A tanácskozáson megállapították, hogy a médiáért folytatott csatát a kormány elvesztette, és az a kérdés is felvetődött, hogy szükség van-e egyáltalán közszolgálati médiára.

György Péter, az ELTE Bölcsészettudományi Karának tanára szerint a médiáért folytatott csatát a kormány elvesztette, a közszolgálati médiát a nézettségi mutatók alapján nem volt érdemes elfoglalni, mert azok nem érdeklik a nézőket, hallgatókat. A médiakritikus arról is szólt, hogy bár az intézményi átalakítás közjogilag felháborítja, kevés lehetőséget lát a korábbi állapotok visszaállítására.

Hammer Ferenc, az ELTE Média és kommunikációs tanszékének munkatársa a politikai működés legfontosabb mércéjének nevezte a közmédiát, hangsúlyozva, hogy a megfelelő működtetéséhez politikai konszenzus szükséges. Ennek hiányában a hatalom megszállja a közmédiát, és nem érvényesül a legfontosabb kritérium: az intézményi, szerkesztői függetlenség – mondta. A szociológus ehhez viszonyítva kevésbé lényegesnek tartotta a közmédia szervezeti felépítését.

Bajomi-Lázár Péter médiakutató már azt is kétségbe vonta, hogy szükség van-e egyáltalán közszolgálati médiára, mert – mint mondta -, az ilyen jellegű tartalmak átadásának nem feltétlenül a közszolgálati intézmények fenntartása a legjobb módja. Szerinte a kereskedelmi csatornák ma már igen széles kínálatot nyújtanak, így azt is át kell gondolni: van-e még olyan tartalom, amelyet itt nem kaphat meg a néző, hallgató. Hozzátette ugyanakkor, hogy a kereskedelmi alapon működő hírcsatornák nem kínálnak pártatlan hírműsorokat.