Hozzászólás: Markó Beáta: A bukás

Mist

Mist — Mon, 14 Apr 2014 18:27:05 +0000

A cikk jó!
Valahol itt a lényeg!
A széchenyis mondatokkal műveltségbeli hiányosságát tette közzé. Ezt egy Széchenyiről szóló könyben adják Sz. szájába

bumburi

bumburi — Mon, 14 Apr 2014 18:21:39 +0000

Ragadjátok meg az utolsó lehetőséget a mínuszolásra!
Gondolkodni nem szabad, ne is erőlködjetek!

szendam

szendam — Mon, 14 Apr 2014 18:18:29 +0000

Kedves Bea!

Szívemből szóltál! Pont ugyanezt írtam le magam is még pénteken a szendamondján! Örülök, hogy mégsem vagyok annyira magányos!
Üdv!
szendam

bumburi

bumburi — Mon, 14 Apr 2014 17:13:17 +0000

Elbuktunk.
Természetesen. Ki várt mást?
A sok hazugság megbosszulta magát.
A politikus amikor hazudik, fel sem méri tettének következményét.
A választó szintén nem méri fel, hogy mit mulasztott a fel nem tett kérdéseivel.
Ez egy ilyen ország.
Ha majd a politikusok félnek a feltett kérdésektől,és a felelősségre vonástól, na akkor esetleg változik valami.
Addig amíg ezeket a szerencselovagokat nem vonja felelősségre senki,addig ez az ország ilyen is marad.
Majd ha az emberek nem hiszik el a hazugságokat, majd ha mernek szólni,és tenni ellene,akkor remélhetünk egy jobb,igazabb országot.
Addig meg mi lesz?
Megpróbálja mindenki “okosba” intézni a dolgait, mert a lényeg a saját haszon. Az ország pusztulhat, hisz mit jelent ezeknek az embereknek? Egy helyet, ahol “okosba” lehet intézni mindent.
Olajos ügyeket, 1000 milliárdok eltűnését az adóhivatal szemlesütése mellett, megyényi területek haveri kézbe adását,trafikok, takarékok nemzetivé tételét,és “okosba” kiépíteni egy új arisztokráciát, amelyik ugyan műveletlen, és egyszerű mint a faék, de egy országot tönkre tud vágni a kisajátításával.
.
Elbuktunk.
Jöhet a hűbéri rendszer.
Tényleg, az első éjszaka joga törvényerőre emelkedett már?
Majd lesz az is. Az új arisztokrácia megtestesítőinek.
A cselédtörvény (háztartási alkalmazott havonta 1000 Ft-os járulékfizetéssel) volt az első.
Rémlik?
Én már akkor kiabáltam,vállalva hogy lehülyéznek, és rémálmokat kergetőnek neveztek.
Sok okosok!
Akiknek szóltam, hogy nyissák ki a szájukat, mert ők megtehetik,hiszen felhatalmazást adtunk nekik, hogy intézzék a dolgainkat!
Nem szóltak, és azóta sem szólnak!
Azóta ők is “okosba” meggazdagodtak!
Érthető a hallgatás. Még véletlenül nyilvánosságra kerül a hogyan.
Elbuktunk.
Megérdemeltük. Mert hallgattunk, amikor szólnunk kellett volna.
Sőt!
Még most sem vesszük ki a kezükből az intézkedés jogát, pedig előbb vagy utóbb az is meg fog történni.
Ha így haladunk.
Bukásunk oka a hiszékenység. Mert hiszünk a politikusoknak. Akik mondják, és mondják…. az újabb hazugságaikat.
Akár hamis esküt is tesznek. Morál? Erkölcs?
Tízparancsolat?
Ebben az országban?
SOS! Én nem ilyen lovat akartam!

nagy andras

nagy andras — Mon, 14 Apr 2014 16:49:01 +0000

Magyarok:
.
http://youtu.be/UVg8AdTjE1s
.
Százával lehetne ezeket a videókat linkelni: Ez Magyarország. Kertész Ákos meg Kanadában, Schiff András meg Rómában.

