A kollektív fellépési záradék azt jelenti, hogy a szuverén görög adósságot tartó magánbefektetők meghatározott hányada megállapodásra juthat a kötvénykibocsátóval – vagyis a görög kormánnyal – a hitelfeltételek módosításáról, és e döntés a befektetők mindegyikére kötelező.

A Standard & Poor’s hétfő éjjel, az európai és az amerikai piaci zárások után Londonban bejelentette, hogy e visszamenőleges hatályú görög kormányintézkedés nyomán a Görögországra érvényben tartott hosszú és rövid futamú szuverén adósbesorolásait az eddigi CC, illetve C szintről SD-re ­– selective default, vagyis szelektív, a kollektív fellépési záradék által érintett kötvényadósság-hányad esetében nem törlesztő kategóriába – süllyesztette.

Indoklásában a nemzetközi hitelminősítő kiemelte, hogy megítélése szerint a kollektív fellépési záradék visszamenőleges érvénybe léptetése érdemben módosítja az érintett adóssághányad eredeti feltételeit, és ezt az S&P értékvesztéssel járó adósságátrendezésnek tartja.

A Standard & Poor’s közölte: kritériumai alapján e fejlemények alapot adnak arra, hogy a görög államadós-osztályzatot szelektív nem törlesztő – SD –, a kollektív fellépési záradék által érintett görög szuverén kötvénykötelezettség-hányadot pedig nem teljesítő – default, D – szintre sorolja vissza.

A hitelminősítő a leminősítés indoklásában kiemelte azt is, hogy ha egy adósságkibocsátó egyoldalúan módosítja valamely adósságkötelezettség kibocsátásának eredeti feltételrendszerét és kondícióit, azt a cég tényszerűen adósságátstrukturálásnak, és így nem törlesztésnek minősítheti.

A Standard & Poor’s szerint ha elegendő számú kötvénytulajdonos visszautasítja a görög kormány által tett adósságcsere-ajánlatot, akkor Görögország azonnali teljes fizetési csődhelyzettel szembesül, mivel nincs hozzáférése piaci finanszírozáshoz, és ebben az esetben valószínűleg a hivatalos további finanszírozások – vagyis az EU és az IMF, valamint más nemzetközi szervezetek finanszírozási forrásai – is elérhetetlenné válnának számára.

Az S&P megjegyzi, hogy az euróövezeti kormányok többsége által nyújtott, felülvizsgált pénzügyi segélyprogram és az IMF készenléti hitelcsomagja arra a feltételezésre épül, hogy az adósságcsere sikeres lesz.

A Standard & Poor’s közölte, hogy ha az adósságcserét sikerül végrehajtani, akkor a cég valószínűleg a szelektív nem törlesztést korrigáltnak fogja tekinteni, és a CCC adósosztályzati kategóriába emelheti vissza Görögország szuverén besorolását.

A minap egy másik nagy nemzetközi hitelminősítő, a Fitch Ratings bejelentette, hogy egy időre a „korlátozott nem törlesztő” szintre fogja visszasorolni a görög államadósságot, amint ez az adósságcsere-tranzakció befejeződik.

A Fitch is azt emelte ki indoklásában, hogy a görög kormány kollektív fellépési záradékot kíván érvényesíteni a görög jogi szabályozás alá eső államkötvényekre. A cég közölte, hogy a görög mentőcsomagban szereplő adósságcsökkentést mindezek alapján, saját kritériumai szerint értékvesztéssel járó kötvénycserének tekinti, és úgy tartja, hogy a magánszektorbeli befektetők adósságcseréje révén végrehajtott görög közadósság-csökkentés besorolási szempontból nem törlesztésnek felel meg.

A Standard & Poor’s a hétfő éjjeli görög leminősítéssel egy időben bejelentette, hogy Görögország tőkeátutalási és konvertibilitási kockázatmegítélési osztályzatát továbbra is az összes eurótagállamra érvényben lévő lehetséges legjobb, AAA szinten tartja. Azonban ha Görögország távozna az euróövezetből, és új saját fizetőeszközt honosítana meg, a Standard & Poor’s átértékelné ezt a kockázati osztályzatot. Az új tőkeátutalási és konvertibilitási osztályzat tükrözné az S&P véleményét annak valószínűségéről, hogy a görög állam és a görög jegybank korlátozza a kereskedelmi adósok számára a devizahozzáférést adósságszolgálati kötelezettségeik teljesítésére.

