Bartus László: Séta a politikai halálsoron 2014. február 9. vasárnap 23:36

Ha valakinek illúziója lett volna az ellenzékkel kapcsolatban, ideje leszámolni vele. Az Orbán-rendszer leleplezte önmagát, és az ellenzék ezt észre sem vette. A tolvajt rajtakapták egy nagy színes TV-vel a kezében, de a boltos elengedte.

Orbán gyakorlatilag megbukott, de az ellenzék ezt nem észlelte. Az ellenzék halálra ítélte magát, mint ellenzéket. Siralomházban várja az ítéletvégrehajtót. A politikai kivégzés tervezett dátuma április 6.

A német bevonulás emlékművével tettenérés történt. Arról van szó, hogy az emlékművel Orbán értelmező szótárt adott a Fidesz alaptörvényéhez. Pontosan kifejtette, mit jelent az alaptörvénynek az a mondata, hogy 1944. március 19-én Magyarország elveszítette önrendelkezését.

Az emlékmű azt jelenti, hogy a „keresztény-nemzeti” Horthy-rendszer nem antiszemita, nem fasiszta, nem szövetségese a náci Németországnak, hanem tiszta, mint a ma született Gábriel arkangyal. Nem felelős a haláltáborokba küldött zsidók deportálásáért.

Eszerint a százezreket gázkamrába küldő „keresztény-nemzeti” Magyarország ideológiájával és rendszerével semmi baj nincs, az „apostoli Magyarország” azonos lehet újra mindazzal, ami „magyar”. Ez a magyar identitás.

Az alaptörvény ezzel a magyar identitással azonosítja a magyar nemzetet és a politikai Magyarországot is. Ami ezen kívül áll, ami ezzel ellentétes, az nem magyar. A liberális demokrácia sem magyar, hanem a nemzet ellensége.

Ez az identitás a háborús bűnöket elkövető, antiszemita országgal azonosítja a magyar nemzetet, csupán leplezi a jellegét. Ez az identitás a Gábriel arkangyalnak köszönhetően elnyert „Szent Koronától”, Rómától származtatja az országot. Magyarország legitimitásának alapja a római katolikus egyház. Csak a „keresztény Magyarország” az, amely a történelmi jogfolytonosságot jelenti, a magyarsággal azonos.

A NENY és a NER ennek a rendszernek a létrehozását tűzte ki célul. Ezt jelenti a visszatérést az „átmenet zavaros évtizedei” után. A fideszes alaptörvény ennek a rendszernek a fundamentuma.

A történelemhamisításnak nagyon is gyakorlatias funkciója van. Az Orbán-rendszer alapjait érinti. Célja, hogy elleplezze a rendszer történelmi bűneit, de még inkább a gyilkos természetét. Tisztára kell mosnia azt a hazugságot, amellyel a magyar identitást azonosítani akarják.

Ha a magyar identitás az apostoli „keresztény Magyarországgal” azonos, ahogyan az alaptörvény deklarálja, akkor annak vezetésére kizárólag a „keresztény Magyarország” ideológiáját valló párt jogosult. Minden más politikai akarat és irányzat a magyar nemzeti identitást támadja. Ennél fogva ellenség.

A katolikus egyház (ennek az ideológiának a forrása) a liberalizmust a zsidó szabadkőműveseknek tulajdonítja. A pluralizmust és a versenyt csupán a zsidók trükkjének tartja. Ez teszi lehetővé, hogy „a keresztény Magyarországhoz” nem tartozók is politikai, gazdasági és kulturális szerephez jussanak.

A szabad verseny azonban a „keresztény magyar” ifjúságot háttérbe szorítja, és a zsidókat juttatja pozícióba. Ez korlátozza a „keresztény magyar” középosztály érvényesülését.

Ezeket a gondolatokat nem magunktól vesszük, hanem a Horthy-rendszer politikusai fejtették ki, köztük maga Horthy és a miniszterelnökei.

Mivel az „apostoli Magyarország” legfőbb feladata a nemzet önazonosságát és megmaradását jelentő „keresztény” szellem és kultúra ápolása, ezért kénytelen önvédelmet folytatni a „zsidó” szellemmel szemben. Ez ugyanis nem azonos a katolikus egyház (és reformált irányzatai) szellemével.

Ha a „keresztény” a magyarral azonos, akkor a „zsidó” szellem nem azonos a magyarral, hanem ellentéte annak, vagyis: magyarellenes.

Ez az identitás vezetett el a holokauszthoz. Ez az önazonosság tette a magyar kormányt és a magyar népet képessé arra, hogy zsidó származású és vallású honfitársaitól megszabaduljon. Mindezt a magyar identitás védelmének vélte.

