Terry Robling tábornok, a haditengerészet légierejének helyettes parancsnoka szerint a múlt héten döntés született a Lockheed Martin Corp. által gyártott új, a radarok számára láthatatlan harci gépek építésének folytatásától, miközben a folyamat során azon lesznek, hogy ne engedjék elszabadulni sem a gyártási, sem a működtetési költségeket.

Roblingnak meggyőződése, hogy minél több F-35 épül az elkövetkezendő években, annál lejjebb tudják nyomni az irdatlan költségeket. Ha ez nem sikerül, a Pentagonnak le kell mondania a megrendelés egy részéről, jó előre csökkentenie kell a típussal repült órákat, vagy pedig a modell bizonyos harci tulajdonságaiból kell engednie.

A konkrét döntések öt-tíz év múlva születnek meg, az azonban már most körvonalazódik, hogy az F-35 költségtervezésekor az illetékesek alaposan túllőttek a célon – olyasvalamivel terveztek, amit anyagilag még az Egyesült Államok sem feltétlenül bír ki. Az F-35 Joint Strike Fighter (JSF) kifejlesztése eddigi számlája 382 milliárd dollár körül tart – összehasonlításul: az éves magyar költségvetési hiány 1500 milliárd forint, azaz hétmilliárd dollár körüli összeg, az F-35 számlájának 1/54 része –, de ez az adat még nőhet a Pentagon jövő havi hivatalos beszámolójáig, melynek hallatán a Kongresszusban többen a szívükhöz fognak kapni.

A költségnövekedés annak köszönhető, hogy a Pentagon öt évvel kénytelen elhalasztani körülbelül 179 gép megrendelését, ami további tesztelést tesz lehetővé, ugyanakkor a már legyártott gépek költséges áttervezése és átalakítása kevesebbe fog fájni. Bonyolítja a JSF dolgát, hogy a gép nemzetközi kooperációban készül, és a huzavona, valamint a költségvetési megszorítások nyilvánvalóan arra fogják ösztönözni a résztvevő nyolc országot – ezek: Nagy-Britannia, Olaszország, Ausztrália, Dánia, Norvégia, Törökország, Kanada és Hollandia –, hogy újra átgondolják, mennyit rendeljenek a típusból.

Az F-35 kalkulációi azért is kockázatosak, mert ez a modell eddig mindössze 2500 órát repült, a szakemberek mégis bíznak abban, hogy a gyártás folytatása lejjebb nyomja a költségeket, hiszen minden más esetben ez történt. Például a V-22 Osprey működtetési költségén harminc százalékot sikerült időközben faragni, a levegőben töltött idő költségeit pedig rekordmértékben, óránként 12 ezer dollárral csökkentették, egészen 8300 dollárra. Ez a cél a JSF esetében is.

Az F-35 az első nagy fegyverrendszer, amelynek esetén a Pentagon ötven esztendős élettartammal számol, azaz csaknem húsz évvel többel, mint a legtöbb hasonló program keretében. A védelmi minisztériumi becslések szerint a géptípus egyetlen levegőben töltött óra alatt harmincezer dollárt fog „elkölteni”, ennek nagy része üzemanyag-költség.