben megírt Országhódítók és Világhódítók. Mindkét könyve erősen torzított, nemzetiszocialista szemszögből írja le a zsidóság újkori történetét Magyarországon, ill. a világban. Alapvetően a kiindulópontja is elhibázott, a náci propagandaszólamok ismételgetésén túl semmit sem tud a zsidóságról. Marschalkó hazánkban is csak a nyilas házmesterréteg számára volt tekintélyes író, az emigrációban minden jóérzésű magyar ember elhatárolódott tőle. Wass Albert önmagáról is erkölcsi és esztétikai bizonyítványt állít ki ezzel az írásával.

Az Új Hídfőben is megjelent  az először 1950-ben, Hamburgban napvilágot látott rövid elbeszélése, a Kicsi Anna sírkeresztje, amely nagy felháborodást váltott ki a magyar emigrációban. Wass Albert itt a német és a szovjet megszállás összehasonlítására tesz kísérletet, természetesen a német megszállás javára. Az erdélyi magyar falu a német katonák elől elbújtatja a kommunista beállítottságú román kovácsot és a zsidó kereskedőt, a címben szereplő árva pásztorlány, Kicsi Anna visz nekik minden nap élelmet. A németek keresik ugyan a két szökevényt, de nem követnek el semmi kegyetlenséget, közömbösek, sőt kifejezetten jóindulatúak a lakossággal szemben. A német katonaság ilyen bemutatása eleve nem felel meg a valós történelmi tényeknek. Ellenben az oroszok bejöveteléről kíméletlen gyűlölettel ír: “Megszállták a falut. (A német megszállásra Wass Albert nem használja a megszállás terminológiáját. – N.L.) Betódultak az udvarokra. Berúgták a házak ajtaját. Leütötték a falról a Krisztus-képeket. Ordibáltak, pisztollyal lövöldözték az ólbeli disznókat, s a házakban rátámadtak a fehérnépekre. Egyszeribe megtelt a falu jajgatással, sivakodással, lőporfüsttel. … Akkor már egyetlen tébolyult sikoltás volt a falu. Tépett ruhájú asszonyok futkostak eszelősen búvóhelyeket keresve. Véresre vert férfiak hörögtek az udvarban. Röhögő, durva katonák vonszoltak hajuknál fogva sikoltozó leányokat.” A szovjet csapatok bejövetele a számos általuk bizonyítottan elkövetett atrocitás miatt hazánk történelmének kétségkívül szomorú fejezete, amit nem lehet pártpropagandának felhasználni, miként a nyilasok is tették sajtótermékeikben. Wass Albert is politikai manipulációra használja fel ezt a tragédiát, ezért az áldozatokkal szemben is kegyeletsértést követ el. Sajnos, a holokauszt kijátszása a Vörös Hadsereg -és általánosítva: a kommunizmus- áldozatai, tk. a Don-kanyari halottak ellen ma már szinte mindennapossá vált. Elég csak Koltay Gábor Horthy-filmjére, a Vér és Becsület kitörésnapi felvonulására vagy a Terror Háza előtti fideszes hordószónoklatokra gondolni. De a Kicsi Anna-történet cselekménye még tovább bonyolódik. A román kovács és a zsidó kereskedő is előbújik rejtekhelyükről. A zsidó kereskedő rövidesen szinte szó nélkül távozik a városba és kommunista pártfunkcionárius lesz belőle. A román kovács marad, felemeli szavát a szovjet atrocitások ellen, megpróbálja Kicsi Anna megerőszakolását meggátolni. Erre a katonák véresre verik, hiába bizonygatja, hogy ő kommunista üldözött volt, a pásztorlány pedig másnapra meghal. A kovács, miután három hét múlva felgyógyult sírkeresztet állít Anna sírjára, melyen ez áll: “Itt nyugszik kicsi Anna és a szabadság.” A kovácsot letartóztatják, elviszik, a faluban teljhatalmat élvező komisszár, aki a falu papját is pincébe záratta, ledönti a temetőben az összes keresztet. Fél év múlva tér haza a kovács, “elcsigázottan, nyomorékra verve”. De elültet egy fát Anna sírjára és elhatározza, ha a fa megnő, keresztet ácsol belőle és azt írja rá: “Itt nyugszik kicsi Anna.” “Mert a szabadság addigra feltámad.” Az elbeszélés azért problematikus, mert míg a magyarokat és a román kovácsot pozitív hősöknek állítja be, addig -a szovjeteket leszámítva- az egyetlen egyéni jellemvonásokkal felruházott negatív szereplő a zsidó kereskedő. Az író zsidóábrázolása itt is teljesen sematikus, elnagyolt, s az általa leírt egyedi zsidó kereskedő esete nem általánosítható az egész zsidóságra. Az olvasók számára mindezen felül még azt az üzenetet sugallja, hogy a két ellenségeskedő nép, a magyar és a román bármikor megbékélhet, hiszen létezik egy közös ellenség, akit mindkét fél megtehet bűnbaknak: a zsidóság. (Annak ellenére, hogy az erdélyi zsidóság magát magyarnak vallotta.) 32 Innen már csak egy lépés Erdélyi József útszéli antiszemitizmusa, aki a Solymosi Eszter vére c. propagandaversében az egész zsidóságot minden ártatlanul kiontott emberi életért teszi felelőssé. 33

Az erdélyi író más műveinek zsidóságképe sem tér el a fentebb vázoltaktól. 1993-ban napvilágot látott “Antiszemitizmus: A huszadik század ámítása” c. propagandaírása Wass Albert zsidógyűlölő, hungarista életművének mintegy koronája. Annyira elrugaszkodik a realitástól rosszindulatú, alantas rágalomhadjáratával, hogy bebizonyosodik, Wass Albert magyar történelmünket illetően is csak homályos elképzelésekkel rendelkezett: “Noha a magyarországi zsidók kiváltságos osztályt képeztek, soha, semmiféle hűséget nem tanúsítottak a magyar nemzet iránt. Valahányszor Magyarország szabadságáért küzdött a Habsburg elnyomás ellen, ők az ellenséggel tartottak és akárhányszor levertek egy felkelést, némely zsidó is részesedett a hűséges hazafiak elkobzott birtokaiból. (Éppen ellenkezőleg: a magyar zsidóság számarányát jelentősen felülmúlva vett részt az 1848-49-es szabadságharcban, ahol végsőkig kitartott, szemben más nemzetiségeinkkel és a későbbiekben magyarként képviseltette magát pl. az olasz Risorgimentóban is. A zsidó származású Mogyoródy Adolf emlékét, mint magyar szabadsághősét mind a mai napig a legnagyobb tisztelet övezi Itália-szerte. Egyébként Wass Albert ezekben a sorokban az I. világháború végére, az ún. “tőrdöfés-elméletre” is gondol. Ez a feltételezés is teljesen alaptalan a források, főként a katonai évkönyvek tükrében: ugyanis számtalan zsidó származású katona vett részt az első világháborúban. – N.L.) Már ez egymagában is elidegenítette a magyar népet, különösen a középosztályt a zsidóságtól. De a magyarországi zsidók által elkövetett legnagyobb hiba abból állt, hogy magukhoz ragadták a vezető szerepet a kommunista pártban. Először 1908-ban, amikor a kunbélákkal és a Szamueli-fivérekkel az élen, zsidók vették át az ország vezetését. Miután visszatértek a “német haláltáborokból” (A haláltábor idézőjelbe tételéből egyértelmű, Wass Albert a holokauszttagadók csoportjához tartozik. A holokauszttagadás ma számos nyugati országban, mint közösség elleni izgatás és neonáci propaganda bűncselekménynek számít és börtönbüntetéssel szankcionálják. Hazánkban ez a demokrácia és a szólásszabadság ürügyén teljesen megengedett, miként a hitleri párt propagandája a weimari köztársaságban, sőt, még egyetemen oktató, elismert történész is bátran népszerűsítheti. A fennálló állapot a legegyszerűbb érveléssel megkérdőjelezhető: ha bevezetnék, hogy embert ölni lehet és nem jár érte semmiféle büntetés, attól az még ugyanúgy bűntény marad. – N.L.) vezető állásokba kerültek, amelyek a kifosztott nemzet megmaradt javait kezelték, főként azoknak a megbüntetésével foglalkoztak, akiket a kommunista irányzat a “rendszer ellenségeinek” tekintett. … A kivizsgálók kivétel nélkül bosszúálló zsidó férfiak és nők voltak (A kommunista rendszerhez átálló nyilasokról szisztematikusan megfeledkezik. Úgy állítja be, mintha a kommunisták és a zsidók teljesen azonosak volnának. – N-L.), akik minden magyart hibáztattak azért, mert nem akadályozták meg a zsidók elszállítását Magyarországról. … Nem csoda hát, hogy mindezek az embertelen cselekmények mélységes gyűlöletet váltottak ki a zsidók ellen általában. Amidőn a megszálló szovjet csapatok kitakarodtak az országból, a zsidóknak nem lett többé alkalmuk a kommunizmus fenntartására. Mérhetetlen összegű nyugdíjakat szavaztak meg maguknak, nyugalomba vonultak és az ország közgazdaságának vezetését vették át, a sajtóval, a televízióval, a bankhálózattal együtt. “Demokratikusnak” kijelentve magukat, demokratikus pártokat alapítottak és választásokat tartottak. Magyarország ismét szabad lett, de pénzügyileg és gazdaságilag a zsidók kezében, beleértve a sajtót és a hírszolgálat valamennyi ágát.” Az 1994-es választásokra utalva szóba hozza, “jövőre választások lesznek” és az az érdekük, “minél több pártra szakítsák a nemzetet”, hogy “a többséget kezükben tartsák”. Mondanivalóját azzal zárja, “ha valaki szót emel manipulációik ellen”, azt rögtön antiszemitának bélyegzik”. 34

