A háborús bűnös Wass Albertről újabb perdöntő erejű bizonyítékok kerültek a napvilágra. Azt eddig is tudtuk a hungarista „írófejedelemről”, hogy felbujtóként az ő és apja utasítására követte el a bevonuló magyar hadsereg 1941 szeptemberében a cegei és ombuztelki mészárlásokat, de a most felszínre hozott dokumentumok még brutálisabbra, még kíméletlenebbre színezhetik a róla alkotott eddigi képünket.
Wass Albert családja a beszállásolt katonákat és csendőröket arra használta fel, hogy segítségükkel megfélemlítse és terrorizálja a környező lakosságot. Segédletükkel az író apja, Wass Endre gyakran betört fehér lovon Románia földjére, és ezen akcióik során civileket is meglőttek, megsebesítettek. Garázdálkodásuk számos halálos áldozatokat is követelt. A csapatok megérkezése után néhány nap múlva letartóztattak öt “politikailag megbízhatatlan” vasszentgotthárdi lakost, köztük a falu román polgármesterét is, akiket a Wass-kastély magtárának pincéjébe zártak. Wass Endre közbenjárására a polgármestert szabadon engedték, de két román parasztot és két zsidó lányt, Mihály Esztert és Mihály Rozáliát, a falu zsidó boltosának rokonait továbbra is fogva tartották.
Elfogatásuk után többen mentek könyörögni értük, de Wass Albert elküldte őket azzal, hogy később jöjjenek vissza. Délután újra megjelentek a kastélyban, ahol az öreg gróf ráordított a boltos síró feleségére: “Nem most kellene sírni, hanem egy évvel ezelőtt kellett volna!” Ugyanis egy évvel korábban a román csendőrség nyomozást indított a Wass család ellen, akik azt az alaptalan rágalmat kezdték terjeszteni, hogy a két lány jelentette fel őket. Az egyik román áldozat, Josif Moldavan az öreg gróffal állt perben, aki egy alkalommal csúnyán összeverte, mert a parasztember több szénát kaszált le a gróf legelőjéről, mint amennyit engedélyeztek számára. A másik román áldozatnak, Ioan Catinnak szintén nézeteltérése volt a gróffal.
Miután a Wass család elfogatta őket, Pakuts őrnagy elrendelte, hogy vigyék a foglyokat a megyeszékhelyre, de néhány kilométerrel távolabb, Cege határában a kísérők brutálisan végeztek a négy emberrel. A hivatalos indoklás szerint meg akartak szökni. Szeptember 23-án Ombuztelkén még több ártatlan ember életét követelő mészárlást hajtottak végre. Csordás Gergely hadnagy vezetésével lelőtték Andrei Bujor pópát, feleségét, három gyermekét, Ioan Gurzau kántort és feleségét, a falu tanítójának feleségét, anyósát és ötéves kislányát, valamit a pópa magyar cselédasszonyát, Juhász Saroltát is. És mindezt azért, mert a román földreform idején a pópa kapott egy, a megélhetéséhez szükséges kis részt a Wass-birtokból. A Wass család ezt sohasem fogadta el, és folyamatosan visszakövetelte a területet, amelyet a mészárlás után vissza is kaptak a magyar államtól. 1946. március 13-án ezért a két gyilkosságsorozatért szabott ki távollétükben halálos ítéletet a román állam népbírósága Wass Endrére és Wass Albertre mint háborús bűnösökre. A népbíróság gyakorlata a jogállamiságot súlyosan megsértette, s miként a hasonló perekben, itt is sok jogi szabálytalanságot követtek el. Ennek ellenére a vádak bizonyíthatóak, ezért utasította el több esetben is a román bíróság az ítélet megsemmisítését. Szemben a magyar Legfelsőbb Bíróság határozatával, mely a Ságvári-gyilkosságban részt vevő halálra ítélt és kivégzett csendőrt, éppen a népbírósági körülményekre hivatkozva, felmentette.
A helyi gyilkosságsorozat után Wass Albert vérszemet kapott és az Endlösung választott bajnokának érezte magát. Olyan Magyarországról álmodott, melyben egyetlen zsidó, román és roma sem él. A gettó szomszédságában található Kiss Ferenc vezette nyilas Nemzeti Színház házi szerzője nemcsak pennáját, hanem kardját is a fajbiológiai célok szolgálatába állította. Ágoston Vilmos irodalomtörténész 2007-ben napvilágot látott „A kisajátított tér – A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben” c. könyvében leírja, hogy Vasile T. Suciu nyugalmazott tábornok és történész, a „Román hősök és mártírok emlékét ápoló országos szövetség” Maros megyei elnöke kutatásai során olyan megdöbbentő erejű dokumentumegyüttest talált, melyből majd nekünk, magyaroknak is le kell vonnunk a konzekvenciákat.
A romániai levéltári források egyértelműen alátámasztják Wass Albert további, eddig ismeretlen bűntetteit is. A meggyőződéses nemzetiszocialista írónak fontos szerep jutott az erdélyi zsidóság deportálásában. Személyesen rendelte el gróf Schilling Jánosnak (aki a háború után meghalt az enyedi börtönben), hogy a Szamos környéki zsidókat Dézsen kell összegyűjteni, hogy aztán elszállítsák őket megsemmisítésre Németországba. Az áldozatok közül csak néhányan élték túl a haláltáborok borzalmait.
Románia átállását követően, miután a szélsőjobboldali magyarok részéről elszabadultak az indulatok Wass Albert az 1944 szeptemberében elkövetett sármási vérengzésben is részt vett. A brutális mészárlásban 126 ártatlan zsidót és románt gyilkoltak meg. Izraeli kutatók tudomást szereztek az esetekről, mivel a cegei és ombuztelki kivégzésekkel kapcsolatban Izrael állam is emberiségellenes- és háborús bűnösnek tekinti az írót, a Yad Vasem Intézetben külön kartonja is van. Mikor elkezdtek alaposabban foglalkozni az üggyel, a szálak a további gyilkosságokhoz is elvezettek. A Hungarista Mozgalom Hírszolgálata kötelékében tevékenykedő Wass Albert értesült a nyomozásról és páni félelem fogta el a felelősségre vonástól. Vasile T. Suciu feltételezése szerint ez volt az oka az író öngyilkosságának.

Nagy László írása, 2008