A Magyar Mozgókép Mestere címet 2004-ben alapították, és évente a filmszemlén adták át annak a Kossuth-díjas, 65. életévét betöltött alkotónak, akit alkalmasnak ítéltek a címre. Az évente egy filmművésznek odaítélt díjat ketten-ketten kapták meg 2007-ben, 2008-ban és 2010-ben – amikor Grunwalsky is díjazásban részesült –, mert időközben az eredeti tíz díjazott közül hárman elhunytak.

Idén januárban megvonták a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) költségvetésének nagy részét, majd felfüggesztették a díj kifizetését is, de nyáron utólag mindenkinek kifizették az elmaradt összegeket, kivéve Grunwalsky Ferencet.

A Népszava érdeklődésére a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egyik vezető tisztviselője nem hivatalosan közölte, hogy a tárca levélben jelezte Grunwalsky Ferencnek: azért nem fizetik ki az összeget, mert szabálytalanul ítélték meg részére a díjat. Ugyanis az MMKA alapszabálya szerint egy évben csak egy személy részesülhet ebben az elismerésben, 2010-ben pedig ketten, Rózsa János és Grunwalsky Ferenc lettek a díjazottak. Nincs szó tehát boszorkányüldözésről, csak arról, hogy Rózsa volt abban az évben az első díjazott, így az ő díja a szabályos.

Grunwalszky Ferenc szintén az MMKA alapszabályára hivatkozva a Népszavának elmondta, hogy azokban az években, amikor egy díjazott meghalt, helyére megválasztottak valakit, miközben egy újabb alkotó is díjban részesült. Így Böszörményi Géza, Illés György és Bacsó Péter elhalálozását követően is ketten-ketten kapták a címet: 2007-ben Herskó János és Szabó István, 2008-ban Gyulai Líviusz és Kósa Ferenc, illetve tavaly ők ketten Rózsa Jánossal.

Grunwalsky Ferenc 2003 óta, tavaly januári lemondásáig, a Magyar Mozgókép Közalapítvány elnöke volt. Az ő elnöksége alatt halmozódott fel a súlyos adósság a filmeknek odaítélt, de költségvetési fedezet nélküli összegekből. A Fidesz feltehetően még ennél is nehezebben bocsátja meg Grunwalszkynak, hogy egyik vezetője volt a filmesek “függetlenségi harcának” az előző Fidesz-kormány kemény központosító szándékaival szemben, amikor megakadályozták a filmügyek központi vezérlését célzó filmközpont létrehozását. Idén januárban már megvonták az intézmény költségvetésének nagy részét, majd áprilisban az Orbán-kormány megszüntette az MMKA-t azzal az indokkal, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal számos hibát tárt fel az alapítvány működésében, és felrótta a költségvetési fedezet nélkül aláírt szerződések okozta több mint tízmilliárd forintnyi adósságot (bár feljelentésre azóta sem került sor).

Az alapítvány megszüntetése lehetővé tette, hogy a filmes pénzeket szakmai alapon és demokratikusan odaítélő gyakorlat helyett a filmfinanszírozást kormánybiztosként Andy Vajna vegye kézbe, a maradék pénzt pedig nemrégiben Szőcs Géza osztotta szét.

Grunwalsky Ferenc október 5-én a Klubrádió Megbeszéljük című műsorában elmondta: lehet, hogy a jelenlegi kurzusnak nem tetszik a személye, de a neki megítélt díjjal járó összeget visszatartani nincs joga senkinek, a díjat pedig csak a bíróság vonhatja vissza. Az elismerést nem politikai szimpátia, hanem egy élet munkája alapján osztogatják a filmes szakmában. Másfél hónappal ezelőtt írt ebben a  témában a minisztériumnak egy levelet, de arra azóta sem kapott választ.

A filmekre odaítélt összegek sorsáról mindig hét ember döntött, neki magának egyéni döntéshez nem volt joga. Grunwalsky szerint – és a kormányzati állítással szemben – nem tízmilliárd forint adóssággal, hanem öt és fél milliárddal adták át az Alapítványt, nem tudni, hogyan lett ebből tíz. De még az a tíz és fél milliárd forint sem adósság, hanem a filmekre megígért kötelezettségvállalás, amit a 2013-ig megkötött kormányszerződés garantált. Tervük volt arra, hogy három év alatt hogyan lehet ezt az összeget nullára csökkenteni úgy, hogy közben azért ne álljon le a hazai filmkészítés. Az adósság akkor kezdett növekedni, amikor az új kurzus idején megszűnt a filmkészítés. Ha nincs munka, természetes, hogy növekednek a kamatok, és az összeg is növekszik – nyilatkozta Grunwalsky. Ezen felül még másfél milliárd forintot azonnal el is vittek az alapítványtól – tette hozzá. Az elmúlt évek során 25 film készült el, újjászületett a magyar filmművészet, nagyon sok embernek sikerült munkát adni, akiknek most felkopik az álluk. Grunwalsky nem tartja valószínűnek, hogy a jelenlegi rezsim ideje alatt filmet tud majd készíteni.