E forgatókönyv megvalósulása esetén ugyanis az euró Görögország szempontjából külföldi fizetőeszközzé válna, és a görög jegybank többé nem lenne része az euróövezeti jegybanki rendszernek – áll a Standard & Poor’s hétfő éjjeli londoni elemzésében.

A hitelminősítő hozzátette ugyanakkor, hogy nem tartozik alapeseti feltételezései közé Görögország távozása az euróövezetből. Más nagy londoni házak mindazonáltal ezt gyakorlatilag biztosra veszik.

Az egyik legnagyobb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőház, a Capital Economics közgazdászai az új görög pénzügyi segélyprogramról összeállított értékelésükben úgy vélekedtek, hogy jóllehet a görög mentőcsomaggal az euróövezet „nyerhet egy kis időt”, azonban a program „irreális gazdasági feltételezésekre” épül, és várhatóan „nem lesz sikeresebb, mint az első”. A ház szerint éppen ezért fennáll annak a lehetősége, hogy a nemzetközi hitelezői trojka, vagyis az euróövezeti tagállamok, az IMF és az Európai Központi Bank (EKB) néhány hónapon belül törli az egész segélyprogramot, különösen akkor, ha a választások után megalakuló új görög kormány nem lesz hajlandó teljes mértékben tartani magát a feltételekhez.

Mindezek alapján a Capital Economics londoni elemzői arra számítanak, hogy a most elfogadott segélyprogram valószínűleg néhány hónap, sőt akár néhány hét alatt összeomlik, és Görögország még az idén elhagyja az euróövezetet.

Az athéni nagykövetségeknek és az európai államfőknek küldött levélbombák miatt leállt a görög postaszolgáltatás és a nemzetközi küldeményforgalom; az utcákon ad hoc demonstrációk szerveződtek. Tűzszerészek lepték el az utcákat, végképp megfojtva az amúgy is kaotikus athéni közlekedést. Különféle militáns szervezetek az elmúlt tizennégy hónapban átlagosan havonta egy támadást hajtottak végre, de a nagykövetségek betámadása az erőszak korábbiaknál sokkal szélesebb, koordináltabb szintjét jelenti – nem beszélve arról, hogy az eddig kizárólag belügyek „megoldására” használt görög terror hamarosan akár nemzetközivé válhat.

A rendőrség két huszonéves munkanélkülit hallgatott ki az utolsó bombatámadások miatt, egy olyan görög terrorszervezet tagjait, akik tavaly több – halálos áldozattal nem járó – támadást követtek el. A magyar követségen kedden felfedezett gyanús csomag csak dokumentumokat tartalmazott, és Athén élete ezt követően nagyjából visszatért a normális mederbe, de egyre többen teszik fel a kérdést: vajon mi az oka annak, hogy míg a francia diákok egyetemi sztrájkot szerveznek, addig középosztálybeli görög társaik bombát fabrikálnak és rendőröket lobbantanak lángra?

Noha a görög terror évtizedek óta a felszínre tör időnként, összefüggő ideológiai háttér nélkül nem könnyű megérteni, mi motiválja az ország militáns csoportjait. A görög terror, amelyet időnként antikapitalista, anarchista köntösbe öltöztetnek, gyakorta mindennemű üzenet nélkül sújt le. A terrornak a legtöbb esetben vannak célkitűzései, jóllehet azok gyakorta abszurdak, teljesíthetetlenek.

A görög terror nem mindig mondja meg, mit akar, és ebben a formájában a meglehetősen egyedülálló görög politikai kultúra mellékterméke. A nyugat-európai országokban a politikai pártok nem itatják át a társadalom és a gazdaság minden egyes részét. Az erőszakhoz való fordulás értelmezhető egy rendszer elutasításaként, olyan rendszerét, ahol a politika mondja meg, hol dolgozz, hova járj kávéházba, milyen csapatnak szurkolj, milyen újságot olvass. Az erőszak politikai kifejezőeszközzé vált, módszerré, amellyel az ember egyértelműen elutasíthatja azt, hogy a politikai élet hagyományos üzemmódjában részt vegyen, azaz szavazzon, pártba vagy szakszervezetbe belépjen.

