Dublin – A többség rendkívül nagyvonalú, amikor az interneten megosztja személyes adatait, fotóit, élete legapróbb részleteit is. Mi lesz ezekkel az információkkal ezután, kik kezébe kerülhet és mire használhatja azokat? Ezekre kereste a választ egy osztrák diák és nem sok biztatót talált.
Max Schrems, 24 éves hallgató nyomozásba kezdett a Facebooknál; vajon mit tud róla a világ legnagyobb közösségi oldala? Adatai kikérésében segítették az európai szabályok, melyek alapján ki kellett adnia a portálnak a Schremsről tárolt, nem kevesebb, mint 1200 oldalnyi anyagot. Sok adat vagy kép már nem is szerepelt a diák személyes oldalán, ám mint már eddig is tudhattuk, a Facebook előszeretettel őrizgeti a már törölt dolgainkat is.
„CD-n kaptam meg az információkat, melyek között már törölt üzeneteim, kapcsolataim is láthatóak voltak. Ezek alapján bárki teljes képet kaphat rólam, arról, hogy mit szeretek, de akár azt is megtudható, kire szavaztam”- adott hangot megdöbbenésének a fiú.
Schrems akciója lavinát indíthat el a személyes adataikat féltő felhasználók körében. Azt már a Facebook is elismerte, hogy egyre többen kérik ki személyes adataikat tőlük, mióta az osztrák diák nyilvánosságra hozta történetét.
Azóta Schrems 22 beadványt intézett az ír adatvédelmi bizottságnak, hiszen e szervezet hivatott eljárni az ügyben, mivel a Facebook nemzetközi részlegének székhelye Dublinban található. A szervezet közölte, hogy fontolgatják Schrems ügyének soron kívüli vizsgálatát, annyira fontosnak és esetleg precedens értékűnek tartják azt.
Schrems létrehozott egy weboldalt, mely az európai Facebook-felhasználók védelmét hivatott elősegíteni, hiszen szerinte sokkal kisebb védelemben részesülnek az óceán másik felén élők, mint az amerikai vagy kanadai társaik.
Az, hogy a Facebook meddig tárolja adatainkat, vagy pontosan mire használja fel őket, nem lehet tudni. Az biztos, hogy az oldal a cégek számára aranybánya, kvázi egy marketingcélokra kifogástalanul alkalmas „Kubatov-lista”. A felhasználóknak aligha marad más, mint megfontolni, hogy mit ad meg magáról az oldalnak, illetve bízni abban, hogy adatait diszkréten és szabályosan kezelik.
Egy magát reklám cégnek kiadó titkosszolgálat úgy túrkálhat a számára szükséges, szakosított, szelektált és téma szerint rendezett adatokban, mint gyöngytyúk a kendermagban. Ez már túlmengy minden antidemokratikus képzeleten is…
Vigyázz mert, ha nem ismered a “facebook”-ból fércelni is lehet.
Különösen akkor, ha beteszed életed!!!!
TUDOD A NAGYTESTVÉR FIGYEL.
Ha ez a sok nemzeti-, ipari-, pártos-, egyházi-, marketing-….
kémszolgálat nem lenne oly szivesen barátkoznám és is
a világon bármely jószándékú emmberrel. De van KGB, CIA,
stb. A GESTAPO inditotta az Interpol-t is.Gondold meg mi célból.
E cél nekik jó cél volt. Történelem bizonyitja mennyire volt a
világnak akkor ez jó szándékú cél.
De kérdezem példáúl, hogy a “Kubatov-lista” jószándékkal
készült-e? Temészetesen a “mifajtáink” szerint jó(!!!) szándékkal.
Ugyan a nem “mifajtáink” szerint is jó a szándék.
Mi lesz az ilyen listákkal ? Meg kell semmisiteni. De ez biztosan
megtörtént ? Lehet,hogy a papirt elégették, de amiről azt nyomtatták
azzal mi van. Nem talán pl: egy 250 Tb-os pendrájvon, vagy másik
rejtett tárolóhely(ek)en. Ki gyűjt adatokat, miket milyen célból. Ez tudható?
Hülyéskedni mindenütt lehet, habár néhol nem biztos hogy szabad.
Jut eszembe példáúl egy házassághirdető férfit szivattunk. Nem lakván
helyben egy virágbolt közelébe kértünk randit tőle, hogy rózsacsokorral
várjon. Még egy gyönyörű lány fényképét is tettük a boritékba.
A fércbook-on számtalan “rózsacsokros randi”-féle megtörténhet.
Te talán tudod, hogy ki van a fényképes adatok mögött ?
Azse teljesen normális aki valós adatokat ír be magáról egy ilyen oldalra !
Es miert van a Skype-nak, szamos VoIP-telefonprogramnak stb. “kellemes es hasznos” kozponti cim- es adatbazisa? Hogy a CIA es hasonlo szervezetek megnezhessek, hogy ki kit ismer, kivel kommunikal, mikor honnan hova.. Ilyen egyszeru. Elottem rejtely, hogy a fentiek ismereteben emberek millioi miert iratkoznak fel a Facebook-ra es hasonlo un “szocialis” szolgaltatasokra.. Annyira fontos megosztani a baratokkal az emesztesuk pillanatnyi allapotat?
Aki fél, az nem regisztrál!
Senki sem tett fegyvert a fejehez hogy irja be azkoat a “kenyes” adatokat. Eloszor kell gondolkozni utana cselekedni. Itt megint forditva tortenik.
Hasonlo a regi (vicces) mondashoz :
A ferfi azt mondja amit gondol, a no azt gondolja amit mond.
Foleg gyerekeknel, akik egyebkent nem is jogosultak a Facebook hasznalatara, nagyon kell vigyazni hogy milyen infot adnak meg. Persze itt jon a szulok felelossege is.
gets
-
Nem mondom, hogy félek de bizalmatlan vagyok.
CommonSense-nek van igaza.
Senki sem kényszerit senkit a használatára.
Én sohasem fogok regisztrálni és adatokat feltenni. Remekül érzem magam nélküle is. Az más kérdés, hogy a “nagyok” ha akarnak bármit megtudhatnak rólam facebook nélkül is.
Igazatok van pro és kontra, de azért azt se felejtsétek el, hogy a sokmillió felhasználó olyan mennyiségű napi adatforgalmat generál a sok-sok élménymegosztással, hogy ugyanaz a probléma jelentkezik, mint az NSA-nál a világ elfogott emailjeivel, SMS-eivel, telefonhívásaival. Csak úgy tudnak vele valamit kezdeni, ha kulcsszavas keresőszoftvereket futtatnak végig az adathegyen.
Akik viszont igazán rosszfiúk, azok nem nyilvánosan fognak chatelni, hanem meghatározott chatszobákban kommunikálnak titkosítva, saját “harci nyelven”, vagy a könyv-és-kódkulcs eljárást használják két, egymással összefüggésbe nem hozható emailcímmel, vagy szépen visszatérnek a jó öreg középkori futár-módszerhez.