MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIUMI  TESTVÉRKÖZÖSSÉG

Elnök

Dr. Navracsics Tibor úrnak,

miniszterelnök-helyettes,

közigazgatási és igazságügyi miniszter

Budapest

Tisztelt Miniszterelnök-helyettes úr!

2012. február 29-én levelet írtam Önnek, mivel a 2011. évi CCVI. törvény átmeneti rendelkezései alapján ugyan február 29-éig egyháznak minősültünk volna, mégis az intézmény-fenntartóként igényelhető egyházi kiegészítő támogatást a Kincstár január 1-jétől letiltotta. Ezt egyszer már, az elmúlt év nyarán, akkor még a 2011. évi C. tv. miatt, átéltük. Említett levelemben, miután egy éven belül másodszor hozott az igazságtalan döntés rendkívül súlyos helyzetbe bennünket, kértem azonnali intézkedését „a jogállamiság sérelmével járó döntés felülvizsgálata és a bennünket ért igazságtalan és méltánytalan joghátrány jóvátétele érdekében”.

Ön nem válaszolt a levelemre, és intézményeink érdekében – tudomásunk szerint – semmiféle intézkedés nem történt.

Levelem utolsó előtti bekezdésében tiltakoztam a Parlament február 27-ei döntése ellen is, mellyel az „semmivel sem igazolható joghátrányt okozott számunkra, kétséget sem hagyva afelől, hogy egyházunk pusztán politikai megfontolások folytán veszíti el 30 éve fennálló elismert státuszát.” Válasznak kell-e tekintenem az Ön minisztériuma államtitkárának, Rétvári Bence úrnak folyó hó 22-én, csütörtökön, a Klubrádió adásában tett kijelentését? Rétvári úr itt szerkesztői kérdésre, hogy tudniillik, miért tagadták meg egyházunktól, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségtől az egyházi státusz megerősítését, szó szerint a következőket mondta: „Arról volt szó az egyházi nyilvántartásba vételnél, hogy az ő egyháza, amihez ő tartozónak mondja magát, annak a nemzetközi egyháznak kellett volna egy igazolást kiállítani, hogy hozzájuk tartozik, és hogy az az egyház száz éve működik nemzetközi szinten, és ezt nem sikerült neki megtenni, ezt az objektív kritériumot nem teljesítette. Úgyhogy ez volt az oka kizárólagosan annak, hogy az az egyház nem került be az egyházi nyilvántartásba.”

A valóság a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium felelős államtitkárának az állításával szemben, hogy senki nem kérte tőlünk valamilyen több mint száz éve nemzetközi háttérrel működő egyház (egyházam külföldi része) támogató igazolását. Erre azért sem lett volna szükség, mert az Önök törvénye világosan rögzíti az egyházi elismerés feltételeként (14.§ (2)-c): „legalább 100 éves nemzetközi működéssel rendelkezik vagy legalább húsz éve szervezett formában, egyesületként működik Magyarországon, amely húsz éves időtartamba beszámít az e törvény hatálybalépése előtt a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. tv. alapján nyilvántartásba vett egyházként való működés is.” (Többször leírtam, nyilatkoztam, hogy a Lukács Tamás bizottsági elnök adatkérő és a törvényre hivatkozó levelére határidőben, minden szükséges iratot mellékelve válaszoltam, de a „külföldi igazolást” nem tőlünk, hanem a Magyarországi Metodista Egyháztól kérte – mint kiderült: ellenünk.)