A középosztály kivált hajlamos a politika mint olyan mindenestül való elvetésére egy olyan országban, ahol húsbavágó megszorítások szükségesek ahhoz, hogy az ország a túléléshez feltétlenül szükséges 150 milliárdos gigakölcsönhöz hozzájusson; de Görögországban az erőszaknak mélyen gyökeredző társadalmi hagyományai is vannak, mégpedig a huszadik századból. Az össznépi görög ellenállás a második világháborúban, egy különösen kegyetlen és minden skrupulustól mentes ellenséggel szemben bontakozott ki, később pedig a hatvanas-hetvenes évek katonai diktatúrájával szemben nyilvánult meg, a konkrét ellenállók pedig soha nem a „szegények”, hanem mindig a közép- és felsőosztály tagjai közül kerültek ki; nekik volt – és van – ugyanis vesztenivalójuk.

Ám sem a válság, sem a huszadik századi görög történedlem nem ad magyarázatot arra, hogy egész Európában miért kizárólag itt tudott felszínen maradni a hazai gyártású terror, ráadásul annak a szélsőbaloldali változata, amely a kontinens többi részéről már rég kipusztult. Ezt a terrort a német Baader-Meinhof csoport és az olasz Vörös Brigádok ihlette. Utóbbiak nem maradhattak meg, miután megszűnt fő fenntartójuk, a Szovjetunió, és a kilencvenes évek végére a jóléti társadalom győzelme kétségbevonhatatlanná vált Nyugat-Európában.

Görögországban azonban, amelyet a fejlett Nyugat – elsősorban Németország – ideológiai okokból karolt fel, azt megakadályozandó, hogy az ország szovjet érdekszférába kerüljön és bolsevizálódjon, a jóléti társadalom sohasem önerőből elért, hanem mindvégig külföldről szponzorált látszatjelenség volt, maga az ország pedig sohasem fejlődött még odáig sem, hogy a Közös Piacba felvegyék, nemhogy az Európai Uniónak, vagy pláne az eurozónának tagja legyen. Az európai máz a világválság első hatásaira lepattogzott az országról, és a görög egyetemek hetek alatt benépesültek olyan hangzatos nevű társaságokkal, mint a Lázadó Tűz Összeesküvése, Rebellis Szekta és Forradalmi Harc. E szervezetek szép számmal követtek el néha meglehetősen kifinomult módszerekkel támadásokat rendőrök, állami hivatalok, diplomaták és prominens üzletemberek ellen, miután a rendőrség 2008-ban lelőtt egy fegyvertelen tinédzsert, és az athéni utcákon elharapódzott az erőszak.

1973. november 17.

A legtöbb egyetemi terrorgeng ősatyja a November 17-e Csoport – N17 – volt, amely az 1973. november 17-i diáklázadásról kapta a nevét. A betegesen török- és Amerika-ellenes N17 a marxista eszmrendszer legdogmatikusabb részeit szajkózta, akárcsak a palesztin Népi Front, illetve Demokratikus Front Palesztina Felszabadítására, amelynek képzeletvilágában a két főördögöt Amerika és Izrael töltötte be. A nagy különbség az volt, hogy a görög szélsőbalnak, szemben a palesztin terrorral, nem volt kivel harcolnia. Legnevezetesebb tetteként 1975-ben agyonlőtte a CIA athéni állomásfőnökét, Richard Welchet, de vállalták a felelősséget további mintegy kéttucat amerikai katonatiszt, török diplomata és görög üzletember meggyilkolásáért is.

A görög rendőrség kemény munkával sikeresen fölszámolta ezt a bandát az ezredfordulóra, de a földbe egykor vetett magból új, nem kevésbé mérges hajtások sarjadtak olyan tagsággal, amely az N17 fénykorában még nem is élt. A leggyilkosabb ezek közül a Forradalmárok Szektája, amely 2009-ben egy rendőrt és egy újságírót ölt meg, „bosszút állva” a 2008-as rendőri fellépésért. A banda tavaly augusztusban arra tett ígéretet, hogy Görögországot „háborús övezetté” változtatja, ha a kormány végre meri hajtani a Brüsszel és az IMF által követelt megszorító intézkedéseket.

