Én nem tudom (mondjuk, hogy nem tudom) megítélni, hogy ki a méltó ellenfél. De aki akarja, az könnyítse meg a dolgomat. Pl. méltó érvekkel mutassa ki, hogy ricsi csak egy hülye „balliberális globalista rizsa”-t írt (ld Fantomas 2012. június 8. péntek 01:09) azzal, hogy „A vám oda-vissza működik! És mindenre érvényes!” (ricsi 2012. június 4. hétfő 08:57)
De máshol is hozzáállhatunk. Szerintem sanyesz, mi tagadás, no, hülyeséget írt azzal, hogy a fő bajainkat a „ez a védővámok elvesztése es a támogatásokról való lemondás, azaz ez Eu-ba való belépés okozta.” Vagyis kedvezőbb helyzetbe kerülnénk, ha kilépnénk az unióból, és a határaink ismét „vámosodnának”.
Aztán sanyesz valahogy nem látja, hogy bizonyos vámfajták bizony megnehezítenék a magyar fogyasztó céljainak elérését, és „kizsebelnék” őt.
Tehát mutassa ki valaki érvekkel azt, hogy (az EU-ból való kilépés esetén) a magyar állam igenis tétlenül nézné, ahogy a magyar kisfogyasztó vásárlóereje rázúdul a vonzó uniós eredetű árukínálatra (vásárló nélkül hagyva ezáltal azt a magyar kínálatot, amely ugyanazon forintokért szeretne gazdát cserélni), és semmiféle vámmal nem próbálná meg a kárait csökkenteni, hasznait növelni, azzal a felkiáltással, hogy „de hát belföldön pont ilyet úgyse gyárt senki, tehát nincs mit védeni”. (Ld. laposTV fentebb) Gazdaságilag megérné egy magyar kormánynak a tétlenkedés? (A külföldi termék megvásárlására költött forintokért biztosan sorba álltak valamilyen magyar termékek is, amelyek termelői így csődbe mennek, adózók és munkahelyek szűnnek meg). Politikailag megérné? Nem haragítaná magára a külföldi termékek térhódítása miatt tönkremenő magyar termelőket, munkavállalókat, és befektetőket? Semmilyen revanslépés nem lenne elképzelhető a körülöttünk levő konzisztens EU részéről? Vagy mit is tehetnének ők ellenünk? Az az optimális vámmérték, ami még elhárítja a konkurencia teljes kirekesztésének vádját, egyben segíti lefölözni a vámmal megemelt belföldi ár vámtartalmát az állam javára, de a magyar termelők túlnyomó részét még megvédi, az biztosan a nulla mérték? Aki szerint az, hát mutassa ki. Miért ne igaz, hogy “Aki autarkiát hirdet,………. pénzügyi öngyilkosságot követ el, csak reggel és este lesz egy kis áram és víz, banán meg karácsonykor. Újabb százezrek indulnak neki majd a határnak, és ezek persze nem az idősek, a betegek, a segítségere szorulók lesznek,…”. Sikeres autarchikus gazdaságokra hivatkozni, az lenne a legjobb.
A protekcionizmus biztosan csak jót tenne a magyar mezőgazdaságnak? Nem valami más módon kéne a hátrányainkat ledolgozni?
Az Európai Szén-és Acélközösség (1952) vagy az Európai Gazdasági Közösség (1957) nem pont a belső vámok és egyéb korlátozások feloldásával teremtett magának lehetőséget a versenyképessége javulásához?
Mi van abban ésszerűtlen, hogy ha a magyar alföld inkább a gabonának jó, a szlovák dombok inkább a legeltetésre jók, akkor vámmentesen jusson ki a mi gabonánk a szlovákokhoz, és vámmentesen jöjjön be a szlovák tej a magyarokhoz?
.
Az erősek agresszivitása, a gyengék elnyomása… ez azért még igen kevés lenne az „erősek” jobb gazdasági érvényesülésének megmagyarázására. Valahogy nem életszerű, hogy pl. a görögök (spanyolok) pont a rámenős vagy kétes tisztaságú lépésekre is képes üzletemberek tekintetében lennének a leginkább leszakadva a fejlett nyugattól.
.
Az ignorálásról: nem az a dicsőség, ha valaki kihirdeti, hogy a jövőben ezt-vagy-ezt ő bizony nem olvassa. Hanem az, hogy ha észérvekkel annyira súlytalanná teszi a vele szemben állók szövegeit, hogy a kitartó mazochista olvasótársak ezentúl minden rá(le-)beszélés nélkül is átugorják a vitában vesztes fél hsz-einek olvasását. (Meg aztán az élet mindenki számára tartogathat még meglepetéseket…:-)