Brüsszel – Az idén már 18 újságírót öltek meg, 151-et pedig bebörtönöztek csak azért, mert a munkájukat próbálták végezni. Az újságírók ellen elkövetett atrocitások nagy része háborús övezetekben történik. Május 3-a a sajtószabadság világnapja. Többek között ebből az alkalomból tartott egy nappal korábban meghallgatást az Európai Parlament emberi jogi és a külügyi szakbizottsága. Bár jogi eszközök léteznek az újságírók védelme érdekében, a tudósítók szerint azokat nem mindig alkalmazzák.
„A szabad sajtó és a média minden demokratikus társadalom előfeltétele. A demokrácia működéséhez aktív, jól tájékozott polgárokra van szükség, akik hozzáférnek a tényekhez és a független elemzésekhez” – mondta a sajtószabadság világnapja alkalmából kiadott közleményében Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke.
Anne Nivat, francia háborús tudósító: „Tudjuk, hogy talán nem jövünk vissza”
Az információk begyűjtésének olykor nem kis ára van. A nemrégiben a líbiai Miszrátában meggyilkolt két újságíró esete is bizonyítja, hogy az újságírók olykor az életükkel fizetnek a munkájukért. Ahogy az évtizedek során megváltozott az újságírás és a háborúk természete, úgy váltak egyre inkább célponttá a tudósítók is. A Riporterek Határok Nélkül szervezet adatai szerint az iraki háború során például több újságírót öltek meg, mint a húsz évig tartó vietnami háborúban.
Anne Nivat szabadúszó újságíró személyes tapasztalatain keresztül próbálta érzékeltetni a háborús tudósítók munkájának lényegét. Nivat az elmúlt években többek között az afganisztáni és a csecsenföldi háborúról is tudósított különböző lapoknak. „Nem azért megyünk oda, mert a veszélyt keressük. Tudjuk, hogy talán nem jövünk vissza, de a sztori az események helyszínén van. A tudósítók munkája nélkül a közvélemény kizárólag a különböző szervezetek, kormányok által kiadott sajtóközleményekre támaszkodhatna” – mondta. Nivat szerint meg kell értetni az emberekkel, hogy amit esténként a televízióban látnak, az nem csupán egy virtuális háború. Az újságíró feladata, hogy az információkat összegyűjtse, leellenőrizze, és a riportok segítségével illusztrálja, hogy mi is történik. „Tudjuk-e igazából, hogy mi a különbség egy huszonöt éves Kadhafi-hívő és egy huszonöt éves líbiai lázadó között? Tudjuk-e, hogy hogyan látják a világot, miben hisznek, mit remélnek?” – hozott egy plasztikus példát.
Jean-Paul Marthoz a Bizottság az Újságírók Védelmére (CPJ) szervezet képviseletében arra hívta fel a figyelmet, hogy a háborús övezetekben a nemzetközi és a helyi újságírók egyaránt célponttá váltak. Az újságírókkal visszatérésük után is foglalkozni kell, mert sokuknak problémát okoz a látottak feldolgozása, a trauma utáni stressz.
Véronique De Keyser belga szocialista képviselő pótolhatatlannak nevezte a háborús tudósítók munkáját. „Annál is inkább, mert háborúk esetén mi tehetetlennek érezzük magunkat itt” – tette hozzá.
Marietje Schaake liberális holland képviselő hozzászólásában a sajtószabadság és az internethez való szabad hozzáférés közti kapcsolatot boncolgatta. „Van olyan ország, ahol a bloggereket börtönbe zárják. Az EU-nak ki kell állnia az inetrnet szabadságáért, elő kell segítenie az internethez való szabad hozzáférést és a szólásszabadságot az információk szabad áramlása érdekében.”
A háborús tudósítók munkáját és épségét több szervezet és nemzetközi egyezmény is védi. A Riporterek Határok Nélkül például külön biztosítást és felkészítő kurzusokat ajánl a tudósítóknak. Az ENSZ 2006-ban elfogadott határozata a civilek védelméről a fegyveres konfliktusokban az újságírókra is kiterjed. Az UNESCO által 2007 májusában elfogadott Medellin‑nyilatkozat pedig minden országot arra hív fel, hogy vizsgálják ki az újságírókkal szemben elkövetett erőszakos eseményeket.
Az EU jelenleg mintegy negyven olyan projektet támogat, amelynek a sajtószabadság elősegítése a célja a világ különböző részein. Külön figyelem irányul az észak-afrikai térségre. Egyiptomban és Tunéziában a demokratikus átalakulás elősegítése és a helyi sajtó megerősítése a cél. Jean‑Paul Marthoz szerint bár az EU több módon is igyekszik elősegíteni a sajtószabadság megerősítését, a rendelkezésre álló eszközökkel vagy nem él, vagy azok nem elég hatékonyak.