Ha Magyarországon azért szokás megróni az egyetemistákat, mert nem érdekli őket a politika, Görögországban az ellenkezője az igaz: a kelleténél jobban érdekli őket. A görög diákok élete elképesztően átpolitizált, s nem csoda, hogy amikor a gazdasági világválság elsöpörte a görög gazdaságot és vele a jóléti állam kelleténél lényegesen nagyobbra fújt buborékját, a hazai terrorizmusnak már nagyon kényelmesen meg volt ágyazva ugyanazokon az egyetemeken, ahol a görög juntát megbuktató 1974-es mozgalmat is indították. Az egyetemek mentesek a rendőri igazságszolgáltatástól, az egyetemi szervezeteket pedig maga az alkotmány ruházza fel a 16. szakaszban politikai szereppel. Ez olyan követelményeket támaszt a hallgatókkal szemben, amelyeknek akár radikális módszerekkel is „illik” megfelelni.

A legtöbb diákot fikarcnyit sem zavarta, hogy van némi különbség az akkor uralmon volt parancsuralmi rendszer és a mostani, félelmetesen korrupt, a népjólétet azonban mindenképp szem előtt tartó rendszer között. A baloldali érzelműek szerint mindkettőt Berlinből irányítják, egykutya, akárcsak a nácikat annak idején kiszolgáló bábkormány. De ez görög anarchista szemszögből tulajdonképpen mellékes is. Lényeg, hogy valami ellen lázadni lehessen; ami azon túl van, az lila köd. És ez az oka annak, hogy a görög terror intézménye nagyon sokáig nem érte el a nemzetközi média ingerküszöbét: amellett, hogy viszonylag kevés áldozatot szedtek, antikapitalizmusuk, dogmatikus mivoltuk, a valósággal való teljes szembehelyezkedésük – amely tőlük északabbra, Kelet-Európában inkább a szélsőjobboldali szervezetek jellemzője – mérhetetlenül anakronisztikussá teszi őket, mintha nem is a mában élnének, nem beszélve arról, hogy a konkrét és mindennapi fenyegetést jelentő iszlám terror elhomályosítja Andreas Baader és Julius Meinhof utódait.

Egyre több ok van azonban arra, hogy ezeket a csoportokat komolyan vegyük. Noha eddig igazán nagy port felvert terrorcselekményt nem tudtak végrehajtani, ez alighanem csak idő kérdése. A bandák amatőrök, de nagyon agresszívak és épp ennyire találékonyak is. Vannak szakértők, akik azt jósolják, hogy előbb-utóbb nemzetközi páston rontanak majd neki a kapitalizmus szélmalmának, de fordulhatnak nacionalista irányba is – Görögország az összes szomszédjával perben-haragban áll –, és az sem kizárt, hogy antiimperializmusukat az iszlám terrorral összefogva próbálják majd megélni.

Utánpótlás mindig lesz. A munka nélküli, radikális ifjúságban mindig bőséggel akad majd olyan, akit elkábítanak a másutt avítt, görög földön azonban frissnek ható marxista-leninista, trockista, modern anarchista tévtanok, vagy egész egyszerűen a forradalmi romantika keríti őket a hatalmukba, és cselekvésbe kezdenek. Görögországban mindig is nagy ázsiója volt a világtörténelem sok gyilkos, negatív szereplőjének, így korántsem csak holmi radikális diákok, de komoly emberek a szerbek igazi nemzeti hősének tartják Szlobodan Milosevicset, vagy szabadságharcos szervezetnek a kurd PKK-t. Ezt a jelenséget nevezi a görög szociológia – igencsak szőrmentén – „a megengedés kultúrájának”. A jelenség lényege, hogy Görögországban az erőszak mint problémamegoldó eszköz lényegesen elfogadottabb, mint másutt, lévén maga az állam is részben az 1830-as évek szabadságküzdelmeinek eredménye. Az erőszak diadalmaskodott a németek felett a második világháborúban, azután a junta felett a hetvenes években, s noha más problémákat megoldani már nem tudott, mítosza a mai napig fennmaradt.

