Minden idők egyik legfotogénebb gyermeksztárja volt, akinek már életében is kérdések merültek fel azzal kapcsolatban, kell-e, szabad-e óvodáskorúakat ilyen szinten sminkelni, kiöltöztetni, rafinált frizurák viselésére kényszeríteni és nyilvánosság elé küldeni ahelyett, hogy számukra is biztosítanák a gondtalan gyermekkor szokásos örömeit. Noha nem tudni, a korai sztárságnak mennyi köze volt – és volt-e egyáltalán – JonBenet korai halálához, sokak számára egyértelmű a válasz: van, kell legyen összefüggés a túlzott rivaldafény és a véres tragédia között.
JonBenet apja, John Ramsey gyermeke születésnapján nyilatkozott az ABC Newsnak, azt állítva, ő maga is zavarónak és bizarrnak találta bizonyos esetekben a lánya fellépéseit, abban azonban biztos, hogy JonBenet jó mókának tartotta a szereplést és szívesen csinálta, akárcsak anyja, Patsy Ramsey, aki ugyancsak gyermekként lett szépségkirálynő.
Patsy volt az, aki abban a rémes esztendőben, a karácsonyi parádé alkalmával szúrta ki az utcán a kocsijukhoz közeledő, furcsa férfit, aki miatt nyomasztó előérzete támadt. Ezt közölte is férjével, akik azonban nem vették komolyan; később persze meggyőződésévé vált, hogy Patsy JonBenet gyilkosát érezte meg az illetőben – akinek létezésében a rendőrség hosszú éveken át nem hitt.
Patsy vallomása szerint karácsony másnapján jött rá gyermeke eltűnésére, amikor egy furcsa összegű, 118 ezer dolláros váltságdíjról szóló követelést talált a konyhai lépcsőn. Az összeg csaknem megegyezett az éves jutalom összegével, amit az apa kapott a munkahelyén abban az évben. Noha a cetlin figyelmeztették, hogy ne hívja a rendőrséget, mégis ezt tette. A rendőrség egy felületes vizsgálattal megállapította, hogy a házba nem törtek be. Az apa egy barátja kíséretében a bankba ment, hogy felvegye a váltságdíjat.
A gyerek holttestét még aznap délután megtalálták, mégpedig a ház borospincéjében, beragasztott szájjal, nyaka körül nylonzsinórral. Megfojtották és koponyatörést is szenvedett. A számos szakmai hibát vétő boulderi rendőrség nem sokat bajlódott a nyomozással, hanem azon nyomban a szülőket gyanúsította, egészen 2003. decemberéig, amikor is ismeretlen férfi DNS-ét sikerült elkülöníteni. A nyomot eljuttatták az FBI Kombinált DNS Index Rendszeréhez, a CODIS-hoz, ahol 1,6 millió mintát őriznek, de nem sikerült egyezőséget találni.
A nyomozást nem könnyítette meg, hogy a gyilkosság idején Ramseyék környékén körülbelül száz betörést jelentettek, ráadásul három kilométeres sugarú körön belül harmincnyolc olyan ember élt, akinek valamilyen szexuális bűncselekmény miatt volt priuszal, igaz, soha nem ölt embert egyikük sem. A boulderi kerületi ügyészi hivatal csak 2008-ban jelentette ki hivatalosan, hogy többé nem gyanúsítják a szülőket. John Ramsey reputációja azonban időközben tönkrement, a korábban sikeres üzletember elszegényedett, felesége pedig 49 évesen belehalt a méhnyakrákba.
John Ramsey az ABC-nek azt mondta, az az érzése, hogy a gyilkos a mai napig köztünk jár, noha nem zárható ki, hogy azóta meghalt, esetleg más bűncselekmény miatt börtönbe került. Most megjelent, The Other Side of Suffering (A szenvedés másik oldala) című könyvében mondja el az 1996 decemberében és azután történteket.
Ez egy elég bizarr történet…lehet, hogy majd itt is évek múlva fog csak kiderülni az igazság…vagy soha… Remélem, a gyilkos élete minden egyes percében retteg attól, hogy elkapják.
A SouthParknak van egy, a gyermekszépségversennyel foglalkozó része…
Aberrált dolog gyerekeket így belekergetni a szépségiparba. Idióták azok a szülők, akik így akarnak pénzt csinálni a gyerekükből. Az USA-ban ennek nagy keletje van, aztán csodálkoznak hogy mennyi pedofil járkál közöttük.
A tulsztarolt gyerekek nagy tobbsege, elveszti a realitas erzeket, azt hiszi hogy mindent megtehet, hogy a torvenyek felett allnak. Sok “sikeres” gyerekszineszbol, drogos alkoholista, lezulott ember lesz. Ez megtortenik persze felnotekkel is de a gyerekek meg nagyobb veszelyben vannak, mert az o szemelyiseguk meg alakul, is a rajuk nehezedo nyomas ezt a szemelyisegt eltorzitja. A felnott korban befutott szineszeknek is nehez de a gyerek lelek nem tudja egeszsegesen feldolgozni a starsagot.
