A mostani jelentés egy diplomáciai eszköz, ami az USA álláspontját tükrözi. Ha úgy tetszik: egy vélemény. A következmények majd a NATO-ban, az IMF tárgyalásokon és az Európai Bizottság/Magyarország relációjában jelennek meg. Az USA-nak számtalan eszköze van a nyomás-gyakorlásra, ezekkel eddig is élt és a jövőben is élni fog. Ezekről elsősorban a Kongresszus és a Szenátus dönt majd – és ők az ilyen ország-jelentésekből tájékozódnak. Konkrétan ebből a jelentésből, ami az ő számukra készül.

A jelentés – Magyarországra vonatkozó – részéből kiemelném, hogy semmilyen aktuális pozitívumot nem tartalmaz, kizárólag negatívumokat. Nincs tehát arról szó, hogy egy dinamikusan fejlődő országban előforduló néhány politikai anomáliát emel ki a jelentés, hanem összességében negatívan állítja be az országunkat.

Mindezt persze Orbán negligálhatja belföldön – a hazai jobboldali média nyilvánosan nem is említi meg a jelentést – de külföldön a jelentésnek súlya van. Folyamatában nézve (Orbán januári EU Parlamenti szereplésétől számítva) az ország megítélése radikálisan romlik. Mindez visszaköszön a külföldi beruházásokban. Nem véletlen, hogy a legnagyobb nemzetközi pénzügyi befektető, a Templeton, dinamikusan csökkenti magyarországi kitettségét.

Ne gondolja senki, hogy mindez következmények nélküli dolog – például nem véletlen, hogy az IMF tárgyalások még csak nem is körvonalazódnak. Nem a török kártyát látjuk kiterítve most – akkor a törökök húzták az időt az IMF-fel, szebb időkre spekulálva – hanem ez már a „magyar kártya”: amikor az IMF nem akar tárgyalni a magyarokkal, az IMF húzza az időt.

És mint tudjuk, az IMF legnagyobb tulajdonosa az USA. A fák nem nőnek az égig. Bizony, Viktorka – ez nem Felcsút.