A nácikkal való együttműködés alapja az, hogy a nácizmus ugyanezt a logikát vallja, azzal a különbséggel, hogy a népet nem a vallással, hanem közvetlenül a fajjal azonosítja. A „keresztény-nemzeti” identitásban van egy áttétel: a vallás a nemzeti azonosság alapja. A fajt a vallása tartja meg.

A katolikus vallás a zsidóság ellentéteként határozta meg magát. Szent Ágoston helyettesítési elmélete szerint a katolikus egyház lépett a zsidóság üdvtörténeti szerepébe. Antitézise a zsidó. Ha a magyar azonos ezzel a Rómától származó „keresztény” identitással, akkor a „magyar” antitézise is a „zsidó” lesz.

Ennél fogva a „keresztény” magyart veszélyezteti mindaz, ami zsidó. Ez magyarázza, hogy minden fehér bőrű népesség asszimilálódhatott a magyar nemzetbe, csak a zsidó nem. A zsidót akkor sem fogadták el, ha asszimilálódott.

A náci Németország ugyanezen az alapon a német fajt védte a zsidóktól, a zsidó vértől, kultúrától, szellemi hatástól és befolyástól. Ez az önvédelem vezetett el a haláltáborokig, és benne a „keresztény-nemzeti” magyar részvételig.

A „keresztény-nemzeti” ideológia és rendszer éppen olyan gyilkos ideológia, mint a nácizmus, annak előző lépcsőfoka. Európában a nácizmust a katolikus egyház zsidóüldözései előzték meg, a német náci ideológia előfutára a pápizmus zsidóellenessége volt.

Európában évszázadokon át üldözte és gyilkolta a katolikus egyház annak az ideológiának a nevében a zsidókat, amelyet a Horthy-rendszer kristálytiszta formában deklarált az apostoli „keresztény-nemzeti” Magyarország fogalmában, a Szent István-i állameszmében.

Ebből fakadt a két világháború közötti Magyarország antiszemitizmusa, ez jelent meg a korszak szellemi vezéreinek, Prohászka Ottokárnak és Bangha Bélának műveiben. Ez az eszme és logika vezetett először a zsidótörvények megalkotásához, amelyekkel Magyarország megelőzte a náci Németországot.

A katolicizmus nem kereszténység. Az igazi keresztényeket máglyán elégette, amíg tehette. A csalás leleplezésére egyedül alkalmas zsidókat kitagadta az örökségükből és elfoglalta a helyüket. A zsidóknak ugyanis nem lehet előadni azt, hogy egy bálványimádó vallással bármilyen közösséget vállalna a zsidó Messiás.

Ezért volt szükség a „helyettesítési” teológiára, a zsidók törvénytelenné nyilvánítására és üldözésére. A báránybőrbe bújt farkas gyilkolta végig az európai történelmet a „kereszténység” nevében.

Ez a magyarázata annak, hogyan lehetett az önmagát feláldozó Jézus nevében válogatott kegyetlenséggel ölni. Mindebből az is következik, hogy az egész magyar nemzet egy csapda áldozata, az identitása hazugságra épül, csalók áldozata lett.

A katolicizmus antiszemitizmusával és zsidóüldözésével teljesen tévesen azonosult. Felhasználták erre a szerepre, de idővel ezzel a szereppel azonosult.

A katolicizmus hivatalos teológiája ugyancsak Szent Ágoston alapján az, hogy a zsidókat nem kell megölni, hanem csak számkivetetté, törvényen kívüliekké, földönfutókká kell tenni, hogy a „keresztények” (értsd: katolikusok) szolgái legyenek.

Ezt szolgálták a zsinati határozatok, amelyek eltiltották a zsidókat különféle hivatásoktól, alapvető emberi jogoktól, gettókba kényszerítették őket. Káinhoz hasonlították a zsidókat, akik megölték Jézust (Ábelt), ezért Isten azzal büntette őket, mint Káint, hogy ne öljék meg őket, de bujdosók és vándorlók legyenek a földön. Nem véletlen, hogy a Vatikán nem is akarta elismerni Izrael államát, mert ezzel a zsidókra kimondott átkukkal összeegyeztethetetlen a zsidó állam léte.

A katolikus egyháznak ezt nem sikerült betartania, mert a zsidók százezreit gyilkolta le, okozta halálukat már a holokauszt előtt a történelem folyamán.

A Szent Ágoston-i (magyarban Szent István-i) állam a természeténél fogva elkerülhetetlenül jut el minden alkalommal a zsidókat korlátozó törvényekhez. A Horthy-rendszer igen hamar, már az 1920. évi XXV. törvényben eljut az egyetemekre felvehető zsidók számának korlátozásáig.

