A sajtószabadság szükségességéről (1832. szeptember 5.)
„… Nincs veszedelmesebb dolog, mint a kormányt s annak tagjait olly magas régióba helyheztetni, hogy oda a nép szabad szava fel ne juthasson. Amelly pillanatban egyes személyek bálványai kezdenek lenni az uralkodók, megszűnnek a népnek kedveltjei lenni. Ha valamely kormányszék a sajtószabadságot eltörli, cselekedeteit a közönséges ítélet alá ereszteni fél, s aki ettől fél, annak cselekedetei igazságtalanok.”

A nevelés ügye, a nemzet ügye
„A mi egy nemzetnél nevelés ügyében történik,… bármellyik templomban imádkozzék is a tanitó növendékeivel… nemzeti érdekű az… [kívánatos], hogy a magyar európaias legyen, s az, mit európainak nevezünk e honban mindig magyar maradjon.”

A nemzetközi gazdasági együttműködés fontossága (1838. május 5.)
„Nem kell kétségbeesnünk az emberiség jövendője felett… Voltak idők, midőn emberek s nemzetek… azt hitték, hogy egyik nemzet dicsősége csak a másik lealázásából, egyik gazdagsága a másik elszegényítéséből eredhet. Az ipart és kereskedést egybezavarták a sorsjáték ideájával, hol egyik csak azáltal nyerhet, hogy a másik veszített, és a nemzetek ellenségei voltak egymásnak, s viszont megrontásból éltek, mint a gladiatorok.

De feltűnt a politica oeconomia új, gyönyörű tudománya, lassankint gyökeret vernek a tömegben czáfolhatlan igazságai; megmutattatott, hogy szomszédaink megrontása nem érdem, hanem öngyilkosság; hogy az idegenek bővelkedésének előmozdítása saját bővelkedésünket mozdítja elő, s mentül több, mentül gazdagabb nemzetekkel szabad szorgalmi, szabad kereskedési szövetségbe, annál szorgalmasabbakká, gazdagabbakká leszünk magunk is. Míg előbb mézére vágyván a szomszéd kasnak, kiöltük a munkás méhet, s mézét többet nem ízlelhettük, most virágot ültetünk szomszédságába; ő eljő táplálatért virágainkra, s érettök mézet ád önkényt táplálásunkra. Megértették a nemzetek, hogy a nemzetiség prometheusi lángjának éltetésére a mások nemzetisége iránti antipathia [ellenszenv] szele nem szükséges, nem kívánatos; hulltak és hullnak a… kőfalak, mellyek nemzetet nemzettől, mint tigrist oroszlántól viszonyos irigység, gúny és anthipathia szenvedelmeivel elszigetelték; s ha valaha valósággá válnának az örök békérőli gyönyörű álomképek, a status oeconomia békés tanításai fognák azt kivívni bizonyosabban, mint azon satus férfiak, ki evégett Európából egy nagy katonai laktanyák csináltak.”

Geyza: jo lett a versed :)