Nem tudom, csak reménykedni tudok abban hogy nem a fideSS- re szavaznak!

Azt szeretem a választások után, ahogyan a
vesztesek próbálják magyarázni nem éppen dicséretes
bizonyítványukat. Különösen akkor, ha a
kampányban megígérték a csillagos eget, viszont
az eredmények alaposan a körmükre koppintottak.
Köztudott már, Székelyudvarhelyen felettébb
szennyes kampány után a tulipán színeit képviselő
Bunta Levente nyerte el a polgármesteri széket,
úgy, hogy ezernél is több szavazatot kapott, mint
az MPP-s Szász Jenő, a néppártos Tankó László
és a független Csedő Attila együttvéve. A győzelem
egyértelmű, a morzsákért már megindult a vesztesek
harca.
De hol vannak a vesztesek?
Szász Jenő a kampányban Székely fővárost, Udvarhely
rangjának visszaszerzését ígérte (többek közt), de kiderült,
hogy csak blöffölt, avagy, amint megfogalmazta „sokkal
pozitívabb üzenetet tolmácsolt”. Ügyes megfogalmazás, az
MPP-s vezér mindig is jól bánt a szavakkal. Ugyanakkor
gyorsan hozzátette, nem is Bunta ellen harcolt, hanem a
Néppártot akarta megleckéztetni, ami szerinte sikerült,
így a jobboldal győztesének, mi több, vezérpártjának
tartja az MPP-t. Kicsit enyje-bejnyézett a néppártosok
felé, mert megosztották a jobboldalt, de erre azzal lehetne
tromfolni, hogy amikor a polgári pártot létrehozta, azt
mondta: ő nem osztja meg a magyarságot, hanem alternatívát
nyújt nekik, létrehozva a választás szabadságát.
Most, hogy a néppártosok tették ugyanezt, a nyilvánosság
előtt Szásznak a saját békáját kellett lenyelnie. A színfalak
mögött azonban elégtétellel könyvelheti el az anyaország
felé küldött üzenetét: „Itt Jenő a menő, nem pedig a túró
Toró, legközelebb nézzétek meg, kivel ültök egy asztalhoz.”
A néppártnál persze már nem ment ennyire kön�-
nyen a vereség megemésztése, de ez érthető: nem könnyű
elfogadni, hogy hittek Erdélyben, csak Erdély nemigen
hitt bennük. Persze kéznél volt az előregyártott „igazából
nem vesztettünk”, „vannak tanácsosaink” igazolások,
más kérdés, hogy ha netalán nulláznak, azt is
ki lehetett volna magyarázni: „sikeresen helytálltunk,
igaz, hogy tanácsosokat nem szereztünk, de nem is vesztettünk”.
Mi több, Toró T. Tibor országos elnök odáig
ment, hogy – a konkrét választási eredményeket mellőzve
– alakulatát „a második legnagyobb erdélyi
magyar politikai szervezetnek” kiáltotta ki, hozzátéve,
teljesítették céljaikat.
Már ahol. Udvarhelyen Tankó László úgy nyilatkozott,
hogy „a változásra szavazott”, de a „megoldások
emberének” erre már nem volt megoldása.
Sőt az EMNP helyi vezetője szerint „az emberek
többre értékelték az elmúlt négy év eredménytelen
békéjét, mint az azelőtti 12 év háborús időszakát.
Több mint 9000 udvarhelyi szavazatát ennyire leértékelni,
azért elég durva hozzáállás.
Megszoktuk már, annyi győztesünk van, ahány
pártunk, így azt kell mondjuk, a romániai választásokat a
Fidesz bukta el. Bejött itt is a szlovák példa, miszerint az
a párt, amelynek politikai pályáját a Fidesz gravitációja
határozza meg, csak veszíthet. Vagy bukhat.
Csedőnek nem kell magyarázkodnia, szavazatot nem
kért, a nagyit pedig sikerült legyőznie.
Mint győztesnek, Bunta Leventének sincs mit szépítenie,
legalábbis az eredményeket illetően. Egy kérdésem
azért lenne. Két hónappal ezelőtt lakossági felmérést
végzett a hivatal, s a megkérdezettek 51 százaléka igent
mondott a kerékbilincs bevezetésére, de a hivatalban azt
mondták, ez nem fejezi ki a többségi igényt. Bunta nagyjából
hasonló arányban nyerte a választásokat, tehát ez sem
lehet többségi igény. Ha mégis bársonyszékbe ül, akkor kérhetem
én is a bilincseket?