Megállapodtak az euróövezet tagországainak állam- és kormányfői csütörtökön a Görögországot segítő második nemzetközi programról. A mentőcsomag összesen 190 milliárdot tesz ki, főleg az Unió finanszírozza, de részt vesz a Nemzetközi Valutalap is – bár a nyilatkozatok szerint ez még nem végleges döntés – és a magánszektortól is, önkéntes alapon, 37 milliárd eurót várnak.

A megállapodás után tartott sajtótájékoztatón José Manuel Barroso „európai Marshall-tervnek” nevezte a mentőcsomagot, utalva az EU országai, a magánbefektetők és a Nemzetközi Valutaalap összefogására. A magánszektor Van Rompuy, az Európa Tanács elnöke elmondása szerint kizárólag önkéntes alapon vesz részt a programban. Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök bejelentette, hogy hazája és Németország még a nyáron új javaslatokat nyújt be az euróövezeti pénzügyi stabilitás növelésére és a tagországok közötti együttműködés fokozására. Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke üdvözölte a tervet, amely szerinte „létfontosságú” Görögország számára. Christine Lagarde, az IMP vezére úgy fogalmazott, hogy az újabb segítség még nem öltött végleges formát, Athén hivatalosan még nem kérte az IMF újbóli támogatását. Így az újabb hitelek folyósításának kezdete és részletei még kérdésesek. Szerinte a ma este „egy első lépés” azon az úton, amelyen a görögök visszatérhetnek gazdaságuk piaci alapú finanszírozásához. A sajtótájékoztatón röviden felszólaló görög miniszterelnök George Papandreou szerint fenntartható a ma elfogadott görög mentőcsomag, amelynek kapcsán a görögök terheinek enyhítése lehetséges ahhoz, hogy visszatérhessenek a növekedés útjára és munkahelyek teremtődhessenek.

A négyoldalas nyilatkozat szerint a tavasszal 250 milliárdról 440 milliárdra növelt tényleges hitelkapacitású Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) a jövőben megelőző hiteleket is nyújthat az országoknak bajba jutott bankjaik feltőkésítéséhez. Emellett az EFSF a rendkívüli helyzetre tekintettel beavatkozhat a másodlagos kötvénypiacokon is.

Jelentős változás, hogy az EFSF az Unió nélkül is kisegítheti a tagállami bankokat a kormányoknak adott hiteleken keresztül, ha azok válságba sodródnak. Ez a szakértők szerint segíthet csökkenteni vagy elkerülni egy ideiglenes görög államcsőd hatásainak továbbterjedését a többi euróállamra.

Az EFSF ilyetén átalakítását azonban a nemzeti parlamenteknek is el kell fogadniuk, amely több országban, például Finnországban vagy Hollandiában ellenállásba ütközhet.

Az elfogadottak szerint szó van egy európai közberuházási segélyprogramról is, hogy támogassák a görög gazdaság talpra állítását. Ezt a programot az Európai Bizottsággal közösen alakítja majd ki a következő hónapokban Athén.

Görögország mellett Írországra és Portugáliára is vonatkozik, hogy az EU-IMF hitelük futamidejét a jelenlegi hét és fél évről minimum 15  és maximum 30  évre tolják ki, miközben a kamataikat a jelenlegi 4,5-5,8 százalékról 3,5 százalékra viszik le.

A 2000-es évek elején az ország a régió éllovasának számított, és  innen eljutottunk oda, hogy míg a környező országokban a GDP nőtt, nálunk az adósság – mondta a Figyelőnek adott interjújában a Bajnai-kabinet egykori pénzügyminisztere Oszkó Péter. “A válságkezelésben jó egy-másfél éve még mindenki minket hozott fel pozitív példaként. Azóta sikerült egy olyan kanyart csinálni, hogy ma azt számolgatják az elemzők, mennyit kell megszorítani a költségvetési hiánycél teljesítéséhez” – mondta Oszkó.

Az ex-pénzügyminiszter szerint  “rossz értelemben vett improvizáció és következetlenség” mutatkozik meg a gazdaságpolitikában, miközben bizonyos mértékű reakciókészséget tolerálnának a gazdasági szerepelők. Ha a válságadókat előre kiszámítható módon, értelmes mértékben vezette volna be a kormány, és nem háromszor akkora adócsökkentésről döntöttek volna, mint amennyi adó a válságban befolyik, akkor ez olyan értelemben vett válságkezelés lett volna, amire sok más országban is van példa – részletezte Oszkó.

