A Japánban történt nukleáris baleset több kérdésre is felhívta a figyelmet az atomerőművek biztonságával kapcsolatban. Egyik közülük a nukleáris hulladék ártalmatlanítása, amely szakértők és döntéshozók körében már régóta vita tárgya.
A Parlament ipari szakbizottsága hétfőn egy ezzel kapcsolatos jelentést vitatott meg. A jelentés szerzője, Romana Jordan Cizelj szlovén, néppárti képviselőt nyilatkozott az europarl.europa.eu hírportálnak.
Mennyire veszélyes az a módszer, ahogy a nukleáris hulladékot és a kiégett fűtőelemeket jelenleg ártalmatlanítják?
Európában főleg alacsony és közepes veszélyességű hulladék ártalmatlanítását végzik, nagy veszélyességűét viszont nem, pedig a technika megvan hozzá.
A legnagyobb kockázatot jelentő hulladékot jelenleg tárolókban helyezik el, de ez nem végleges megoldás. A kiégett fűtőelemeket általában a reaktorok szomszédságában tárolják. Biztonságos helyen vannak, de a végleges megoldás a nukleáris hulladék ártalmatlanítása lenne. A véleményformálók, a nyilvánosság és a jogi keret kidolgozásáért felelős politikusok felelőssége, hogy ezzel kapcsolatban kidolgozzuk a lehető legszigorúbb normákat.
Melyek a hulladékkezeléssel kapcsolatos legfontosabb biztonsági normák, amelyeket javasol?
Igaz, hogy a magas aktivitású hulladék végső elhelyezésére nincs megoldásunk. Finnország és Franciaország közel áll ahhoz, hogy ezt kidolgozzák. Szerintem helyes, hogy közös uniós szabályozásról beszélünk, amely valóban cselekvésre készteti majd a tagállamokat. A legfontosabb, hogy a legújabb technológiákat használjuk, legyen egy erős és független szabályozó testület és rendelkezésre álljanak a szükséges humán- és pénzügyi források.
Természetesen az irányelv sokkal több szempontból közelíti meg a kérdést, mivel gondoskodnunk kell a közvélemény bizalmáról, a szakembereken túl a politikusokban is bíznunk kell. Az irányelv ezért szól az átláthatóságról és a közvélemény bevonásáról.
Ki fizeti majd a kiégett fűtőanyagok és a nukleáris hulladék kezelésének költségeit?
Én azt az általános európai elvet támogatom, hogy a szennyező fizessen. Szerintem ebben az esetben is ezt a megközelítést kell alkalmazni. Az egyik javaslatom szerint a szennyező fizet elvet sokkal tágabban kell értelmezni. Beletartozna a költségbecslés, az ellenőrzések és vizsgálatok, rendszeres jelentések készítése az Európai Bizottságnak, és be kell vonni a tagállami parlamenteket is.
Hogyan lehet elkerülni azt, hogy a szigorúbb uniós előírásokat megkerülve az ilyen hulladékot harmadik országokba exportálják?
A Bizottság az javasolja, hogy tiltsuk meg a nukleáris hulladék exportját. A másik lehetőség az, hogy csak olyan országba exportáljuk ezeket az anyagokat, ahol az unióssal megegyező biztonsági normák vannak érvényben. Egy harmadik opció, hogy megpróbálunk nemzetközi szinten is magas biztonsági normákat bevezetni, elsősorban a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségben.
