Vacsora. Arról beszélgetünk, hogy Bolgár Györgyöt kirúgták az ATV reggeli műsorából. Emlékeztetem a társaságot Brecht Bicska Maxi dalára, amelyben mindenhol valami baj történik, mert „…Bicska Maxi arra járt”. (Aki ismeri jó, aki nem, hát az vessen magára.) Az ATV-ben a kirúgás előtt kis idővel Semjén Zsolt járt… Derülünk, de nem jókedvünkben. Azon meditálunk, hogyan lehetne segíteni a hamarosan bajba jutó médiumokon, mert azt biztosra vesszük, hogy Bolgár csak a kezdet, hamarosan várható Bánó András, Avar János, Mészáros Tamás menesztése, és hogy mi lesz Kálmán Olgával? Hogyan fog tönkremenni ez a viszonylag független televízió. És a Klubrádió, amely már gyűjtögetéssel is alig tudja fenntartani magát, nem beszélve a frekvencia elvesztésének veszélyéről. Talán, ha a vállalkozók, a gazdag cégek felismernék az egyoldalú „tájékoztatás” veszélyét és reklám megbízásokkal segítenék valóban függetlennek maradniuk, ezeket a jobboldal által még meg nem vett, vagy még el nem lehetetlenített médiumokat. Közepesnél nagyobb vállalkozást vezető, erősen nem jobboldali beállítottságú barátom, azt mondja: nem lehet, csak akkor, ha a kormányhoz közelállónak is ad megbízást, mert máskülönben listára kerül. Így meg sokba kerül.
Felkapom a fejem. Milyen listára? Hát, csak nem félsz? De, igen, mondja a barátom. Nem akarok sem APEH, sem vám, sem semmilyen retorziót. Egy vállalkozás ma nagyon kiszolgáltatottá válhat. Ha akarnak, találnak valamit, hogy tönkre tegyenek. Elég, ha csak rossz híredet keltik és véged van.
A sajtószabadság újabb vívmánya? A reklámokat is figyelik?
Ezt az országot akartuk? A félelem országát? Nem tudom úgy kinyitni az újságot, az internetet, hogy valami botrányos ügyet ne találjak. Nem értem a kormányzati akaratot. Megjegyzem, a második Parlament előtti tüntetésen feltűnt egy kiváló szónok. Dénes Balázs, a TASZ elnöke. Aki tudja, nézze meg az interneten a beszédét, amíg le nem tiltják.
Érthetetlen, hogy például a vörösiszap áldozatainak összegyűjtött másfél milliárdot miért nem a rászorultaknak adják, miért akarnak abból közösségi házat, múzeumot és más marhaságokat létrehozni, és miért az állam ad majd milliárdos kártérítéseket, megint a mi pénzünkből. Nem ezért adtuk az adományokat!
Nem értem miért akarnak most mintegy 1200 kilométernyi vasutat felszámolni, mikor a néptelen szárnyvonalak megszüntetése miatt kígyót-békát kiabáltak az előző kormányzatra.
Persze, ügyes politikai csapda ez, hiszen az ellenzék nem akarhatja gazdaságtalan és felesleges vasúthálózat fenntartását, mert maga is megszüntetése mellett volt. De a Fidesz azzal nyert, hogy ezt az „igazságtalanságot, a kis falvak elzárását a világtól” megszünteti. Egyik első akciójuk is ez volt: a szárnyvonalak újraindítása. Tudták ezt előre, vagy csak most kapcsoltak? És ha igen, akkor miért nem mondják meg? Hazudtunk, hogy győzzünk, és ti elhittétek. Vagy rájöttünk, hogy igazuk volt a Bajnaiéknak, bocsánat.