Wass Albert az Egyesült Államokban abban a meggyőződésben kezdett új életet, háborús szerepét itt már senki sem fogja felemlegetni. Ezért érte váratlanul, amikor 1977-ben újra előkerült az ügy. A floridai egyetem egyik rovartani professzora egy romániai konferencián vett részt, ahol a román belügyi szervek átadták neki Wass Albert népbírósági ítéletét. Az írónak ezért tisztáznia kellett magát az USA Igazságügyi Minisztériuma előtt, s ezt 1979. aug. 22.-én íródott Rövid életrajzában meg is tette. 35 Az amerikai belügyi szervek elfogadták az író bizonyítható tényekkel nem dokumentálható állításait és anélkül, hogy alaposan megvizsgálták volna Wass Albert emigrációs kapcsolatait, hamarosan be is szüntették a nyomozást. Az amerikaiak figyelmét, annak ellenére, hogy az ottani “sajtó egy része szenzációt csinált az ügyből” és Wass “bíróság elé állítását szorgalmazta”, még az is elkerülte, hogy a nyilas Hídfő nyíltan támogatásáról biztosította munkatársát, aki így nyilatkozott a lapnak: “Úgy hírlik, hogy a hajszát egy Bécsben élő magyar újságíró indította el”, aki a budapesti televíziónak adott terjedelmes interjújában “megrágalmazta a nemzeti emigráció vezetését. A szálak Bukarest-Budapest-Washington vonalon mozognak.” Összefogtak azok, “akiknek kellemetlen a magyar emigráció Erdélyért folytatott mozgalma”. Még a magyar kormány is “ilyen piszkos játékhoz segédkezet nyújtott, … Kádár ágensei útján támadta hátba az Erdélyért küzdő politikusokat. Ez olyan dolog, amire nincs mentség, csak ítélet van.” 36 Az Egyesült Államok azonban nem kívánta a nemzetiszocialista emigráció hálózatát felgöngyölíteni, s egy idő után teljesen feledésbe merült a téma, senki sem kérdezett rá az író múltjára.

A 80-as évek második felében, a Szovjetunió válságára reagálva az író elérkezettnek látta az időt, hogy a nyilas emigráció előkészítse a hatalomátvételt, ha sor kerül hazánkban a rendszerváltásra. Szálasi konföderációs tervét vette elő: a hungarista munkaállam, Hungarista Magyar Birodalom, a Kárpát-Duna Nagy Haza felépítését a Kárpát-medencében. Szálasi ezt az elképzelését magyar történelmi hagyományokból (Rákóczi állama, a Konföderáció, Kossuth a Duna-menti népeknek adott alkotmánytervezete, Jászi Oszkár koncepciója, a Tanácsköztársaság példája: Burgenlandnak és Ruténföldnek adott autonómia és Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártja) és egy észak-amerikai kommunista államépítő tervezetből “ollózta össze hungarista államelméletté”. Az emigrációs nyilasok reális politikai lehetőségeiket figyelmen kívül hagyva sohasem mondtak le munkaállamuk megvalósításáról, sajtókiadványaik állandó témája a majdani birodalomépítő tevékenység szólamának propagálása. A Hídfő hasábjain Wass Albert szorgalmazza legerőteljesebben a konföderációs állam létrehozását és mivel más közép-európai országok emigrációjának is vannak hasonló elképzelései, a hozzájuk való csatlakozást tartja a legcélravezetőbb útnak. 37 A konföderációban azonban csak az általa “honképes és talajgyökeres népszemélyiségnek” tartott elemeket vonná be, a többiekkel kegyetlenül leszámolna. 38

Wass Albert epikus művei közül az emigrációban nagy botrányt kiváltó Elvész a nyom c. regényében a legegyértelműbb a hungarista ideológia hatása. 39 A regény egyik főszereplőjét, a zsidó származású, keresztény vallású Gottfriedet így jellemzi az író : “Ez a közülünk-valóság és nem-közülünk-valóság volt minden egyéb törvény alapja. … Gottfried kétféle vallásban nőtt fel. Hivatalosan katolikusnak keresztelték, de a másik, belső világában Júdea sötét titkát bízták rá. Az iskolai vallásórán azt tanították, hogy Isten szerető édesatya, aki egyformán jutalmaz és büntet, odahaza pedig egy félelmetes Jehováról tudott, aki egyedül a zsidóknak az istene, s aki szemet-szemért alapon Júdea népének ajándékozta a földet, minden embereivel és minden kincseivel. … Mi cionista zsidók számon tartjuk egymást és azokat is, akik nem tartoznak közénk, de azért zsidók. Így azokat, akik idegen hitet vettek fel, hogy azáltal könnyebben boldoguljanak a gojok között.” Ezekből a sorokból világossá válik, Wass Albert a zsidóságról csak nemzetiszocialista propagandaanyagból tájékozódott. Gondolatmenetének legfőbb forrásai a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei, Hitler, Szálasi és más szélsőjobboldali szerzők művei, ill. a hungarista sajtókiadványok (a kifejezetten antiszemita profillal rendelkező Harc, Összetartás, Magyarság). A zsidó és a keresztény vallás kontinuitásáról és a Biblia keletkezésének-összeállításának problematikájáról teljesen elfeledkezik. Fölösleges itt most részletezni az egymásra rétegszerűen halmozódó csúsztatásait, amelyek amúgy is teljesen nyilvánvalóak. A zsidóság II. világháború utáni történetét is közhelyekkel írja le: “A kiszabadult zsidók hetek alatt milliomosok lettek a németországi feketepiacokon. A láthatatlan hálózat újra pompásan működött. Zsidótól zsidóig nyúltak a szálak óceánokon és világrészeken át és folyt az áru, tiltott és nem tiltott utakon, szárazföldön és levegőn át.” Mert “kezetekbe adom mind e népeket – mondta Jehova. Gottfried mikor az elpusztult Európából Amerikába indult, úgy érezte, hogy egy süllyedő hajóról végre szilárd földre léphet, ahol jövendőt építhet Júdea népének törvénye szerint.” 40

