——————————————————————————–

Amerikai Népszava, avagy egy elmebeteg média

Tamás, 2013, június 7 – 11:24 Társalgó

Június 4-én, a Magyar Golgota évfordulóján került figyelmembe az Amerikai Népszava következő cikke:
http://nepszava.com/2013/06/velemeny/bartus-laszlo-trianon-a-jobboldal-c...
Szerintetek normális, aki ilyen cikket ír? És a hozzászólók legtöbbje? Egyébként én is írtam oda hozzászólást, de nem jelentették meg, pedig ezek után nagyon kíváncsi volnék ennek a Bartus Lászlónak a következő témakörökben írt cikkeire is:
1. Magyarország szomszédainak Trianon előtti és utáni nemzetiségi politikája,
2. Magyarország helyzete az Osztrák-Magyar Monarchiában, avagy miért kapott Ausztria is belőlünk területet (Őrvidék),
3. A trianoni rablódiktátumot kiagyaló Antantállamok nemzetiségi politikája és gyarmatosítási módszerei.

Kérdem tőletek: ilyennek kell lennie egy “magyar” baloldali sajtóorgánumnak vagy ezek inkább a Kisantant ügynökei?

Üdv: Tamás

Kedves Wurlitzer Papagájovics

Phoenix, 2013, június 7 – 14:02

Miután Bartus László (helyenként kissé túlzó) gyilkos szatírája többek között Rólad szól, azon csodálkoztam volna, ha nem így reagáltál volna rá.

Nos megnyugtatlak – Bartus cikke nem normális. Túlzó. De nem olyan elmebeteg és aljas, mint az általad is bőszen vallott, Horthyéktól származó irredentizmus.

Miben nincs igaza Bartusnak? A lényegben. Nem igaz a következő állítása:

“A trianoni döntés nem volt igazságtalan, nagyon is igazságos és jogos büntetése volt nemcsak a háborúban vesztes Magyarországnak, amely a Habsburg Monarchiának nem csupán egy nemzeti kisebbsége, hanem egyik uralkodó osztálya volt. Ezen kívül igazságos és jogos volt az elnyomó magyar nemzetiségi politikára adott válaszként, és jogosan akceptálta a magyar elnyomás alól menekülni kívánó nemzetiségek szabadságvágyát.”

Mert ugyan mindez nagyrészt igaz – ezért nem mertek, nem tudtak Horthyék a belpolitikai célokat szolgáló pofázáson kívül semmit sem csinálni Trianon ellen – csak éppen a béke tető alá hozóinak nem ez volt a szándéka. Ők nem igazságos és jogos büntetésben akarták részesíteni a szörnyeteg magyar uralkodóosztályt,

- ők bosszút akartak állni (elsősorban Németország esetében) azért, hogy az ő kegyetlen imperialista világrendjüket fel akarták cserélni egy másik, ugyanolyan kegyetlen imperialista világrenddel, amiben nem ők (az Antant-hatalmak) az urak,

- ők meg akarták leckéztetni azt az Olaszországot, amely túlságosan sokáig vonakodott melléjük állni, amelyik ha csak egy rövid időre is, de azt képzelte, hogy jobb helye van a másik bűnbandában,

- ők gátat akartak szabni a mindkét bűnbanda ellen fellépni akaró internacionalista proletár forradalomnak, és éppen emiatt kapóra jött nekik, hogy a szörnyeteg magyar uralkodóosztály végletesen a Habsburg Birodalom, és azon belül elsősorban a Magyar Királyság ellen hangolta elnyomott nemzetiségeit. Így – szarva az etnikai finomságokra – úgy szabdalták fel a Magyar Királyságot, hogy a vele szomszédos régi és új Kis-Antant országok a lehető legelégedettebbek legyenek, és biztos elemeiként szolgáljanak a Szovjet-Oroszország körül kialakított Corridor Sanitaire-nak,

- Ausztria pedig azért kapott magyar (és olasz) területeket, hogy az új Osztrák Köztársaság legyen a békével amennyire csak lehet elégedett, és így elkerülhető legyen az Anschluss, amitől a párizsi békecsinálók komolyan féltek.

A párizsi békecsinálók ugyanis nagy ívben tettek a magyarokra: se megbüntetni, se megjutalmazni nem akarták őket – apró sakkfiguraként kezelték a magyar érdekeket (akár valósak, akár véltek voltak azok) a nagypolitikai játszmájukban.

Ám a történelmileg téves állítását Bartus helyes érvekkel próbálja alátámasztani (mintegy a “hétfejű sárkányok léteznek, mert három meg négy az éppen hét” szillogizmus mintájára). Így a Horthy- és Orbán-rendszereket ostorozó szavai mind helytállóak.

Amíg a Párizs-környéki békéket a rendkívül okos és humanista J.M. Keynes, illetve a bolsevik Lenin lényegre törően, és a jövő veszélyeit pontosan kimutatva bírálták meg – lényegében az általam fentebb kiemelt szempontok alapján -, addig a múlt és jelen horthysta illetve kvázi-horthysta irredentái semmit nem tanulva, és semmit nem felejtve, a “történelmi magyar uralkodóosztály” bűneiért nem csak bocsánatot nem kérve (azokért sem, amiket már az irredentizmus nevében követtek el), de ezeket a bűnöket egy fikarcnyira sem elismerve ugatnak Trianon “igazságtalanságáról” és “tragédiájáról”.

Szeretném megköszönni Önöknek, hogy a történtek ellenére még van bennünk közös és talán egyszer ha véget ér ez az őrület (bármilyen módon), akkor végre nyugodtan lehet élni a Kárpát medencében és még azon túl is!
Nem értek egyet a jelenlegi történésekkel! Nem tudok és nem is akarok, mivel oly messze állnak ezen ténykedések és törvénykezések egy szabad, felvilágosult Magyarország eszmei képétől, ahonnan félek talán nem lesz visszaút.
Lassan a hozzám hasonlóaknak sem marad más lehetőség, mint elhagyni a szülőhazát, melyet a történtek ellenére szinte mindennél jobban szeretünk! Nem tettünk soha semmi különöset, csak fizettük az adót, hogy a most oly nagyon kiabálóknak teljen valamiből TB-re, nyugdíjra és oktatásra és még sorolhatnám. Így köszönték meg. Mi csak tettük a dolgunkat, amit úgy gondolom minden egyes Magyar állampolgártól el lehetne várni…sajnos ez sem így van.
Vannak ismerőseink, akik a határon túliak táborát erősítik, és Ők is ugyanazt hangoztatják: hagyjatok minket békében élni! Nekem is csupán ennyi az elvárásom, de hogy hol találom meg eme számításaimat az már más történet…
Köszönöm, hogy vannak még nekünk és emlékeztetnek arra honnan is jöttünk…Hosszú és eredményes életet kívánok mindenkinek!:D