Nem értem, hogy hogyan lehet az „okos nép” jó döntésének tulajdonítani az állami nyugdíjrendszerbe kényszeríttettek megzsarolását: nem kapsz nyugdíjat, ha nem jössz a nagy „összefogásba”, bár továbbra is levonjuk a béredből a járulékot, de az adó lesz. Európa döbbenten figyel. Az Alkotmánybíróság vacillál, Orbán meg kijelenti, ez végleges, megváltoztatni nem lehet. Oszt passz.
Nem értem, hogy keménykezű belügyminiszterünk, hogyan tud tizenéves prostitúcióra kényszerített kislányok „nevében” arról nyilatkozni, hogy pénzkeresés miatt maguk választják az utcát, az erdőt és az utak melletti szolgáltatást. Nyilván önként, vidáman, és szexre éhesen állnak, remegve a fagyos éjszakában a lánykák, és nem kiszolgáltatva a legdurvább fenyegetettségnek. Mert megkérdezték őket… Borzalom.
Nem értem, hogy „és annyi balszerencse közt, oly sok viszály után”, miért kell Matolcsynak kioktatnia a IMF-et, nem került még elég sokba a Kósa-Szijjártó duó emlékezetes nyomulása, és mibe kerül majd, hogy Orbán egy tévéadásban kétszer is „szegény Merkel asszony” kifejezéssel tüntette ki a német kancellárt, egyébként Magyarország első számú külkereskedelmi partnerének vezetőjét. Kedves szóvivője, Szijjártó, aki 2.226.000 azaz kettőmillió-kettőszázhuszonhatezer forintos havi fizetést vesz fel, most beadvánnyal él az Országgyűlésben, hogy egymillió-kétszázezer forintot lehessen csak keresnie. Hát nem édes? Miközben újra vonulnak a gárdisták és nagy ünnepségre készülnek február 11-ére a Hősők terére. Vona pedig újra tele szájjal cigányozik. Miközben egyes kutatások szerint a gárdisták előszeretettel jelentkeznek a tartalékos honvédő seregbe, lesz, aki védje őket.
Nem értem, hogy a Költségvetési Tanács, az Alkotmánybíróság, a Médiatanács és a közszolgálati médiumok, az Állami Számvevőszék és minden megyei főispánság csak és kizárólag kormánypárti megbízottból áll. Ennyire nincs bizalom? A legújabb: az Alkotmány úgy készül, ahogy ezen már csak mosolyog egész Európa. De most demokratizálják az eddigi suskust. Nemzeti Konzultációs Testület alakult. (Milyen legyen, ha nem nemzeti?) Levelet írnak, és most majd megkérdeznek mindenkit, mondja meg, milyen legyen az Alkotmány. Mi legyen benne? Szájer Józsi hazaszalad Brüsszelből és összegyűjti, kiértékeli, segít neki Szili Kati. Bravó.
Nézem a Népszabadság mai címlapfotóját. Merkel kancellár asszony kezét próbálja befogni a lehajtott fejű, és félre néző Orbán Viktor. Merkel asszony szigorúan tartja a kezét és merőn néz Orbán szeme közé. Az én képaláírásom: Nekem dudálsz kisautó?!
Böjte József, amit leírt, az iszonyat! A valóság meg ennél is iszonytatóbb!A téboly igazgatja a RENDET,ami lebénult.
Köszönöm hogy igazolta a meglátásomat. Néha magam is azt hiszem, én tébolyodtam meg, hogy így látom a valóságot.
Félelmeinknek ilyen pontos leírását, látleletét régen olvashattuk! Még hozzáteszem: eddig azt hittem, hogy mint -bár segéllyel kiegészített nyögdíjas – nem kell félnem szűkös megélhetésem érdekében.
Pár napja, különösen az “évértékelés” óta már én is félek… féltem még azt is, ami ügyeskedéssel, úgy, ahogy …
Hát igen, a család… De hiszen ők is félnek, illetve már túl vannak ezen is… Inkább én féltem őket…
A Rákosi korszakban – talán mert még fiatal voltam? – nem féltem, nem féltünk ennyire!
Alig tudom elmondani, mennyire sajnálom, hogy minden állítás igaz.