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget, a Magyarországi Metodista Egyházból koncepciós eljárással és az Állami Egyházügyi Hivatal hatékony közreműködésével kiüldözött, több mint hét éven át tartó meghurcolás ellenére megtartott metodista lelkészekből és hívőkből alakítottuk, és az állam 1981-ben ismerte el önálló egyházként. A fent idézett törvényhelyen az első sorban a „rendelkezik” valamint a „legalább húsz éve” meghatározás között nem az és, hanem a „vagy” kötőszó szerepel. Tagadhatatlan, mindkettő coniunctio, de a mellérendelések esetén más-más kötőszavak használatosak, és ezek nem szinonimái egymásnak. Így az „és” kapcsolatos, míg van ellentétes, következtető, magyarázó és végül választó kötőszó (ilyen a vagy) is, melynek az a dolga, hogy két állítás közül az egyiket vagy a másikat választhassuk. Vagyis, akik több mint húsz éve egyházként működnek (pl. a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, Keresztény Advent Közösség, Isten Gyülekezete Egyesült Pünkösdi Egyház és sokan mások), illetve (vagy) akik mögött több mint száz éves nemzetközi háttér igazolható, bár kevesebb, mint húsz éve működnek hazánkban (pl. a Szim Shalom és a Béth Orim zsidó közösségek vagy a Dzsáj Bhím buddhista közösség – melynek tagjait az utóbbi hetekben rendőrök zaklatták a népszámláláskor vallási hovatartozásukra tett nyilatkozatuk miatt – és szintén mások) a 2011. CCVI. tv. alapján változatlanul folytathatnák egyházi tevékenységüket, és egy jogállamban ennek így is kell történnie. (Azt már csak zárójelek között említem meg, hogy mindazok az egyházak, melyek több éve megszerezték az egyházi státuszt – köztük keresztény és nem keresztény felekezetek sokasága – ugyancsak jogállami működés esetén, szerzett jogaikat nem veszíthetnék el, vagy ha valamilyen indokkal státuszukat megvonnák, jogorvoslatra lenne lehetőségük.)

Mindent egybevetve, ha a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség egyházi jogállását „kizárólagosan” azért tagadták meg, mert nem találta ki, hogy ehhez több mint száz éve működő külföldi háttéregyháztól származó nyilatkozatot (is) be kellene szereznie, akkor kérem, hogy ezt a nyilvánvalóan hamis helyzetet azonnal szíveskedjék orvosolni.

Budapest, 2012. március 26.

Tisztelettel:

Dr. Iványi Gábor

„Háromlábú” puccskísérlet zajlott a miniszterelnök elmozdítása érdekében, jelentette ki Orbán Viktor a Fidesz egri frakcióülésén, csütörtökön. A budapesti rezsim erős embere nem kevesebbet állított, mint hogy a folyamatban magyar és külföldi diplomaták mellett részt vett a CNN hírtelevízió is, mégpedig azzal, hogy folyamatosan azt sugallta, hogy Orbán pozíciója a kormánypártok körében is gyengül. A puccsot sikerült leverni, mondta a kormányfő.

Úgy tűnik Navracsics Tibor nem volt jelen a brüsszeli csőszkunyhóban – minden – mindenesetre nem tudott arról a puccskísérletről, amelyről Orbán Viktor a Fidesz kihelyezett frakcióülésén beszélt. Hozzátette: nem is szükségszerű, hogy tudjon egy ilyen esetről. Elvégre ő csak Orbán helyettese, és hogy nézne ki, ha mindenféle jöttment titkos puccskísérletekkel lenne tisztában.

Az eddigi kormányzati stílushoz képest új elem, hogy Orbán Viktor Egerben elismerte: a felpörgetett törvényhozási tempó hibákkal járt, és azt is, hogy a kormány nem tudta betartani az új munkahelyek teremtésére vonatkozó ígéretét, értesült az Origo. A miniszterelnök szerint „gyakran a választók sem értették, hová ez a kapkodás”. A miniszterelnök ugyancsak a Fideszre nem jellemző módon elismerte, hogy a munkahelyek létrehozásának terve is kudarcot vallott.

A jelen nem lévő Tarlós István budapesti főpolgármesternek is üzent Orbán Viktor a frakcióülésen, ahol a képviselők felvetették, hogy a BKV is a Malév sorsára juthat. A Népszabadság szerint a miniszterelnök egyértelművé tette, hogy az állam nem finanszírozza a közlekedési vállalatot a végtelenségig. Budapestnek is biztosítania kell a szükséges források egy részét. „A főpolgármesternek pedig a kerületi polgármesterekkel le kell ülnie, és megegyeznie”.

A zárt ülésen résztvevő képviselők a miniszterelnöknek a főpolgármesterről elmondott szavait a lapnak úgy interpretálták: Orbán Viktor véleménye szerint Tarlós István Demszky Gábor politikáját folytatja, abban az értelemben legalábbis, hogy a kormánnyal szemben fogalmazza meg pénzügyi igényeit. Egy másik forrás azt érezte a miniszterelnök által megfogalmazottak kapcsán, hogy Orbán Viktor „levette a kezét” Tarlósról, aki túl sokat konfrontálódott nyilvánosan a kormánnyal.

