Ma megint volt egy tárgyalásom ezzel az alakkal. Gyakorlatilag azért jelentett fel, mert elmondtam mi történt velem az előző tárgyalásokon, miben mondtak ki bűnösnek, mi az amiért nem fogadom el, hogy az lennék. Ma is sérelmezte, hogy nácinak nevezem, és elbüszkélkedett azzal, hogy ő a fehér lovas pojáca Horthy híve és követője. Aki alatt ugye 600 ezer zsidót hurcoltak el és pusztítottak el, aki bűnös és aljas háborúba kényszerítette az országot és rossz felszerelésben gyakorlatilag a biztos halálba parancsolta a magyar bakákat. Aki aláírta és támogatta a zsidótörvényeket, aki ellenzékiek tömegét vetette börtönbe, ahol azoknak a kínzásokat is viselniük kellett. De hogy is lehetne már nácinak nevezni ugye ennek a szellemnek a követőjét.

A bírónő megkérdezte tőlem, hogy ha van már egy olyan ítélet ellenem, hogy nem szabad nácinak nevezni a nácikat, akkor miért teszem ezt mégis, amiért újabb perek indulhatnak ellenem. Elmondtam neki, hogy azért, mert demokrata vagyok. Azért mert úgy gondolom, a kígyót nevén kell nevezni ahhoz, hogy eredményesen lehessen fellépni a mérge ellen. Azért, mert a rendszerváltás visszaadta számomra a szabad véleménynyilvánítás jogát és nem hagyom, hogy ezt elvegyék tőlem és ebben szerencsére elég sokan támogatnak és hozzám hasonlóan gondolkodnak ma még itt.

Bibó azt mondta: Demokratának lenni annyi mint nem félni. Én félek. Mert tönkre tehetnek a törvényt használva erre eszközül. Félek, de nem vagyok hajlandó ennek ellenére sem elhallgatni, kiállok az igazság mellett, mert ezt erkölcsi kötelességemnek tartom.