Nem ismerem az általad említett blogot és íróját, sajnos!
Magamnak módom volt (és van) több világhírű könyvtárban tanulmányozni az elmúlt 100 – 120 év megdöbbentő akcelerációs folyamatait, és az ezeket hátráltató tényezőket. Eredetileg a haladás és fejlődés egymásra épülő, szinte összefüggő, egymást kiváltó technikai és tudományos folyamatai érdekeltek, de szinte minden kognitív területen azonos gyorsulást találtam, a pszichológiától a farmakológiáig, és ez hatalmas távlatokat nyitott.(Részecske fizika, ürkutatás, csillagászat, stb.)
Egyre gyakrabban vettem elő a Ráth-Végh István szakíró könyvét a „Butaság történetét” mert egyre kíváncsibb lettem arra, hogy a nyilvánvaló tényeket milyen erők, vagy képzetlenségek, elkötelezettségek, hitek, stb. képesek figyelmen kívül hagyni. Végül a korszerű Pszichológiai kutatások adták – és adják – meg a megnyugtató tudományos választ, de még mindig nehézséget okoz megérteni, tudomásul venni, hogy a nem színvak, hogyan lát mindent másképpen mint ami a valódi színe valaminek.

Ezen a fórumon is nagyon vegyesen jelennek meg a vélemények ugyan arról vagy azokról a dolgokról, amelyeknek a valódi történetét módja lenne mindenkinek megismerni.

Lassan annak a ténynek a megismerése foglalkoztat leginkább, hogy a klasszikusnak nevezhető és nagy tömegeket érintő (nem akarok egyet sem megnevezni) vallások miért kényszerülnek arra, hogy a szellemi mentalitásuk sok száz, vagy akár több ezer évvel ez előtti, kvázi tudatlan és műveletlen állapotba igyekezzen kényszeríteni önmagát és híveit.

Izrael Állam létrehozását legalább annyi keresztény szorgalmazta mint zsidó, hiszen az antiszemitizmus szívesebben látta volna egy saját országban a zsidókat, hiszen szinte minden téren eredményesebbek voltak mint maguk. Nem beszélve arról a lelkiismereti tényről, ami a német és szovjet antiszemitizmus következménye volt, 6 milliónál is több zsidó ártatlan ember meggyilkolása.
Ezek nem egészen privát észrevételek, van irodalmi szinten és államközi levelezés szintjén is alapja a megállapításnak. Idézni is tudok: „Most megmutathatják képességeiket a homokon”. (Meg is mutatták!!)

Ha lesz lehetőség, Izrael Állam indulásáról még rengeteg valós információm van, ezekről lehet hogy írni fogok!

A Zeppelin léghajó Palesztinában.

A német ipari fejlődés – az elvesztett első világháború lezárása után – sajátos körülmények között indult és alakult. A békeszerződés erősen korlátozott és nemzetközileg ellenőrzött szerepet tett lehetővé, és szánt a németeknek. A németek természetesen a maguk módján a régi vezető szerepük visszaszerzésén munkálkodtak, és rejtett fejlesztésekkel dolgoztak hadiiparuk és katonai potenciájuk erősítésén.
A repülőgépgyártásuk és a hajóiparuk új, „fedő” fejlesztési tevékenységet folytatott, ami például a vitorlázórepülés hihetetlen fejlődését, és más, több célra is felhasználható produktumokat hozott létre.
A fejlett technika polgári megjelenésének egy ilyen – amúgy is fejlődésben lévő – megtestesítője volt a Gráf Zeppelin, a léghajózással kapcsolatos fejlesztő tevékenysége. 1918 után, már olyan sikerek jelentkeztek a léghajók fejlesztésében, amelyek lehetővé tették, hogy a Gráf Zeppelin léghajói szinte az egész világra bárhova képesek voltak látogatást tenni. Itt Európában és az amerikai földrészen már ismerték és közelből láthatták a léghajót, ezért felmerült a kelet, vagy közel kelet meghódítására is.