A törvény szellemi atyja nem véletlenül Prohászka Ottokár püspök, aki veretes antiszemita beszédben indokolta a törvény jogosságát, holott abban még nem is írták le a „zsidó” szót. A cinikus és  hazug indoklás szerint a törvény a továbbtanulási esélyegyenlőséget szolgálta

Ez a cinikus hazudozás jellemzi a „keresztény” antiszemitákat: hazug a rendszer alapja, és hazug minden, ami ebből következik. Az Orbán-kormány minden hamissága is ide vezethető vissza.

A nácizmus a katolicizmus zsidóellenes törvényeit és gyakorlatát vette át, azzal a különbséggel, hogy a vallási jelleget elhagyták, és fajelméletet alkottak a római katolicizmus antiszemitizmusából.

Voltaképpen szekularizálták a „keresztény-nemzeti” antiszemitizmust: a vallási ellentétből így lett rasszizmus. A “hitvédelmet” fajvédelemmé alakították át. Ez lehetővé tette a vallási képmutatás mellőzését és a „végső megoldást”.

Ez a különbség az oka, hogy a „keresztény-nemzeti” Horthy-rendszer vonakodott végrehajtani a nácik kérését, a zsidókat átadni a tömeges elpusztítás céljából. A német bevonulás csupán azt segítette elő, hogy ennek a „keresztény-nemzeti” rendszernek azok a képviselői kerüljenek hatalomba, akik ezt szemrebbenés nélkül megteszik.

De a német bevonulás után Horthy által kinevezett és legitimált Sztójay-kormány még ugyanannak a „keresztény-nemzeti” apostoli Magyarországnak a képviselője, amely két évtizede módszeresen készítette elő és haladt a holokauszt felé. Ez még nem a hungaristák, a magyar nácik, nyilasok kormánya. Sztójay korábban a Horthy-rendszer berlini nagykövete volt.

Magyarország a „keresztény-nemzeti” államával röpke szűk negyed évszázad alatt magába sűrítette a katolicizmus 1500 évének történetét. Ebből látható az is, hogy a „keresztény-nemzeti” Magyarország nácik nélkül is eljutott volna a pogromokig, zsidógyilkolásig, ahogyan a katolikus egyház saját identitásából fakadóan szükségszerűen eljutott. Ezt a folyamatot csak felgyorsította a náci Németországgal kötött, elvi alapokon álló szövetség.

A rendszer filozófiájából következett az a hisztéria, hogy a zsidó szellem rombolja és pusztítja a katolikus szellemey, a nemzet egységét, kultúráját és javait. A katolicizmus ugyanis állandóan vereséget szenved a zsidósággal szembeni versenyben.

Ezt ők mindig csak erőszakkal tudták ellensúlyozni. Ezen kívül a zsidók rendelkeznek valamivel, amivel a katolicizmus nem: az Isten ismeretével. Ezért valójában a katolicizmus viselkedik úgy, mint Káin, aki irigységből megöli a zsidókat.

Az alaptörvény preambuluma ezt a történeti hátteret akarja eltüntetni, hogy a hamis nemzeti identitást ma született bárányként mutassa be, és elszakítsa történelmi bűneitől, amelyből látható a természete. Ez a természet az igazi veszély, nem a trafik mutyi. Az Orbán-rendszer egy gyilkos fasiszta rendszer örököse. Nemcsak örököse, hanem újraélesztője, reinkarnációja, feltámadása.

Ezt az alaptörvény egypárti elfogadásakor is sejteni lehetett, de a megszállási emlékmű és a 70. évfordulós antiszemita történelemhamisítás tette ezt teljesen egyértelművé. Ez az emlékmű egy gyilkos rendszert fedez és mos tisztára, méghozzá azzal a szándékkal, hogy az örökébe lépjen.

Ez a felismerés teljesen új helyzetet teremtett az ellenzék számára. Mostantól nem a trafikok és a stadionépítők, hanem gyilkosok és fasiszták örökösei ellen kellene küzdenie, akik olyan identitást adtak az országnak, amelybe kódolva van a horthyzmus gyilkos természete és a klerikális alapokon álló fasizmus.

Ez az igazi veszély. A német bevonulás emlékművének terve leleplezte az igazi szándékot, a rendszer természetét. Ez felismerhetővé tette a ellenzék igazi feladatát, másrészt olyan ütőkártyát adott az ellenzék kezébe, amellyel a rendszer elleni fellépése sikeres lehet. Azért, mert a rendszer igazi alapját jelenti.

Ha Orbánt szembesítik azzal, hogy egy gyilkos rendszer alapjait vetette meg, akkor azt nem lehetett volna egyszerű hazugságokkal kimagyarázni, mint az alkotmányt, a médiatörvényt és minden mást. Orbán egy népirtást tagadott le, tömeggyilkosságban való részvételt és a felelősséget hazudott le. Ezt még Madagaszkárban is megértik. Tudják, hogy ez fasiszta szerecsenmosdatás.

