Az tény, hogy egy világosan, egyre világosabban kirajzolódó nyugati érdek, hogy az iszlám náci erők ne jussanak hatalomhoz. Mind Egyiptom, mind Líbia remek példája volt a „saját demokrácia” alkalmazhatatlanságára iszlám területeken. Ha kevés volt az iraki lecke, itt Afrika után már ez a tapasztalat nagyon domináns lett.

Európa felismerte – már talán, – hogy nem az USA a legyőzendő gazdasági versenyben, hanem éppen vele összefogva tud egyáltalában fennmaradni! Nem azért, mert az USA egy év alatt már több sötétbőrű újszülöttel gyarapodik, hanem azért, mert rövidesen eljön az idő, amikor már a nemzetállamok képtelenek lesznek fennmaradni összefogás és feladatmegosztás, azaz termelési specializálódás nélkül.

Rövidesen olyan igény lesz – például – az Izrael Állami partnerségre a technológiákban, amely iparágakat, sőt országokat menthet meg a gazdasági csődtől. Ezért a haladás és a jövő legnagyobb ellensége az antiszemitizmus, és ha van olyan korlátolt ország és társadalmi réteg ahol ez uralkodik az elveszti min a háborúját – amit hirdet, – mind a békéjét, amire alkalmatlan.

A szerencsétlen V betűt mutogató és a halottját temető tudatlan és félrevezetett senkik, ma már kezdik világosan látni, hogy Egyiptomban soha olyan rendezett élet nem lesz, – de Libiában sem – mint korábban volt. Ehhez az iszlám nácizmust kellene először kiirtaniuk! Ez még hosszú időt vehet igénybe.
De a „fejlett” demokráciáknak is rá kellene jönniük, hogy mire vállalkozzanak, és mire képesek ténylegesen a jövőben.