A Los Angeles-i LA Opera törölte a novemberre tervezett Bánk bán-előadást. Az Operaház igazgatója, Placido Domingo közleményben tudatta, hogy a magyar partnerrel való több hónapos együttműködés ellenére végül nem tudtak időben olyan megállapodást kötni, amely megfelelt volna művészi követelményeiknek és “a darab jelentőségének”.

Csalódottak, fájlalják, ilyen még nem volt a LA Operában – mondta az [origo]-nak Magony Zsolt, a produkció magyarországi koprodukciós partnere, a Megakoncert társproducere, aki megerősítette a hírt. Mint mondta, az Opera azért lépett vissza, mert az együttműködést szentesítő szerződés aláírására több halogatás után hétfőn sem került sor, így az Opera és a szponzorok nem tudják biztosítani az előadást. Magony szerint hétfőn azért nem sikerült aláírni a megállapodást, mert „az adminisztrációs folyamatok sokkal több időt vesznek igénybe, mint amennyit egy üzleti partner tolerálni tud”. A támogatási szerződés a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és az LA Opera között jött volna létre. Ez a hét volt a legvégső határidő. A nemzetközi kampány, amelyet két hónapja szerveznek, ezen a héten indult volna.

Magony azt mondta, hogy Réthelyi Miklós miniszter és Szőcs Géza kulturális államtitkár is támogatásáról biztosította őt, ezért csak azt tudja elképzelni, hogy a háttérben „nagyon banális okok lehetnek, például a nyári szabadságolások, és elképzelhető, hogy az akta valahol egy asztalon megakadt, mert az ügyintéző szabadságra ment”. Magyar részről minden  írásos garancia adva van ahhoz, hogy az LA Opera nyugodt legyen, ezért a lépés nem partneri és indokolatlan. Placido Domingo elkötelezett a Bánk bán bemutatása mellett, lehetséges, hogy tekintélyével, súlyával még helyre tudja hozni az ügyet és ha nem is idén, de be fogják mutatni, mondta Magony Zsolt.

Szőcs Géza kulturális államtitkár és Placido Domingo, az LA Opera főigazgatója tavaly decemberben jelentette be, hogy a következő szezonban a magyar kormány 200 millió forintos támogatásával bemutatják Erkel Ferenc Bánk bán című operáját a kaliforniai város 3600 fős operaházában, Káel Csaba, a Művészetek Palotája igazgatója rendezésében. Szőcs Géza január 31-én írta alá a magyar állam anyagi segítségét garantáló dokumentumot. Az amerikai ősbemutató november 16-ra volt kitűzve, ezt követte volna még három előadás november 19., 22. és 27-én.

Erkel Ferenc az Egyesült Államokban nem tartozik az ismert zeneszerzők közé, a magyar nemzeti operaként számon tartott Bánk bán-t még soha nem mutatták be operaházi előadáson az Egyesült Államokban. A szervezők szerint ezért is lett volna nagy jelentősége a Los Angeles-i bemutatónak. Magony az [origo]-nak korábban azt mondta, éppen a zeneszerző ismeretlensége miatt nem lehetett volna állami támogatás nélkül bemutatni a művet. Az [origo] kérdéseire a Nemzeti Erőforrás Minisztérium későbbre ígért választ.

Kisebb konfliktus alakult ki a kormánypárti képviselők, illetve Szőcs Gáza kultúráért felelős államtitkár között a Fidesz múlt keddi frakcióülésén, ahol eddigi tevékenységéről hallgatták meg az államtitkárt. Az ülés több résztvevője később elmondta: a meghallgatást régóta tervezték, mert a képviselők egyebek mellett arról akarták faggatni Szőcsöt, hogy az államtitkár miért véd meg olyan, a kormánypártok számára vállalhatatlan embereket, mint például Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház főigazgatója.

„Roppant kínos például, amikor a Jobbik interpellál Alföldi leváltása ügyében. Ilyenkor nyilván – mi mást tehetnénk – megszavazzuk az államtitkár válaszát, hogy Alföldi a helyén marad, aztán hazamegyek, és szétszednek a helyi Fideszben, hogy hogyan érthettünk egyet egy ilyen válasszal, és hogyan fogadhattuk azt el” – mondta a frakcióülés után egy fideszes képviselő, aki szerint Szőcs Géza az ülésen nem is adott érdemi választ sem erre, sem a hozzá érkező egyéb felvetésekre.

„Vérciki volt” – mondta a meghallgatásról egy másik frakciótag, egy harmadik megkérdezett pedig mindezt megerősítve azt mondta, hogy a frakció és az államtitkár végig elbeszéltek egymás mellett.