Mint ismeretes, az unortodox gazdaságpolitikával másfél év után kénytelen-kelletlen felhagyó budapesti rezsimnek záros határidőn belül készpénzhez kell jutnia, ellenkező esetben valósággá válhat az államcsőd. Pénzt azonban a korábban Magyarországról kirúgott IMF csak akkor ad, ha abba az Európai Unió is beleegyezik – ehhez viszont a rezsimnek legalábbis lassítania kéne az önkényuralmi berendezkedés kiépítését, és általában demokratikus álarcban kellene mutatkoznia. Kroes asszony nyilvánvalóvá tette, hogy Orbán helyettesének négyszemközt nem voltak feltételei; a magyar kormány nevében elfogadta az Európa Tanács által kért valamennyi médiaügyi változtatást.

Álljunk csak meg egy pillanatra, miniszter úr! Ön mást mond négyszemközt, és mást a nyilvánosság előtt.Ez lenne az a híres csavaros magyaros észjárás?

Szóváltás alakult ki aztán Navracsics és Neelie Kroes között a magyarországi jogalkotási folyamatról az Európai Parlamentben tartott bizottsági szintű közmeghallgatáson, amikor a biztos arra kért egyértelmű választ, hogy a kormány elfogadja-e az Európa Tanács majdani ajánlásait. Navracsics Tibor igennel felelt, hozzátéve: persze csak akkor, ha ezek az ajánlások nem ellentétesek a magyar jogrendszerrel és alkotmányossággal.Ez a válasz arra utal, mintha az Európai Uniónak kellene az orbáni jogrendszernek megfelelni, és nem fordítva. Mintha nem Magyarország lenne az Európai Unió tagja, hanem az Európai Unió lépett volna be a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe.

Kroes rámutatott: Navracsics válasza nem egyezik azzal, amit Orbán helyettese korábban négyszemközt mondott neki.

Navracsics erre úgy reagált, ő a magyar alkotmányra esküt tett képviselőként volt kénytelen megfogalmazni ezt a fenntartását, egyébként pedig nem feltételezi, hogy az ET a magyar jogrendszerrel ellentétes ajánlásokat tesz.

Navracsics emellett nyilvánosan kijelentette azt a bődületes hazugságot, hogy “Magyarország megtartotta a fékek és ellensúlyok rendszerét”, ennek köszönhetően a magyar alkotmánybíróság is alkalmas a médiatörvény kontrolljára, mint ahogyan ezt biznyítja, hogy alkotmányellenesnek is minősítette annak néhány passzusát.

Az új egyházi törvény ugyan különféle bizottságok és a kétharmados parlamenti többség döntésére bízza, hogy a jövőben kik kaphatják meg újra az egyházi státuszt, de a Fidesz frakciójából kiszivárgott hírek szerint személyesen Orbán Viktor dönt arról, hogy kik kerülhetnek az elismert feléekezetek közé, továbbá van egy olyan kategória, amelyekről a képviselők lelkiismeretük alapján dönthetnek, és vannak azok, akiket ideológiai alapon elutasítanak. A második kategóriába kerülők sorsa is kétséges, mert a Fidesz képviselői annyit tudnak róluk, hogy ezeket Orbán nem támogatta, és senki nem akar a pártelnök-miniszterelnökkel szembekerülni, akitől az egzisztenciája függ.

Van az egyházaknak egy külön hitvalló csoportja, akik a polgári engedetlenségnek azt a formáját választják, hogy az alkotmányellenes és a nemzetközi jogba ütköző új egyházi törvényről nem vesznek tudomást. Nem kérik az “Országgyűlés általi elismerést”, mert korábban törvényesen megszerzett jogaikat visszamenőleg nem veheti el senki, a parlamentet pedig nem tekintik legális döntéshozónak, hogy hit és hit, vallás és vallás között különbséget tegyenek. A demokratikus Alkotmány mindenkire érvényes objektív kritériumok alapján bírósági bejegyzéshez kötötte az egyházi státusz elnyerését, anélkül, hogy a hitelveket bárki vizsgálhatta és minősíthette volna. Az állam ugyanis nem tehet különbséget hitelvek között, a lelkiismereti- és vallásszabadság azt jelenti, hogy mindenki szabadon vállalhatja, hirdetheti és képviselheti saját vallásos meggyőződését.