Lee Majors

Lee Majors — Mon, 14 Apr 2014 16:02:19 +0000

Hiába mínuszoltok, akkor sem Széchenyitől származik az idézett mondat. (Lásd első hozzászólás.)

hamlet

hamlet — Mon, 14 Apr 2014 15:48:06 +0000

“Wikidézetek Godot-ra várva (1952)[szerkesztés]
Estragon: Nincs mit tenni.
Vladimir: Erre a meggyőződésre jutok lassan én is. Egy életen át kapálóztam ellene, lásd be, Vladimir, hajtogattam magamban, még nem próbáltál meg mindent. És küszködtem tovább.
A dráma eleje Pinczés István fordításában.
Estragon: Hiába, nem megy.
Vladimir: Magam is azt hiszem. Sokáig nem tudtam beletörődni a gondolatba, légy észnél, Vladimir, mondtam, még nem próbáltál meg mindent. És elölről kezdtem a küzdelmet.
A dráma eleje Kolozsvári Grandpierre Emil fordításában.
Estragon: Semmi sem történik, senki sem jön, senki sem megy el – borzalmas.
Ford. Kolozsvári Grandpierre Emil
Estragon: Menjünk innét!
Vladimir: Nem mehetünk.
Estragon: Miért nem?
Vladimir: Godot-ra várunk.
Estragon: Persze, persze.
Ford. Kolozsvári Grandpierre Emil
Vladimir: A világ iszonyatos zűrzavarában egyetlen tény világos: várjuk, hogy megérkezzék Godot.
Ford. Kolozsvári Grandpierre Emil
Estragon: Őrültnek születünk mindannyian. Néhányan végig őrültek maradnak.
Ford. Kolozsvári Grandpierre Emil
Pozzo: A könnyek mennyisége a földön változatlan. Mihelyt valaki abbahagyja a sírást, másvalaki máshol sírva fakad. Ugyanez a törvény érvényes a nevetésre is.
Ford. Kolozsvári Grandpierre Emil”

szabad európai

szabad európai — Mon, 14 Apr 2014 15:30:54 +0000

tessék, egy teljes videó a kacsalábon forgó csúti arénáról
jövő héten átadó
http://sportgeza.hu/futball/2014/04/14/ilyen_a_felcsuti_stadion_belulrol/
ehun van e, mögötte még 8 focipályával
10x akkora az egész, mint maga a falu
http://www.youtube.com/watch?v=yuAB5XNj1bc

Philip Marlowe

Philip Marlowe — Mon, 14 Apr 2014 15:12:28 +0000

Sajnos Game over.48-ban még volt egyetemi ifjúság,friss gondolatok,amelyeket Európa boldogabb részeiből hoztak.Ma valamennyi zsetont küldenek haza az itthoniaknak a külföldre szakadtak.Szavazásban másodrendűekké lettek nyilvánítva a z újdonsült,felelősség nélküli állampolgárokhoz viszonyítva.Az EBESZ mindent rendben talál.
Az Unió gratulál.Félti a káosztól az itteni javait.Köszönjük Frau Merkel, Mr. Barroso!

kegyelem

kegyelem — Mon, 14 Apr 2014 15:05:08 +0000

Hamlet kedves!
Neked mondjam ???
.
“Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni – elszunnyadni – semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni – elszunnyadni – és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti
Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
Útált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rugást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet
Ha nyúgalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel? – Ki hordaná e terheket,
Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
Ha rettegésünk egy halál utáni
Valamitől – a nem ismert tartomány,
Melyből nem tér meg utazó – le nem
Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni? – Ekképp az öntudat
Belőlünk mind gyávát csinál,
S az elszántság természetes szinét
A gondolat halványra betegíti;
Ily kétkedés által sok nagyszerű,
Fontos merény kifordul medriből
S elveszti »tett« nevét.