A Szabad Magyar Televízió második adásának vendégei Ferge Zsuzsa szociológus és Szelényi Iván szociológus. A riporter Andrassew Iván. A felvétel időpontja 2010. december 27.
Első rész:
Második rész:
Harmadik rész:
A Szabad Magyar Televízió második adása
Köszönöm!
Nagyon örülök! Végre,újra!
no ez a beszélgetés igazi csemege volt. sajnos itt a blogolónak nincsen lehetősége anyázni, szitkozódni, gazemberezni, stb…, a színvonal kötelez. mindkét beszélgetőnek a neve annak idején fogalommá vált, és milyen szépen megőrizték magukat, a gondolataikat az elmúlt évtizedek alatt. tetszett a két különböző alkat vitája,különösen a temperamentumos és az elveihez ragaszkodó társadalom tudós és az ügy érdekében kompromisszumokra hajlandó szegénység kutató időnkénti összevillanása. a kiszolgáltatoottak a leszakadók problémájával minden normális társadalom minden normális kormánya törődik, de jó ideje már hol beszélhetünk itt normális társadalomról…
Az elhangzottakkal nagyjából egyetértek.
Természetesen az éhező gyermekek abszolút száma nem egyedüli paramétere egy demokráciának. Olyan országban, társadalomban, melyben ilyen nagyszámú éhező gyermek él, valóban nem lehet demokrácia. Különösképpen igaz ez, ha nem mutatkozik közvetlen, direkt tendencia, mely a gyermekéhezést megszüntetni igyekezne.
Olyan próbálkozások voltak és vannak melyek pl. a szülők anyagi helyzetének javításával kívánnak megoldást találni.
Ez szerintem csak tetszetős, de rész megoldás. Nem számolhatja fel
- belátható időn belül – a kiterjedt alkoholizmus, a nagyszámú szétszakadt család, a sokszor felelőtlen és az egyedül álló szülő passzivitása és a magukra hagyott nagyszámú gyermek okozta problémát.
A gyermekéhezés ténye, de főként ennek felszámolására irányuló közvetlen anyagiakat biztosító rendelkezések hiánya, ill. a meglévők megszüntetése, a rendszerváltás utáni, többé – kevésbé, valamennyi, kormány és párt felelőssége.
Nagyszerű élvezet volt. És szomorú, mert a regnáló hatalmat egyáltalán nem érdekli. Ha lenne majd valamikor más megközelítési érdeklődésük, akkor néhány évtized alatt tovább juthatnánk. Pl. az oktatás prioritása, pazarló és már szándékában is veszteséges munkahelyek létrehozása közpénzből a közmorál segítésére. Ezekből idővel rentábilis munkahelyek lesznek. A mai áldozat óriási, nem csak anyagi, inkább lelki hasznot hozhatna.