Az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, valamint a Keresztény Advent Közösség biztosan azok közé tartoznak, akik nem ismerik el az egyházi státusz elvesztését, és a jogtipró döntést nem legalizálják azzal, hogy egy ideológiai államhoz könyörögjenek szerzett jogaik visszaállításáért. Ők mindent úgy csinálnak ezentúl is, ahogyan azt az utolsó magyar demokratikus Alkotmány számukra lehetővé tette. Ha az Orbán-kormánynak ez nem tetszik, akkor adminisztratív eszközökkel kell beavatkoznia, erőszakkal kell elvennie ezen egyházak intézményeit, kitiltani őket templomaikból, feloszlatni istentiszteleteiket, kizavarni a hajléktalanokat a melegedőkből. A fasiszta és kommunista diktatúrákhoz hasonlóan kell elvenniük az állam erejével az egyházi tulajdonokat.

Ezek az egyházak nem hajlandóak aláírni a jogtipró, a katolikus egyház dogmatikájára épülő, bálványimádásra kényszerítő orbáni alaptörvényt sem. Magatartásuk egyfajta polgári engedetlenség, amelynek törvényes alapját Magyarország nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségvállalásai, az Európai Unió alapszerződésében rögzített általános emberi jogok, valamint a szerzett jogaik idején érvényben volt demokratikus Alkotmány biztosítja. Ezeket a jogokat csak erőszakkal veheti el egy diktatúra. Önként nem mondanak le ezekről. Ezzel mintegy példát is mutatva a jogállami, demokratikus és polgári szabadságra, öntudatra épülő magatartásra, amely az egyedül tisztességes és egyenes evangéliumi út keresztény egyházak és gyülekezetek számára. Ez a keskeny ösvény, amely polgári és erkölcsi értelemben az életre visz. Érthetetlen, hogy még olyan egyházak sem választják az erkölcsileg egyenes utat, akik biztosak lehetnek abban, hogy nem fogják megkapni az elismerést és csak megalázzák őket.

Az Orbán-kormány törvénytelenségeiben odáig vetemedett, hogy olyan egyházakat is a kuncsorgó és az állam bálványai előtt leboruló felekezetek közé soroljon, akik nem kérték az illegitim alaptörvény alapján egyházuk elismerését. Az alábbiakban Iványi Gábor közleménye olvasható, aki nem abban látja egyháza és a reá bízott elesettek jövőjének megoldását, hogy elvtelen kompromisszumot köt az elnyomó és zsarnoki hatalommal.

“KÖZLEMÉNY

Dr. Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter (aláírás nélküli) megjelöléssel, Budapest, 2012. január dátummal, közlemény jelent meg a www.kormany.hu oldalon, mely  szerint „A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 34.§ (2) bekezdése értelmében, 2011. december 20-ig” 82 – nagyjából ábécérendben felsorolt – egyház nyújtotta be az „Országgyűlés általi elismerés” iránti kérelmét.

A lista 48. helyén szerepel a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség. Az említett egyház elnökeként kijelentem, hogy ilyen kérelmet mi nem nyújtottunk be, s velünk erről (vagy bármiről) a hivatalos szervek nem egyeztettek. Más közösségeket is meglepett a felsorolás. A Keresztény Advent Közösség (ők a 33. pontnál találhatók) egyik prominens személyisége arról tájékoztatott, hogy ők sem kezdeményezték az Országgyűlés általi elismerésüket.

Mint ismert, az Alkotmánybíróság a 2011. évi C. törvényt a múlt év decemberének végén megsemmisítette. A lényegében változatlan tartalommal, egy-két nap alatt elfogadott, új, 2011. évi CCVI. törvénnyel szemben, még hatályba lépése napján, annak megsemmisítését indítványozva, újból az Alkotmánybírósághoz fordultam.

A hosszú hónapok óta, a méltatlan eljárással bizonytalanságban tartott egyházunk gyülekezetei, hajléktalanokat, időseket gondozó és hátrányos helyzetű gyermekeket oktató intézményeink, híveink és ellátottaink ezrei várják, hogy lezáródjon megpróbáltatásuk ideje. Az érdemi változtatás nélkül rohamtempóban újra elfogadott törvény azonban, mely a végrehajtást az Országgyűlés hatáskörébe utaltatja, továbbá az a kiszivárogtatás, mely szerint a felsorolt 82 egyháznak legfeljebb a töredéke nyerheti el az elismerését, csak a kiszolgáltatottság érzését erősíti. Továbbra is küzdünk és imádkozunk azért, hogy szülessen meg az alkotmányosságnak és a nemzetközi normáknak megfelelő, nyugalmas időket biztosító egyházi törvény, mely szerzett jogainkat nem vonja kétségbe.