A Hídfő és az Új Hídfő hasábjain Wass Albertnek számos költeménye is napvilágot látott, melyekben a hungarista tematika és Szálasi eszméjének hatása közvetlenül tetten érhető. Az 1947-ben, a Bajorerdőben keletkezett Nagypénteki sirató a nyilas vezér egyik jelmondatára (“Nagypéntek nélkül nincs feltámadás”) épül.41 Az Ébredj, magyar! (1995.aug., megjelent: Magyarok Vasárnapja, 1995.okt.1.) a nyilasinduló kezdősorait idézi, ezzel is nyíltan felvállalva a hungarizmus szellemi örökségét. A költemény második változata, mely irodalmi szempontból, mint műalkotás teljesen értékelhetetlen és a magyar irodalom egyik mélypontja, a dilettáns nyilas rímfaragók színvonalát képviseli. 42

Wass Albert költeményeit rendszeresen tűzte műsorára a Buenos Airesben élő és színtársulatot vezető nyilas színésznő, Szeleczky Zita. (Annak idején ő is a hungarista estek gyakori közreműködője volt, tk. fellépett Gyurkovics Mária, Udvardy Tibor, Kiss Ferenc, Vincze Ottó, Sámy Zoltán, Alföldi Géza és más nyilas poéták, Géza Ottó, Szerető Sándor, Kocsis József társaságában 1944.okt.29.-én a Magyar Művelődés Házában – ma Erkel Színház – rendezett Hungarista-esten. 43 Főszereplésével került a mozikba 1944 decemberében a szélsőjobboldali Fendrik Ferenc regényéből készült Nászinduló c. film, partnere Szilassy László volt. 44 Az erdélyi Szent Anna-tó legendáját feldolgozó Hol volt, hol nem volt c. filmre is felkérték Kiss Ferenc és vitéz Benkő Gyula társaságában. 45 Távollétében a Budapesti Népbíróság 1947-ben népellenes bűntettek miatt elítélte és elfogató parancsot adott ki ellene. 46 ) Wass Albert Szeleczkyvel mindvégig ápolta bensőséges kapcsolatát, levelezésük is erről tanúskodik. Egy 1979-es levelében így méltatja a színésznőt: “Csillag voltál, csillag leszel mindig a mi számunkra.” Beszámol arról is, hogy leveleket írt szenátoroknak, képviselőknek és a fehér házba tervezete, az erdélyi magyar autonómia, majd a későbbiekben az anyaországhoz való visszacsatolás érdekében. 1990. márc. 8.-án keltezett levelében pedig az Erdélyben kialakult “rossz helyzet” miatt, ahol állandó “veszedelemben” van a magyarság, a románok politikáját bírálja: “Gonoszlelkű népesség a román: ravaszak, alázatosak, ha a szükség úgy kívánja, fűt-fát ígérnek, de a szavuk nem ér egy fabatkát. Hátulról támadnak, mint a hiéna. Sajnos, a Nyugat ezt nem ismerte fel. Csak a kegyeskedő bólogatásukat látja, ami alá igazi természetüket rejtik. De, jaj annak, aki őrizetlenül hagyja a hátát!” 47

A magyar emigráció egyhangúan elhatárolódott a nyilasoktól, ezért Wass Albert tevékenységét sem tartották említésre méltónak. Habár az író olyan hangzatos címekkel rendelkezett, mint a 131 erdélyi csoportosulást tömörítő Erdélyi Világszövetség elnöke, az Amerikai Magyar Szövetség elnöke és a Lengyel-Magyar Világszövetség igazgatója, a valóságban nem sok hatásköre volt. Az emigráns Teleki Béla, az Erdélyi Párt vezetője 1978-ban ezt írja egykori politikustársának, Vita Sándornak: “az emigrációban olyanfokú külpolitikai analfabétizmus van, hogy minden akciójuk sokkal több kárt okoz, mintha semmit se tennének. Ezek persze az erdélyi kérdést és a mai helyzetet sem ismerik. Csak demagóg szólamokkal szereznek tapsokat és áldoznak hiúságuknak. Egyik élharcosuk ez a moral insanity határán lévő, teljesen megkergült Albi.” 48 Még a szélsőjobboldali, nyilas kultúrfunkcionáriusokkal szívélyes kapcsolatot ápoló Püski Sándor is elhatárolódott tőle. A gyűlöletbeszédeiről hírhedt MIÉP-es újságírónak, “Az izraeli katonából magyar újságíró” c. könyv szerzőjének, Hering Józsefnek adott interjújában, a Jobbik antiszemita hangvételű propagandakiadványának, a Magyar mércének nyilatkozik arról, hogy bár “Amerikában többször is találkozott, levelet váltott Wass Alberttel, nem tudott zöld ágra vergődni vele az ottani magyar könyvkiadás és terjesztés kérdésében”: “Igen, ez így van. Wass Albert ugyanis azt mondta nekem, hogy előbb disszidáljak, és adjam ki, illetve terjesszem az Amerikában megjelent könyveket, többek között az ő műveit is, mert a Magyarországon napvilágot látó, kommunista irodalmat az emigráció nem hajlandó befogadni. Meg is kérdeztem tőle: hogyan állíthat 1956 után olyasmit, hogy az otthon megjelenő összes kiadvány kommunista iromány. Wass Albertnek azt is mondtam, hogy az Amerikában megjelenő emigrációs irodalom csak egy kis része a magyar irodalomnak. A nyugati emigráció íróinak könyveit természetesen már Amerikában adtam ki, illetve terjesztettem. Nálam jelentek meg többek között Gombos Gyula, Kiss Sándor, Faludy György könyvei. Wass Albertnek és másoknak többször hangsúlyoztam: ha semmilyen kapcsolatot nem kívánnak Magyarországgal és az idehaza élő magyar néppel, akkor ők sem maradhatnak meg magyarnak, mert előbb-utóbb beleolvadnak a többségi nemzetbe és kultúrába.”49

