Ebböl következik, hogy senkinek, semmit nem lehet mondani, annyira erösek a fenti érzések, hogy a legkisebb kritikát, vagy kérdést is becsmérlésnek veszik.
Mikor hat éve Magyarországra költöztünk, kellett ezt-azt csináltatni a lakáson. Komoly probléma volt, hogy a mesterembereknek NÉHA kellett szólni, bizonyos dolgokat hogy szeretnék. Röviden szólva: Halálra sértödtek. Ugyan ez a helyzet az orvosoknál, a tanároknál, söt a boltban is.

Mondjuk nem találok valamit. Régebben szimplán megkérdeztem. “Elnézést, nem találom a Gösser sört”. Na, erre megkaptam. Gyülölködö pillantás, lehetséges válaszok: “nem lát a szemétöl?”, “dehát én odaraktam, elsétált?”, stb.

Ma már okosabb vagyok: Bármit kérdezek, elötte elbeszélgetek az illetövel, burkoltan megdícsérem a munkáját. A szót a Gösser sörre terelem, és remélem, észreveszi, hogy egy darab sincs a polcon…..ha igen, nyert ügyem van, mert besiet a raktárba, és van söröm.

Orvosnál is próbálkoztam már, néha sikerült. Ami reménytelen, az a fo

Egyedul Istan az aki van. Ugy mutatkozott be hogy : Vagyok.
O az aki volt , aki van es aki mindig lesz.

A mozgalom megfelemlito ? A mozgalom fasiszta ? Ilyen fazonok nyiltan jarkalhatnak/masirozhatnak magyarorszagon ? Ne csodalkozzunkhogy ez az orszag ugy sulyed mint vizben a ko !