Budapest, 2012. január 10.

Dr. Iványi Gábor, lelkipásztor,
a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke”

Navracsics Tibor tegnap Novák Előd jobbikos képviselő azonnali kérdésére válaszolt a parlamentben. Novák azt mondta, hogy a szociális konzultáció valójában közpénzen folytatott kormányzati propaganda, ami az adatvédelmi biztos szerint is jogsértő, ezért ki kell vizsgálni. Navracsics a válaszban azt állította, hogy az adatvédelmi biztosnak semmilyen aggálya nem volt az egyeztetésen és mindaddig nem kifogásolta a konzultációt, amíg ki nem derült, hogy megszűnik a pozíciója. „Van úgy, hogy valakinek a meghiúsult személyes karrierje az egész világképét átalakítja, de erre nem kellene tartós és alapos szakmai véleményt alkotni” – mondta Navracsics Tibor, a Fidesz igazságügyi és közigazgatási minisztere.

Ezzel szemben az adatvédelmi biztos szerint az egyeztetés kronológiájából – amelyet a honlapjára is feltöltött – látszik, hogy nem volt egyeztetés. A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatal képviselői az első találkozón a kérdőívet nem mutatták meg neki és közölték, hogy azon már nem is lehet módosítani és későbbiekben sem egyeztettek vele. Az adatvédelmi biztos a személyét érintő állítások miatt bírósági úton érvényesíti jogait – olvasható az ombudsmani közleményben.

A program szerint bevezetik a közszolgálati életpályák összehangolt rendszerét, amelynek egyes elemei ellen hónapok óta elkeseredett tüntetések zajlanak Budapesten, létrehozzák az új javadalmazási rendszert a program szerint, miközben e programtól függetlenül zajlanak az egyes intézkedések, amelyek semmiféle kapcsolatban nincsenek egymással, és egyetlen céljuk, hogy a rossz kormányzati intézkedések miatt tovább növelt hiány mértékét enyhítsék. A bejelentés szerint létrejön a kormányzati személyügyi centrum, és megalkotják a hivatásetikai szabályzatot, mindezt azt követően, hogy indoklás nélkül kirúgták a közszolgálatból mindazokat, akiket nem tartottak politikailag megbízhatónak.

Navracsics Tibor, miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter a budapesti rendezvényen elmondta: szakítani kell az elmúlt húsz év rossz hagyományaival, és egy olyan cselekvési tervre van szükség, amely prognosztizálhatóvá teszi a változásokat a közigazgatás résztvevői számára. Mondta ezt azt követően, hogy e terv bejelentése előtt már megszülettek olyan döntések, amelyek nemcsak kiszámíthatóságot nem jelentenek, hanem visszamenőleges hatályú törvénykezéssel az eddigi kiszámíthatóságot is megszüntették.

Kifejtette: a Magyary Program négy fő beavatkozási területet jelöl meg: a szervezetfejlesztést, a feladatok meghatározását, az eljárások és a személyzet területén történő előrelépést. Ez idáig egy tankönyv tartalomjegyzéke is lehetne. A tankönyv így folyatódik: olyan közigazgatásra van szükség, ahol a polgár nem egy kafkai ismeretlen, kiszámíthatatlan, áttekinthetetlen, a saját életét nehezítő intézménydzsungelt lát, hanem egy olyan partnert, amelyet ő a pénzéből tart el, és cserébe a legmagasabb színvonalú munkát és a legbarátságosabb ügyintézést kapja. Hogy mindez hogyan valósul meg, miután az Orbán-kormány a mindennapok során ennek ellenkezőjét teszi, arról egy szó sem hangzott el. Az egyetemi oktató Navracsics a programra hivatkozva leadott egy szemináriumi előadást a témáról. Ami meglepő, hogy ezekből az elméletekből eddig semmi nem valósult meg, és mint arra illetékes, ezekkel miért nem szembesíti saját kormányát.

A Magyary Zoltán volt kormánybiztos és egyetemi tanár nevét viselő program szerint jövő év január 1-jétől bevezetik az életpályamodelleket és az új javadalmazási rendszert. Év végéig létrejön a kormányzati személyügyi centrum a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium keretein belül “az egységes személyzeti politika működtetése érdekében”. Augusztus 31-ig kidolgozzák a közszolgálat egységes hivatásetikai szabályzatát. Szeptember 30-ig új e-közigazgatási, valamint számonkérhetőségi és antikorrupciós intézkedési tervet fogadnak el. (Az antikorrupciós intézkedéseket javasoljuk jóváhagyás végett elküldeni Simicska Lajosnak, és ennek szellemében utólag megsemmisíteni a Közgép több tízmilliárdos megbízását, amelyet a törvények kijátszásával gyanús körülmények között nyert el – A Szerk.)

