Bangor, Maine – A horror koronázatlan királya pénzt gyűjt tüzelőre a maine-i szegényeknek. A lépést azután határozta el, hogy a szövetségi szociális segélyalapok veszélyeztetik a szegények, mozgássérültek, idősek téli fűtését.
A Stephen és Tabitha King Alapítvány a három bangori rádióállomással összefogva azt a célt tűzte ki, hogy karácsonyig legalább 140 ezer dollárt gyűjtsön össze. Stephen King, aki maga is az állam szülötte és részben ott él, úgy nyilatkozott: reméli, ennek az összegnek a felét a polgárok összeadják, a másik felét az alapítvány fogja állni.
„Ez a gazdasági helyzet rémes, és Tabitha meg én sokat aggódunk Bangor miatt, lévén ez egy igazi munkásváros”, nyilatkozta az író a Bangor Daily Newsnak. „Mindig azt nézzük, hol tudunk segíteni, és jelen pillanatban nagy a szükség.”
A szövetségi egészségügyi és humán szolgáltatási minisztérium a tavalyi 55,6 millió dollár helyett az idei télre mindösszesen 23 millió dollárt irányozott elő Maine állam rászorultjai számára. A rászorultak számára komoly érvágást jelent az Alacsony Jövedelműek Otthoni Energiasegély-Programjának megnyirbálása.
A hatvanötödik életében járó író, aki már fiatal éveiben a világirodalom egyik legsikeresebb szerzőjévé vált, maga is mélynyomorban nőtt fel; apja lelépett a családtól, anyja egyedül nevelte fel őt és öccsét. King így is elvégezte az egyetemet, tanár lett, eközben azonban folyamatosan küszködött súlyos alkoholizmusával. Az átütő sikert az 1974-es Carrie című könyv hozta meg számára, amelynek szemétbe dobott kéziratát felesége, Tabitha mentette meg, és ami később dollárszázezreket jövedelmezett írója számára.
Amit nálunk az állam elvett, nincs annyi alapítvány, ami hasonló konstrukcióban visszaadja. Ennyi a szegényedés elleni “harcról”.
A multimilliomos iro felesegevel egyutt annyira aggodik, hogy mindenkit felszolit az adakozasra. Mi lenne, ha a 140 ezret o maga a zsebebol elohuzna? A vad kapitalizmus idejen a tokesek nem szerveztek a mas penzebol alapitvanyt, hanem a sajatjukbol adtak vissza a tarsadalomnak. Azzal elkerultek, hogy az alapitvany tisztsegviseloi busas jovedelmet vegyenek el a masra szant penzbol.
A vadkapitalizmus magyarországi formájában nem így van. A szegények önhibásnak vannak kikiáltva bármennyit is dolgoznak(tak) életükben ezért inkább sarokba szorítani szokták őket segítség helyett.
Íme, az egyik legbefolyásosabb kormánypárti politikus véleménye a szegénységről:
http://www.vasarnapihirek.hu/friss/lazar_orban_fidesz_szegenyseg
Betti, elolvastam. Micsoda gyalazat.
A parisi guillotine nem a foldbol nott ki, az uralkodo osztaly arroganciaja es kozombossege tartos alapot adott hozza.
Az író 70 ezer dollárt tett az alapba, a saját zsebéből ami 15 millió forint, úgyhogy ne tessék őt megszólni, Máté úr. El kéne olvasni a cikket.