Már vagy egy hónapja követem a Líbiából érkező híreket.

Először is azt kell leszögezni, hogy Gaddhafi esetében nem egy afrikai vagy arab törzsi vezetőből magát államfővé kinövő veterán politikusról van egyszerűen szó. Gaddhafi, miután az 1960-as évek végén belekóstolt a hatalomba, rövid kitérők után elkötelezte magát a Szovjetunió végtelenül mohó III. világ politikája iránt, és húsz éven át a szovjet érdekek jellegzetes kiszolgálójává lett. S mivel egyben radikális arab, illetve úgymond palesztín érdekeket is szolgált, így nem meglepő, hogy terrorista módszerekben soha sem válogatott. Elvakult nyugatellenességében még a magát kereszténynek feltüntető Ír Köztársasági Hadsereggel sem habozott szövetkezni; az a körülmény pedig, hogy Nasszer volt egyiptomi elnököt tartja példaképének, rámutat: egy olyan bálvány lebeg szeme előtt, aki Izraelt a tengerbe akarta űzni.

Gaddafival kapcsolatban akár a magyarországi közvéleményben, akár az európai politikusok agyában a jellegzetes kollektív amnézia mutatkozik.

- Vajon miért nem kezelik az EU tagállamok, és maga az Egyesült Államok kormánya úgy ezt a személyt, mint egy ócska fasiszta gonosztevőt?
- Ha úgy kezelnék, akkor már hetek óta nemzetközi elfogatóparancsot adtak volna ki Gaddafi és tettestársai ellen. Végül is maga G. azt állítja, hogy neki nincsenek hivatalos funkciói. Akkor pedig nem is illeti meg semmilyen nemzetközi /diplomáciai/ védettség!

Obama elnök egyik héten azt nyilatkozza, hogy Gaddafinak mennie kell, másik héten olyan hír jön, hogy ENSZ felhatalmazás nélkül se Amerika se az EU nem avatkozik be Líbiában.
Miért, melyik amerikai katonai beavatkozáshoz volt ENSZ felhatalmazás a kóreai háború óta?

Jelenleg még élelmiszer segélyt sem szállítanak a nyugati hatalmak a líbiai felkelőknek, és arra sem szánták el magukat, hogy megszakítsák a diplomáciai kapcsolatot a tripoli vezetéssel. Akkor hová kell tenni Obama elnöknek azt a kijelentését, hogy Gaddafinak mennie kell, vagyis Gaddafi illegitim?

Melyik szemétdombra helyezi politikáját a washingtoni vezetés, arra amelyikre az itthoni publicisták szerint a Magyar Nép kívánta 1956-ot követően?

Hillary Clinton viselkedésében – és talán megnyilatkozásában – vélek látni valami kritikát az elnök és a jelenlegi amerikai katonai vezetésnek tulajdonított magatartást illetően. De hallgatásból és szűkszavúságból nem sokat értünk, a Világ pedig jó okkal értetlenül áll a fejlemények hiányával szemben.

Budapest, 2011.III.6.

Üdvözlettel: Nyitrai László meteorológus