2011. december 31-ig egy folyamatosan frissülő állami feladatkatasztert készítenek; befejezik az alapítványok, közalapítványok rendszerének felülvizsgálatát; tovább csökkentik a vállalkozói adminisztratív terheket. 2012 június végéig létrehozzák a Nemzeti Egységes Kártyarendszert.

2012 végéig felülvizsgálják a gazdasági társaságok rendszerét; elvégzik a területi államigazgatás szervezetrendszerének átalakítását és a kormányhivatalok integrációját; egyszerűsítik a lakosságra nehezedő adminisztratív terheket; sztenderdizálják a közigazgatási eljárásokat. Az Orbán-kormány gyakorlatának ismeretében, és a konkrétumok megnevezése nélkül, a gazdasági társaságok rendszerének felülvizsgálata, az alapítványok, közalapítványok rendszerének felülvizsgálata egy újabb területen jelent fenyegetést, hogy politikai szempontok alapján rostálják meg, illetve korlátozzák gazdasági társaságok, alapítványok és közalapítványok működését. A program alapján aggodalomra ad okot, mit mentenek meg újra, és mit vesznek védelem és tartós megőrzés alá.

Navracsics Tibor az elkövetkező időszak változásai közül a legfontosabbnak a 2013. január 1-jétől felálló járási kormányhivatalokat nevezte, továbbá a kormány-tisztviselői életpályaprogram beindítását és a közigazgatási eljárások egyszerűsítését. Arra az újságírói  kérdésre, hogy az átszervezések járhatnak-e elbocsátásokkal, úgy reagált: örök kérdés, amelyre az örök válasz, hogy ez mindig a feladattól függ. Egyebek mellett még elmondta, hogy szeretnének egy érzékeny teljesítményértékelési rendszert kidolgozni, valamint egy ezzel összefüggő előremeneteli szisztémát. Az előremeneteli szisztéma alapelvei azonban mostanra eléggé világossá váltak: a Fidesz minél hűségesebb, gátlástalanabb és szolgalelkűbb kiszolgálása jó előmenetelt biztosít, példa erre magának, Navracsics Tibornak a személye és életpályája is.

Lamperth Mónika, a szocialisták közjogi kabinetvezetője az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta: miközben a program céljainak nagy részével egyet lehet érteni, a dokumentum “semmit sem mond arról, hogyan akarja elérni a magasztos célokat” és nem mutat be hatástanulmányokat sem. A politikus szerint a konkrétumok hiánya azt a gyanút alapozza meg, hogy “a Fidesz hatalomkoncentrációjának egyik eszköze ez a program”.
Az MSZP cinikusnak tartja, hogy a kormánytisztviselők, köztisztviselők, rendészeti szolgálatban dolgozók “megfélemlítése és megalázása” után a kormány most konkrétumok nélkül életpályamodellt és biztonságot ígér nekik. Az MSZP közjogi kabinetje rövidesen nyilvánosságra hozza a Magyary Program részletes kritikáját és az ahhoz kapcsolódó javaslatait – olvasható a közleményben.

A háromnevű fiatalember a kilencvenes évek diákmozgalmaiban tűnt ki, elsősorban karriervágyával, másodsorban kompromosszumképességével, harmadsorban azzal, hogy mikor a párt kádergondokkal küzdött, elsőre igent mondott a Fidesz hívó szavára. A ’95-os Bokros-buktató ’99-ben már a Pokorni-féle minisztériumban dolgozik, és a szépnevű Professzorok Házát vezeti.

Hogy Gál végre egy kis hatalomhoz jutott, mindjárt élt is vele. Az oktatástörténetbe akkor írta be a nevét, amikor 2000 elején, a felvételi időszak kellős közepén a ma már kifejezetten mindennapos, ám akkor még újdonságnak számító módszerrel elfoglalta az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda (OFFI) helyiségeit, s elzavarta annak vezetését. Volt ott biztonsági emberek hada, régi káderek kitiltása, minden olyasmi, a ma már unalomig ismert a szellemi és a gazdasági élet minden területén. Hogy mindez miért történt, arra később sem talált senki magyarázatot, mint ahogy arra sem, milért kellett megszüntetni 2001-ben az akkor már 118 éve működő Országos Műszaki Információs Központot és Könyvtárat. Ez utóbbi huszáros tett is a háromnevű G. A. L. nevéhez fűződik. Ezúttal már tesztelt egy másik Fidesz-módszert is: fiktív szervezetek, például az „Internetezni Vágyó Fiatalok Egységfrontja” igényeire hivatkozva olvasztották be a könyvtárat a BME-be.

