Komoly, érett, bölcs, kiegyensúlyozott, oroszlán-sörényes férfiú ácsorog a fényesparlamenti lépcsőház korlátjának támaszkodva. Eljött a Schmitt, eljött az éjfél. Köszöntenek bennünket. Tízegynéhány éve kissé csodálkoztam, mikor a sportos férfiú bejelentkezett a Köztársaság téren Kovács pártelnöknél, hogy „tájékozódó beszélgetés keretében” megvitassa: jelölnék-e a szocik főpolgármesteri posztra. Szalagot kiválóan vág át, emléktáblát zseniálisan avat, protokollból jeles, nyelveket is beszél, mi kell még egy dinamikusan fejlődő fővárosnak? Még jobban csodálkoztam két évvel később, midőn a Fidesz mohón elhappolta a Palit, s ezzel beláthatatlan magasságba ívelő politikai karrier hordozórakétája lett. Most fellőtték a Várba, aláírni és köszöntőket mondani.
Itt a Pali, és tehetetlenek vagyunk. Egy alkotmánypéldányt kap elő a belső zsebéből, a szövegkiemelővel aláhúzott részeket a képünkbe olvassa a „ránk, magyarokra szabott alkotmány” őre. Mellesleg rosszindulatú vagyok, kétlem, hogy a szöveget teljes valójában a magáévá tette. Vagy felolvasták neki?
Azt azért megmondhatták, hogy az újévi köszöntőben, éji órán, erre essen politikai hangsúly. Ez az Alkotmány debütálásának perce. Mit mondjunk? Budapest hűvösen bezárkózva, némán fogadta a hírt, még némábban a jövőt. Monoton szomorúsággal ropogtak az olcsó kínai petárdák, dacosan világítottak a kék LCD ablakok, szürke, füstös, rideg és néma volt minden, mint egy phenjani dísztemetésen.
Budapest, a közhittel ellentétben, nem gyönyörű város, nem a „Duna gyöngye”, ahogy az iskolákban mondták. Kopott, horpadt, ziháló és sípoló, mint egy lyukas tüdő. Furcsa ellenpont a parlamenti lépcsőházban, az aranyozott oszlopok között ez a Díszmarha, ahogy a nemzet méltóságáról hörög. A méltósághoz először a csatornát kellene kitisztítani.
Komoly, érett, bölcs, laza, oroszlán-sörényes férfiú ácsorog a fényes parlamenti lépcsőházban korlátjának támaszkodva. Az új Alkotmányt magyarázza. Remek ötlet. Mert lehet, hogy Viktorunk dübörgő vágtatás után az esztendő első felében megbukik, de Alkotmánya akkor is élni fog. Évtizedekre rajtunk hagyta keze sötét nyomát.
én speciel egy abszurdnak tartom schmitt (köztársaság) elnöki funkcionálását, ettől függetlenül ezt a cikket kár volt megírni, se füle, se farka.
Viki és sitt pali távozásával a tákolmányuk is megy.
“ez a Díszmarha” — köszönöm, ez irodalmi értékű gyönyörű megfogalmazás.
.
Sokért nem adnám, ha egyszer fültanúja lehetnék, amint instruálják, mit és hogyan mondjon. Mert biztos, hogy ez így megy — a Díszmarha minden látszat ellenére nem egy gondolkodó és érző lény, hanem egy agyatlan és lelketlen báb, magától csak a vegetatív funkcióit végzi, magasabb rendű szellemi tevékenysdégre nem képes.
virág andrás, persze hogy nem érted, ha se füled…
Ezzel az elnökkel jól bepaliztak bennünket! Egyetlen pozitívuma, hogy szívügyének tekinti a magyar nyelv ápolását.
Csak abban bízhatunk, hogy a világ kiveti magából Viki egeret és kesztyűbábját.
Aha!
Szomorú dolog, hogy Magyarország “elnöke” egy senki. Arra is méltatlan, hogy akár bármilyen bírálatra is érdemes legyen.