Macaulay Culkin – reszkessetek betorok : http://en.wikipedia.org/wiki/Macaulay_Culkin
Lindsay Lohan : http://en.wikipedia.org/wiki/Lindsay_Lohan
Mary-Kate and Ashley Olsen : http://en.wikipedia.org/wiki/Mary-Kate_and_Ashley_Olsen
Es meg sorolhatnank orakig.
A gyerekszepseg versenyeken nyilatkozo anyak (apak) teljesen zavaros kepet mutatnak sajat magukrol , a sajat be nem teljesult almaikat akarjak a gyereken keresztul megvalositani. Nem gondolnak bele hogy a gyermeket ezzel mekkora veszelybe soroljak.
A gyerekek felnotkent valo oltoztetese (felnotteknek valo sexis cuccok) valojaban rettenetesen visszataszito. Miert kell egy 6 eves kislanyt ugy bemutatni, mint a gatlastalanul sexelo Marilyn Monroe-t, vagy egy sexualis eszkozt. Az elferdult pedofilokat vonzak az ilyen kepek, de azok is eltorzultak akik a sajat gyermekeiket ilyen helyzetben akarjak latni/lattatni. Nehany szulo egyertelmuen bevalotta hogy a penzert es a hirnevert csinalja, de csak ismetelni tudom, nem valik a gyermek javara ha elrabolkaj toluk az artatlan gyermekkort.
Ezzel egyet értek. Egy kislány legyen kislány. Nem pedig mini-Paris Hilton, vagy “mini-végzet asszonya”
Egyik kedves olvasmányom volt Szabó Magda: Abigél c. könyve. A belőle készült és Zsurzs Éva rendezte 4 részes filmsorozat pedig – köszönhetően a parádés szereposztásnak és a kitűnő rendezőnek – olyan kitűnően sikerült, hogy megkockáztatom: jobb, mint a regény és idehaza is, külföldön is osztatlan sikert arat mind a mai napig.
Nos ebben a filmben megtapasztalható egy olyan erkölcsi légkör, amelyre ma már csak nagy nosztalgiával gondolhatunk. És nem leszűkítve szexuális erkölcsre, a Básti Lajos által megformált Matula intézet igazgatója az emberi értékek minden területén etalon volt és kellene, hogy legyen a mai kor embere számára is. De nem az! Mert őszintén, hol vagyunk mi maiak ettől? Hitvány, hazug, képmutató, züllött körülöttünk szinte minden és mindenki. A politika minden korban tárháza volt a becstelenségnek, de sajnos a lepra mára már a legalsó szintekig leszivárgott és szinte minden lezüllött.
Vérfagyasztó hallgatni az utcán, vonaton, más nyilvános helyeken a tizenéves iskoláslányok közönséges, a legtermészetesebb módon folytatott trágár beszédét, amelyben közönséges jelzőkként, kötőszavakként repkednek a nemi szervek és a testnedvek ocsmány szóhasználatú megnevezései. Megfigyelhető fájdalmas tendencia, hogy ma már a lányok ebben is lepipálják, sőt messze túlszárnyalják a fiúkat. Nemrég fültanúja voltam, amikor egy 16 év körüli leányzó a vegyes összetételű osztálytársai és idegen felnőttek füle hallatára minden szégyenkezés nélkül hangosan, fülig érő szájjal arról számolt be, hogy a legutóbbi maszturbálása alkalmával megtalálta a saját G-pontját! A lányok vihogtak, a fiúk többsége szégyenlősen lesütötte a szemét.
Az egész társadalom tragédiája, ha nem tudja, vagy nem is akarja meghúzni a határvonalat a szabadság és a szabadosság között. Paradoxon, hogy miközben hazánkban a politikai hatalom az emberi szabadságjogok alapos megnyirbálásán, felszámolásán fáradozik, aközben szabadjára engedi a züllést.
Néhány évtizede még – a filmbéli Matulához hasonlóan – kötelező volt iskoláinkban az iskolaköpeny viselete. Ez jó volt a diákok szüleinek is, mert nem kellett beszállniuk a tehetősebb, kivagyiság hajtotta sznobok provokálta és mára már az alsó tagozatosok között is terjedő iskolai divatversenybe. Jó volt a diákoknak is, mert gyerekek maradhattak még pár évig. De jó volt a tanároknak is, mert a diákjaik figyelmét nem terelték el a tanaulásról és a tananyagról a tangák, dekoltázsok, festett hajak és sminkek látványa.
A bulvársajtón és az Interneten is egyre gyakrabban jelennek meg hirdetések, felhívások gyermek szépségversenyek, gyermek manöken képző tanfolyamok indításáról. Talán nem is volna olyan nehéz ezeket a gyerekeinkre nézve roppant káros üzleti kezdeményezéseket egy tiltó törvénnyel már csírájukban elfojtani.