Demján fájlalja, hogy Európa “abszolút nem volt toleráns” a kormánnyal szemben, sőt “hátrányosan megkülönböztette Magyarországot, amikor nem hagyta, hogy magasabb legyen a költségvetési hiány 3,8 százaléknál. Ha komoly üzletember lenne, akkor nem intoleranciáról beszélne, hanem a populista, ingyen ebédet ígérő gazdaságipolitikával szembeni, felelős Európáról kellene beszélnie. Ő azonban, a további nagyarányú és gyors gazdagodása reményében újabb nyelvcsapásokkal dícsőíti a Vezénylő tábornok nagyszerűségét, nagyon komoly erkölcsi tartásról és hozzáértésről téve ezzel tanúbizonyságot.

Demján Sándor szerint az így előállt vészhelyzetben helyesen cselekedett a magyar kormány. Ez igaz, de Demján elfelejti megjegyezni, hogy a vészhelyzetet a NAGY ÁPRILISI FÜLKEFORRADALOM Vezénylő tábornokának, az egyébként őt is gazdagító, adópolitikája okozta. Demján valószínűleg azért is csapodott a fülkeforradalmárok jogász-csapatához, mert köztük nyugodtan lehet közgazdasági képtelenségekről beszélni, s ebben a közegben mindent büntetlenül az előző, az országot a csődtől megmentő kormányre lehet kenni. Sőt ez ebben a körben elvárás is.

Demján beszédének többi része is a hízelgés, a a semmi dícsérete és a saját érdekeinek a munkás nemzet kell ideológiai köntösben való Orbánhoz dörgölődzés volt. Ami nem csoda, mert egy számító érdekember.

Megjegyzem, Demján – az államtól és az önkormányzatoktól kapcsolati-tőkéje felhasználásával, olcsó pénzen szerzett ingatlanokon épített plázáival – nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a sápot bérleti díjként lenyúlva, olyan üzletláncok gyors magyarországi letepedését biztosítsa, melyek – bankár barátai közreműködésével – totálisan eladósították a magyar embereket. Ebbe belegondolva nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a hitelből fogyasztott vacsorák egyik legnagyobb haszonélvezője Ő maga volt.