Zuhanunk kegyetlenül, nincs már messze a “cél”!
Az alábbi idézet a Népszavába írt hozzászólásom másolata. Azt gondolom, hogy ide illik. Nem tudom, hogy van-e még lejjebb. Meddig mehet ez így?

“Komolyan mondom, hogy a szégyentől “ég a pofám”.
Azt még toleráltam, hogy Matolcsy elhúzott szabira pontosan azon a napon, amikor az IMF delegáció jött. Toleráltam, bár azon is kicsit felháborodtam – hiszen mégis csak Ő a pénzügyér (még ha nem is így hívják).
Azt viszont alapvető bunkóságnak tartom, hogy az ország miniszterelnöke, aki itthon van, nem tudott egy fél órát kiszorítani arra, hogy 180 négyzetméteres irodájában “egy kávéra/üdítőre” fogadja az IMF delegációt, meghatározva ezzel a következő tárgyalások (szakértői tárgyalások) méltóságát és fontosságát.
Látom a fotókat a delegációról és el vagyok ámulva. Aktatáskával a kezükben bolyonganak Budapest utcáin, mint valami házaló kereskedők, akik vagy biztosítást, vagy könyvet akarnak eladni. Tudom, hogy nem erről van szó, de a képek ezt sugallják.
Rogán Antal a magyar delegáció 3. tagja szintén elhúz szabira. Nevetséges!
Biztos, hogy nem itthon nyaral és a foglalást már valszeg régen megcsinálták, DE AKKOR IS!
Ez valami eszméletlen pökhendiségre, nagyképűségre és bunkóságra vall. Talán mégis csak “államérdekről” van szó, ami nem mérhető egy üdüléssel össze.
Félelmetes ez a banda! “

Azt ismered, hogy egy társadalom zuhan lefelé? Miközben zuhan azt mondogatja, hogy nyugtassa magát: eddig minden rendben, eddig minden rendben, eddig minden rendben… Nem a zuhanás számít… A leérkezés.”

(A gyűlölet című filmből)