Wass Albert igazi berobbanása a köztudatba azonban Zas Lóránt nevéhez köthető. Wass neki adta el halála előtt műveinek kiadási jogát és miután a pomázi Kráter Kiadó megvette ezt, elkezdődött könyveinek gyűjteményes kiadása. Zas (Szász) Lóránt, a kalandos életű üzletember a hungarista emigráció meghatározó egyéniségévé vált a Hungarista Magyar Hírszolgálatban és a Hídfő, ill. az Új Hídfő szerkesztőségében folytatott tevékenységével. (Az 1956-os Világszövetség egyik alapítója, a Napnyugat szerkesztője /1973-74/, ill. 1994-től a Magyarok Vasárnapja főszerkesztője.) 1938-ban Budapesten született, majd 1957-ben szervezkedés címén bebörtönözték. Ezután csak segédmunkásként helyezkedhetett el, de hamarosan villanyszerelői és üzemmérnöki képesítést is szerzett. 1967-ben disszidált, először Olaszországba ment, majd 1968-ban az Egyesült Államokban telepedett le. 1972-ben a Los Angeles-i Californiai Egyetemen elektromérnöki diplomát kapott, 1975-től az Amerikai Űrkutatási Intézet munkatársa volt. Üzletemberként, gazdasági tanácsadóként a világ számos helyén megfordult. Az USA kongresszusától kétszer is kitüntetést vehetett át. 50 Senkinek sem tűnt fel, hogy nyíltan a nemzetiszocializmus elveit képviseli. Számos antiszemita és holokauszttagadó verse, írása olvasható a Hídfő és az Új Hídfő hasábjain. Az 1993-ban megjelent kétféle mércével c. cikke Szendi József, volt magyar csendőr felelősségre vonásával és az Egyesült Államokból való kitoloncolásával foglalkozik. Szendi 1956-ban menekült Amerikába, ahol háborús bűnössége teljesen feledésbe merült. A rendszerváltáskor a magyar politikai küzdelmekbe is beleavatkozott, 1990-ben a miskolci MDF pártszervezetét támogatta anyagilag a választásokon. 1992-ben került a felszínre világháborús tevékenysége, amiért ki akarták toloncolni, de az USA bírósága felmentette, mivel ügyvédje tizenötezer dollárt kért a védelemért. Végül mégis kiutasították az Egyesült Államokból, amiről Zas a Népszabadság 1993. jún. 19.-i számából szerzett értesülést. Az egész ügyből ezt a holokauszttagadó következtetést vonta le: “A népirtás hatvan millió szovjet keresztény alattvalójával végző, vagy a brjanszki erdőben lengyel tiszteket tömegsírban rohasztó lenini és sztálini mutatója miért nem leng ki legalábbis egyvonalban a “hatmillió” egyébként is kérdőjelezhető, vagy a Babij-Yar-i emlékműnél USA elnöki beszéddel is kegyeletet adó hitleri gonoszsággal?” 51 “A Plata folyó” c. költemény alapmotívuma is a holokauszttagadás. Egy hamis papírokkal bujkáló náci háborús bűnösről szól, aki valószínűleg fiatal suhancként részt vett a haláltáborok terrorgépezetében. Amikor elfogják, mert embereket gázosított és azt mondják neki: “Treblinkában követted el a gaztetteket és bűnhődni fogsz”, ő csak ennyit válaszol: “Tévedés – mondtam. Lehetséges?” 52 Harcos antiszemitizmusa ilyen kijelentésekre ragadtatja: “A hivatalos Amerika sohasem törődött a magyarsággal. Ahogy itt foglalkoznak a nemzetiségiekkel, egyenesen megszégyenítő. A diszkrimináció szép szavak pufogtatásával egyre jobban bűzlik. És ha nem vagy az “Isten választott népének” érdemes fiókája, akkor jobb, ha elfelejted, hogy magyar vagy. Ideje már, hogy mi is az asztalra csapjunk.” A jelenleg MIÉP-es Szőcs Zoltán 1990 májusában a nyíltan nyilas szellemiségű Hunnia füzetekben ezt a kommentárt fűzi Zas szavaihoz: “Ezek a szavak az alkut és taktikát nem ismerő, az igazságos csakazértis odacsapó 56-os forradalmár szavai.” 53 Zas Ha én kiáltok (Palesztinai arab éneke) c. versében az európai antiszemita hagyományra támaszkodva, indulati alapon magyarázza az izraeli-arab konfliktust és emiatt eltekint az ottani helyzet reális mérlegelésétől: “ha én kiáltok, nem hallja meg / az ég, ha engem ölnek, azt mondják, / nem elég. Vagyok jog / nélkül jogfosztott… Ha követ dobok / vagy ha kést fenek, / vadul, Uram, ne büntess, / Meghalok magtalanul.” 54 Wass Albert 1980-ban figyelt fel Zas Lóránt költészetére,  Jézust kiáltó c. verseskötete kapcsán. A költemények olyan nagy hatást tettek az erdélyi íróra, hogy életre szóló barátságot kötöttek egymással. Zas Erdély c. versét Wassnak ajánlja, melyben írótársát “választott” személynek értékeli és magyarságtudatát, ill. természetszeretetét példaértékűnek tartja: “nem perel, csak imádkozik”. 55 Kettejük kapcsolata üzleti síkon is eredményes lett: 1989 szeptemberében kötött szerződést Zas Wass Alberttel művei kiadásáról. 56

Wass Albert magyarországi felfedezéséhez és népszerűségéhez Zas Lóránt teremtette meg a pénzügyi alapot és a kellő médiatámogatást. Az irodalom és az emigráció perifériáján helyet foglaló szélsőjobboldali, hungarista író szinte észrevétlenül, egyik napról a másikra a magyar irodalom egyik sikerszerzője lett.

A nagyközönség által eddig még jórészt ismeretlen Alföldi Géza kialakulóban lévő szélsőjobboldali kultusza is hasonló problémákkal szembesíti a magyar társadalmat. A Deák téri SZDSZ-es Pistiklub szomszédságában lévő MIÉP-sátor előtt lévő könyvespult központi helyén Alföldi összes költeményének a Gede Testvérek által megjelentetett legújabb kiadása állt hatalmas stócokban, természetesen, az elmaradhatatlan Wass Albert “korpusz” mellett. Alföldi Szálasi házi poétája volt, akiről Márai ironikusan csak ennyit jegyzett meg 1944-es Naplójában: “ Hetek óta az első irodalmi hír a lapokban: a “Harc” című zsidóellenes szaklap, “Európa legjobb antiszemita hetilapja” hirdetésben közli, hogy új számában “az utóbbi idők egyik legszebb antiszemita versével jelentkezik A. G. , a kiváló költő”.  A hírt megkönnyebbüléssel olvasom. A magyar líra él.” 57 A hungarista “kultúra” tökéletes meghatározása ez a rendkívül tömör, szatirikus tőmondat, ennél pontosabban, lényegre-törőbben kevesen határozták meg a náci propagandakultúra definícióját.

Alföldi Géza költő, drámaíró, zeneszerző Cegléden született, 1908-ban báró Schilzong József néven. Az Alföldi nevet először írói álnévként használta, ‘44 novemberében belügyminiszteri engedéllyel hivatalosan is véglegesítette. Újságíróként kezdte pályafutását, 58 majd soviniszta jellegű színdarabokat ( Vihar a havasokon – irredenta dráma, Mindent a hazáért – zenés színmű ), operetteket ( Csókos huszárok, A legszebb dal, Sárgát virágzik a tök) írt, melyeket vidéki színpadokon adtak elő. 59 Mátyás királyról és Kinizsiről szóló regénye, A Boroszlói kaland 60  , számos verse és több verseskötete is megjelent.. 61 Életének meghatározó eseménye, amikor megismerte személyesen Szálasi Ferencet és belépett a Hungarista Mozgalomba és szélsőjobboldali, nyilas újságokban publikált költeményeket. Ettől kezdve 1991-ben németországi emigrációban bekövetkezett haláláig megmaradt a hungarista eszme hirdetőjének.

A hungarista hatalomátvételt követően Szálasi számos pozícióval jutalmazta udvari költőjét: államtitkár a honvédelmi minisztériumban, pártmegbízott és a nemzetvédelmi propagandaosztály vezetője a propagandaminisztériumban, a filmipari alap igazgatósági tagja, egyike a filmcenzúra ötös tanácsának. A nyilas kiadványok verseit állandó rendszerességgel közölték, a rádióban is gyakran tartott előadásokat, a magyar-német bajtársi kapcsolat témájában. 62

Alföldi fanatikus hungarista volt, teljesen alárendelte magát vezérének és a mozgalomnak. A Vezér c. versét 63  nem lehetne másként jellemezni, mint egy szerelmes verset a pszichopata diktátorhoz. Szálasi személyi kultuszát hirdeti Vezess, Vezér c. indulója, melynek zenéjét is ő szerezte Komponált egy másik, a német nemzetiszocialista köszönést mottójául választó indulót is, a Sieg heil-t. 64

Alföldi költeményei Szálasi gondolatainak versformába ültetett változatai. Szinte szó szerint veszi át és teszi versformába vezérének ideológiai műveiben megfogalmazott téziseit, költeményeiben úgyszólván teljesen hiányzik az eredetiség. Számos versének címe egyben a hungarista ideológia jelszava, rövid jelmondata is, tk. a “Vagy megsemmisülünk vagy megsemmisítünk”, a “Kitartás!”, a “Szép-Igaz-Jó”. A “Nagypéntek nélkül nincs feltámadás!”, Alföldi két versében, “A Húsvét vágyában” 65 és a “Jön a Feltámadás!”-ban 66  is szerepel. Költészetének legfontosabb mozgatórugója, a nemzetiszocialista ideológia alapkérdése: a fajelmélet.  A  faj- vér- lélek triádját a Szentháromságnak felelteti meg hasonló c. epigrammájában. 67   Szálasi totális antiszemitizmusa, aszemitizmusa (a Börtönnapló majd minden oldalán szemétnek, svábbogárnak, tetűnek, ganéjnak, poloskának nevezi a zsidókat) Alföldinél is visszaköszön. Eszményképének alpári stílusát is átvette, több versében is  a patkányokkal azonosítja az üldözötteket (Patkányok dala, A patkánynak minden patkány).