2002-ben véget értek a szép napok, ő is alámerült, ügyvédi irodát nyitott. Politikai tőkéjét azért nem hagyta veszni: az üldöztetés nyolc évében mellékesen a Duna TV, majd a Magyar Rádió Közalapítvány kurátora.

Mentorát, Pokorni Zoltánt 2005 táján, a XII. kerületben felállított turulszobor ügyében sem hagyta cserben: a Gál és Társa Ügyvédi Iroda képviselte az önkormányzatot az öt évig húzódó perben. S minthogy minden létező fórumon veszítettek, az ügyet végül a választások után a hírhedt „lex turul” törvénnyel vitték diadalra, sejthetően kimerítve a joggal való visszaélés szinte minden lehetséges formáját.

Ez persze belefér az ügyvédi munkába, akárcsak az, hogy – amint azt a sajtóban is megszellőztették – Gálék ügyvédi irodája számos off-shore cégnek adott otthont. Ő a botrány kirobbanásának idején már az új Orbán-kormány igazságügy-minisztériumának közigazgatási államtitkára volt. Először perelni akart, majd azzal hárított, hogy egy ügyvédi irodánál „természetes”, hogy az ügyfelek egyike-másika a Seychelle-szigeteken van bejegyezve. Ám ennél némileg többről volt szó: ingatlanügyletekkel foglalkozó cégek alapításában vettek részt.

Gált nem sokkal ezután a miniszterelnök egy sajátos, szupervizori jogkörrel ruházta fel: minden minisztériumra érvényes személyzeti vétójogot kapott a vezetők – főosztályvezetők és -helyettesek, osztályvezetők – kinevezésének ügyében. A hivatkozási alap igazán eredeti: Gál András Levente volt az, aki „a szocialista hatalomgyakorlás éveiben – a Magyary Zoltán közigazgatás-tudósról elnevezett törzsasztal keretein belül – egyben tartotta az 1998–2002-es Fidesz-adminisztráció szakmai vezetőit”. A kijelentés – amelyet számos Fidesz-vezetőtől idézett a jobboldali sajtó – volt a visszatérő magyarázat a komisszári kinevezésre, G. A. L. úr újabb lépésére a karrier grádicsán.

Csakhogy a „Magyary Zoltán Törzsasztal” nem egyéb a megszokott, méretes Fidesz-blöffnél: a név csupán egy tartalmatlan weblaphullát takar. Sem rendezvényei, sem dokumentumai nem lelhetők fel, konferenciákat nem rendezett, szakmai javaslatokkal észre nem vétette magát. Tizenkilencen fértek az asztal mellé, ennyi tagot számlálna az „együtt tartott főtisztviselői kar”, amelyre az új közigazgatást kívánta alapítani a győző. Tegyük hozzá: önéletrajza szerint Gál úr szervezetépítést is tanult…

Gál András Levente számtalan dologgal foglalkozik. Õ vette kézbe például a sanghaji világkiállítás ügyét, de szót kért a magyar filmgyártás sorsa körüli vitában is: a minisztérium végezte a Magyar Mozgókép Alapítvány átvilágítását, s úgy tűnik, a verdikt is tőle származik: az MMA megszűnik, s milliárdos tartozásaiért nem áll jót az állam. Ezzel lényegében leállt a magyar filmgyártás. De G. A. L. úr ekkor már messze járt: diákmozgalmi múltjából adódóan építő javaslatot tett a felsőoktatási törvénytervezethez: államosítsák az egyetemi menzákat, illetve a felsőoktatási intézményekben működő büféket.