A terv 1928 novemberében született, és eredetileg a Kanári szigetcsoport meglátogatását latolgatták. Dr. Hugó Eckener hajóskapitány folytatott erről tárgyalásokat a finanszírozást vállaló gazdag utasokkal, újságírókkal és a hivatalos szervekkel. Végül is nem ismerve a tárgyalásokon elhangzottakat, csak az eredményt, miszerint Dr. Eckener a Kanári szigeteki látogatást egy újabb amerikai út részeként javasolta lebonyolítani, és egyben felvázolta egy új, keleti utazás tervét, mint alternatívát.

Idézek egy Berlini lapból:
„Miután a fejlett nyugat már megismerte technikánkat, most a világ egyik legrégebbi országát lenne célszerű meglátogatni. Egyiptomot, a Királysírokat, a Piramisokat, a Vörös tengert, Palesztinát, Jeruzsálemet, a Haifa város melletti német, és a nap mint nap bővülő és növekvő zsidó településeket. Lesüllyedni 400 métert a tenger szintje alá és végigrepülni a Jordán folyó mellett, a Holt tengerben gyönyörködni, majd rögtön 3000 méter magasra emelkedni és a Hermon hegyet meglátogatni. Ez az útiterv sokkal látványosabb, mint amit egy ismételt amerikai út kínál.” Mondotta Dr. Eckener.

A Reichstag elnöke is megszólalt nyilvánosan és támogatta ezt az útvonalat. Megkezdődött az útvonal tervezése, és a fogadáskészségek biztosítása, hiszen a léghajó fogadásához – leszállásához, rögzítéséhez – komoly technikai segítség, és begyakorlott segéderők kellettek. Miután Egyiptom nem vállalta, vagy nem tudta ezeket a feltételeket teljesíteni, rögtön törölték is a célok közül, és a legtávolabbi pontjuk Palesztina és a Holt tenger és vidéke lett. Palesztina feletti repülést az Angol protektor, engedélyezte, de a leszállásról nem tett említést. Mind ez 80 éve történt.

1929 március 25 én hajnalra tették az indulás idejét Friedrichshafenből. Minden előírás és szabályzat ellenére az utazásban különösen érdekeltek – így Dr. Hermann Badet aki az első világháborúban a porosz hadsereg tisztje volt, – és más utasok, és a személyzet tagjai is már a hangárban elfoglalták szálláshelyüket a léghajó kabinjaiban, hogy minél jobban leterheljék a léghajót, hiszen feltankolva üzemanyaggal, és a ballaszt tankokat is feltöltve, a léghajó legmagasabb részét a hangártól alig fél méter választotta csak el. Így a 100 méternél is hosszabb léghajót csak lassan, centiméterről centiméterre tudták a szabadba kihúzni. Nehezítette a műveletet, hogy ellenszél volt tapasztalható, és minél hosszabb része volt kint a léghajónak, annál jobban fennállt a veszélye, hogy felül megsérül a szél mozgatása miatt.

Így tényleges elindulásuk erősen az ebédidőre csúszott, amikor is az elegáns vendégek már a léghajó éttermében foglaltak helyet, és mindenki túl volt a beszállásoláson. Az sem könnyítette az útjuk elejét, hogy a Francia hatóságok – a korábbi ellenségek, – csak a Rohn völgyén keresztül engedélyezték a területük feletti árrepülést, hiszen magasabbról, stratégiai információkat nyerhettek volna a léghajón utazók. Végül is Dr. Eckener és a másod tiszt azaz a kormányos sikerrel és sérülés nélkül talált ki a folyóvölgyből. Így már másnap hajnalban Lyonnál értek ki a jól belátható területre, amely azonban időnként tengeri köddel nehezítette a tájékozódásukat.

Már közeledtek Ciprushoz, amikor a nap sugarai teljesen eltüntették a ködöt, és gyönyörű látványt volt alkalmuk megtekinteni. Ciprus látványát megelőzte a Rohn völgye, Marseille ahol a Földközi tengert elérték, és kelet felé léghajózva gyönyörködhettek Róma , Nápoly és Kréta látványában.