Alföldi Szálasi-kultuszának csúcspontját azok az emigrációban írt versei jelentik, melyek vezére kivégzéséről szólnak. Ezekben az eseményt Jézus kereszthalálához hasonlítja és nemzetvezetőjét Jézussal azonosítja. A Szálasi – Jézus párhuzam egyébként magától Szálasitól indult el, ő ugyanolyan isteni küldöttnek tekintette saját magát, mint Jézust vagy Buddhát.  A  legegyértelműbben “Az így halt meg – Krisztusról” c. versben mutatható ki a megfeleltetés. A költemény a római korban kezdődik, mikor Jézus keresztre-feszítéséhez készülődnek és egy hirtelen fordulattal Szálasi felakasztásával zárul. 68   A “Krisztus Pilátus előtt”, a “Krisztus él” és a “Krisztusom, Én Péter nem leszek” c. költeménye is a nyilas diktátorról szól. Ez utóbbi propagandavers azt fejezi ki, hogy míg Jézus leghűségesebb tanítványa, Szent Péter is megtagadta háromszor mesterét, addig ő ezt sohasem fogja megtenni. Hungarista marad egész életében, az eszme emigrációban élő “apostola”. A vers végén a Krisztus-hit mellett központi helyet kap a gyűlölet is, mint a totalitárius diktatúra alapja. Kíméletlen keresztes hadjáratra buzdít az “aki nincs velünk, az ellenünk”-elv jegyében, véres megtorlást és leszámolást helyezve kilátásba az ún. “ellenség” részére. 69

Alföldi Géza drámákat is írt, melyek az irredentizmus és a hungarizmus szellemében fogantak. Az 1934-ben megjelent “Vihar a havasokon” c. “irredenta színmű” egyfajta Trianon utáni Rómeó és Júlia, melyben a magyar-román szerelmespár története soviniszta fordulattal ér véget: a magyar nő nacionalista felbuzdulásában eltaszítja magától román szerelmét. 70

A színmű 1916-ban és 1931-ben játszódik Erdélyben.  Az első világháború alatt, a román betörés napján indul a történet egy vidéki kis vasútállomáson, ahol meghal a magyar családfő a támadás következtében. Innentől kezdve a színdarab meghatározó alaphangja a gyűlölet: “A magyarok nagy istene nem hagyja veszni a népét! Testvéreim, a bosszúálló magyar ököl ronggyá zúzza ezt a varangyos kígyót, ami orvul mart belénk!” 71Az özvegyen maradt feleség a faji gyűlölködés szellemében neveli fel gyermekeit: “Ha élne apád, a fiam, a legjobb módban élnénk, akkor is halálos átokkal gyűlölném ezt a fajt és sohasem bocsátanám meg azt a rombolást, azt a gyilkolást, amit ezek itt akkor tizenöt éve elkövettek és tizenöt év óta elkövetnek: ellenünk! Ha a tenyerükön hordoznák is egész Erdélyt, az én szememben rabló az, aki a másét elveszi, aki a mi Nagymagyarországunkból csak egy porszemet is ellop! Én akkor is csak a végső lehelletemig átkozni tudnám őket! S mi most már csak törni tudunk, de meghajolni: soha! És nem vagy a leányom, ha ez a gyűlölet nem véred, nem a lelked. Ha nem érzed, hogy ez nem egy ember gyűlölete, hanem egy faj átka, egy legyilkolt, lerombolt nemzet sohasemfelejtő, kétségbeesett csakazértsem küszködése minden lélekrablás ellen. Mert a földjeinket, a vagyonunkat elvehetik, de a lelkünket azt nem adjuk soha! Az még ma is: magyar! S ha mi gyávák leszünk: tenni, meg fognak indulni a hegyek, a folyók, új honfoglalásra akkor fog jönni a Nemere… s kifú, kisöpör innen minden mócot!” 72 A tiltás ellenére lánya, aki a román orvosi egyetemen végzett, titokban megházasodott szerelmével, egy román fiúval. A darab folyamán kiderül, a fiú apja lőtte le a lány apját az első világháborúban. Ekkor megtagadja férjét és – a nacionalizmus nevében – minden emberi humanitást elfojt magában: “De érzem, hogy nagy bűnt követtem el akkor, amikor eltemettem magamban mindent, mindent és az anyám tudta nélkül a maga felesége lettem! … Bennünk, magyar nőkben a haza fogalma az első. S mi ezért áldozunk fel minden más érzést, eszmét, vágyat, életet, a boldogságunk és ha kell, a szerelmünk is! Sohasem tudnánk meghajolni olyan férfi előtt, aki a hazánkat tiporta. … Azok az ellentétek, amelyek közöttünk állnak, miket az ezeréves gyűlölködés emelt közénk, két ember nem hordhatja le! S én nem is akarok útjába állni ennek a gyűlöletnek! Én nem akarom, hogy az én véremből egyetlen csepp is az apám gyilkosainak vérével vegyüljön! Nem akarom, hogy ártatlanul felkoncolt gyerekek vére, tönkre roncsolt, az őrületbe hajtott, orozva lelőtt emberek, az én szegény jó édesapám vére, megkínzott asszonyok átka az én testemből kiszakadt emberpalántákra is szállhasson! … Gyarló ember voltam, hogy szembe akartam szállni valamivel, ami a véremben van, ami magyar nővé magasztosít!” 73 Itt egy meglepő fordulat következik: a román férj ahelyett, hogy visszatéríteni próbálná szerelmét, elkezdi csodálni a magyar nőkre jellemző soviniszta fanatizmust: “Magyar férfi talpig férfi, de vannak más nemzetnek is talpig férfiai! De a magyar nőnek csak egy méltó párja lehet, a magyar férfi!” 74 Konfliktusba kerül apjával, aki nem bosszúból vagy gyűlöletből ölt, hanem történelmi kényszerből, ugyanis az első világháborúban kivezényelték román oldalon a harctérre. Fia ellenben közönséges gyilkosnak állítja be őt. Sőt, hazaszeretete ellenére az egész román hatalmi politikát kárhoztatja. Saját kultúráját “értékpusztító” kultúraként definiálja, szemben az “értékteremtő” magyarral: “Apám, ábrándokat kergetsz.! Posványba kerültél, gyilkos lettél, vámpírrá süllyedtél egy álom miatt.! Azt akarod megtenni, amit ezeréves vérzivatar nem tudott! Meghajlítani a magyart!? Sírt ásni annak, aki hallhatatlan?! … Tíz éve vagyunk itt az urak. És mit alkottunk? Új utcaneveket, új városneveket, de ezért cserébe kiöltünk mindent, ami kultúra, ami szép, ami történelem, ami magyar! S helyébe nem adtunk újat, sem másikat! … Apám, az életem Romániáé! Szeretem, forrón szeretem a hazámat, de ne rablással tegyük naggyá a hazát! A mi erőnknek a haza szolgálatában kell állnia, de a haza szolgálata a becsület, az erkölcs szolgálata legyen! S ne a fertő, a vér, a bűn szolgálata.” 75 Az irredenta színmű deus ex machinával zárul, a román apát a havasi viharszellem, Nemere villámcsapása sújtja agyon.

Ha az eddigi személyiségek még nem is, de Dohnányi Ernő már bekerült a magyar kultúra kánonjába. Rehabilitálása a rendszerváltás körüli években kezdődött el, olyannyira, hogy még zenekart is elneveztek róla és még a Zeneakadémia melletti mellékutcának névadója is lett. A nyilas muzsikus unokája, a zenei berkekben világsztárként jegyzett Christoph von Dohnányi pedig idén mutatkozik be hazánkban a Tavaszi Fesztivál keretében – Mendelssohn és Mahler (!) alkotásainak dirigálásával.

