A szocialistáknál nem így van. Lehet kidumálni, bedumálni, ledumálni, rádumálni. És akkor nagyon szelíden fogalmaztam. A súlyos választási vereség azonban súlyos helyzetet is teremtett. A megosztottság még erősebbé vált, a Gyurcsánynak tulajdonított választási kudarc, a kétharmados erőtlenség nem csak tovább élezte a belháborút, ki is borította annak szennyesét a nyilvánosság elé. Előjött az ötéves minitörténelem: vajon ki vihette ki az őszödi beszédet, ki adhatta oda a Fidesznek? És Szanyi, meg még néhányan a szocialista pártból Gyurcsányt nevezik meg, amire a volt miniszterelnök zárt levélben válaszolt. A zárt levél más neveket tartalmaz; olyan neveket, akik Gyurcsány tudása szerint elkvöthették ezt a merényletet, éppen ő ellene.

Mi itt, akik makacsul hinni akarunk valamiféle demokráciában, jelentősen túlértékeltük az elmúlt egy év eseményeit. Azt hittük, azt írtuk: amit a Fidesz, illetve Orbán Viktor művel, az olyan mértékben teszi tönkre az embereket, hogy már az is csoda, hogy kormányon maradhatnak. De: látnunk kell, tévedésünk meglehetősen súlyos, az, amit mi demokráciának hiszünk, az az embereket a legkevésbé sem érdekli. Kedvem lenne ideírni: szarnak rá.

Bizony, bizony gazdasági fordulat. Az történt Pannóniában, a világ nagy-nagy csodálatára és - meglepetésére is persze. Ez a szülinapi délután mellesleg egyéb felismerésekkel is megajándékozott bennünket, azzal például, hogy - már bocsánat - a seggnyalás egyáltalán nem ment ki a divatból; ezt tette Lánczi András politológus, "professzor úr", ezt tette az Audi német vezetője és ezt Demján Sándor. A karakán, magát baloldaliként aposztrofáló üzletember úgy bírálta az Orbán kormányt, hogy az ettől lehetőleg nagyon is jól érezze magát; álságos, gyáva mondatok mögé bújva szinte megköszönte, hogy ilyen nagyszerű kormányunk, de mindenekelőtt kormányfőnk van.

Főként a szélsőjobb, mégpedig azért, amit - ugyancsak hétfőn - a kormány lépett: a közmunka programot, illetve annak kezelését elvette a gazdasági tárcától (már ha van ilyen) és odaadta a belügyminiszternek. Úgy hogy nincs már messze a Váncsa István által vizionált kép, amikor sok-sok cigányember börtönőrök felügyelete mellett piramist emel Orbán tiszteletére (emlékére?). Láthatjuk tehát: megvan a rendvédelmiek jövőbeni munkája, igazán felesleges volt aggódniuk, szépen lesznek visszavezetve a munka világába.

Vagyis: a Fidesz elnöke tudatni akarta mindenkivel, hogy ő mindig, minden körülmények között gondol a futballra, legyen az külföldi tárgyalás, vagy éppen az új alkotmány aláírási ceremóniája. Most már csak azt nem tudom eldönteni, hogy számára melyik a fontosabb: a kormányfői feladatok ellátása, vagy a saját vállalkozása? Vigyázat: ebben semmi pikírtség nincs, nem azt állítom, hogy Orbán zárójelbe teszi az ország ügyeit, ha a futballról, kiváltképp a saját vállalkozásáról van szó, ellenkezőleg: a jó hírt akarom közölni: Orbán a miniszterelnöki feladattal csak rövid távon számol, hosszabb távon neki a futball akadémia a fontos, a piacképes játékosaiból akar megélni.

Csak a gonosz baloldaliak terjesztenek rémhíreket, ők gondolják és állítják, hogy a Fidesz az ügyészség elfoglalása után - amely mellesleg, megint csak a gonosz komcsik szerint, már rég megtörtént - most a bíróság megszállására készülnek; azért cserélik le a kipróbált, rutinos bírákat, hogy olyanokat tudjanak a helyükbe ültetni, aki szívfájdalom nélkül hoznak majd politikai bűnösök fölött ítéleteket. Nem gondolhatja senki komolyan, hogy a Fidesz egy ilyen terv alapján működik, nem állíthatja senki, hogy Gyurcsányt már egy ilyen hithű fideszes bíró elé fogják állítani.

Természetesen nem arról, hogy mit mondott a magyar újságíró, abból csak az érdekelte őket, hogy nem beszélt szépeket az Orbán-kormányról, hanem a botrányt emelték be a hírműsorba. Azt a botrányt, amely feltehetőleg elő volt készítve; ma már azt is tudjuk, hogy a háborgó hölgy kapcsolatban áll a magyar kormánnyal, így aztán azt is el tudjuk képzelni, hogy ő szervezte oda kamerákat. Mégpedig azért, hogy az "összecsapás" röhzítve legyen és hírül lehessen vinni, hogy micsoda felháborodás kísérte Bolgár szereplését.

Jó, elfogadom: túlzó lehet agóniáról beszélni, de arról semmiképp, hogy Orbánék nemzetközi megítélése a mélypont felé közeledik, és semmi jel nem utal arra, hogy ez a megítélés javuljon, sőt... Annál is inkább sőt, mivel ez az elorbánosodott társaság mindent el is követ annak érdekében, hogy a pozíciója tovább romoljon

Vajon tényleg tudunk-e nevetni a csaláson, hazugságon, a szemfényvesztésen? Mert ma, innen, a Kárpát medencéből nézve, csak ezekkel a kifejezésekkel írható le az a pótcselekvés, amelyet a parlamenti többség a kormányzás helyett produkál. A Fidesz mindig is hajlamos volt látvány pékségben gondolkodni, a társadalmat egy virtuális térbe tolni, vagy másként: Patyomkin falut építeni

Mert: mi egyebet gondolhatna bárki is, ha egy olyan hetilap, amelyet mérvadónak szoktak tekinteni és amelyet a szocialisták kormánya támogatásra, megmentésre méltónak talált, úgy tálal egy halálhírt (igaz: az internetes kiadásában): Meghalt Gyurcsány bizalmasa