Még a felszállás nehézségeivel küzdve megsérült egy utas, a posta egyik vezérigazgatójának a lába, amely minden hevenyészett kezelés ellenére sem jött rendben és ijesztően megdagadt.

Mind e közben erős hátszéllel már kezdték elhagyni Ciprust és várták a Hajfai öböl feltűnését.
Az utasok izgalma nőttön nőtt, és mindenki annak a táskának a tartalmát tanulmányozta amelyeket a Keren -Ha Jeszod adott át nekik még Németországban, indulásuk előtt, speciális ismeretekkel, tudnivalókkal. Volt bennük térkép is, elsősorban a zsidó telepekről. A térképeken igen nehezen igazodtak el, hiszen szinte minden utas kizárólag németül tudott és legfeljebb néhányan angolul és franciául, de héber nyelven senki. Több párt magas rangú képviselője is volt az utasok között, így a Német Nemzeti Szocialista párt egyik vezetője is, és ezekkel a látogatandó területek politikai viszonyairól beszélgettek. Elsősorban arról a gigászi munkáról volt szó, amelyet az évezredekig változatlan arab törzsek a homokkal való eredménytelen küzdelmükkel szemben, a német telepek és a zsidó telepesek végeztek. Fentről nézve gyönyörűen lehetett látni a német nemzetiségűek és a zsidó vallásúak üdén zöldellő területeit, az egyre bővülő kikötőiket és a kereskedelmi hajók sokaságát.

Von Schiller másodkapitány, aki egyben térképész is volt, jelentette, hogy rövidesen Karmell fölé érkezünk, akik nagy fehér betűkkel írták földjükre a minket üdvözlő köszöntésket.
A német település lakói az üdvözléseknél állva kendőkkel integettek, és felhallatszott az ujjongásuk. Tisztán lehetett látni a Technion épületét, amely a zsidók hasonló létesítményén kívül messze földön egyedül képviselte a korszerű oktatást, szakemberképzést. Egy tiszteletkört tettünk meg, majd Beit Galim zsidó település felett átrepülve, folytattuk utunkat a tenger partja felett. Atelit, Tentora és Keszária romjait ismertük fel és Hadera eukaliptusz ligete felett repültünk, majd lassan feltűntek a folyó átrepülése után Tel Aviv körvonalai. A várost üdvözlendő konfettit szórtunk amit a purinra készülő emberek integetéssel köszöntek meg.
Ramle felé repültünk tovább, ahol a repülőtér közepét zöld színű jelzőrakétával jelezték. Itt teljesítettük a következő feladatunkat, német országból négy postazsákban hoztunk üdvözlő leveleket, amelyeket most ejtőernyőhöz kötve engedtünk útjára a föld felé.

Eredetileg ide volt tervezve a leszállásunk, de egészen az utolsó pillanatig nem érkezett meg az angol protektorárus leszállási engedélye, amit még német országban kért meg a külügyminisztérium, de csak a terület feletti repülésre adtak engedélyt, leszállásra nem tértek ki.
Mi a repülésünk közben is megkíséreltük rádión megkérni az átrepülési engedélyen kívül a leszállási engedélyt is, de eredménytelenül.
Bár most már a sérült lábú utasunk miatt önmagában is megfelelő indokunk lett volna a leszállásra, a közben már teljessé vált sötétség még is arra ösztönzött minket hogy haladjunk tovább. Dr. Eckener és a léghajó mérnökei, műszaki személyzete azon a véleményen voltak, hogy szinte lehetetlen megafonon keresztül olyan utasításokat adni a földön segítői szerepre vállalkozóknak, amellyel a leszállás biztonságos lenne. Ezek izraelita repülőtéri munkások, bár információink szerint értik a szakmájukat, németül és angolul is beszélnek általában, de egy léghajó rögzítését biztosan nem ismerik.
Máshol, ahol arabok találhatók, szóba sem került a leszállásunk, azok teljes képzetlensége és alkalmatlansága, és nyelvi nehézségek miatt. Egyiptom valószínűleg ezért nem fogadott minket.