Kevesen tudják, de Dohnányi már jóval a nyilas puccs előtt szimpatizált a hungaristákkal. Ezt alátámasztja az a tény, hogy a nyilas párt hivatalos kiadványa, az Összetartás 1943.nov.12.-i számában hosszabb beszélgetés olvasható a zeneszerzővel. Már rögtön az interjú elején kijelenti: “Nem szoktam nyilatkozni”, de Szálasi lapjával ezúttal kivételt tett. 76 Elkötelezettségét bizonyítja, hogy Szálasi hatalomra kerülésének napján rögtön jelentkezett a zeneügyi kormánybiztosnál, Sámy Zoltánnál és felajánlotta szolgálatait a pártnak. A tiroli születésű, amerikai tiszt, Paselli tárta fel az erre vonatkozó dokumentumokat.  77 Dohnányi később letagadja ezt az epizódot. A tanítványa, Vázsonyi Bálint által írt könyvben már ez a variáció szerepel: “Sámy felelősségre vonja a rádió főzeneigazgatóját, a “megbízhatatlanul liberális” Dohnányit és távozását követeli. Dohnányiban feltámad a dac és kidobja irodájából a kormánybiztost.” 78 Ilyen előzmények után a Szálasi-kormányzatnak rögtön menesztenie kellett volna, más nemkívánatos személyekhez hasonlóan. Ennek ellenére továbbra is számítottak lojalitására. Ezt volt alkalma ki is mutatni: a Várban rendezett 1944. nov. 18.-i kultúrértekezleten – Páger Antallal és másokkal együtt tette le nyilas esküt. Dohnányi utólag úgy állította be az esetet, hogy betegségére hivatkozva nem szándékozott elmenni a gyűlésre, ezért géppisztolyos pártszolgálatosok vitték fel a Várba. 79 Vázsonyi Bálint hosszasabban ecseteli a történteket: Dohnányi “első impulzusa, hogy nem megy el. Ekkor kétszer is megszólal a telefon. Elsőnek a Zeneművészeti Főiskola főigazgatója, Zathureczky Ede érdeklődik, hogy eleget készül-e tenni a meghívásnak. Dohnányi nemleges válaszát hallva rámutat arra, mindnyájuknak fontos megtudni, mit tervez az új rezsim.” A második hívással “ellentmondást nem tűrő hangon értésére adják, hogy délután ötkor autó jön érte, mely felviszi a várba. A kocsiba a főigazgatót is benn találja, együtt érkeznek. Rövid ceremónia. Szálasi néhány primitív szót mond az emelvényen azzal kapcsolatban, hogy a fegyverek közt sem szabad hallgatniuk a múzsáknak – és a filmhíradó lencséi előtt – minden jelenlévővel kezet fog. Az előrelátóbbak (Zathureczky Ede és Nádasdy Kálmán – N.L.) részint a mosdóba távoztak a felvétel alatt (csúsztatás: nem a felvétel alatt, hanem az eskü alatt! – N.L.), részint sürgősen gondoskodtak a személyüket ábrázoló filmkockák megsemmisítéséről (logikai képtelenség – N.L.). Dohnányi nem volt a mosdóba távozó típus (következésképpen bátor, egyenes volt, nem úgy mint Nádasdy vagy Zathureczky – N.L.) és – mint ismeretes – az utókor ítéletével sem törődött eleget.” 80 Érdekes módon, a zeneszerzőt rehabilitáló 2002-es Dohnányi Évkönyv is teljesen módon elhallgatja a nyilas eskü tényét és apró részletkérdésekkel foglalkozik: “Murányi Gábor felderítette az archív filmhíradó megtekintése után, hogy a celluloidszalag nem rögzítette Dohnányi és Szálasi kézfogását. Ez a gesztus a rágalom-legendáriumba utalandó, Dohnányi csupán látszik a másfél perces híradótudósításon.” Ennek igazolására egy képet is mellékel, amelyen a zeneszerző és a nácivezér kedélyesen parolázik egymással. Ez a kép, minden ellenkező irányú igyekezet ellenére Dohnányi nyilas elkötelezettségét bizonyítja, semmit sem hoz fel mentségére. 81 A zeneszerző a gyűlést követően, nov.24.-én távozott Bécsbe.82 A Debrecenben megalakult ideiglenes kormány 1945. febr. 9.-én vette fel a háborús bűnösök listájára. 83 “A vád: intellektuális munka a nyilasok és a háború folytatása mellett.” 84 Három megnyilvánulását hozták fel perdöntő bizonyítéknak. 1920-ban megzenésítette egy pályázati felhívás alkalmából Papp-Váry Elemérné Magyar hitvallását (Hiszekegy) Mihalovich Ödön és Szabados Béla társaságában. A Gömbösnek dedikált Nemzeti Egység indulóját 1933-ban komponálta és 1945 májusában a “betiltott fasiszta zeneművek” listájára tették. A Filharmónikusok németországi turnéján az 1937. ápr. 3.-i berlini koncertjét Hitler is megtekintette és magánkihallgatáson fogadta Dohnányit. 85

Dohnányi 1948 áprilisában érkezett meg Argentínába, ahol tevékeny részt vállalt a nyilas kolónia életében. A Peron-rendszer jóvoltából még a Tucumáni Egyetem főigazgatói posztjára is kinevezték, amely kevés munkát, sok szabad időt, ugyanakkor busás fizetést is jelentett számára. 1948 novemberében New Yorkban telepedett le. Az amerikai hatóságok közönyét még Az Ember c. emigrációs kiadvány sem tudta megtörni. Az 1948. nov. 20.-án külön Dohnányi-számot jelentetett meg a folyóirat, amely felhívta a figyelmet a zeneszerző tevékenységére: “Dohnányi Ernő, a hírhedt náci múltú zongorista, Szálasi nyilas-tömeggyilkos vezér legfőbb zenei vérbírája, sajnos már megérkezett az Amerikai Egyesült Államok földjére. … A budapesti Zeneakadémián Dohnányi vizsgáin irgalmatlanul elbuktatták a legnagyobb tehetségű jelölteket is, ha azok zsidó szülők gyermekei voltak. … És ugyanez a “Herr von Dohnáci” most ide akar jönni New Yorkba, zongorázni? Na, majd meglátjuk. … Nem kérünk kopott művészetéből. Nem jár neki dollár, elégedjék meg a pesoval, az is túl jó neki.” A lap dec.11.-i számában Ruttkay György: Dohnányi Ernő Szálasi szolgálatában c. cikke, a dec.15.-i számban pedig Vita Gyula levele is hasonló tartalmú. 1949 januárjában Az Ember főszerkesztője, Göndör Ferenc az USA igazságügyi miniszteréhez írt nyílt levélében részletezte Dohnányi életútját, a levelet a folyóiratban még angol nyelven is megjelentették. A miniszter azonban még válaszra sem méltatta. 86 Dohnányi minden alkalmat tiltakozott a vádak ellen, még közjegyzői irodában is tett nyilatkozatot: “Soha nem voltam semmiféle nemzetiszocialista párt tagja, így nem igaz az sem, hogy a magyar fasiszta “Nyilas” párt tagja lettem volna.” 87 Valójában, hogyha letette a nyilas esküt -már pedig ezt a bizonyított tényt nem kérdőjelezi meg senki, a korabeli sajtó is beszámol róla- azzal automatikusan a nyilas párt tagja, felesküdött hungarista testvér lett. Az más kérdés, hogy pár nap múlva távozott az országból, ezért nem kapta meg tagsági könyvét.

Európai jogállamban és főleg az Unió tagországaként egyszerűen elképzelhetetlen a nemzetiszocialista politikai elit tagjainak rehabilitálása. Magyarország Kisbarnaki Farkas Ferenc rehabilitálásával egyértelműen kilóg a sorból. Fenntartás nélkül állíthatjuk, hogy a holokauszttagadás legalizálása mellett ez az ügy hazánk rendszerváltás utáni történelmének egyik morális szégyene.

Kisbarnaki Farkas Ferencet a nyilas puccs után Szálasi soron kívül léptette elő vezérezredessé és kinevezte országos elhelyezési és kitelepülési kormánybiztossá. A brutális kegyetlenségéről hírhedt katonatiszt a szovjet offenzívára reagálva parancsot adott, lőjenek a visszavonuló magyar katonákra. A német vezérkar körében hamar népszerű lett, s felmerült, ő legyen az első magyar hadsereg parancsnoka. Azt is felajánlották neki, hogy egy német vezérkari főnököt delegálnak mellé. Sopronkőhidán Szálasi utasítására részt vett több magyar katonatiszt kivégzésében. A hadbíróság elnökeként ő írta alá Bajcsy-Zsilinszky Endre halálos ítéletét. A Szálasi-kormány menekülése során ő irányította az aranyvonat, a koronázási ékszerek és a nemzeti bélyeggyűjtemény Németországba szállítását. 1945 után az NSZK-ban élt és a szélsőjobboldali emigráció tevékenységében vett részt. 1945-ben lefokozták és elbocsátották a honvédség kötelékéből, 1950-ben pedig – távollétében – életfogytiglani fegyházra ítélték. 1998-ban ezt az ítéletet hatályon kívül helyezték, vagyis rehabilitálták Kisbarnakit.