A kulturális államtitkár tételesen cáfolta a képviselők és a minisztériumi források állításait. A fideszes képviselők felvetésére, miszerint a frakcióülésen nem válaszolt konkrétan a neki feltett kérdésekre, Szőcs Géza azt mondta: azokra a kérdésekre nem válaszolt, amelyek egy-egy intézmény finanszírozását érintették. „Nem pénzügyi államtitkár vagyok ugyanis, és nem én döntök ezekben az ügyekben. Fölöttem van még egy miniszter, és több más miniszterrel is egyeztetni kell” – mondta az államtitkár, hozzátéve, hogy a frakcióülésen a képviselőcsoportot vezető Lázár János felkérésére tartott előadást a magyar kultúrpolitika helyzetéről.

Az egyik képviselő szerint a frakció és az államtitkár közti konfliktus nem új, Szőcs megítélése ugyanis szinte kezdettől fogva negatív a frakcióban, nem kis részben az államtitkár botrányos vagy kínos nyilatkozatai miatt.

Tavaly májusban például még a Fideszben is megütközést váltott ki, amikor Szőcs egy rendezvényen arról beszélt, hogy „egy néhány fős genetikai kutatócsoportnak föl kellene térképeznie a mai magyar népesség genetikai kapcsolatrendszerét mindazon népekkel, amelyekkel a történelemben vélelmezhetően vérségi kapcsolatba került”. Már államtitkárként, tavaly júniusban egy Magyar Nemzetnek adott interjújában Szőcs arról beszélt: kezdeményezni fogja, hogy a giccset és a pornót szigorú adóval sújtsa a kormány, a befolyt pénzből pedig a magaskultúrát támogatná.

„Nem lehet vele törvényjavaslatokról vagy előirányzatokról beszélni, mert fogalma sincs, hogy mik azok. Halvány gőze nincs, hogy zajlanak a folyamatok, például egy fesztivál támogatása, és olyan szimpla kérdésekre sem tudja a választ, mint hogy hány milliárd forint kell egy évben például a színházak vagy közgyűjtemények fenntartására” – háborgott egy politikus, aki szerint a gördülékeny munkát nehezíti Szőcs „igen nehéz, bizánci természete is”.

Az államtitkár nemrégiben a miniszterelnök elszámoltatási biztosának szólt be, boszorkányüldözésnek nevezve Budai Gyulának a Filozófiai Intézetnél indított vizsgálatait, a Mozgó Világnak adott múlt heti interjújában pedig gyakorlatilag a teljes frakcióval és jó pár kormánytaggal is nyíltan szembehelyezkedett.

„A legtöbb súrlódásom a sajátjaimmal adódik. Amint felröppent, hogy én vagyok a kultuszminiszteri poszt várományosa, azonnal elkezdődött a gyűlölködés, a mocskolódás, a gáncs, az ármány. Ami nem a túloldalról indult, hiszen a riválisaim a Fideszben keresendők. Nem csoda, hogy olykor óhatatlanul is indulattal írok némelyikről” – mondta például Szőcs Géza a kormánypárti képviselőkről, saját, kormányon belüli helyzetéről pedig úgy fogalmazott: „a kormányzat és a kormányzat mögött álló erőtér megkerülhetetlen figurájának számítok. De mint miniszter, mint államtitkár, nem tartozom az erős kormánytagok közé. Tudomásul veszem, hogy a fontos politikai feladatok megvalósítása, az ezekhez kapcsolódó kérdések ma Fellegi, Navracsics és Pintér között dőlnek el.” Majd a munkáját szerinte hátráltató lassú apparátus kapcsán azt is kijelentette, hogy „miniszterektől kellene megszabadulni”.

Szőcs pozíciója egyébként mindenki egybehangzó állítása szerint a sorozatos bakik ellenére is megingathatatlan. Ma is gyakori vendég Orbánéknál, és ő írta Lévai Anikó szakácskönyvének előszavát.

A dolog nem csak azért pikáns, mert a Trafó jelenleg még a főváros tulajdonában van, nem is csak azért, mert a kormányzat megint szakmai egyeztetés és pályáztatás nélkül megmondja a tutit, hiszen ő, mármint a hatalom – mint tudjuk – mindig mindenhez ért, és semmit nem kell szakmailag megindokolnia. Ezt már megszoktuk, sajnos, szinte hidegen hagy. Pikánssá igazából a Te személyedtől válik a történet.

Feltételezném a legjobbakat, hogy a bejelentés Téged is váratlanul ért, sem hivatalosan, sem informálisan nem tudtál a kormányzat ez irányú szándékáról, nem folyt egyeztetés közöttetek stb. Csakhogy egy ilyen, mondhatni, ország-világ színe előtt tett igen határozott kijelentés kapcsán nehéz elhinni, hogy épp azok ne tudjanak róla, akik majdan a döntés kedvezményezettjei lesznek.

