http://www.hir24.hu/gazdasag/2012/06/18/meg-par-ev-es-a-magyarok-is-600-ezret-kereshetnek/~~fokusz

Még pár év, és a magyarok is 600 ezret kereshetnek

151 komment|
Megjelent: 2012.06.18. 15:43|
Frissült: 2012.06.19. 10:31

A világ gazdagsága és polgárainak fogyasztása 1990 óta szárnyal, s ez így lesz a jövőben is. A magyarok egy évtizeden belül érett fogyasztókká válhatnak – véli egy tanácsadócég.
Egyre gazdagabbak leszünk, csak nem vesszük észre
Húsz év alatt megduplázódik a világ fogyasztása: 2020-ban már évi 40 ezer milliárd dollárt költünk majd el. Ez óriási boommal jár majd, hisz ez az összeg majdnem másfélszer annyi, mint amennyit 2010-ben vásárolgattak el a világ polgárai – írja tanulmányában az AT Kearney nemzetközi tanácsadócég.

Fotó: MTI / Kosztincsák Szilárd
Aha, hát persze, a formálódó kínai középosztály végre megkóstolja majd a marhahúst, életében először – gondolhatnánk, de tévednénk. A növekedésből a legnagyobb részt még mindig az USA hasítja ki: az amerikai polgárok fogják a 2010 és 2020 között elköltendő „plusz” 12 ezer milliárd dollár negyedét elverni. Kína 19 százalékos részével csak szoros második, a harmadik India pedig már csak a növekmény 8 százalékára fogja tudni rátenni a kezét. Magyarország növekedése pedig – nem túl meglepő módon – nem is látszik a világ gigászaié mellett.
Ám abból, hogy melyek lesznek a legnagyobb üzleti lehetőségekkel kecsegtető területek ebben az évtizedben, mégiscsak látszik, hogy a növekedés a fejlődő világot sem hagyja majd érintetlenül: a legtöbb „új” pénzt tartós fogyasztási cikkekre és különböző szolgáltatásokra vernek majd el az emberek, ám a közlekedés és az egészségügy, az élelmiszer követi. Csak utánuk jön az érett fogyasztói társadalmakra jellemző költekezés a hotelekre, éttermekre, szórakozásra.
Érdekes mód a tanácsadócég elemzői szerint a civilizációk közötti különbségek nem is akkorák: ha betör valahova a fogyasztói kultúra, akkor már szinte mindegy, hol vagyunk, ugyanazokat a mintákat veszi fel a népesség. Ha Kínában,ha Németországban vagy ha kis indonéz szigeten vagyunk, az emberek fogyasztását három dolog alakítja: hol tart személyes életük (házasok-e, gyermekesek-e, gyakori-e társadalmukban a válás), milyen a foglalkoztatottság (nagy-e a munkanélküliség, s melyik szegmens a legnagyobb foglalkoztató), s mennyire iskolázott a népesség (sokan szereztek-e felsőfokú végzettséget, hányan tanulnak külföldön).
Érdekes összefüggések

Ha sok a munkanélküli nő és a dohányzó férfi egy országban, akkor ott kevesebbet költenek tisztálkodásra, testápolásra
Ha egy országban sokat költenek tájékozódásra vagy hosszú ideig vannak szülési szabadságon a nők, akkor ott sokat költenek testápolásra.
Ahol sok a házasság, ott több bort és sört lehet eladni, mint azokban az országokban, ahol több a válás.
Ahol sok külföldi egyetemista tanul, ott többet fogyasztanak az emberek.
Ahol sok egyetemista tanul külföldön, ott nagyot változnak a fogyasztói szokások, valószínűleg azért, mert a diákévek alatt megszeretnek bizonyos termékeket az emberek, és otthon is azokat keresik.
Ha egy országban nő az infláció, akkor az emberek kevesebbet költenek gyógyszerekre és tisztálkodásra. De nem fogyasztanak kevesebb húst és alkoholt.
Ha nő a minimálbér, akkor az emberek többet szánnak magukra, és kevesebbet húsra és alkoholra.