“A Fidesz ultraliberális gazdaságpolitikát hirdetett meg, lényegesen csökkentette az adókat, és megígérte, hogy a kiadásokat is ugyanilyen szintre csökkenti. Ezt egyelőre nem tette meg, ezért a magán-nyugdíjpénztári vagyonból egyensúlyozza ki az idei költségvetést” – állítja Oszkó Péter. Szerinte „a Mol visszavétele mellett erős gazdasági érvek szólnak, erről már mi is folytattunk tárgyalásokat. Emellett van egy érzelmi alapú kommunikáció is, amelynek fókuszában a nemzeti érdekek védelme áll”- mondja Oszkó. Úgy látja, hogy a kommunikáció ellenére túl sok visszaállamosítás nem történt, nincs is rá pénz, meg értelme sem lenne – teszi hozzá.

„Hipotézis szinten ma már mindent el tudunk képzelni” – válaszolta Oszkó arra a felvetésre, hogy kitehetik-e Görögországot az euróövezetből. “Ebben benne van az is, hogy a görög adósság soha nem lesz törleszthető teljes egészében – folytatta -, s ha ez így alakul, akkor adódik a kérdés, hogy van-e még helye Görögországnak az eurózónában.” Oszkó szerint bár a görögök kiebrudálása logikusnak is tűnhetne,  az mérhetetlen presztízsveszteség lenne az eurónak és az eurózóna motorjának tartott Németországnak is. Ugyanakkor a volt pénzügyminiszter nem tudja pontosan, mi a nagyobb presztízsveszteség, “a folyamatos bizonytalanság és a megoldatlan kérdések sokasága, vagy egyszerűen bevallani az igazságot, és Görögországot a helyére tenni. Nem tudom megítélni, hogy melyik okozna nagyobb felfordulást. Szabályok csak az euró bevezetésére vannak, a kivezetésére nincsenek” – hívta fel rá a figyelmet Oszkó.

Az eurózóna mediterrán tagjainak adósságválsága újra felszínre hozta a vitát, vajon nem kellene-e Brüsszelnek még jobban ellenőriznie a tagállamok költségvetését, sőt beleszólhatna-e az EU a nemzetállamok büdzséjébe? Nyilvánvaló, ugyanis hogy erősebb fékekre szükség van, ugyanakkor a nemzeti önállóságot féltők a britek vezetésével eddig mindig ki tudták harcolni a gyenge – vagy látszat – központi kontroll fenntartását.

„De ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy mennyibe kerül nekünk az, hogy az EU-ban a jelenlegi döntési mechanizmus működik, mennyibe kerül nekünk a görög válság, vagy akár a svájci frank árfolyamának megerősödése az euróval és így a forinttal szemben is, egyes háztartásokra lebontva, hogy ki mennyit veszít azon, hogy a piacok gyengének és döntésképtelennek tekintik az EU-t, akkor bizony teljesen más megvilágításba kerülne ez a kérdés – válaszolta a felvetésre Oszkó. Az összes magyar devizahiteles elszenvedi ma ennek a kárát a törlesztőrészletek emelkedésén keresztül. A lélektani határ persze az, hogy ki készíti a költségvetést. Ha nem az adott állam, hanem mondjuk egy brüsszeli szervezet, attól kezdve az adott ország kormányának a kompetenciája a töredékére csökken.”

Valéry Pécresse a szerdai kormányülést követő sajtótájékoztatóján elmondta, hogy Nicolas Sarkozy államfő “minden energiáját arra fordítja, hogy már holnaptól tartós választ kapjon a görög probléma”. A “tartós megoldás” pedig a francia-német pároson múlik – hangsúlyozta a szóvivő.
“A köztársasági elnök ma Németországba látogat, ez egy munkanap a konkrét válaszok kidolgozására, hogy minden esély a rendelkezésünkre álljon a holnapi megállapodásra” – fogalmazott Pécresse.  Hozzátette: “A mai napon először is egy prioritásunk van, mégpedig sürgős, tartós megoldást találni a görög kérdésre”.