Ebben a helyzetben tehát számomra sem a politika, sem Markó Iván személye és szerepe nem érdekes. Egyedül a Tiéd. Tőlük ugyanis nem vártam mást: a jelenlegi kultúrpolitika, ha tehetné, teljesen bedarálná a kortárs kultúrát, Markó Iván pedig Markó Iván, aki még mindig abban a hiszemben él, hogy ő a messiás – a szakmában és országhatárainkon kívül sehol sem jegyzett Fesztivál Balett élén. Erről nem is akarok több szót ejteni.

Én inkább azt firtatnám, hogy ha Te tudtál a dologról, nem érzed-e problémásnak a helyzetet, hogy társulatoddal úgy jutsz színházépülethez, hogy tettestárs leszel egy olyan felbecsülhetetlen szellemi értéket képviselő, nemzetközileg is elismert kortárs művészeti centrum lerombolásában, amely egyedüli az országban. Mert azt senki ne gondolja, hogy ahová két repetoártársulat beköltözik, ott hely marad a befogadásra. Ilyen a világon nincs.

Nem értem a dolgot. Mellőzve vagy? Nem hinném. Nincs hol fellépnetek? De van: játszotok a Katonában, a Nemzeti Táncszínházban, a Fesztivál Színházban, a Centrálban – és játszottatok nem egyszer a Trafóban is. Igaz, nincs állandó játszóhelyetek (de még hány és hány társulatnak nincs) – viszont az, hogy legyen, megér-e annyit, hogy közben visszavonhatatlanul és nyilvánvalóan segítesz lerombolni azt a hidat, amely az európai kortárs kultúrával egyedülálló módon összekötött bennünket. Nem értelek és szomorú vagyok.

Hol van a hajdani Természetes Vészek Kollektíva lázadó Bozsik Yvette-je? Hova tűnt belőled a forradalmár, a kortárs művészet iránt elkötelezett alkotó? Ha pedig benned van, miért asszisztálsz mindehhez? Ha jóban vagy a mostani kultúrpolitikusokkal (nem bűn, de nem is erény), miért nem kérsz a Trafó helyett inkább mást? Miért nem mondod azt, hogy bármit, csak a Trafót ne? Hol van az a Bozsik Yvette, akit megismertünk és megszerettünk, aki a tehetségével, műveivel és nem felelőtlennek tűnő helyezkedésével hívta fel magára a figyelmet?

Egyébként meg: vajon nem kellemetlen számodra, hogy Markó Ivánéval együtt említik a nevedet, aki úgy világhírű koreográfus (lásd Szőcs Géza felszólalását), ahogy én világhírű zsurnaliszta, és amit ő képvisel, az köszönő viszonyban sincs azzal, amit Te a kortárs művészetről gondolsz? Persze, Markó csináljon azt, amit akar, szíve joga, de Te kész vagy összebútorozni a nyolcvanas évekkel? Nem értelek, és megint csak nem értelek.

Téged tényleg nem zavar, vagy nem akarod, hogy zavarjon, ami kulturális fronton körülöttünk zajlik? Nem érzed úgy, hogy e súlyosan torz kultúrpolitika saját maga legitimálására használ fel Téged?

„Magyarországon kettős értelmű kettős beszéd zajlik, kettős erkölcs, kettős mérce… én igyekszem semleges lenni. Érték- s minőségelvűvé kell tenni a kultúrát… Én a virágozzék száz virág elvét vallom.” A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kulturális államtitkára a „filozófusügy” kapcsán kiemelte: Heller Ágnest, Vajda Mihályt „olyan gondolkodónak tartom, akik jelentős szellemi teljesítményekkel gyarapították nemzetünk presztízsét, renoméját. Nagyon nem örülök annak, hogy egy ilyen rutinvizsgálat, ami nem fejeződött be, olyan helyzetet eredményezhetett, amely alkalmas vezető értelmiségiek lejáratására, velük kapcsolatos előítéletek gerjesztésére, prejudikálásra… Sajnálom, hogy ez a vizsgálat túl korán hozott nyilvánosságra olyan tényeket, amelyeket csak egy összegző feldolgozásban és értelmezésben lett volna helyes a nagyközönség elé tárni. Elsietett lépés volt.”

Nemzetközi értelmiségi szervezet alakult Párizsban a tudományos életben politikai okokból megtámadott kutatók védelmére. A Chercheurs Sans Frontieres – Free Science (Kutatók határok nélkül – Szabad Tudomány) egyesület március 14-én a párizsi Odéon Színházban szolidaritási estet rendez a magyar filozófusok támogatására. Az est díszvendége Heller Ágnes lesz.