A kultúra azért valamit mégiscsak nyom a latban: Kínában például kicsit más szempontok szerint osztják be a polgárok a pénzüket, mint az Egyesült Államokban. Például nem isznak és dohányoznak annyit, mint az amerikaiak, helyette inkább az oktatásra költik el a többletjövedelmüket. Az indiaiak a pakisztániaknál sokkal többet költenek távközlésre, szállodákra, de sokkal kevesebbet táplálkozásra.
Az AT Kearney kutatói szerint a világ fogyasztói négy alaptípusba sorolhatók be. Vannak a legszegényebbek (akik országaik átlagában évi 4000 dollárt – azaz havi körülbelül 70 ezer forintot – tudnak elkölteni). Az AT Kearney szerint 2010-ben még majdnem kétmilliárd ember élt ezen az életszínvonalon, ám 2020-ra mindössze 700 millió ember tartozik majd ebbe a kategóriába. Ezek a fogyasztók pénzük zömét étkezésre és tisztálkodásra költik el, illetve a munkába járásra. Másra alig marad – legfeljebb újságokat vesznek, s ékszerekbe fektetik megtakarított pénzüket.
A küszöbön túl
Algéria, Tunézia, Egyiptom, India, Montenegro és Nigéria tartozik egyebek között ebbe a csoportba. Kilép majd belőle 2020-ig az AT Kearney szerint India és Azerbajdzsán, míg több afrikai ország akkor fog tudni csak belépni a fogyasztói társadalom e legalacsonyabb szintű kategóriájába.
A lépcsőn
A feltörekvő fogyasztói társadalmakban kétszer annyi pénz jut egy fogyasztóra. Ma körülbelül 2 milliárd ember él ilyen országban – sok dél-amerikai állam vagy szovjet utódállam tartozik ide – de nyolc év múlva sokkal nagyobb csoportról lesz szó. Ezek a fogyasztókat a kutatók négy csoportba sorolták: vannak az információéhes ingázók, a fázós polgárok, az egyensúlyi költekezők (akik ugyanannyit költenek az élelmiszerhez hasonló szükséges dolgokra, mint a „felesleges” tárgyakra) és az átmenetiek (ők az érett fogyasztói társadalmak mintáit követik.)
A liftben
Magyarország a harmadik csoportba tartozik – Argentinával, Boszniával és több kelet-európai állammal együtt. Ezekben az országokban körülbelül 16 000 dollárt költenek el fejenként az emberek egy évben. Nagyjából 600 millió ember él ilyen körülmények között: sok állami állás már fizet annyit, hogy az embereknek nem kell minden fillér elköltését kétszer is meggondolni, s vannak gazdagok is.
A penthouse-ban
Az érett fogyasztói társadalmakban még egyszer ennyi pénzt költhet el egy ember: itt már évi 32 000 dollár (havi körülbelül 600 000 forint) fejenkénti kiadással számolnak. Az AT Kearney szerint Csehország már ma is ebben a kategóriában rajtol, s Magyarország is átkerül ide 2020-ig. Ebben a csoportban kiemelkedően sokat költenek az emberek társadalombiztosítási és egészségügyi szolgáltatásokra, tájékozódásra, nyaralásra, borra és vasúti közlekedésre. Az élelmiszerkiadások szinte meg sem látszanak a büdzséjükben.
Az ebben a csoportban élő mintegy 1,2-1,3 milliárd fogyasztó három csoportba sorolható: a napimádók szeretik kiélvezni viszonylag új gazdagságukat utazásokkal. A nyugati államokban élő „régi” gazdagok autókra, éttermekre, márkás ruhákra verik el a felesleges pénzüket, míg a szolgáltatóágazat legnagyobb megrendelői – ilyenek az amerikaik is – arányaiban jövedelmük kis részét költik „dolgokra”, s nagyobb részét szánják éttermi vagy egyéb szolgáltatásokra. Utóbbi lényegében még két államra jellemző a Földön: Svájcra és Hongkongra.