Vezérezredesi fokozatát, melyet Szálasi adományozott neki, azonban még mindig nem kapta vissza. Ez egyre inkább szúrta a Honvéd Hagyományőrző Egyesület szemét és a Honvédelmi Minisztériumhoz fordult. A Rehabilitációs Bizottság támogatásával az MSZP-s Szekeres Imre honvédelmi miniszter felterjesztette a javaslatot Sólyom László köztársasági elnöknek. A honvédelmi miniszter külön vizsgálata megállapította, hogy jogilag a különböző bírósági ítéletek alapján nem volt akadálya a Honvéd Hagyományőrző Egyesület felterjesztésének. A közleményben a tárca sajnálatát fejezte ki mindazoknak, akikben “egy remélhetőleg örökre letűnt korszak sebeit tépte fel”. (Valóban, sokat segít a sajnálkozás. Ha nincs történelmi empátiája valakinek.) A helyzet fonákságát mutatja, Szekeres Imre utasítást adott a Rehabilitációs Bizottság átalakítására is. Sólyom László aláírásával készségesen asszisztált az ügyhöz, 2006. szept. 15.-én helyreállította Kisbarnaki vezérezredesi rendfokozatát. Ez azért is meglepő, mert Sólyomnak, mint alkotmányjogásznak tisztában kell elvileg lennie azzal a ténnyel, hogy Szálasi-kormányzat időszaka ex lex-időszak, ezért az összes ekkor hozott törvény nem szerepel a Corpus Iuris-ban sem. Ha Kisbarnaki Szálasi által történt kinevezését elismeri, elismeri egyúttal a Szálasi-kormány és a német megszállás legitimitását is. Hazánk 1945 utáni történelmében példátlan ez az államfői magatartás. 88

A következő példa szintén aggodalomra ad okot. Az utóbbi években egyre többet lehet találkozni azzal a történelmileg igazolhatatlan állásponttal, hogy a magyar nép a sumérok közvetlen leszármazottai és a pártusok -akik közé e nézet szerint Jézus is tartozott- is gyakorlatilag  ugyanez a nép. Ezt az elméletet Szálasi dobta be annak idején a köztudatba, Zajti Ferenc “Zsidó volt-e Jézus” c. több mint ezeroldalas könyvének hatására. (Zajti könyvét szintén fel lehet fedezni könyvespultok kiemelt helyein.) A Börtönnaplóban a történelmi kérdésekben tájékozatlan, kalandos életű, teljesen jelentéktelen festő (aki mellesleg Csontváry barátja volt), Zajti Ferenc álláspontját dogmatikus alapon, axiómaként vette át a nyilasvezér: Jézus párthus herceg volt és a párthus nép nem más, mint a sumér nép közvetlen utóda (természetesen az akkádokról, az amoritákról és az asszírokról tudomást sem vesz) és a magyar nép közvetlen elődje. 89

Szálasi célja a magyar faj kiválasztottságának propagandisztikus alapon való elismertetése és a zsidó-keresztény kultúrkör zsidó alapjainak negligálása volt. Ennek jegyében a zsidóság történelmi jelentőségét, melynek középpontjában az egyistenhit bevezetése és az első egyetemes etikai szabályozás, a tízparancsolat megalkotása áll, egyszerűen letagadta. Az Ószövetséget nem ismerte el a kereszténység előzményeként: “Az Ószövetség a legbölcsebb ostobaság és a legostobább bölcsesség, melyet írtak, hittek. Krisztusnak semmi, de semmi köze hozzá. 90 … Keresztényvallás és zsidóvallás között olyan a különbség, mint az igaz Egyisten-hit és a primitív népek babonáikon nyugvó egyistensége között. A Mózes-hit lehet minden, csak nem vallás. … Az Ószövetség Istennek a zsidók iránti megvetésének története és írása. Az Újszövetség Isten megvetésének szentesítése.”   91 Átvette az évezredes antiszemita hagyományt is: Krisztus kereszthaláláért a zsidóságot teszi felelőssé (holott római bíróság római törvények alapján ítélte el Jézust, római halálnemmel).

A sumér-párthus-magyar azonosság Szálasinak köszönhetően a hungarista történelemszemlélet egyik sarokpontja lett. Baráth Tibor, a nyilas “történész” erre az elméletre fűzte fel A Magyar népek őstörténete c. munkáját. A rendkívül sematikus könyv az egész történelmet a magyar nép, mint legősibb nép kiválasztottságára és árja-szemita ellentétre építi fel. Zavaros fejtegetéseiben gyakorlatilag minden árja népet magyarnak vagy magyar eredetűnek tekint. A világbirodalmak, az általa jelentősnek tartott civilizációk hanyatlásáért mindig a szemita jövevényeket teszi felelőssé. Ennek szellemében a görög felvilágosodás problematikáját pl. úgy magyarázza, hogy az “építő” magyar-görög kultúrát a szemita invázió (a destruktív Szókratésszel, Euripidésszel, Platónnal és Arisztotelésszel együtt) pusztította el. Ezt a szemléletet képviseli a Dél-Amerikában élő Badiny Jós Ferenc is, akinek kultusza egyre inkább jelen van szélsőjobboldali körökben.

Az alábbi példák a magyar társadalom morális válságára, a szembenézés hiányára mutatnak rá. A probléma megoldásának kulcsát az elemző, objektív történeti kutatások adhatják, hogy ezeket a személyeket, és ezeken a személyeken keresztül a történelmi-társadalmi-gazdasági-kulturális folyamatokat most már valóban megfelelően értékeljük. Tevékenységük negatív példája legyen annak, hogy egy diktatúra hogyan rombolta le, semmisítette meg szisztematikusan hazánk értékeit. A kulturális pluralizmus, a multikulturalitás nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden elképzelésnek, ideológiának utat kell engedni. Gondoljunk csak a Weimari Köztársaságra, ahol a liberális törvénykezés a szólásszabadság jegyében nem másnak adott táptalajt, mint a nemzetiszocializmus kibontakozásának. Gyűlölködő embertársainknak pedig Ady szavaival üzenjük: “Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem is tesz egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli.” 92

(A szerző történész, megjelent a Világszabadság című portálon)

---

1 www.es.hu – Élet és Irodalom 2005.márc.11. Kunstár Csaba: Válasz Czegei Wass Hubának

2 www.es.hu – Kunstár Csaba: Szimpátia a sötétséggel  In: Élet és Irodalom, 49.évf. 5.szám

3 Raffay Ernő-Takaró Mihály-Vekov Károly: A gróf emigrált, az író otthon maradt. Wass Albert igazsága

Bp, 2004, Szabad Tér, Czegei Wass Foundation

4 ua. 32.o.  Két vaskereszttel érkezett haza Wass Albert a keleti frontról  (Egyedül vagyunk, 3.szám,    1944.febr.11)

5 ua. 153.o.

6 www.es.hu – Kunstár Csaba: Szimpátia a sötétséggel  In: Élet és Irodalom, 49.évf. 5.szám; a Ságvári-perről:

A Ságvári-dosszié. A Legfelsőbb Bíróság és a jogállam.  Bp., 2006, Pannonica Kiadó, Eszmélet Alapítvány

7 Raffay Ernő-Takaró Mihály-Vekov Károly: A gróf emigrált, az író otthon maradt. Wass Albert igazsága.   150.o.

8 Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar. – a sajtó tükrében. Összeállította: Turcsány Péter  7.o.

Pomáz, 2004, Kráter Kiadó

9 Raffay-Takaró-Vekov: A gróf emigrált…  32.o.

10 Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar.  7.o.

11 Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár  -  Nemzeti Színház  1944

12 Wass Albert: Tavaszi szél és más színművek  6.o.  Pomáz, 2004, Kráter Kiadó

13 ua. 47.o.