Ám kulturális kalandozásainak csúcspontja mindenképpen a Kor-many.hu weblapon megjelent öninterjúja, amelyben mint a kormány magyar és nemzetközi zsidó közösségekkel tartott kapcsolatának felelőse – ahogy ez az ügy sajtóvisszhangjából is egyértelmű – lényegében feltételeket szab a magyarországi zsidó szervezetek számára az együttműködésért „cserébe”. Szerinte: „Át kell értékelni a [holokauszt-] kiállítás egy részét [...], mivel nincs ok-okozati összefüggésben az, hogy a magyarlakta vidékek visszatérnek Magyarországhoz, és oda Horthy Miklós kormányzó és a magyar hadsereg bevonul, azzal, hogy később menetben hajtották az embereket a halálba. Mindez olyan történelmi csúsztatás, amely felesleges feszültségeket kelt.”

A sajtóban neves történészek által számtalanszor cáfolt, ízekre szedett kijelentést Gál főnökei sem korrigálni, sem megvédeni nem voltak hajlandók.

Hogy az államtitkár csupán egy-e a Fidesz–KDNP szépszámú elszabadult hajóágyúi közül, vagy „küldetésben van”, nem tudjuk – Szőcs Gézára biztosan nem tekint úgy Orbán Viktor, mint aki bármit is el tud intézni.

Arra, hogy Gál megbízható háttérember helyett miért akar folyton a politikai show főszereplője lenni, két magyarázat is kínálkozik: az egyik szerint Rétvári Bencével, a minisztérium politikai államtitkárával rivalizál, s Navracsics Tiborral sem felhőtlen a kapcsolata, de, mivel Orbán szeme, füle és ökle, „ott játszik, ahol akar”.

A másik magyarázat kevésbé körmönfont: ismerői szerint Gál András Leventének világlátása és vérmérséklete alapján inkább a Jobbikban kéne masíroznia, de „ennél sokkal több esze van”. Így aztán értő módon képes megszólaltatni azt a bizonyos szélső húrt a citerán, amely nélkül – nagyon úgy tűnik – nincs Fidesz-harmónia.

A Pintér Sándor vezette BM például EU-s pályázatokkal összefüggésben tavaly december és idén április vége között rendezvényszervezésre összesen 88 millió forintot fizetett ki. A BM dokumentációjában csak sorszámmal szereplő pályázat valószínűleg egy bűnmegelőzési projektet takar, ennek kommunikációjára is szépen költ a kormányzat: a papírok szerint 16 millió forintot. Persze a pályázat kiírása sem olcsó, közbeszerzési tanácsadásra ugyanennél a projektnél 3,8 millió forint megy el.

A rendőrminisztérium, persze, a rendőrökre is költ, pontosabban új egyenruhák tervezésére, összesen közel ötmillió forintot, január óta pedig két magánszemély csaknem 9 millió forintért koordinálja és ellenőrzi az egyenruha-ellátást. Emellett január óta a BM megbízásából három különböző cég is foglalkozik sajtófigyeléssel és -elemzéssel, összesen 7,4 millió forintért.

Az egyik ilyen vállalkozás, a Médianéző Kft. a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban is favorit. A magánvállalkozás a Nézőpont cégcsoport tagja – korábban itt dolgozott Navracsics Tibor igazságügyi miniszter felesége és egyik unokaöccse is. A BM-mel egyébként nemcsak a Médianéző Kft.-nek, de a Nézőpont Intézetnek magának is van szerződése, méghozzá május közepéig 1,2 millió forintért. A szerződéseket egyébként nem önszántukból, hanem a Blikk kérésére hozták nyilvánosságra.

Nehezebb kiigazodni a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) külsős szerződései között. A tárca által nyilvánosságra hozott listából ugyanis sok esetben egyáltalán nem lehet megmondani, pontosan mire fizetik ki a közpénzeket. „Részfeladat megvalósítása” címen például négy kifizetés is szerepel, összesen 128 millió forint értékben. Zavaros tételekben egyébként ezen kívül sincs hiány, így például nehezen megfejthető, vajon mit takarhat a „miniszteri díjak bonyolításának díja” tétel,a mely 400 ezer forinttal szerepel a felsorolásban.

A Fidesz 2009-ben, még ellenzéki pártként egyébként ellenezte, hogy a közintézmények, illetve állami vállalatok külsős szerződéseket kössenek. „Az elmúlt hét év szocialista kormányzása alatt sok közintézmény és vállalat kifizetőhelyként működött” – mondta akkor Szijjártó Péter fideszes szóvivő. A külsős megbízások kapcsán úgy fogalmazott: „Az elmúlt években lett gyakorlat, hogy kiszervezték azokat a munkákat, amelyeket a vállalatoknál dolgozóknak kellett volna elvégezniük.” Úgy vélte, ellopták az adófizetők pénzét.