A hidegháború idején a szovjetek Vietnamja lett, a jenkik a kommunizmus terjedésének veszélye miatt támogatták az iszlám fanatikus mudzsáhidokat Pakisztánon keresztül. A szovjetek gy.k. vereséget szenvedtek, de aztán az USA úgy ott hagyta az afgánokat a polgárháborúba, mint az elhasznált óvszergumit. Mi volt az oka, amiért nem segítették őket talpra állni: Nem volt kőolajuk.
…
Kuvait:

Kuvait szunnita olajemirátus, természetesen az USA demokratikus felfogásában nem volt elnyomó, az ország ellenzéke szerint viszont annál inkább. Miután Irak elfoglalta, rögtön az emberi jogok és a kis ország függetlenségéért nyugati és a jenkikkel szövetséges arab nemzetek egyesített hadereje kiűzte onnan őket. Mi volt az, ami mind Szaddámot, mind idősebb George Busht odavonzotta: a rengeteg kőolaj.
…
Irak:

A terror elleni háború örve alatt hamis indokokkal megtámadták Szaddámot. Az országot hamar elfoglalták, ám sehol se találtak atomfegyverkezésre utaló jeleket (pedig az első Öbölháború idején Izrael lebombázta egyetlen reaktorukat), egyéb tömegpusztító fegyvereket pedig ugyan megtalálhatták volna (hiszen Szaddám pontosan a jenkiktől kapott technológiát és felszerelést az iraki-iráni háború alatt), de igen valószínűleg elmenekítették azokat az országból. A terrorizmus burkolt állami szintű támogatását sem állapíthatták meg (pedig a második palesztin intifádé alatt busásan megakarta jutalmazni izraelieket meggyilkoló öngyilkos merénylők családjait), ellenben taktikai okokból az al-Kaida és az iráni Hezbollah kapva-kapott az alkalmon, hogy saját iszlám felekezeteik támogatásával polgárháborút robbantsanak ki, ami máig nem szűnt meg teljesen. Mi volt az, ami a “demokrácia terjesztésén” túl hasznos volt ifj. George Bushnak: a rengeteg kőolaj.
…
Pakisztán

Ugyan a jenkik csak kisebb és önálló katonai akcióikkal és drone támadásokkal ölik a Talibán embereit és az al-Kaidát, mégsem lehet az mellett elmenni, hogy ez az állam az ISI-n keresztül támogatja a terrorizmus saját, afgán és indiai földön egyaránt. Az USA szövetségesként kezeli, pedig több tucat ártatlan ember, amerikai vagy NATO-s katona halála szárad a lelkükön, mégsem vonul be a “demokrácia terjesztése” címszóval, hogy elzavarja vagy ugye megmentse az egyre iszlámfasisztább társadalom által megvetett, összeomló kormányt, ezzel végezve a terroristák anyagi és emberi hátterének egyik legfontosabb bázisával. Miért nem akart és akar áldozni erre egyik amerikai elnök sem: Van, de kevés az a kőolaj.
…
Ez a négy példa is elég, hogy belássuk, mint minden nemzetnek, úgy a “demokrácia zászlóshajójának” beképzelt USA is a reálpolitika elkötelezett híve, így ahol befolyását vagy gazdasági motorjának hajtóanyagát veszély fenyegeti, ott beavatkozik, mindenki más törődjön bele sorsába. A hidegháború alatt a keleti blokk egyetlen országa sem ért annyit, mint Afganisztán, az követően pedig továbbra is támogatta a diktatúrákat szerte a világon, mert természetesen ellensúly nélkül megtehette. Politikai értelemben csak saját érdekeit szerint cselekedte azt, amit, morális értelemben viszont vállalhatatlan lett minden szempontból, ezért sem kell azon csodálkozni, hogy a felsorolt arab/muszlim országoknál sokkalta gyengébb Szudánba vagy Szomáliába miért nem fog bevonulni SOHA, még ha előbbiben van kőolaj bőven. Nincs már ahhoz gerince, hogy kiálljon az ENSZ elé, és azt mondja, hogy most tényleg az ott élőkért tettem meg azt a bizonyos lépést.
…
Az USA-nak akkor volt még lelkiismerete, amikor a tengelyhatalmak városbombázását követte, sőt az atomcsapással túl is teljesítette, akkor volt benne demokratikus érdek, amikor az ellenséges németeket (legalább is az ő területén) és japánokat nem egy könyörtelen, de hozzá hű zsarnokkal, hanem több éves előkészítés után szabad és demokratikus választással állította helyre. A hidegháborúban ezt az elvet a körülmények természetesen ellehetetlenítették, de ettől még EGYETLEN nép sem fogja megbocsájtani neki, hogy tömeggyilkost juttatott trónhoz vagy eleve nem segített nekik, mert senkit se érdekel a “Mi lett volna, ha…” fejtegetés az akkori jelen eseményeit követően. Ezért nem sajnálom annyira azt, hogy Amerika az Irakban szolgáló katonák életével fizeti meg azt, hogy a múltban Iránban eltiporta a demokrácia csíráit, és visszasegítette a korrupt, gyilkos sahot a hatalomba (később a CIA igazán elszabadult, szerte a világon több tucat államba beavatkozott puccsokkal, döntően sokkal rosszabb helyzetbe hozva azokat, mint amilyenbe ők előtte voltak). Utólag persze könnyű okosnak lenni, de jobb előre, nehogy a kommunizmus terjedésének veszélye és/vagy a gazdasági érdekek mindenhatósága a demokráciát hiteltelenítené a világ népeinek szemében.
…
Ami pedig az ENSZ-et illeti:
…
Ő ebből a szempontból alig több, mint dísz a kirakatban. Kétségtelen, hogy segélyezési rendszere, betegségmegelőzési- és menekültügyi munkája elévülhetetlen érdemei, amelyek létfontosságúak egyes és sajnos egyre több ország puszta túlélése szempontjából, de egyetlen nagy- és középhatalom sem fogja őt pénzzel és haderővel támogatni, ha azzal saját érdekeit aláásná és az is teljesen nyilvánvaló az is, hogy egyes, főleg az emberjogi fórumait a legkönyörtelenebb tömeggyilkosok játszóterei lehettek, ahol Izraelen vagy az USA-n verik el a port, ezzel elkerülve az általuk elkövetett emberiesség elleni bűneik kivizsgálását, a felelősök elleni vádaskodást. Ha az ENSZ nem lenne, újat csinálnának, mert egy olyan délibáb fizikai megtestesülése, amely szerint minden nemzetközi problémát el lehetne simítani, pedig csak olyanoknál lehet ezzel célt érni, akik gyengék vagy demokratikusak, a diktatúrák állig felfegyverzett zsarnokait pedig SOHA!