Ha az ellenzék itt tengelyt akaszt, és azt mondja, hogy lépést sem tovább, az egész világ támogatására számíthatott volna. Ebből a világ megérti, milyen veszélyt hordoz, hogy ugyanannak a rendszernek az alapelveit írták az alaptörvénybe, amely az általuk letagadott háborús bűncselekményeket elkövette. Felismerhető a tagadás mögött húzódó szándék.

Orbán lelepleződött, tetten érték, megbukott, és az ellenzéke ezt nem vette észre. Nem jelentette be országnak és világnak. Nem vonta le ebből a tanulságot és nem fordult a világ közvéleményéhez. Nem azért, hogy az bármit tegyen, hanem azért, hogy legitimálja a további lépéseit, a rendszer bojkottját. Ez nem taktika, hanem az igazsághoz való ragaszkodás.

Az ellenzék vakságára jellemző, hogy még mindig ott tart, hogy Orbán és rendszere nem antiszemita. Ezt a hazugságot szajkózzák, majd megfejelik azzal a tévedéssel, hogy Orbán mindezt a szélsőjobboldali szavazatok megnyerése érdekében teszi.

Orbánnak a szélsőjobboldal szavazatainak megnyeréséhez nincs szüksége erre az emlékműre. Ezt egyetlen szélsőjobboldali szavazó sem igényelte, enélkül még dalolva Orbánra szavaz. Erre Orbánnak és rendszerének van szüksége, mert bele akarják verni a nép fejébe a „keresztény-nemzeti” klerikális fasiszta identitást. Küldetéstudatuk van. Nem a szavazatokról, hanem az ország szellemi átformálásáról van szó, amely az identitás részévé teszi Orbán rendszerét és az elnyomást.

Orbán nem az antiszemiták megnyerése végett teszi mindezt, hanem azért, mert ő maga antiszemita. Nem úgy, mint egy nyilas. Az ő antiszemitizmusa cizellált „keresztény” identitásba ágyazódik. Ő csak nem zsidó, hanem „keresztény”. És aztán ebből következik mindaz, amit az ő „kereszténysége” a zsidókról mond. Ez viszont már antiszemitizmus, és a „nemzetinek” mondott önvédelem alapja.

A náci antiszemiták csak a végeredményben ismerik fel lelki társukat Orbán Viktor Mihályban, aki mint egy angyal védelmezi népét és annak vallási alapon álló identitását az idegen zsidó szellemtől, érdektől és szellemi fertőzéstől.

A „keresztény-nemzeti” rendszer nem totális diktatúra, hanem olyan állam, amely a „magyaroké”, a „nemzeti” pártoktól el nem vehető, de „humanista”, amely nem megöli, hanem szolgaságba dönti a nemzet ellenségeit. Kövér testőrsége kardjai között még korlátozott parlamenti képviseletre is jogosultak.

Orbán tudatosan mondja és határolja el magát a liberális Nyugattól, mert annak a „zsidó” rendszernek az ő „nemzeti-keresztény” rendszere valóban ellentéte. Azok a pártok, amelyek e rendszer keretein belül maradnak, és nem lépnek ki belőle, kiesnek a nyugati liberális demokráciák szellemi közösségéből, és mint a rendszer liberális ellenzéke megszűnnek létezni.

Ez igaz a Demokratikus Koalícióra is, amely ebben az ügyben a fennállása óta talán legostobább nyilatkozatát tette. A nyilatkozat aláírója Kerék-Bárczy Szabolcs. A címe: „Rogán Antalon múlik az ország becsülete”. A szöveg azt mondja, „miatta sározódik be a Holocaust Emlékév. Belvárosi polgármesterként ugyanis ő akadályozhatta volna meg az ártatlanul meggyilkolt honfitársaink emlékét meggyalázó Szabadság téri szobor felállítását”.

Mi köze van ehhez Rogánnak? Rogán azt csinálja, amit mondanak neki. Azt mondja Kerék-Bárczy, hogy „Rogán Antal megalázó helyzetbe hozta saját kormányát és az egész országot.” Édes, jó Istenem, ne hagyj el. Hasonlítsuk ezt össze a fenti rövid vázlattal. Mit ért ebből ez az ember?

Ilyenekre vannak bízva szegény zsidók, akik a gázkamrába hurcolt szeretteik miatt megértették, hogy nem követhetik a korrupt ellenzéket. Le a kalappal előttük, hogy ők az elsők, akik ellent mertek mondani a klerikálfasiszta diktátornak.

Nézzenek körül. Csak magukra számíthatnak.