Így hát folytattuk utunkat lassítva, Jeruzsálem irányába. Jeruzsálembe is korán érkeztünk, még csak virradt, és hiába kaptunk megfelelő térképeket a Jeruzsálemi zsidó közösségtől a német zsidó közösségen keresztül még indulásunk előtt, nem ismertük fel sem a Siratófalat, sem a hozzá közel található Al Aksza mecsetet, de még a Héber Egyetemet sem. Suhantunk tovább a Holt tenger irányába.
Ledobtunk egy mérőbombát, és a visszatérő hanghatás segítségével megállapította a hajózó személyzet, hogy már 156 méterrel a tenger szintje alatt tartózkodunk.
Dr. Eckener utasítást adott néhány izraeli palack bor ünnepélyes felbontására, melyeket még indulásunk előtt a német zsidó közösségtől kaptunk erre az ünnepi alkalomra.
Isa von Brandenstei – Zeppelin hercegnő és a kapitány is pohárköszöntőt mondott. Egy jegyzőkönyvet vettek fel amely rögzítette a tényt, hogy „a Graf Zeppelin léghajó első palesztinai útján, a helyi időszámítás szerint 5689 ben (1929 március 26. án) 156 méterrel a tenger színe alatt, a holttenger közelében három eredeti üveg zsidó bort bontottunk az esemény tiszteletére.”
A jegyzőkönyvet Dr. Eckener kapitány az aláírásával hitelesítette, majd utasítást adott a megfordulásra, és rövidesen ismét Jeruzsálem felett voltunk. Hátszéllel Port Said felé vettük az irányt és hamarosan a tenger felett repültünk. A Szent Földtől búcsúzásként Dr. Eckener a következő a következő táviratot küldte:

„Tel Aviv város bizottságának elnöke, Dizengoff úrnak.

A Graf Zeppelin léghajó utasai és legénysége köszönik a baráti meghívást Purin ünnepére.
Sajnáljuk, hogy nem tudtunk leszállni és boldog purini ünnepeket kívánunk.

Eckener kapitány.”

A rádió segítségével a következő volt a válasz:

„Eckener kapitány úrnak, Gráf Zeppelin léghajó.

A purini üdvözleteket eljuttattuk a lakosokhoz. Az ünnepség 80.000 résztvevője köszönetek közepette ámulta a várost körülrepülő léghajót. A postát és a konfettiket megkaptuk.
Sok szerencsét kívánok! Salom.

Dizengoff.”

A beszámoló bejezéseként a szerző – Dr. Hermann Badettre hivatkozva a következőt írta:
Remélem mindannyian olyan élvezettel olvasták ezt a beszámolót, mint ahogy mi élveztük utazásunkat.

Néhány megjegyzés:

 Valószínűleg 1920 as években senki sem gondolta volna német országban, hogy nem kell 10 egész év ahhoz, hogy tömeges gyilkos erőszakot kövessenek el az addig egyenjogú, sőt, a német hazáért harcoló kitüntetésekben részesülő zsidókkal szemben.
 A kiskereskedelemben, az oktatásban, az egyetemi tanárok között, az egészségügyben éppen olyan elfogadottak voltak a zsidó vallásúak, mint a katonaság tiszti karában.
 1938 november 9 – 10 én rendezett a német populista fasiszta vezetés szervezett zsidó ellenes felkelést, népirtást. A történelemben ez a Kristály éjszaka néven vonult be. Ezeken az eseményeken 20 -30 német zsidót öltek meg, 250 vagy több zsinagógát romboltak szét, 7.500 zsidó üzletet változtattak romhalmazzá, tömegesen gyújtottak fel házakat, fosztottak ki zsidó lakásokat.
 A fasiszta nácik később elhurcoltak hozzávetőlegesen 7 millió zsidót, hat milliót kivégeztek, a tudományos végzettségűeket saját katonai iparuk fejlesztésén dolgoztatták rabszolgamunkásként. A világon az akkor létezett teljes zsidó populációnak a 60 % át megsemmisítették.
 A Zeppelin egész útja alatt szinte szó sem esett Palesztina térségének arab telepeiről, lakóiról. Olyan, az eseményeket befolyásolni képtelen értéktelen tényezőnek tekintették a képzetlen, évezredek óta változatlan körülmények között élő arabokat, akikkel nem kellett számolniuk, és nem is számoltak.
 Sajnálatos tény, hogy a körülbelül 80 évvel ez előtti véleményeket még most is csak nehezen cáfolhatjuk, mert nyugodtan mondhatjuk hogy bármely arab ország – akár szegény, akár gazdag, – technológiát, technikát, és szakembereket csak vásárol, és saját képzési vagy iskolarendszerükre nem támaszkodhatnak.
 A hitéletük viszont életükben mindenek előtt való, és közéletükben a különböző vallási pozíciókat viselők a domináns tényezők.
 Az a tény, hogy a Graf Zeppelin egész útja alatt nem szállt le, ne lepjen meg senkit. A térség feletti gyámságot az első világháborúban ellenség, az angolok gyakorolták. Az is tény, a léghajó utas kényelme messze meghaladta a kor legjobb vonat hálókocsija által nyújtott lehetőségeket, és még sétafedélzettel is rendelkezett, ha nem is olyan tágassal mint a luxushajók. A látnivalók az abban az időben még igen fejletlen repülés miatt szinte példa nélkül álltak a luxus utasok előtt.
 A repülésről visszatérve Németországba, még több mint egy hetes tartalékkal rendelkeztek mind élelmiszerek, mind üzemanyag vonatkozásában.

Azoknak, akik nincsenek tisztában azzal, hogy milyen szerepük volt 1920 as években a zsidóknak a Közel-Keleten, külön felhívom a figyelmét arra, hogy a nagyobb városokban jól működő adminisztráció működött, rendezett iskolarendszerük volt, az alapfoktól a főiskoláig, sőt egyetemig. A német kolóniákkal rendezett kapcsolatuk volt, egymás ünnepségein is részt vettek, az Európai hagyományokra és szokásoknak megfelelően.
(Ne felejtsük el, az első világháborúban a zsidók vállvetve, együtt harcoltak a németekkel, és igen sok kitüntetést is kaptak.)

A miatt az „egy” miatt nem vitatkozok veled! Sőt, lehet hogy ha több lenne, meg sem írtad volna a leveled!
Azért nem árt tudni, hogy „zsidó állam” nem a II. világháború után alakult ki a történelemben először, hiszen akkor a Rómaiaknak nem is lett volna mit felszámolni!
Az tény, hogy Közel-kelet „rendjéről” a világháború végén Nagy Britanniának (a továbbiakban Angolok) volt a feladata gondoskodni. Nem volt egyszerű a dolguk, igen sok okból:
 Az addigi országhatárok igen sokáig „légiesek” voltak, szinte minden okmány nélkül átjárhatók voltak a térségben, főleg a vándorló népek, arab népcsoportok számára.
 Az egyre több és a régi szülőföldet, őshazáját kereső, és Európából szinte teljesen kiirtott zsidóság maradéka a jövőjét és a megmaradását kereste, és egyre többen érkeztek, vándoroltak a térségbe.
 Aki ott volt az elején, az tudja, hogy Jugoszláv és más megfizetett hajókon érkeztek a menekültek, és semmiféle intézményes telepítés nem történt. „Palesztinába” – ahogy az Angolok nevezték el a térséget, nehéz volt törvényesen bejutni. Mid addig, amíg Izrael Államot a népszövetség és más nemzetközi szervezetek létezőnek el nem fogadták.
 Való igaz, az arab környezeténél lényegesen tanultabb menekült áradat igyekezett a föld zsidóságának mint egy felének iparszerű elpusztítása után olyan helyen letelepedni, ahol ősei éltek, és ez a mozgás az angoloknak nagyon megnehezítette a dolgát.
 Ugyan akkor jól is jött nekik, miután Távol Keleti gyarmataihoz a hatalmasat fejlődött repülés miatt ezen a térségen keresztül vezetett az út. Tehát szükségük volt jól kiépített repülőterekre, képzett szerviz szakemberekre, tisztán tartott üzemanyagokra, olajra, stb. és nem utolsó sorban biztonságra, megbízható partnerekre. Egyre több háborút viselt, vagy üldözött zsidó pilóta és tanult mérnök szakember jelent meg a térségben, és biztosított szakszerű ellátást az angoloknak, majd egyre több repülőteret üzemeltetve más államoknak is.
(Ilyen repülőtéren alakult meg az Izraeli légierő, – a Csehszlovákiában legyártott – német és az USA térségéből feketén becsempészett harci gépekkel.)

