A feketék nem akarnak „afro-amerikaiak” lenni 2012. február 6. hétfő 14:35 | Rákócza Richárd

Washington – Érdekes változáson ment keresztül a fekete kontinensről elszármazott amerikaiak megnevezése a rabszolgafelszabadítás és aközött, hogy a Fehér Házba beköltözött az első fekete elnök. Fekete – és nem „afro-amerikai”, ha elfogadjuk a legfrissebb trendet.

Az „afro-amerikai” kifejezést a nyolcvanas évek második felében – Jesse Jackson tiszteletes második elnökválasztási küzdelme idején – kapta fel a polkorrekt szóképzés, amely ekkoriban több hasonló kifejezéssel szolgált, hogy legyen mivel felváltani a dehonesztáló, vagy annak tartott kifejezéseket. Így a polkorrektek remélték, hogy mire eljön az évezred vége, már csak rossz emlék lesz a polyák, a digó, a füstös, a bipsi és a japcsi és megannyi hasonló jelző, és mindenki ilyen vagy olyan amerikai lesz: kubai-amerikai, zsidó-amerikai, ilyen-olyan amerikai. Némi gondot jelentett, hogy mi legyen a tévesen indiánoknak nevezett őslakosokkal, akiknek aztán igazán semmi közük nem volt Indiához, ők kellett volna legyenek az amerikai amerikaiak, no de mivel lehetett volna egy ilyen képtelen grammatikai szüleményt megindokolni?

Rabszolgakezek

A legnagyobb vita azonban a legnagyobb kisebbségi csoport, az afro-amerikaiak kapcsán bontakozott ki, akiket a magyar nyelv némi fáziskéséssel „négereknek” nevezett, nevez helyenként még ma is, megkülönböztetendő a becsmérlést hordozó „nigger” kifejezéstől, amellyel leginkább amerikai regények fordításaiban találkozhatunk. A „nigger” a latin eredetű amerikai-angol „Negro” változata, amely súlyos becsmérlésnek számít, épp ezért legfeljebb a Ku Klux Klán agyi-érzelmi szintjén lévők használják, ők ellenben annál következetesebben.

Színeseket is kiszolgálnak, de csak elvitelre; az uszoda kizárólag a fehéreké

Az angol nyelv egyik legfőbb előfutárának számító latinban a fekete színt jelölik „niger” szóval. 1619-től nevezték „negar”-oknak az első afrikaiakat, akiket kimondottan rabszolgasorsra szánva fogtak el szülőföldjükön. Ugyancsak feketét jelent a spanyol „negro” szó, amelyet az angol évszázadokra átvett, nem is feltétlenül sértő célzattal, noha a polgárháború óta egyértelműen pejoratív felhanggal bírt, az angolban pedig egy sor negatív kifejezés született a „fekete” szó felhasználásával (black mood – rosszkedv, blackened reputation – besározott hírnév, black heart – gonosz szív stb.) Az emancipáció kezdeti korszakában valamivel jobban hangzott a „colored” (színes), a Negro kifejezéshez azonban érdekes módon a polgárjogi mozgalmak ragaszkodtak hosszú időn át. A „színessel” az volt a gond, hogy a fajüldöző ellenoldal sem talált benne kivetnivalót, és a faji elkülönítésben használt nyelvezet gond nélkül használta: „Mosdó színeseknek”, „Váróterem színeseknek”. Majd, a hatvanas években, győzött a „fekete”, amelyet csak a nyolcvanas években kezdett kiszorítani az első ízben a hetvenes évek közepén felbukkanó „African-American”.

Színesek váróját mutató tábla egy buszpályaudvaron. Nyilván szándékolatlan poén, hogy baloldalt, a Cosmopolitan reklámja feletti hirdetés Hitler felderített szerelmi életére hívja fel a figyelmet

Az „afro-amerikai” kifejezés kapcsán is sokan érezték azonban kezdettől fogva (főleg az érintettek, és a témához mégiscsak nekik van a legtöbb közük), hogy ez a mesterséges valami biceg, és ez az érzés különösen akkor erősödött fel, amikor olyan ember lett az elnök, aki csakugyan félig afrikai. Mert az afro-amerikaiaknak nevezettek kilencvenkilenc százalékának a világon semmi köze Afrikához, már az ükapja is Amerikában született, de ami ennél is fontosabb: ő maga sem akarja, hogy bármilyen szinten Afrikával azonosítsák, nem érzi, hogy bármi köze lenne ahhoz a kontinenshez, a feketék visszatelepítése kedvéért létrehozott Libéria a történelem legnagyobb kudarcának bizonyult, és ma főleg adóelkerülő hajózási társaságairól ismeretes.

Afro-amerikai szakasz – az első világháborúból

Barack Obama elnökké választásakor derült ki, hogy a fekete bőrű amerikaiaknak nemigen tetszik az „afro-amerikai” kifejezés, amely olyan konnotációt hordoz, mintha ők a levegőben lógnának két kontinens között, és nem tudnák eldönteni, hová tartoznak, holott nagyon is pontosan tudják, hogy anyjuk például kaliforniai, apjuk mondjuk texasi, ők maguk meg mi mások lennének, mint amerikaiak.

Kétségtelen, hogy nem fehér, angolszász protestánsok, ami azonban nem ok arra, hogy „leafrikaiazzák” őket. Ennek jegyében friss mozgalom is létezik a Facebookon Don’t Call Me American-African (Ne nevezz afro-amerikainak) cím alatt, máris több száz lájkkal. Kezdeményezői elmondják, hogy respektálják Afrikát (még szép; ha nem tennék, az nem lenne éppen polkorrekt!), de ők már nem oda tartoznak, generációk választják el őket a fekete kontinenstől, és ha visszavinnék őket oda, úgy éreznék magukat, mint a partra vetett hal.

Az első fekete tengerészgyalogos 1942-ből

Az ilyen vélemények tükrében nem vitás, hogy az afro-amerikai kifejezés épp olyan elcseszett, mint az európai és környező típusokat – magyarán: a fehér embert – jelölő „kaukázusi” jelző. A feketék egyre kevésbé értik, mi a baj a hatvanas években megszokott és jól bevált „black” jelzővel. Elannyira, hogy egyre többen Black-Americannek, Black-Caribbean Americannek hívatják magukat, s a Black szót nagybetűvel írják. A jelző nagy előnye, hogy nem csak az Afrikából rabszolgaként áthurcoltakat öleli fel, de azokat is, akik két éve vándoroltak be mondjuk Haitiról, és nem francia gyökerűek. Igaz, ők is afrikai eredetűek, de volt egy jó néhány száz éves megállójuk az amerikai kontinensen.

Az ideológiai vita azonban még nem zárult le, és egyáltalán nem biztos, hogy a „fekete” visszaszerzi jogait az „afro-amerikaival” szemben. A Gallup 1991 és 2007 közötti közvélemény-kutatásai azt mutatják, nem létezik konszenzus az érintettek körében, hogy végül is melyik kifejezést alkalmazzák magukra. Az NBC és a Wall Street Journalé 2011 januárjában végzett felmérése szerint a válaszadók 42 %-ának a „Black” tetszik, 35 percent megmaradna az „African-American” mellett, 13 % nem lát különbséget a kettő közt, míg 7 %-nak egy harmadik kifejezés tetszik. (Egy részüknek feltehetően továbbra is a „Negro”.)