A fent írtak utoljára 1944-ben a nyilas hatalomátvételkor voltak.
Szégyenletes, hogy egy demokratikus államban, az én hazámban a félelem lett az úr. Már a választások előtt is féltem. Akkor attól, hogy mi lesz, ha nem elég nagy arányban győznek, vagy ne adj’isten nem győznének! Mert akkor folytatódik a 8 éve tartó “szétzúzunk mindent” időszak. Aztán azért aggódtam, hogy ha nem tudnak az embereknek megfelelő felemelkedést adni, akkor az elégedetlen nép, majd a Jobbik felé tolódik, mert ugye minden jobb a szociknál… Sajnos a sok éven át szajkózott szitok beitta magát a gyanútlan emberek agyába. A nép, az isten adta nép, pedig nem gondolkodik, hanem elhiszi amit nap mint nap hal. De ahogy telnek a hetek, hónapok, már mindentől félek, mert ahogy a cikkben is olvasni, senki nincs biztonságban, aki nem mellettük van, aki nem az ő szekerüket tolja. Félek attól is, hogy hová vezet ez az ámukfutás, mi lesz az országgal, és mi lesz velünk emberekkel. Miből fogunk megélni, ha a gazdaságot padlóra küldik?
‘98-2002 között volt már szerencsém(nk) átélni az első kísérletet. Az sem volt kismiska. Papír előttem – aláírod vagy ki vagy rúgva azonnali hatállyal, fogunk rá okot találni, majd keresünk. Szabad elhatározásból, mint a nyugdíjpénztári tagok, aláírtam, hogy közös megegyezéssel távozom. (Kellett a helyem egy viktoriánusnak.)
Ezrek és tízezrek voltak ilyen helyzetben akkor. A szocialisták azzal nyertek, hogy megígérték, rendet tesznek. Üvegzseb-emlékszünk még rá? Az eredményt, a folytatást ismerjük. A nyolc évből egyedül a kényszerhelyzetben lévő Bajnai és csapatának egy éve volt az egyetlen – bár üdítőnek aligha nevezhető – kivétel. De mindenképpen pozitív az előzőekhez képest.
Hölgyeim és uraim, elég volt számunkra egyetlen év Bajnaival és Oszkóval, hogy reménykedhessünk a hozzáértés igazában.
Nem tudom, a jelenleg regnáló pártnak és kormánynak a hataloméhsége a nagyobb, vagy a dilettantizmusa. Nem tudom, volt-e az elmúlt 100 évben az országnak ennyire dilettáns miniszterelnöke és kormánya, mint a mostani. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy a dilettantizmussal párosult mérhetetlen hataloméhség a legrosszabb párosítás.
Miért hisszük azt, hogy ezt már nem lehet fokozni? Sajnos a leírtak minden betűje igaz, a félelem egyre inkább érezhető – APEH, állásvesztés fenyegetettsége – már nem is titkolják, hogy minden fölött ellenőrzést fognak gyakorolni – banktitoknak vége – . És az istenadta nép a februári fizetés kézhezvételekor sem tért észhez?!
Kedves Bíborka!
Felejtsd már el azt a fránya demokráciát! Régi elavult kommunista liberális ,bibsi,
(megfelelő rész aláhúzandó) csökény az ! Ma már más szelek fújnak.Legyünk boldogok hogy nagyurunk,szellemi irányítónk,vagyonunk,társadalmunk,hazánk bősz védelmezője végre megszabadított ettől a káros társadalmi beidegződéstől,melyet nehezen tanultunk meg,de máris elfelejthetünk…
Remélem most már mindenki boldog!Ez ugyanis a népakarat!Vagy talán mégsem az?
Kedves Rossmodorban!
Azt hiszem, igazad van, és magamba szállok. Meg kell hajolnom a népakarat előtt! De azért ugye, egy kicsit reménykedhetek, hogy a nép akarata változik….