Nicolas Sarkozy francia elnök és Angela Merkel német kancellár szerdán együtt ebédelt Berlinben, majd délutáni megbeszélésükön az állam- és kormányfők csütörtöki konferenciáját készítik elő.
Arra a kérdésre hogy mi történik, ha Berlin és Párizs nem tud előzetesen megállapodni, Pécresse azt válaszolta, hogy “ma megvan a szándék a tartós megoldás megtalálására, amely a francia-német pároson keresztül történik, s amely az euróövezet egyik tartópillérét jelenti”.

A francia gazdasági miniszter egy reggeli rádióinterjúban arról beszélt, hogy “nagyon széles körű az egyetértés abban”, hogy a “görög adósságot fenntarthatóbbá” kell tenni. Ugyanakkor elismerte, hogy a magánbefektetők bevonása az adósság finanszírozásába továbbra is vita tárgyát képezi.
“Széles az álláspontok egyezése, az alapelvekben egyetértés van, megvan a szándék arra, hogy a görög adósság fenntarthatóbbá váljon, de még tárgyalások folynak a magánszektor szerepéről, de ezek már inkább a fokozatokról és nem az értékekről szóló tárgyalások – mondta Francois Baroin a France Info hírrádióban adott interjúban.
A miniszter hozzátette, hogy Németország és Franciaország a célokban és a módszerekben, valamint abban is egyetért, hogy a menetrend felgyorsult. “És főleg nem szeretnénk hitel-eseményt, azaz a görög adósság átstrukturálását”, amely azt jelentené, hogy “a spekulánsoknak ezüst tálcán kínáljuk a győzelmet” – tette hozzá Baroin.
Az eurózónát alkotó 17 ország állam- és kormányfője, valamint az uniós intézmények vezetőinek csütörtökön Brüsszelben tartandó találkozójukon próbálnak megoldást találni a görög adósságválságra.

Olaszország azért van bajban, mert jól láthatóan a kis európai országok kormányai kevéssé hajlandóak valódi válságkezeléssel foglalkozni, ehelyett inkább ígérgetésekkel arra törekszik, hogy a hatalomban maradjon. Akár egy, a 2008-ashoz hasonló újabb válság is elképzelhető a mostani frank árfolyam elszabadulása és az euro gyengülése miatt. Nincs ugyanis kellően stabil növekedés – mondta Oszkó Péter, volt pénzügyminiszter a Megbeszéljükben.

Évtizedeken keresztül meg nem termelt jövedelmeken keresztül biztosított életszínvonalat magának Európa. Magyarországon is azért van államadósság, mert elképesztő összegek mentek el jóléti kiadásokra, és mint kiderült, ezt művelte Görögország, és most úgy tűnik Olaszország is. El kell fogadtatni az emberekkel, hogy nem a kormány lopta el a pénzt, hanem jó ideig nem tudunk olyan jóléti színvonalon élni, mint eddig – hangsúlyozta Oszkó Péter.

Az Egyesült Államok sem küzd kisebb adóssággal, mint Európa, sőt Európának kisebb az adóssága. Viszont hiába stabil Németország, és a Skandináv országok, vannak olyan renitens országok, amelyek (mint pl. Görögország) potyautasként viselkednek és vészidőkben széttárják a kezüket. A közös európai költségvetési politika bonyolultabb, mint az egyszerű egy kézben lévő amerikai, ezt értékelik másként a piacok – tette hozzá a volt pénzügyminiszter.

(Klubrádió)

Az idei negyedik általános munkabeszüntetés ezúttal 48 órás és a legtöbb részét a közszférának érinteni fogja. Az akciót a szakszervezetek hozták tető alá, akik a 28 milliárd eurós megszorítások ellen tiltakoznak, melyek szerintük a legsérülékenyebb rétegeket sújtják majd.

Közben a parlament a megszorító intézkedések konkrétumain vitatkozik és a szűk többségben lévő szocialista kormánypárt igyekszik többséget keríteni azok elfogadásához. A kormányfő reményét fejezte ki, hogy ha megszavazzák a csomagot, annak nagyobb hatása lesz a gazdaságra, mint a tavaly elfogadott első pakk. Ugyanakkor így is komoly árnyként vetül Görögországra az államcsőd fenyegetése, mely feltehetőleg kisebb presztízsveszteség lenne az EU-nak, mintha kilépnének az eurozónából.

