2008. február 27., szerda

“Már 9 évesen ismertem a budai Fillér utcában közlekedő 49-es autóbusz sofőrjeit. Néha még a családjukhoz, a lakásukra is eljártam” – kezdi máig tartó, különleges hőfokú vonzódásának első jeleivel a körúti Combino villamosok egyik fő kritikusaként országosan ismertté és azóta a BKV-vezetés ostorává érett, 22 éves egyetemista.

“Pedig megengedő, liberális nevelést kaptam” – emlékszik, milyen elvekkel felvértezve indították útnak a mára magukat a jobboldal derékhadában meghatározó szülők, a pszichológus-író Hankiss Ágnes és a filmrendező Vitézy László, akik szemefényüket a Lauder Javne iskolába járatták. Egyetlen közös gyermekük kitűnően érettségizik, pedig akkor már állandó vendége érdeklődése fő tárgyának, a budapesti közlekedés diszpécserközpontjának. A BKV-hoz szegődéstől azonban még az engedékeny szülők is eltiltják, így kénytelen-kelletlen közgazdászhallgató lesz. Pozícióját a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesületben (VEKE) – ahol ekkor már elnökségi tag – nem adja fel. Ekkoriban a BKV vezetése ellenségként azonosítja: “Kezembe került egy belső utasítás, miszerint engem nem szabad a diszpécserközpontokba beengedni.” Ellenzéki pozícióját csak fixálja, amikor a vállalati szabályzat és az ő heves integetése ellenére nem áll meg neki egy éjszakai, garázsmenetben közlekedő járat. Újabban már szóvivőként ekézi a cégnél felfedezni vélt visszásságokat. Mindezt tavaly óta már Tarlós István Fidesz-frakcióvezető kezdeményezése nyomán a BKV Zrt. felügyelőbizottságának – a szociálliberális oldal által is megszavazott – tagjaként.

“Nagyon kövér voltam, ezért elkezdtem kevesebbet enni. A végén sikerült is leadnom 45 kilót” – tudatja, hogy önmagával szemben is ismeri a szigort. Ám a veszély még nem múlt el: “Néha magamhoz ragadom a fakanalat, és főzök. Az olaszos ételeket szeretem.” A fentiekbe egy stabil leánypajtás egyelőre nem fér bele, így gondjait édesanyjával osztja meg a XII. kerületi sorházi lakásukban. Persze bejáratos a papa Balaton-felvidéki nyaralójába is.

HVG: Távol álljon tőlünk, hogy kétségbe vonjuk szellemi önállóságát, de mégiscsak magunk előtt látjuk, ahogyan a korábban a Hír Tv-nél, mostanában pedig az Echónál keménykedő édesanyjával esténként megbeszélik a következő napi akciót…

Vitézy Dávid: Nincs semmiféle kupaktanács arról, hogy mit csináljak az egyesület frontembereként. De mivel szüleim – sőt egyik féltestvérem, a Magyar Nemzetnél dolgozó Vitézy Zsófia is – járatosak a médiában, kérem őket, hogy ha van egy komolyabb szereplésem, esetleg egy fontosabb tévévita, nézzenek meg, mert adok a véleményükre.

- Sajnos, elég vének vagyunk már ahhoz, hogy emlékezzünk: a “mi időnkben” a gyerekek inkább dafkelázadók voltak. Ezek szerint önnek ma a baloldalon lenne a helye…

- Sosem voltam lázadó. Talán mert soha nem akadályoztak abban, hogy azt tegyem, amit akarok. Még azt is megengedték, hogy az utolsó éjszakai 49-es járaton mehessek egy kört. Azzal sem volt bajuk, hogy otthon menetrendeket írogattam. Talán ha szigorúan rám ripakodnak… Persze akkor valószínűleg már lázadásból csináltam volna ugyanazt.
.
© Fazekas István