14 ua. 65.o.

15 ua. 65.o.

16 ua.  79.o.

17 ua.69.o.

18 Raffay-Takaró-Vekov: A gróf emigrált…  22.o.

19 Az Országgyűlés Képviselőházának Naplója 369. XX. – az országgyűlés képviselőházának 374. ülése

(1944.nov.6.) és 375.  ülése (1944.nov.7.) – Országgyűlési Levéltár

20 www.mek.oszk.hu.

21 www.ujhorizont.ngo.hu (Új Horizont 2003., 6.szám)

22 Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar.  22.o.; Szabó Ádám – Wass sz. Siemers Éva: Erdélytől Bajorországig – beszélgetés Hamburgban (Magyar Múzeum, 1991, I. évf. 1-4., 292-294.o.)  In: Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar. 141-142.o. és 148.o.

23 Hídverők, 1953. 21. szám, Nyírő József emlékszám, 3-4.o.

24 Nyírő József: A sibói bölény. – Wass Albert előszava. 5-7.o.  Bp., Kairosz, 2003

25 http:// web.cetlink.net/szittya/valogatott_cikkek.htm

Dobszay Károly: Wass Albert, a hungarista avagy a hülyeség ámokfutása  In: Szittyakürt 2003.szept.-okt.

26 http:// web.cetlink.net/szittya/calogatott_cikkek.htm

Dobszay Károly: Wass Albert, a hungarista  In: Szittyakürt, 2003.júl.-aug.  A cikkben Dobszay összefoglalja az ebben a tárgyban fellelhető írásokat: Kollár Erzsébet olvasói levele a Népszabadság 2003.ápr.1.-i  számában;  Szobota Zoltán: Wass Albert, a halálraítélt jobboldali írósztár c. cikke a Hetek c. közéleti hetilap 2003.ápr.25.-i számában; Szemenyei-Kiss Tamás olvasói levele a Hetek 2003.máj.9.-i számában

27 Dobszay Károly: Wass Albert, a hungarista avagy a hülyeség ámokfutása  In: Szittyakürt 2003.szept.-okt.

28 Dobszay Károly: Wass Albert, a hungarista  In: Szittyakürt, 2003.júl.-aug.

29 http://hetilap.hetek.hu

30 Wass Albert: Az épülő híd üzen a Hídfőnek – In: Hídfő 1967.júl.3.o.

31 Wass Albert: Magyar szemmel – In: Hídfő 1968.jún.25.

32 Wass Albert: Kicsi Anna sírkeresztje  In: Új Hídfő, 1989.május  1-3.o.

33 Harc, 1944.aug.19. 2.o.

34 Wass Albert: Antiszemitizmus: A huszadik század ámítása (Ford.: Dr. Dobos Rezső, megjelent: Hungary’s

Today, 1993.szept.10.)  In: Wass Albert: Magyar pólus  320-321.o.  Pomáz, 2004, Kráter Kiadó

35 www.es.hu – Kunstár Csaba: Szimpátia a sötétséggel  In: Élet és Irodalom, 49.évf.05.

36 Hídfő, 1979.nov.  11.o.

37 Wass Albert: A mi jövendőnk: ahogy én látom  In: Új Hídfő, 1988.júl.  7-8.o.

38 Wass Albert: Vendéglő – A “szabad Erdélyhez”  In: Új Hídfő, 1989.aug.  3-4.o.

39 Wass Albert: Elvész a nyom.  41.o.  Pomáz, 2003, Kráter Kiadó

40 Jánás Andor: Kimazsolázom Wass Albertet… Szemérmetlen lázítás, fröcsögő gyűlölet az Elvész a nyom c.

kötetben   In: Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar.  90.o.

41 Wass Albert: Nagypénteki sirató  In: Új Hídfő, 1984.márc.  13.o.  és  1988.május  2.o.

42 Wass Albert: Ébredj, magyar  In:  Wass Albert minden verse 247-248.o.  Pomáz, 2003, Kráter Kiadó

43 Magyarság 1944.okt.29. 6.o.

44 Magyarság 1944.dec.10. 6.o.

45 Magyarság 1944.dec.6. 6.o.

46 www.szineszkonyvtar.hu

47 Két levél Szeleczky Zitához   In:  Wass Albert: Magyar pólus  359-360.o.  Pomáz, 2004, Kráter Kiadó

48 www.es.hu  -  Kunstár Csaba: Szimpátia a sötétséggel II.  In: Élet és Irodalom, 2005.07.01.

49 Hering József: Püski Sándor, In: Magyar mérce, 2006.szept.  29.o.

50 www.krater.hu

51 Zas Lóránt: Kétféle mércével  In: Új Hídfő, 1993.szept.  6-9.o.

52 Zas Lóránt: A Plata folyó  In: Új Hídfő, 1988.nov. 13.o.

53 Új Hídfő, 1990.nov.  1.o.

54 Zas: Ha én kiáltok  (Palesztinai arab éneke)  In: Új Hídfő, 1994.ápr.  7.o.

55 Zas Lóránt: Erdély  (Wass Albertnek)  In: Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar.  111-112.o.

56 Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar.  116.o.

57 Márai Sándor: Napló 1943-44   264.o.   Bp., 2004, Helikon Kiadó

58 Alföldi Géza: Végrendelet – Költemények  673.o.  Bp., 2005, Gede Testvérek

59 Hegedűs János: Népi írók, népi költők  26.o.  Bp., 1944, Kókai Lajos Bizománya

60 Alföldi Géza: A Boroszlói kaland  Bp., 1942, a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja

61 Alföldi Géza: Végrendelet  673.o.

62 ua. 674.o.

63 ua. 397.o.

64 “Vezérem az írók beszélnek”   In: A Nép  1944.aug.17.  1.o.

65 Alföldi Géza: Áldás! Béke! Húgomasszony!  76.o. Schloss Teising, 1958, Hortobágy

66 ua.78.o.

67 Alföldi Géza: Végrendelet  590.o.

68 Alföldi Géza : Jön a Feltámadás  15.o.

69 Alföldi Géza: Jön a Feltámadás  56.o.

70 Alföldi Géza: Vihar a havasokon     Bp., 1934, Kókai Lajos Kiadványa

71 ua. 19.o.

72 ua. 42-43.o.

73 ua. 49.o.

74 ua.54-55.o.

75 ua.  61-63.o.

76 Dohnányi Ernő nyilatkozik az Összetartásnak – In: Összetartás, 1943.nov.12. 5.o.

77 Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő 174.o., Bp., 1971, Zeneműkiadó (Miért nem háborús bűnös a Külügyminisztériumban Dohnányi Ernő, aki a belügyminisztérium listáján szerepel? – In: Szabadság, 1947.márc.5.)

78 ue. 164.o.

79 Molnár Gál Péter: A Páger-ügy 215.o., Bp., 1988, Pallas Lap- és Könyvkiadó

80 Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő 164.o.

81 Breuer János: Dohnányi Ernő meghurcoltatása – In: Dohnányi Évkönyv 67-68.o., Bp., 2002, MTA Zenetudományi Intézet

82 Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő 164.o.

83 Breuer János: Dohnányi Ernő meghurcoltatása – In: Dohnányi Évkönyv 67-68.o.

84 Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő 174.o.

85 Breuer János: Dohnányi Ernő meghurcoltatása – In: Dohnányi Évkönyv 69-73.o.

86 Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő 176-178.o.

87 ue. 181.o.

88 www.radio.hu – Ismét tábornok Kisbarnaki Farkas Ferenc Szálasi elhelyezési kormánybiztosa; http://index.hu

89 Szálasi Ferenc: Börtönnapló 1938-1940   109-110.o.  (1939.júl.6.),  Bp., 1997, Budapest Főváros Levéltára és a Filum kiadása

90 ua. 114.o. (1939.aug.28.)

91 ua. 82-83 o.  (1939.jan.30.)

92   Ady Endre: A nacionalizmus alkonya 90.o., Bp., 1959, Kossuth Könyvkiadó

Nagy László: Náci háborús bűnösök rehabilitálása , 4.4 out of 5 based on 7 ratings