A kedden kezdődő munkabeszüntetések nagyban érintik a nyári turizmust, melynek kiesésével, vagy legalábbis jelentős visszaesésével még nehezebb sorba juthatnak a görögök. Ezért például a pireuszi hajósok szakszervezetei nem is csatlakoztak hivatalosan az általános megmozduláshoz. Ismét lesznek felvonulásos tüntetések is, mint legutóbb, ezért a rendőrség 5000 fővel képviselteti magát Athén belvárosában. Egyelőre a főváros utcái üresek, hiszen nincs tömegközlekedés sem, kivéve a metrókat. Ez azonban hamarosan megtörik, amikor is tüntetők vonulnak a parlament épülete elé, akik közt lesznek orvosok, mentősök, újságírók de még színészek is az állami fenntartású színházakból.

Magyar idő szerint délután három órára már megjelentek az első képek a világ hírtévéiben a syntagma téri tüntetésekről. A rendőrség könnygázzal igyekszik oszlatni az egyre erőszakosabb tömeget. A Reuters szerint három rendőr megsérült, egy személyt pedig megkéseltek az összecsapások során.

Evangelos Venizelos dolga lesz levezényelni az EU által megkövetelt gazdasági átalakításokat a nehéz gazdasági helyzetben lévő Görögországban. Kinevezésére azután került sor, hogy  Papandreou előbb lemondásával foglalkozott, majd mégis maradt a kabinet élén, ám annak átalakításáról döntött.

Változik a védelmi miniszteri poszt személye is, ide George Papaconstantinout nevezte ki a kormányfő, a tárca eddigi vezetője pedig környezetvédelmi miniszter lett. Ezen kívül Stavros Lambrinidis lett az új külügyminiszter, aki eddig szocialista párti EP-képviselő volt.

A görög miniszterelnököt máris olyan vádak érik az átalakítás miatt, melyek szerint csak megkeverte a régi neveket.

Eközben Angela Merkel és Nicolas Sarkozy Berlinben a görög helyzetről tárgyalt. Athénnak 28 milliárd eurót kell lefaragnia a büdzséből a következő négy év folyamán, hogy lehívhassák az EU által nyújtott kölcsön további részleteit. Feltehetőleg így is szükség lesz további intézkedésekre és segítségre Brüsszel részéről, hogy megmentsék a görög gazdaságot.

Szerdán az idei harmadik általános sztrájk bénította meg az országot, amiket heves, több tízezres tömegtüntetések követtek. Egyesek a rendőrökkel is összecsaptak a parlament közelében. Ezután fontolgatta lemondását Papandreou, ám később mégis a maradás mellett döntött, kormánya átalakításával.

A görögök az ellen tiltakoznak, hogy George Papandreou kormánya újabb megszorításokat kíván bevezetni a gazdaság terén, mely alapfeltétele annak, hogy lehívhassák az EU és az IMF által rendelkezésre bocsátott hitelkeret következő részét.

Szerdára a legtöbb szakszervezet sztrájkot hirdetett, melynek hatására lényegében megállt az élet az országban. A munkabeszüntetést nem csak a közszféra, de a magánszféra sok érdekképviseleti szerve is támogatja. Ez a harmadik általános sztrájk Görögországban ebben az esztendőben.

A tüntetés erőszakba torkollott a parlament épületénél, ahol egyes források 4-5000, mások több tízezres tömegről számoltak be. A tüntetésben résztvevők egy csoportja összecsapott a rendőrökkel, akik könnygázt vetettek be. A Syntagma téren a görög mellett spanyol lobogókat is látni, feltehetőleg így kívánnak szolidaritást vállalni az ibériai fiatalok hasonló tiltakozó megmozdulásaival.

A Standard & Poor’s hitelminősítő Görögország besorolását B-ről CCC-re módosította a hét elején, mely kiemelt kockázatúnak számít. Ez is egy jel lehet, hogy  égető szüksége van az országnak a 110 milliárd eurós hitelkeret következő részletére, annak érdekében, hogy elkerülje az államcsődöt.