Nem ez a hely, ahol a valódi, és a valós tényeket ismertetve kellene beszámolni Izrael Állam megalakulásáról, pedig mind ezeket a történéseket ismernie kellene annak, aki Izrael és az Arabok, az iszlám ügyében megszólal!

Megjegyzés: A nevem mögött, a keresztnevem rövidítésénál a második “S” betűért szégyeld magad!

Elképesztő zűrzavar sugároz minden mondatokból amit leírtok! Mondhatnám az elmarasztaló jelzők sokaságát, de nincsen szükség rá, hiszen mások is olvassák agyatok beteg termékeit.

Minden szóvirágnál többet ér a valódi történelem és a valódi történések ismerete. Ajánlom, ha tiszta képet akartok kapni a világról és benne a Közel-keleti eseményekről, sürgősen felejtsétek el a szokásos faragott isteneiteket, és a különböző politikai és vallási szervezetek töménytelen mennyiségű folyamatos és évszázadok óta tartó hazudozásait!
Hogy kik a faragott isteneitek? Hát talán írni sem kellene, hiszen tudjátok! A próféták, a püspökök, az egyházak vezetői, a politikai szervezetek vezetői, és mindenki, aki mások megbüntetésére, halálára, átnevelésére, bebörtönzésére, elpusztítására buzdítottak vagy buzdítanak embereket, országokat, népeket! Cezaromániás uralkodók, – sztalinok, hitlerek, ahmediánok, stb. hogy csak az újabb korok népbutító szemeteiről említsek neveket – , mert ezeknek az embereknek és az általuk vezetett eseményeknek az a döntő kritériuma, amit itt leírtam. Aki vérengző ideológiát, vallást, társadalmi rendszert vezet, az elítélendő rongy ember, és az az igazi bűnös. Az elítélendő. Legyen az politikus, vagy valamilyen egyház embere.
Ez az egyetlen érvényes mérce!!! Csak az életet és a békét szolgálók legyenek példaképeitek!

Külön szólok az ok és az okozat összekeverésének bűnéről! Pol Pot sok százezer embert gyilkoltatott meg mert szemüvegesek voltak, vagy tanult emberek. Hitler és Sztálin is kétségbeesetten gyilkolta, internálta, a nála okosabbakat, a zsidókat, a szlávokat. A katolikus inkvizítorok kínozták az elveiket nem vallókat, a keresztesek milliószámra irtották a ”hitetleneket” az iszlám fundamentalisták ugyan ezt teszik és tették, a Hutuk a Tuszikat és viszont, az ilyen nacionalisták az olyaa népeket, nemzeteket szembeállítók, stb.

A népesség folyamatos szaporodása a földünkön belátható módon csökkenti az 1 emberre jutó területek nagyságát és lehetőségeit! Mi lesz a vége? Éjen a Magyar, és mindenki takarodjon innen? Vagy minket is visszaküldenek majd Ázsiába? Távol-keletre?

Azt nézze meg mindenki aki véleményt mond, hogy mi van a népek, a vallások, a kormányok mentalitása mögött! Akkor jár el helyesen!