Nos, ha ennyit el lehet tapsolni, ami nem az itt élő nép érdekeit szolgálja, akkor meg is érdemeljük…..

Ez így van, de érdemes a mögöttes okokat is föltárni egy kicsikét.

Magyarországon a 90-es évek elején (Antall-kormány) az a stratégiai döntés született, hogy a magyar termelővagyont nem érdemes korszerűsíteni és versenyképessé tenni, hanem el kell adni, ezzel ki kell fizetni a már akkor fojtogató államadósságot, és be kell hozni a külföldi tőkét, azzal tőkésítve fel a magyar gazdaságot.

A probléma ott volt, hogy bár a privatizáció – átmenetileg – képes volt csökkenteni az államadósságot (megjegyzem, messze nem hozta meg e téren az elvárt eredményt), de az eladósodás OKAIT egyetlen kormány sem kezelte. Az eladósodás fő oka pedig a magyar lakosság túlzott költekezési szokásaiban keresendő. Ezeken demokratikus kormányzat képtelen volt változtatni, mivel mikor megpróbálta, azonnal ellene szavazott a többség (lásd pl. Bokros, de Bajnai is jó példa erre).

Így aztán kb. 2008-ra se privatizálható államvagyonunk nem maradt, se az államadósságtól nem sikerült megszabadulni, sőt. Nagyobbra dagadt, mint valaha volt. Ennek megfelelően és ehhez párhuzamosan kiépítettük Európa legnagyobb adóéket magába foglaló adórendszerét, miközben a célunk az lett volna, hogy külföldi vállalkozásokat csalogassunk az országba, akik majd tőkésítenek. Ez azonban csak úgy ment, ha a külföldi multik külön engedményeket kaphattak a magyar KKV-kel szemben.

Ennek két eredménye lett: egyrészt a Magyarországon befektető külföldi multi nem adózik, így húzza kifelé a pénzt az országból (Vagyis még nekünk kerül pénzbe ahelyett, hogy hasznot termelne), másrészt a magyar KKV szektor, az ország valódi gazdasági húzóereje olyan hátrányba került, amit képtelen kompenzálni. A gazdaság tehát halódik, az adók irdatlan magasak, az államadósság nő, a külföldi tőke pedig csak akkor jön ide, ha még további pénzeket húzhat ki az országból.

Ördögi kör. Csak egyféleképpen lehetne kilépni belőle, irdatlan megszorítások árán. Adót emelni tovább nem lehet, a Matolcsy-féle gazdaságpolitika elmúlt 2 éve ezt bizonyította. Bármely szektorban növeljük az adókat, azzal a gazdaság növekedését ütjük agyon. Kizárólag az lehetne a megoldás, ha a költségvetés kiadási oldalát csökkentenénk, de minimum 2500-3000 milliárd forinttal (a költségvetés teljes kiadási oldala most olyan 14.500 milliárd forint, úgyhogy van miből).

Nincs más megoldás, hozzá kell nyúlni a nyugdíjakhoz, tovább kell elvonni az egészségügyből, meg kell szüntetni a gázártámogatást, a lakáshitelezés kamattámogatását, a szociális segélyeket és még hasonlókat. De ezek politikailag nem túl szerencsés lépések, ugyanis mindegyikük milliós tömegeket érint. A kormány – a 20 éves hagyományt tartva – ahhoz az ágazathoz nyúlt, ahol politikailag a legkevesebb szavazót veszíti. Az oktatáshoz.

Csakhogy ez a legutolsó, amit csökkenteni kéne, mert – ahogy a cikk is írja – egy fejlett, nagy hozzáadott értékű iparágakra alapuló gazdaságnak 40-45%-nyi diplomásra van szüksége (és rengeteg felsőoktatási szakmunkásképzésre). A jelenleg 10.000 államilag finanszírozott képzési hely az évi 98.000 élveszületés mellett azt jelenti, hogy csak a negyedét képezzük majd azoknak a kiművelt emberfőknek, ami a fejlett gazdaság kialakításához kellene.

Vagyis PREDESZTINÁLJUK a magyar gazdaságot az alacsony hozzáadott értékű, fejletlen pályára, méghozzá 20-30 évre előre. Ez tényleg katasztrófa.
http://fenteslent.blog.hu/2012/12/13/miert_epiti_le_a_kormany_a_felsooktatast_i